Megyeri Szabolcs kertész blogja

A dohányzás ártalmairól rengeteget lehetne írni, én azonban ezt nem fogom megtenni, mert a vitathatatlanul káros dohányzásnak én most egy ritkábban tárgyalt vetületéről szeretnék szólni, azt meg, hogy dohányozni nem a legjobb ötlet, úgyis tudja mindenki. Gyakori jelenség - magam is látom nem ritkán - hogy sokan a balkonon dohányozva a hamut a balkonvirágok földjére pöccintik, majd a cigarettacsikkeket ugyanott nyomják el, sokszor ott is hagyják. Ez előfordul  az utcán is, amikor fák tövében, virágágyásban nyomják/tapossák el a bagó maradékát füstölgő polgártársaink (talán azt gondolva, hogy ez illendőbb dolog, mint a nyílt járdán hagyni a dekket). Ami igazán érdekes, hogy ehhez a cselekedethez széleskörben elterjedt ideológiai alap is társul, rengetegen gondolják úgy, hogy a cigarettahamu kimondottan hasznos a növényeknek, a csikk pedig - mivel javarészt cellulóz - hamar lebomlik és semmiféle kárt nem okoz. Nos természetesen ezek tévhitek, úgyhogy számoljunk is le velük gyorsan!

Minden tévhit ellenére nem barátok

Nem segít a tisztánlátásban, hogy az interneten is több olyan cikket találni, melyek a cigarettahamut, mint a növényeknek hasznos anyagot tüntetik fel, olykor egyenesen buzdítva az olvasókat, hogy a megtelt hamutartót borítsák a cserépbe, vagy a kerti zöld tövébe. Ez a félreértés - miszerint a cigihamu jót tesz a növényeknek - elsősorban a fahamu régóta ismert alkalmazásából fakad, ám már a fahamu esetében sem kerek a történet. Kutatások bizonyítják, hogy a fahamu kifejezetten kevés a növények számára hasznosítható tápanyagot tartalmaz, káliumtartalma 10% alatti, foszforból alig 1% található benne, ellenben az égés során létrejövő nehézfémek kifejezetten kártékonyak lehetnek nagy koncentrációban. A fahamu 25-30% körül tartalmaz kálcium-karbonátot, ami a talajt lúgosítja, (vagyis a talaj mészpótlására jó) ezért ezt számításba kell venni alkalmazáskor. A fahamut azonban bátran lehet használni rózsák, egyes gyümölcsfák alatt, gyökérzöldségek közegénél, vagy éppen komposztálásnál is, de például kártevőűzésre, vagy csigák távoltartására is használható. Feltehetően ebből táplálkozik az a nézet, hogy a cigarettahamu ugyanilyen jó hatással van a növényekre, azonban itt más a helyzet.

A cigarettában lévő dohány rengeteg vegyi anyagot tartalmaz, hiszen sosem tiszta dohány van a cigiben, és az égés során keletkező, vagy már eleve jelen lévő kemikáliák - ahogy az emberi szervezetnek - úgy a növényeknek sem tesznek jót. A csikkek földben való elnyomása (és otthagyása) még károsabb, mivel a csikk filterében felhalmozódó vegyszerek, nehézfémek egyenesen halálos ellenségei a zöldeknek. A csikk még egy kockázatot rejt, az el nem égett dohánymorzsalékban dohány mozaik vírus lehet, ami megtámadhatja házikedvenceinket. Ez a vírus rendkívül ellenálló, a fertőzött dohánylevelekből készült cigarettában tovább él, és innen átjuthat a szobai, kerti növényekre. Azért hozzáteszem, hogy ez elég ritkán fordul elő, de elméleti lehetőségként fennáll a fertőzésveszély.

Nem hamutartók!

Szintén összezavarhat sokakat, hogy a biokertészkedésben bevett módszer a dohánylevél főzet permetszerként való használata, mely többféle kártevő ellen hatásos, ám megintcsak nem szabad összemosni a dohánylevélből, tehát a "natúr" növényből készült szert a cigarettából származó hamuval, utóbbi a sok egyéb kemikália miatt kimondottan ártalmas. Még a biokertészkedésben használatos dohánylevél-főzet is hordoz dohány mozaik vírus kockázatot, így a nikotinos kártevőirtásnak is biztonságosabb módszere a nikotintartalmú kertészeti szerek használata.

Ez nem csak esztétikai probléma, hanem komolyan veszélyezteti a fát!

Azt is meg kell említeni, hogy a cigarettahamu a fahamuhoz hasonlóan lúgos kémhatást indukál, mely viszonylag kevés növény igényeinek felel meg, ezért a talajra sokszor érzékeny dísznövények esetében szintén nem jó ötlet a cserépbe, virágládába hamuzás. Az utcai fák esetében elméletileg azzal lehetne elhessegetni az aggodalmakat, hogy egyetlen csikk bizonyára nem okoz problémát egy termetes fának, azonban ha napi több tucat, akár százas nagyságrendű csikk landol a fa tövében, akkor a cigaretta maradékokból kioldódó vegyi anyagok már igenis veszélyeztetik a növény épségét. Fokozottan igaz ez a megállók, szórakozóhelyek közelében lévő utcai fákra, melyek ráadásul kis térfogatú földben kénytelen élni, így a csikkek hatása koncentráltan jelentkezik esetükben.  

Érdekesség, hogy a cigarettafüst egyetlen szempontból akár hasznos is lehetne a növényzetre nézve. A fotoszintézis során ugyanis a növények - kissé leegyszerűsítetten tálalva a folyamatot - szén-dioxidot (CO2) lélegeznek be és oxigént bocsátanak ki. Ezt persze csak akkor lehetne pozitívumként említeni, ha az égő cigaretta tiszta CO2-t eregetne magából, de ez persze nem igaz. Így összességében a dohányzás - ahogy az emberekre - a növényekre is nyilvánvalóan káros, ezért zöld kedvenceink védelmében próbáljuk mind a csikkeket, mind a dohányfüstöt távol tartani tőlük!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen. 

A kullancs nem éppen növény, hogy kerül tehát egy kertészeti blogra? Hát úgy, hogy aki a növényekkel szoros kapcsolatba kerül, például egy kora nyári túra, természetjárás, vagy éppen növénygyűjtés közben, az jó eséllyel találkozhat kullanccsal is, sőt, ez az undok rovar pókszabású ízeltlábú akár a városi parkokban, vagy akár a saját kertünkben is feltűnhet. Az idei enyhe tél kedvezett a kullancsoknak, így a mostani szezonban valóságos invázió várható, és sajnos a kullancsok fertőzöttsége is eszkalálódik.

Mi az a kullancs, és miért veszélyes?

Amit a köznyelv kullancs névvel illet, az pontosabban a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) és csak egy faj a sok közül, de a Kárpát-Medencében ez a legelterjedtebb. Ektoparazita állatról van szó, vagyis a gazdatest testfelszínén élőskődik. A kullancs nem gazdaspecifikus, és bár elsősorban az emlősöket veszi célba (ezért kutyára, macskára is veszélyes lehet), néha hüllők vagy madarak vérét is szívja. Kullancstámadáskor a rovar szájszervével rést vág a bőrön, rögzíti a helyzetét, és nekilát a vérszívásnak, ami nemétől és korától függően napokig is eltarthat (ha hagyják neki). Mire végez, saját tömegének a sokszorosát is felveheti a gazdatest véréből, utána pedig távozik, és rejtekhelyet keres. Maga a kullancscsípés nem lenne több apró kellemetlenségnél (a csípés igazából fájdalommentes, épp ezért nehéz észrevenni), ha a kullancs nem terjesztene többféle betegséget. Így például fennállhat a veszélye a Lyme-kórnak, de vírusos agyvelőgyulladást (kullancsencephalitist) és agyhártyagyulladást is terjeszthetnek.

Élőhelye

Le kell számolni gy igencsak elterjedt tévhittel, a kullancs nem a fákról "esve" éri el áldozatát, hanem mivel a fűben, levelek fonákján él, alulról támad, és addig mászik a testen, míg kényelmes helyet nem talál, akár a fejtetőig is eljuthat. Ezért megelőzésképpen javasolt a zárt lábbeli, a hosszú nadrág, és magas zokni viselete túrázáskor, természetjáráskor, főleg ha utunk sűrű aljnövényzeten, árnyékos erdőn, bokros területeken halad. Tudni kell, hogy kullancssal nem csak erdőn-mezőn, hanem a városban, parkokban, de akár a kertben is találkozhatunk. Az öltözködési praktikákon kívül különböző kullancsriasztó készítményekkel is megelőzhetjük a bajt, ez leginkább kisebb gyermekek esetében fontos.

Kullancsom van, mit tegyek?

Ha már késő, és kullancsot szedtünk össze, ne essünk pánikba, nem kell azonnal orvoshoz fordulni, magunk is kiszedhetjük. Rengeteg holtbiztos tipp és módszer forog közszájon, a benyálazott gyufától kezdve a libazsíros kenésen át, a meghatározott irányba való tekergetésig, a valóság azonban az, hogy a legbiztosabb, ha a rovart a bőrhöz a lehető legközelebb egy csipesszel megragadjuk, és határozottan kihúzzuk. Külön mondattal kell kitérni az óramutató járásával ellenkező, vagy azzal megegyező tekerésre, mindkét metódus közismert, azonban az igazság az, hogy a kullancs szájszerve nem menetes, tehát értelmetlen tekergetni, ezzel csak megnyújtjuk a kiszedési folyamatot, és esélyt adunk a rovarnak, hogy béltartalmát a nyomogatás miatt testünkbe ürítse. A folyadékkal, zsiradékkal, krémekkel történő kezelés során az állat a béltartalmát szintén a gazdatestbe ürítheti, ez fokozza fertőzésveszélyt, ugyanez igaz a különböző erőszakos mechanikai metódusokra is. A fej beszakadása nem tragédia, a testrészt a szálkához hasonlóan pár nap alatt kilöki magából szervezetünk. Kiszedéshez a legjobb a patikákban, szaküzletekben kapható pár száz forintos kullancscsipesz, vagy kullancskanál, de egy vékonyabb kozmetikai csipesz is megfelelő. A kullancskanál roppant praktikus eszköz kutya-. és cicatartóknak is, az egyszerű műanyag eszközzel a háziállatok szőre alól is egyszerűen kiszedhető a kullancs.

Időfaktor

A kullancs a vérszívást nem kezdi el azonnal, később azonban "kitermelés" közben a folyadék egy részét visszajuttatja, így adhatja át a betegségeket, ezért a fertőzés elkerülésére a mihamarabbi eltávolítás a legjobb módszer. Ha az élősködőt a csípést követő 24 órán belül kiszedjük, minimalizálhatjuk a veszélyt, ezért kirándulások után nagyon fontos a teljes testfelület alapos átnézése, különös tekintettel a hajlatokra, a vékony bőrfelületű részekre, hajas fejbőrre, fültájékra, valamint az aznapi ruhákat is érdemes megvizsgálni, kirázni.  

I. ricinus lárva (A), nimfa (B), nőstény (C) és hím (D)

Megőrzés vizsgálatra

Ha kullancsunk van, és sikeresen eltávolítottuk, elpusztítottuk, elővigyázatosságból eltehetjük egy jól zárható edénybe, hogy amennyiben fertőzés lép fel, a parazita vizsgálatával a kezelőorvos fontos segítséghez jusson, ez is inkább kisgyermekek esetében indokolt óvintézkedés. A kullancs természetesen nem feltétlen fertőzött, és a gyors eltávolítás a bacilusgazda példányokat is semlegesíti, de jó tudni, hogy különböző vizsgálatok szerint a kullancsok körülbelül harmada-fele fertőzött, így az elővigyázatosság nagyon is indokolt.

A kullancs eltávolításának tíz aranyszabálya:

1. A kullancs kiszedéshez használt eszköz legyen fertőtlenített állapotban.
2. A kullancs izolálása nagy óvatossággal történjen; nem szabad piszkálni, nyomogatni!
3. Kullancs kiszedése során tilos bármiféle kenőcsöt, krémet, olajat, folyadékot a kullancsra illetve köré kenni, mert visszaöklendezheti az esetlegesen fertőzött béltartalmát!
4. Kullancs kiszedése során tilos forró eszközzel, cigarettával piszkálni a kullancsot, mert balesetveszélyes és visszaöklendezheti az esetlegesen fertőzött béltartalmát!
5. Ragadjuk meg a csipesszel a kullancsot feji részénél, a lehető legközelebb férkőzve a bőr felületéhez.
6. Húzzuk a megragadott rovart finoman és egyenletes erőkifejtéssel, de határozott mozdulattal hátra.
7. Kullancs kiszedése során tilos a kullancsot csavarni, a testi résznél megfogni, szétroncsolni, durván rángatni, mert visszaöklendezheti az esetlegesen fertőzött béltartalmát vagy az állat sérülésével a külvilágra és a sebbe kerülhetnek a veszélyes kórokozók!
8. A kullancs kiszedése után az eltávolított kullancsot tegyük egy jól zárható tégelybe vagy fiolába, ha később kórokozókra kell vizsgáltatni. Ha elpusztítjuk, a leghatásosabb az elégetés!
9. A kullancs kiszedése után a sebet és körülötte lévő bőrterületet fertőtlenítésük, és sebtapasszal vagy steril gézzel fedjük be!
10. A kullancs kiszedéshez használt eszköz (csipesz) és az eltávolítást végző személy kezének lefertőtlenítése szükséges a művelet után.

Forrás: www.kullancsvedelem.hu

Lyme-kór tünetei és lefolyása itt.

Kullancs-encephalitisről és védőoltásokról: itt.

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen.

A legismertebb és legkedveltebb gyógynövények képzeletbeli dobogóján szerintem a kamilla, a csalán, és a körömvirág állnak, legalábbis az ismeretségi körömben, ha herbáriákról esik szó, ez az a három növény, amit kivétel nélkül mindenki ismer. Ez persze nem véletlen, a kamillát a téli megfázások, náthák kezelésnél hasznosítjuk, a csalán a bőrproblémákra, gyulladásokra, valamint az ízületi, reumás panaszokra hoz enyhülést, a körömvirág pedig a sebek, bőrpírok, égések hatékony gyógyszere. Ráadásul a csalánnal ellentétben a körömvirág még szép is, olyannyira, hogy például Angliában nem is gyógynövényként, hanem dísznövényként, parki virágként tartják számon! A körömvirág tehát érdekes, sokoldalú, ráadásul a nagyon hihetetlenül egyszerű és problémamentes, tehát érdemes a figyelemre! 

Calendula officinalis

Felhasználási tippek

A körömvirágot nem csak a hagyományos célokra használhatjuk, például a vetemény közé is ültethetjük kártevőűzőként, vagy csak hogy feldobja a zöldségeskertet. A körömvirág egyik érdekes tulajdonsága, hogy megfigyelések szerint távol tartja a csigákat, így a csigák által kedvelt termények közé bőven szórjuk ki a magokat! A körömvirágot önállóan is bevethetjük, többek közt kialakíthatunk belőle virágágyást, esetleg a kerti út, vagy a ház bejáratához vezető ösvény is szegélyezhető vele, de az utcafronti ágyást is nagyon megszépíti, gondozott, rendezett látványt biztosít a ház előtt. Természetközeli, vadvirágos kertkialakításnál is jól jöhet ez a sokoldalú növény, magjait a fűmaghoz is keverhetjük (akár más vadvirágok magjaival együtt) így a pázsitos felület a mezők, rétek világát fogja idézni (persze ilyenkor a katonásan nyírt gyepről le kell mondanunk). A körömvirág jól mutat nemesebb dísznövények közelében is, akár rózsákkal is társíthatjuk, így angolparki jelleget kaphat az ágyás vagy a kertrész. A körömvirág a fűszerkertbe is telepíthető, a sakktábla kialakítású fűszerkertekben például remek dekoráció lehet a sokszor nem túl mutatós fűszernövények társaságában. 

Ültetés, elhelyezés

A körömvirág esetében előnevelés nem szükséges, a magvetés ideje a tavasz derekától kezdődik. A körömvirág a talajt tekintve egyetlen követelményt támaszt, a jó vizáteresztőképességet követeli meg, ezt leszámítva szinte bármilyen közeg jó neki,(a legmegfelelőbb azonban a laza, homokos föld) így gyakorlatilag a kert bármely pontjára vethetjük. A fényt tekintve sem teszi magasra a lécet, akár félárnyékos helyet is kijelölhetünk számára, de azért meg kell jegyezni, hogy szereti a napsütést. Arra sem kell ügyelni, hogy a kanna mindig kéznél legyen legyen, ugyanis öntözni alig kell, persze ne hagyjuk teljesen kiszáradni földjét, főleg hosszabb, aszályos időszakok esetén. Az erkélyen, balkonon, cserépben nevelt növények több öntözést kívánnak, hiszen termőközegük kicsi, így hamarabb kiszárad, ez a körömvirágra is igaz.

Tipp: A balkonon nevelt körömvirágnak az egyszerű általános termő-, vagy virágföld tökéletesen megfelel, cserepes, ládás ültetés esetén mindig használjunk bolti földet, a kertből kitermelt talaj kórokozókat, kártevőket tartalmazhat, melyek később problémát okozhatnak, kifizetődőbb a zsákos föld használata.

Fiatal körömvirág

Begyűjtés szakszerűen

Vetés, begyűjtés

Szabadföldi vetéskor egy-két centiméter mélyre, egymástól jó arasznyira helyezzük a magokat, és a nyár elején meginduló virágzástól fogva időnként nézzünk rájuk, az elszáradt virágzatot nyessük le. Amennyiben cserépbe, ládába vetjük, ne tegyük túl sűrűn a magokat, a körömvirág kis bokor formájú lesz, ne zsúfoljuk össze őket. Kártevőket tekintve a levéltetű megjelenése várható, illetve a lisztharmat is támadhatja sárgás virágainkat, ellenük az ismert, bevált módszerekkel vehetjük fel a harcot. A lisztharmatról korábban ITT, a levéltetű elleni harcról pedig ITT írtam. A körömvirág szép, jó, és hasznos, de ültetésekor gondoljunk arra, hogy gyorsan terjedő növényről van szó, ha nem tartjuk kordában, széthullajtott magjaiból jövőre újabb tövek nyílnak, és akár kertszerte virítani fognak. Amennyiben friss ültetvényünk túl sűrűvé válik, a fiatal hajtásokat átültethetjük, de ezzel ne várjunk sokáig, mert csak az ifjabbak tolerálják a mozgatást. A  virágzás hozza el a betakarítás idejét, a körömvirágnak ugyanis a virágját hasznosítjuk gyógyászati és egyéb felhasználáskor. Lehetőleg kisollóval vágjuk le a virágfejeket, majd szárítás után a szirmok lecsipkedésével juthatunk hasznos alapanyaghoz.

Gyerekjáték

Gyerekjáték alatt nem csak a nevelés egyszerűségét értem, konkrétan is lehet gyermekjáték ez a vidám növény! Rendkívül gyorsan kihajtó magjai, és látványos, játékos virágai alkalmassá teszik, hogy gyermekveteményesben, vagy a (gyermek)szoba erkélyén neveljük. A kicsiknek nagy öröm és izgalom lesz, ahogy az elvetett magocskákból pár hét alatt zöld növény, majd mutatós virág fejlődik, az ilyen elfoglaltsággal pedig a gyerekek természetszeretete, a környező világ iránti kíváncsisága kiválóan megalapozható. A körömvirág nem mérgező, nem allergizáló, így a kicsik is biztonsággal gondozhatják!

Begyűjtött virágfejek szárítása

A körömvirág felhasználásához ITT, ITT, ITT, és ITT találhatnak kiváló recepteket, leírásokat, elkészítési útmutatókat.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A növény és a játékok kapcsolata a mai fiataloknak leginkább a Plants vs Zombies játékban merül ki, pedig a növények korántsem olyan unalmasak, mint sokszor elsőre annak látszanak. Nem szeretnék természetesen a régi időkön merengő öregúrnak tűnni, ez nehéz is lenne így negyven alatt, az viszont biztos, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt a növények is gyakrabban jelentettek játékot, mókát, mint ma. A következő kis összeállítás haszna ezért kettős is lehet, egyfelől megismerkedhetünk pár olyan növénnyel, melyekkel biztosan összefutunk egy kirándulás, természetjárás alkalmával, másfelől velük kapcsolatos, velük játszható játékokra is fény derül! Aki tud még a felsoroltakon kívül hagyományos, régi növényes játékokat, társas elfoglaltságot, kommentben feltétlen jelezze! 

Ki ő?

A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale), közkedveltebb nevén pitypangot mindenki ismeri. Jellegzetes sárga fészkes virágzata április-májustól nyílik, virágszőnyeget alkotva a réteken. A városi parkokban, játszótereken, ligetekben is mindig felüti a fejét, olykor az egész gyepet elnyomva, beborítva idézi meg a vadvirágos rétek hangulatát. A kertben sajnos inkább gyomként értékelhető, irtása nehéz, mélyre hatoló karógyökérzete miatt, néha csak a teljes talajfertőtlenítés és az újrafüvesítés segíthet. A pitypang enyhén allergizáló növény.

Hogyan játszhatunk vele?

A virágzás ideje alatt készülhet a pitypangból korona, hajpánt, vagy nyaklánc, kislányoknak kiváló alapanyag a fonási technikák elsajátításához, ráadásul a végén királylánnyá koronázhatják magukat a sárga füzérrel. A növény szára üreges, így szívószálként is bevethető, a virágzás után pedig virágszárain található repülőszőrös magjai adnak lehetőséget a játékra, ezeket ugyanis kiválóan lehet fújni, és bámulni, ahogy a kis vattacukorszerű pihék tovaszállnak.

Ki ő?

A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozik, egy- vagy kétnyári gyom- illetve gyógynövény. Európában, így hazánkban is őshonos ez a főleg április-májusban, de még nyáron is virágzó növény. Virágai fehérek, négyszirmú laza fürtökben nőnek. Amiről nevét kapta, az a becőke termése, mely az éktől a szívig mindenféle alakot ölthet, de egyszerűen "táskának" is hívhatjuk.

Hogyan játszhatunk vele?

Ha ezeket a kis "táskákat" óvatosan, lefelé meghúzzuk, de teljesen nem szakítjuk le a szárról, akkor a sok kis lógó táska - rázásra - jellegzetes csörgő hangot ad ki. Érdemes kipróbálni, főleg, ha valaki olyan fiatal, hogy gyermekkorában ez már nem volt divat.

Ki ő?

A csillagpázsit (Cynodon dactylon) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának tagja. Hazánkban gyomnövény, melegebb területeken gyepként termesztik a megfelelően nemesített fajtáit; de már az alapfaja is jó taposás tűrő. A kerti pázsitból igazából kiirthatatlan, mert agresszíven, földalatti tarackokkal és föld felett minden szárcsomónál legyökeresedve terjed, akár több méteres telepeket létrehozva. Tavasz végétől szeptemberig hozza ujjas kalász virágzatát, ami miatt népiesen gólyalábnak is hívják.

Hogyan játszhatunk vele?

A fűben heverészve, két virágzatot leszakítva, gólya módra lehet "lépkedni" vele, például békára vadászva, de hazavíve akár nyomdázni is lehet a lábakkal, ha akad egy tintapárna, a lábacskákkal érdekes geometriai formákat lehet alkotni.

Ki ő?

Ha a játékos növényekről van szó, akkor muszáj szót ejteni a ragadós galajról (Galium aparine), ami a buzérfélék (Rubiaceae) családjának tagja. Hegyoldalakon, cserjésekben illetve árokpartokon gyakran előforduló egyéves növény. Gyógynövényként is ismert, teafőzetként idegnyugtató, altató, és vérnyomáscsökkentő hatású, emiatt virágzó hajtását sokan gyűjtik. Apró, fehér vagy zöldesfehér virágai júniustól szeptemberig nyílnak bogas virágzatban. Kúszó szára akár másfél méter hosszú is lehet.

Hogyan játszhatunk vele?

Horgas tüskéi és szőrös levelei miatt nagyon jól ragad bármilyen ruhára, ami már magában vicces helyzeteket okozhat, de akár gonoszkodhatunk is kicsit, tépőzáras eszköz módjára túratársunkra feliratokat, rajzokat ragaszthatunk vele.

Ki ő?

A réti perje (Poa pratensis) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának képviselője. Egyik legértékesebb takarmánynövényünk, természetes gyepben is előfordul, gyakori a nyirkos réteken, legelőkön, kaszálókon, illetve a kertünkben használt fűmagkeverékekben is előfordul. Évelő pázsitfű, rizómával terjed. Bugavirágzata májustól júliusig nyílik, rövid szárral csatlakozik a szalmaszárhoz.

Hogyan játszhatunk vele?

Kirándulások vagy egy séta alkalmával rendkívül egyszerű, mégis szórakoztató játékot játszhatunk vele: Ha hüvelyk- és mutatóujjunkkal a szár tövét összeszorítjuk, majd felfelé húzzuk, akkor ujjaink között csokrot képez a leszakadt virágzat. Ha a kis csokorból jól láthatóan kiemelkedik egy szál, akkor "kakast fogtunk", ha pedig a csokor egyenletes, akkor "tyúkunk" van, ezzel a módszerrel mókás eldöntendő kérdésekre lehet választ kapni!

Ki ő?

A sort ezúttal az egérárpa (Hordeum murinum) zárja, vagy ahogy vidéken hagyományosan nevezik, a cigánybúza. Az egérárpa az egyszikűek osztályába és a perjefélék családjába tartozó gyomnövény, ami jó gazhoz illően rendkívül elterjedt, az egész országban előfordul, utak mentén, réteken, parlagon hagyott, elvadult városi területeken. Az egérárpa nem csak a kertekben jelenthet gondot, sajnos ádáz ellensége a kutyatartóknak, a kiszáradt termés, ismertebb nevén a toklász ugyanis az ebekre veszélyes, a bőrükbe fúródva komoly bajt okozhat, kiszedni pedig olykor csak állatorvos tudja szakszerűen és fájdalommentesen.

Hogyan játszhatunk vele?  

A termést védő kalászok, vagyis az előbb említett toklászok leszakítva apró dárda módjára dobálhatók, jól lehet velük célbadobni, (sose egymást ne lőjük velük, hegyes végük fájdalmat okozhat) rögtönzött növényi alapú dartshoz remek eszközök! Az egérárpa kalásza még egy érdekes dologra képes, sajátos felépítése révén a kabátujjba, nadrágszárba rakva mozgás hatására "felmászik" (a kutyáknál pont ez a jelenség okozza a bajt...)

A sétát vagy a kirándulást könnyen feldobhatjuk az ilyen növények felfedezésével, a velük való játékkal, segítségükkel gyermekeink közelebb kerülhetnek a természethez és nem feltétlen fogják lebecsülni a köznyelvben gyomokként emlegetett növényeket. Mivel maga a természet kifogyhatatlan, a játékos növények sora sem ér itt végek ha bárki tud hasonló érdekes, régies/népies növényi játékot, ne habozzon megosztani velünk kommentben!

A kerti kutyatartás sokkal bonyolultabb, mint azt a laikusok gondolják, a kerttel harmonikusan együtt élő eb gondolata ritkán válik valósággá. Bár a kutyákat szinte mindannyian szeretjük, és hálásak vagyunk nekik a házőrzésért, a sok játékért, a boldog pillanatokért, a nagy hentergőzésekért, azért azzal tisztában kell lenni, hogy a kertet, a növényeket, az ágyásokat sosem háborgató kutya ideája igencsak messze áll a valóságtól. Ki ne ismerné a kutya ásta gödröket, a feltúrt gyepet, a kiásott palántákat, a megrágott növényeket, a fűfelületbe taposott ösvényeket, és a kankutyák jellegzetes vizeléses pusztításait? Mikor ezekkel a jelenségekkel szembesülünk, jobb esetben csak az újságot csavarjuk össze nevelési célzatú használatra, sokan azonban idővel türelmüket vesztik, és megkötik a kutyát, ám ezzel a problémát nem oldják meg, csupán kisebb területre koncentrálják. Mit lehet akkor tenni, hogy a kertet és a kutyát közös nevezőre hozzuk? Amatőr kutyatartóként és hivatásos kertészként a következő válaszokat tudom adni!

Megoldás #1

A séta. A kutyák nem bonyolult lelkek, mozgásigényüket, kíváncsiságukat viszonylag könnyen ki lehet elégíteni némi kerten kívüli sétával. Sokan úgy gondolják, hogy a kertben tartott eb beéri bekerített birodalmával, és jól elvan a kerítésen belül, hisz ott szabadon mozoghat. Ez azonban tévedés, még a nagyobb birtokokon élő négylábúaknak is szükségük van sétára, kerten kívüli csatangolásra, futkározásra, gondoljunk csak bele, nekünk is hamar tele lenne a hócipőnk, ha nem mozdulhatnánk ki a lakásunkból. A jól átmozgatott kutya hazatérve jó eséllyel nem bántja majd a növényeket, a pázsitot, hiszen kifáradt és változatos, izgalmas ingerek érték odakint. Fontos, hogy a séták akkor jelentenek megoldás, ha rendszeresek és gyakoriak, tehát például heti egy kirándulás nem fog érdemi változást hozni!

Megoldás#2                            

Az agility. A séta néha nem hozza meg a kellő eredményt, főleg az aktívabb habitusú, például juhászkutyák esetében. Amennyiben a fizikai kifárasztás mellett szellemileg is kihívásokat állítanánk négylábú barátunk elé, próbáljuk ki az agility-t, vagy annak házi változatát. Az aktív foglalkozás, a különféle feladatok, vagyis az eb tanítása kiváló megoldás lehet a szabad kapacitások lekötésére, mondjuk ásás helyett. Nem kell feltétlen cirkuszi mutatványokra gondolni, a kutyáknak kifejlesztett agility nagyszerű sport gazdinak és kedvencének egyaránt. Ebben a sportágban az állat és az ember szoros együttműködésben játékos feladatokat oldanak meg. Az agility leginkább a lovak díjugrató versenyére hasonlít, és a négylábúakat fizikailag és szellemileg is kellőképp lefárasztja. Ha nincs mód az agility egyesületi űzésére, otthoni körülmények közt is könnyen kivitelezhető, csupán némi tájékozódásra, pár botra, gyűrűre, tereptárgyra, na meg találékonyságra van szükség.

Megoldás #3

Az elkülönítés. Ha sem a séta, sem az összetett játék nem segít, vagy esetleg a fentiekre nincs idő és lehetőség, de az eb szakadatlanul marcangolja a kertet, akkor olykor a kutya és a birtok szétválasztása marad megoldásként. Ilyenkor ne a leláncolást, kikötést alkalmazzuk, a túlmozgásos kutya viselkedésén ez nem javít, csupán tüneti kezelés, a probléma szőnyeg alá söprése. Ha muszáj tenni valamit, akkor inkább a kennelt válasszuk, így az eb szűkebb helyen ugyan, de szabadon mozoghat. Értelemszerűen a kennelben tartott kutya a szokásosnál több mozgást, gyakoribb sétáltatást igényel, sose gondoljuk úgy, hogy az elzárt kutya megoldott problémát jelent!

Megoldás# 4

A fegyelmezés. A rosszalkodó kutya megregulázása az esetek többségében megoldható, ám ez fáradságos és időigényes munka, és a legtöbbször külső segítség nélkül nem is kivitelezhető. Az alapvető parancsszavak betanításával (fúj, nem szabad, helyedre) valamiféle alapfegyelem kialakítható, de a teljes sikerhez gyakran kutyaiskola, vagyis szakképzett tréner útmutatása kell. A lényeg, hogy a kutyával kölyökkorától kezdve aktívan foglalkozni kell, meg kell ismertetni vele az alapvető szabályokat, hogy felnőve is kezelhető, fegyelmezett állat legyen.

Fontos tehát, hogy a kertre kártékony ebet ne rosszindulatú, oktalan állatnak, hanem igényeit jelző jóbarátnak tekintsük. Figyelembe kell venni, hogy a különböző kutyafajtáknak nagyon eltérő jellemvonásaik lehetnek, de egyazon fajta egyedei is sokféle módon reagálhatnak ugyanabban a helyzetben. A probléma orvoslásakor vegyük számba ezeket a tényezőket, és gondoljunk arra, hogy az ebtartás igen nagy felelősség, nem elég etetni kedvencünket, egyéb igényeire is oda kell figyelni. Ha gondosan járunk el, kutyánk is jólnevelt lesz, és kertünk szépségén is makulátlan marad. 

Képk: innen, innen, innen, és innen.

A növényeket nem csupán a hasznukért vagy szépségükért tarthatjuk, ritkábban ugyan, de előfordul, hogy művészeti célokkal kerülnek bevetésre, például valamilyen street art produkció alkotóelemeként. A street art, vagyis az utcai művészet jellemzően a graffitihez, a falrajzokhoz kötődik, és mivel az utcaképek szerves része a növényzet, nem meglepő, ha néha összeérnek, házasságukból pedig szép, érdekes, vagy éppen elgondolkodtató alkotások születnek. Az alábbi képgalériában ilyen csodás műveket nézhetnek meg, de aztán görgessenek lejjebb, mert elárulom, hogy házilag hogyan lehet speciális, élő növényi falfirkát létrehozni!

Saját magunk is festhetünk a falra növénnyel, hogy egyedi és meghökkentő látványt hozzunk létre, ehhez pedig csak pár apróságra lesz szükség. Egy bő maréknyi mohára (kőről, falról szedve, nem fáról), két kis pohár íróra, vagy  joghurtra (csak a natúr jó), két kispohárnyi vízre (részben vagy egészben sörrel is helyettesíthető), és egy kiskanál cukorra. Készítsünk még elő egy turmixgépet vagy botmixert, egy öblös tálat, és egy tiszta ecsetet. Ha mindez megvan, akkor csupán öntsük a tálba a hozzávalókat, a botmixerrel pépesítsük az elegyet kenhető állagúvá szükség szerint hígítva vagy sűrítve (mohával joghurttal, illetve vízzel, sörrel) majd az ecsettel vigyük fel a függőleges felületre a masszát, természetesen tetszés szerinti alakzatban (segít ha előre megrajzoljuk a mintát a felvitel helyére). Festhetünk falra, fafelületre, betonra, szinte bármilyen érdes felületre. Pár nap, egy hét múlva a moha elkezd nőni és a mű kirajzolódik zöldben, innentől kezdve nincs is dolgunk vele, csak gyönyörködni benne! 

Ilyeneket is készíthetünk:

Képek: innen és innen.