Megyeri Szabolcs kertész blogja

Itt a tavasz, sőt, már nem is az eleje, hanem épp most léptünk át a középső kikeleti hónapba, így a kerti munkák egyre aktuálisabbak. Bár az idő épp most nem kellemes, várhatóan hamarosan tartósan 10 Celsius fölé emelkedik a nappali hőmérséklet, ami azt jelenti, hogy a konyhakerti termesztés belátható időn belül elkezdhető. De vajon minden kertben van veteményes? Nem valószínű, de ez ellen lehet tenni, egy veteményeskert kialakítása ugyanis egyetlen hétvége alatt kivitelezhető, utána pedig a növénynevelés egyáltalán nem nehéz, sőt, inkább szórakoztató és sikerélményekkel kecsegtető elfoglaltság. Az alábbi tanácsok tehát azoknak szólnak elsősorban, akik eddig egyáltalán nem neveltek haszonnövényeket a kertjükben, de most szeretnék elkezdeni, azonban nincsenek tisztában az első lépésekkel!

Egy: találd meg a veteményes helyét!

A kezdők egyik legáltalánosabb hibája, hogy nem megfelelő helyre álmodják meg a kiskertet. Gyakran oda kerül a veteményes, ahol épp van egy kis szabad hely a kertben, ahol "nem zavar", ahol nem rontja a látképet. Ez azért nem jó az esetek többségében, mert az ilyen félreeső kertrészek jellemzően nem a legjobb adottságokkal rendelkeznek, a zöldségeknek pedig sok napfényre és meleg fekvésre biztosan szükségük lesz. Nem szabad tehát árnyékba, takarásba tervezni az ágyást, kerülni kell a huzatos sarkokat, vagy a nehezen megközelíthető zugokat. Amennyiben nincs más alkalmas hely, bizony a gyepből vagy a díszágyásokból kell valamennyit feláldozni, különben a veteményes hozama csekély vagy semennyi sem lesz. Érdemes továbbá a ház bejáratához közel helyezni az ágyást, így akár főzés közben is könnyen ki lehet szaladni friss terményért. Jó ötlet az is, ha kültéri járólapokból kis utat alakítunk ki a veteményes és a ház között, így nedves, esős időben is könnyen, tisztán ki lehet futni oda. A méretet illetően kezdésként egy kisszobányi terület (8-12 nm) bőségesen elegendő szokott lenni.

Kettő: készítsd elő a talajt!

A kerti talaj nem minden esetben felel meg a zöldségeknek, fűszereknek, hiszen a haszonnövényeknek többféle igényük van a talajjal szemben, és ami jó a fűnek vagy pár tő egynyári virágnak, az nem biztos, hogy megfelel az uborkának, káposztának, paprikának! Elsőként a kijelölt területen a talajt alaposan, legalább 30-50 centi mélyen fel kell ásni, eközben az ott lévő gyomokat, növényi maradványokat, köveket el kell távolítani. A következő a tápanyagok kihelyezése, erre az érett komposzt vagy a szervestrágya tökéletes. A tápanyagot a területen szét kell teríteni, és ásóval a talajba kell forgatni. Amennyiben a talaj túl kötött vagy túlságosan laza (agyagos vagy homokos például), akkor komposzt, zsákos termőföld, perlit adagolásával javítható a közeg állaga. Amennyiben az előkészített ágyásba még egy-két hétig nem kerülnek magok vagy palánták, érdemes lefedni geotextillel (és az anyagot több ponton súlyokkal rögzíteni), így a gyomosodás tökéletesen megelőzhető!

Három: vetőanyag, palánta beszerzés

A vetőmagok között is vannak minőségi különbségek, így nem mindegy, hogy a hipermarketbe a szezonális aktualitás miatt kihelyezett magokból, vagy a kertészetek, gazdaboltok kínálatából választunk. A magok árai között húsbavágó eltérés általában nincs, így érdemes mindig szaküzletben vásárolni, még ha ott kicsit borsosabbak is az árak. Az is fontos, hogy a mag ne legyen túl régi, idővel csökken ugyanis a kihajtási arány, tehát a túl régen csomagolt vetőanyagból kevesebb palánta és csekélyebb termés várható. A csomagolás idejét a tasakon mindig megtalálni, keressük ezt az információt! Palántát is inkább piacról, szakboltból vásároljunk, a hajtatott növényeknél ugyanis fontos, hogy hogyan tárolták, kezelték őket az eladásig, a nagyáruházi példányok sokszor legyengült állapotban kerülnek a kosárba, így esetükben erősebb a betegségre való hajlam.

Négy: válassz tudatosan!

A kezdő kertészkedők sokszor úgy választanak zöldséget, hogy nincsenek teljesen tisztában az adott faj környezeti, ápolási igényeivel és azt sem tudják biztosan, hogy mekkora hely kell nekik. Elsőre érdemes a könnyebben nevelhető, "üzembiztosabb" zöldségek közül válogatni, így jó ötlet a paradicsom, a paprika, a bab, az uborka, a retek, vagy a fejessaláta. Palánták esetében választhatók az ún. oltott palánták, melyek kertészeti változatok, több fajta előnyeit ötvözik, így ellenállóbbak, életerősebbek, és bővebben termők lesznek, ugyanakkor áruk ennek megfelelően érezhetően magasabb. A vetőmagok esetében választhatók az ún. csávázott magok, melyek speciális kezelést kaptak, így szintén ellenállóbbak betegségekkel, baktériumokkal szemben, ugyanakkor mivel vegyi kezelésben részesültek a biokertészeti elvásároknak nem tesznek eleget. A rendelkezésre álló helyet is alaposan fel kell mérni, kis veteményesbe ne válasszunk tököt, dinnyét vagy éppen káposztaféléket, mert nem fog más elférni, vagy a szűk telepítés miatt a növények gyengébbek, satnyábbak lesznek. Egy kezdő, átlagos méretű veteményesbe általában 3-5 zöldségféle elegendő, felesleges túlzásokba esni, a túl sok zöldség nem csak szűkösen fér el, de az eltérő gondozási igény miatt túl sok feladatot is ad, így a kezdeti lelkesedés hamar lelohadhat.

Öt: Ültess, gondozz szabályosan!

Az ültetés, vetés a jól előkészített talajba szinte gyermekjáték, ám ügyelni kell arra, hogy betartsuk az egyes zöldségfélékre vonatkozó előírásokat! Alaposan olvassuk el a mag tasakján az információkat, vagy tájékozódjunk az interneten, szakkönyvekből a vetés specifikus tudnivalóiról. Tartsuk be vetési mélységet, a sortávolságot és a tőtávolságot! A ritkásan vetett vetemény helypazarló, a zsúfolt pedig gyenge, erőtlen zöldségeket, vagy az összeboruló lombozat miatt gombás megbetegedéseket idézhet elő. Az egyes zöldségek esetében nagyban eltérő adatok lehetnek az előbbiek tekintetében, ne keverjük össze ezeket! Gyakori hiba kezdőktől, hogy afféle önjáró dolognak tekintik a konyhakertet, amit a vetés után nagyjából magára lehet hagyni, és majd idővel csak le kell szakítani az ízletes termést. A valóságban szinte minden zöldségféle folymatos felügyeletet és ápolást kíván, ügyelni kell a gyommentességre, a megfelelő mennyiségű és gyakoriságú öntözésre, és szinte biztosan lesznek kezelendő növénybetegségek vagy eltávolítandó rovarkártevők. Veteményes kert kialakítása előtt ezért mérlegeljük, hogy lesz-e elegendő időnk, energiánk vagy például türelmünk ezen teendők elvégzésére, ezek hiányában ugyanis a sikerélmény nem garantálható!

A következő hetekben rendszeresen jelentkezem konyhakerti tanácsokkal és ötletekkel, érdemes követni a blogot, ezt a jobb felső sarokban lévő "követés" gomb megnyomásával lehet megtenni (csak a blog.hu rendszerébe regisztrált és bejelentkezett látogatóknak érhető el).

Képek: innen

A vágott fenyő sok-sok évtizedig megingathatatlan egyeduralkodója volt a karácsonyfa műfajának, jó pár éve azonban a műfenyő már komolyan felzárkózott mögé. Vajon miért választanak sokan plasztik növényt karácsonyra, és vajon kinek van igaza a zöld versenyben, a műfenyő pártiaknak vagy a vágott fenyő mellett kardoskodóknak? Nehezen eldönthető kérdések ezek, és a válaszok sem egyértelműek. Próbáljuk tehát kideríteni, hogy melyik jobb, és miben jobb!

A vágott fa mellett elsősorban a hagyomány és a megszokás szól, az igazi fenyő illata, természetessége, egyedisége roppant vonzó. A vágott fenyők között nincs két egyforma, minden egyes darab különleges és megismételhetetlen, sokszor már maga a válogatás is öröm és hangolódás az ünnepre. A műfenyő ezzel szemben tucatáru, az egyes modellek mind tökéletesen egyformák, ráadásul sokaknak túl tökéletesek. Ez a téma akár külön bejegyzést is megérne, a műfenyő már-már bántóan ideális alakja irreális elvárásokat ébreszt a valódi fákkal szemben, melyek a legritkább esetben olyan tankönyvi formájúak, mint a megtervezett műfák. Az élet sok területén tapasztalható ez a séma, a mesterséges, művileg tökélyre faragott tárgyak, dolgok megfosztják a természet alkotta alakzatokat a tökéletességtől, ez pedig - ha nagy szavakat akarunk használni - egyfajta értékválsághoz vezethet. Csak egyetlen példa, nem véletlen, hogy mostanság a népszerű Barbie babák már nem csak kifogástalan testarányokkal készülnek, a túl tökéletes alak ugyanis akár testképzavarhoz is vezethetett. A fenyők nyelvére lefordítva mindezt, egy drága, igényes kivitelezésű műfenyővel szinte egyetlen igazi sem tud versenyre kelni, ami nem biztos, hogy jó hatással van a természetről alkotott képünkre. 

A konyhafilozófiától a rögvalóba visszatérve a mű-igazi vetélkedésnek sokkal gyakorlatiasabb megközelítése is van, mint például a környezetre gyakorlot hatás vizsgálata. Sajnos ez a terület nehezen felderíthető, és mivel az egyenletben rendkívül sok változó van, a válasz sem egyértelmű. A vágott fenyővel kezdve, ezek a növények jellemzően 8-10 évig nevelkednek, míg kitermelésre kerülnek. Ezen idő alatt pont úgy hasznunkra vannak, mint az erdei társaik, vagyis oxigént termelnek, élő organizmusként az ökológiai körforgásban vesznek részt. Ne feledjük azonban, hogy termesztett haszonnövényekről van szó, melyeket olykor öntözni kell, talajukat ültetés előtt tápanyagozni kell (akár szintetikus anyagokkal), és mivel sok fenyőféle hajlamos a gombás betegségekre, nem ritka, hogy vegyszeres kezelést igényelnek, ezek pedig mind növelik az ökológiai lábnyomot. Kitermelés után a szállítás is hasonlóan szennyező, bár ebben mi jól állunk, mivel az itthon eladott fenyőkészlet javarésze honi termesztésű, csak kisebb mennyiségben szorulunk importra, például Dániából. A vágott fenyő tehát akkor a legjobb, ha magyar eredetű, hiszen így keveset utazik.

A műfenyő mellett főleg az szól, hogy sok-sok évig felhasználható, így az előállításához kapcsolódó viszonylag nagy szennyezés az évek során úgymond osztódik, így elérkezik az a pont, mikor az előállításhoz és szállításhoz kapcsolódó szennyezést felülírja a hosszútávú használat. Mikor érhetjük el ezt a pontot? Többféle kutatás és kimutatás létezik erre nézve, egyes számítások szerint öt, mások szerint 9-10 év ez a határ, de vannak felmérések, melyek húsz évre teszik megtérülést. A szórás azért lehet nagy, mert nem mindegy, hogy a műfa miből készül, a pvc előállítása például sokkal szennyezőbb, mint a polietiléné (ilyenek a ma népszerűbb, ún. 3D fák, melyek a tűleveleket nem vékony szalagokkal imitálják), a fa mérete is meghatározó (minél kisebb, annál jobb), valamint az sem mindegy, hogy hol készült, vagyis hogy mennyit kellett utaznia, mire ideért. A kínai gyártású fák hosszú és szennyező hajóúton jutnak el hozzánk, ellenben az európai gyártású műfák jó esetben csak pár száz, vagy 1-2 ezer kilométert tesznek meg. Az Amerikai Karácsonyfa Szövetség (ACTA) még 2008-ban készített egy tanulmányt, ami szerint kilenc évnyi használat kell egy műfenyőnek, hogy a saját ökológiai lábnyomát semlegesítse, vagyis közel tíz évi műfenyő állítás után (természetesen ha ugyanarról a műfáról van szó) a vágott fenyőhöz képest már pozitívba fordul az egyenlegünk. Az ACTA ugyanakkor rossz nyelvek szerint a műanyag termékeket gyártó nagy cégek lobbitevékenysége miatt jutott erre a viszonylag kedvező eredményre, így megint csak nehéz igazságot hirdetni. 

A műanyag fák újrahasznosíthatósága eléggé rossznak mondható, hiszen életciklusuk végén nem sok mindent lehet kezdeni velük, és súlyosbítja a helyzetet, hogy sokan nem is várják ki az életciklus végét, hanem pár év elteltével újabb, magasabb, szebb, modernebb modellt vásárolnak, a régi pedig a szeméttelepre kerül. Megdöbbentő adat, hogy az ACTA egy 2018-as felmérése alapján az amerikai (ezalatt az Egyesült Államokat kell érteni) háztartások kicsit több, mint 80 %-a műfenyőt állít. A felmérés szerint közel 90 millió amerikai háztartásban kerül a nappaliba fa, így gyors kalkuláció után ez 72 millió műfenyőt jelent, és bár nem tudni, hogy ezek közül mennyi végzi évente (vagy csak pár év használat után) a szemétben, az azért valószínű, hogy nagyon sok. Európai adatok is vannak, így például a brit háztartások felében, az olaszoknál pedig 75%-os arányban vannak jelen karácsonykor a műfák.

A vágott fenyőről azt hihetnénk, hogy az ünnepek utáni hasznosítása lehetetlen, pedig ez nem igaz. A kidobott és begyűjtött fenyők folytathatják pályafutásukat komposztként, de jellemzően hőerőművekbe kerülnek, ahol fűtőanyagként hasznosulnak. Hogy ez mennyire környezetbarát, arról lehet vitatkozni, de az kétségtelen, hogy ilyen módon még egyszer hasznot termelnek, és biztosan kiváltanak valamennyi egyéb fosszilis tüzelőanyagot, minden bizonnyal olyat, ami előtte nem termelt oxigént egy bő évtizeden keresztül. A komposztálás során egyébként 80%-kal kevesebb károsanyag kibocsájtás keletkezik, mint az erőművi égetésnél, így a vágott fenyők lehető legoptimálisabb ünnep utáni felhasználása a komposztálás. A vágott fenyő otthon is hasznosítható, a még leveles ágakból készülhet esztétikus talaró mulcs a kerti növények alá, a vastagabb ágakból és a törzsből pedig feldarabolás után a nyári kerti sütögetésekhez válhat tüzelő. Természetesen akár otthon is lehet komposztálni a fenyőt, a tűlevelűeknek azonban sokkal több időre lesz szükségük a bomláshoz, mint az átlagos kerti zöldhulladéknak.

Mi tehát a jobb? Ahogy a bevezetőben jeleztem, erre a kérdésre pontos válasz nincsen, hacsak az nem, hogy a legjobb a fa állításának mellőzése, ez azonban lássuk be, a legtöbb háztartásban nem reális opció. A helyes döntést több tényező dönti el. Jobb a műfenyő, ha sok időre, legalább 10 évre tervezünk vele, ha megelégszünk egy kisebb példánnyal, ha a vágott fenyőt nem tudnánk megfelelően hasznosítani az ünnep után, és ha sikerül egy, a közelben gyártott, például a kontinensen készült példányt beszerezni. A vágott fenyő annak ideálisabb, aki évről-évre más típusú, méretű fát szeret állítani, tehát nem tartaná meg legalább egy évtizedig a műfenyőt, aki tudja hasznosítani a fát az ünnep után (akár otthon is), aki kifejezetten nagyméretű karácsonyfát szeretne, és aki minél közelebbi forrásból be tudja szerezni a fát.

Végül meg kell jegyezni, hogy minden, amit felhasználunk, fogyasztunk, egészen biztos kisebb-nagyobb ökológiai lábnyommal rendelkezik, a cipőnktől kezdve, az ebédünkön át, egészen a közlekedésre használt eszközünkig, így a karácsonyi fenyő ökológiai lábnyoma  - nem elbagatellizálva a dolgot, de hangsúlyozva, hogy évi egyszeri alkalomról van szó - csak egy kis, egészen apró része a teljes lábnyomunknak, így ennek megfelelő jelentőséget tulajdonítsunk neki!

Felhasznált források: qubit, ACTA, PE Americas, VeryImportantPlanet

Képek: pixabay.com

A karácsonyi készülődést törvényszerűen megnyitja az év utolsó hónapjának kezdete, de aki december elsejével még nem került karácsonyi hangulatba, azt is bizonyára elragadja az atmoszféra a Mikulás érkezésének napján, vagyis ma. Nincs is sok magyaráznivaló mindezen, ezek a hetek már kétségtelenül karácsonyi ünnepről szólnak, a karácsony egyik legfontosabb, vagy mondjuk úgy inkább, legjellemzőbb eleme, szimbóluma pedig a karácsonyfa. Ünnepi fenyőt már a hónap legelső napjaitól kezdve lehet venni, tegnap már több helyen is láttam árusokat, ám a vágott fenyőhöz még kicsit korán van, hiszen ezeknek a fáknak szűk három hetet kellene kibírniuk, mire elkezdhetik pályafutásukat a lakásban, ez pedig túl sok idő. Nem úgy a dézsás, élő fenyőnek, amit kis túlzással akár áprilisban is beszerezhetünk, hiszen az a lényege, hogy élő növény, így nincs időhöz kötve. Az elő karácsonyfa ötlete sok szempontból vonzó, számos gyakorlatias és érzelmi ok, és például zöld törekvésekkel teli gondolat társul hozzá, ám nem árt tisztában lenni az élő karácsonyi fenyő minden előnyével és hátrányával, hogy végül elégedettek lehessünk. A következőkben tehát a címbeli kérdés eldöntésében próbálok segíteni!

Miért jobb az élő fa?

Hogy egyáltalán jobb-e az élő fenyő, mint a vágott, az nézőpont kérdése, a fa oldaláról nézve mindenképp, hiszen kis szerencsével és helyes gondozással túléli a karácsonyt. A mi szempontunkból a dézsás fenyő inkább plusz terhet és nem kevés kompromisszumot jelent, ám az élő fa vásárlásával tehetünk egy kicsit a környezetünkért, felelősséget vállalhatunk egy élő növényért. További előny, hogy dézsás fenyőt gyakran kölcsönözni is lehet, ami egy költséghatékony megoldás, más esetekben pedig az élő fa árának egy része kupon formájában levásárolható, ezt főleg a nagyobb hipermarketek szokták felajánlani. Az élő fának mindemellett megvan a saját varázsa, hiszen él, ráadásul akinek kertje van, ki is ültetheti fenyőjét az ünnep elmúltával, így tulajdonképpen egy csapásra lehet szert tenni egy új kerti növényre, és egy karácsonyfára.

Hátrányok és kompromisszumok

A dézsás karácsonyfának akadnak hátulütői is, hasznos ezekkel tisztában lenni. Az első fontos, és általában a kérdést el is döntő tény, hogy az élő fenyő egy hétig, de legfeljebb 10 napig maradhat a fűtött lakásban. Ennek oka egyszerű, ezek fenyőfélék nem szobanövények, pont ugyanúgy nem a szobába valók, mint egy diófa, egy tuja vagy egy homoktövis sövény. A száraz levegőjű, meleg beltéri klímán szenved a fenyő, hiszen nem ezekhez a körülményekhez van szokva, így az újév első napjaiban el kell hagyna a lakást. Ezért ahol tervben van január végéig megtartani a fát (például a gyerekek kevéért) ott inkább a vágott fa válik be. A dézsás fenyőt ráadásul erre a rövid időre sem lehet bárhol elhelyezni a lakáson belül, a fűtőtestektől távol, de az ablakokhoz közel kell neki helyet találni, ez sem könnyű mindenhol. Nem ajánlott rá égősort aggatni, vagy legalábbis azt hosszabb ideig működtetni (annak hőhatása miatt), öntözni kell, ráadásul a nagy fákhoz szokott családoknál csalódáskeltő lehet, hogy élő fenyőből nem lehet (és a súly miatt nem is ajánlott) igazán nagy példányt beszerezni, felállítani. A kölcsönzött fákat vissza kell vinni az újév elején, ez is problémás lehet, a helyben maradó darabokat pedig szakszerűen el kell helyezni. Mindennek tetejébe sajnos nincs garancia arra, hogy a fa a gondos ápolás, és a szabályok betartása ellenére életben marad, nem tudható ugyanis, hogy előzőleg milyen gondozásban részesült, egy legyengült, rosszul tartott fát akár két-három nap alatt kivégezhet a szobabelső.

Akkor is kell! Hogyan gondozzam, hogy életben maradjon?

Élő karácsonyfát akár már december első napjaiban is lehet vásárolni, hiszen a vágott társaival ellentétben ez biztonságosan és állagromlás nélkül tárolható szentestéig, egyszerűen egy napos, fagymentes, lehetőleg szélvédett helyre kell állítani a kertben, vagy a balkonon. Jó ötlet a fenyő edényét hungarocell lapra állítani, körben buborékfóliával beburkolni, földjét pedig fenyőkéreg mulccsal óvni. Így a hideg ártalmaitól könnyedén megvédhető a növény. Szentestéig elegendő csupán párszor megöntözni, több dolog nem is lesz vele. A fenyőállítás napjának reggelén kell bevinni a növényt a lakásba, ám hogy a hősokktól megkíméljük,zsilipeléssel juttassuk be. Ez csupán annyit tesz, hogy találni kell egy köztes hőmérsékletű, a kültérnél melegebb, a szobabelsőnél hűvösebb helyet, ahol 4-6 órán keresztül szoktatható a fa a benti körülményekhez. Ez a hely lehet egy zárt lépcsőház, garázs, üvegezett veranda, vagy beépített balkon, esetleg egy kevésbé fűtött előszoba. Délután már elfoglalhatja szobai helyét a fenyő, a helyiségen belül a lehető leghűvösebb helyen, például az ablak közelében, de mindenképp a fűtőtesttől messze. Amennyiben eddig nem történt meg a mulcsolás, most érdemes megejteni, nem csupán a cserepes növény talajának kiszáradástól való védelme miatt, hanem mert a látvány is esztétikusabb lesz, ha föld helyett fakéreg zúzalék foglal helyet felül. Az edényt be lehet burkolni karácsonyi mintás papírral vagy például piros filcanyaggal, így a jellemzően nem túl szép kertészeti műanyag edény nem fog látszódni. Az edény alá helyezzünk el egy alátét tálcát, tálat, öntözésre ugyanis szükség lesz, és jobb, ha az esetleg kifolyó víz nem a padlón terül szét. A díszítés rendje sem a megszokott! Az ágakat túlzottan megterhelő, súlyos díszeket mellőzni kell, és lehetőleg alacsony hőleadású izzósort kell használni, az ágakat felmelegítő égők ugyanis megzavarhatják a pihenőidejét töltő növényt, ami ezután kiültetve könnyebben szenvedhet fagykárokat. A legjobbak az elemes led fényfüzérek, melyek hőleadása minimális, és öntözés, párásítás közben sem jelentenek balesetveszélyt. Apropó, párásítás! A fenyők páraigényes növények, a szobabelsőben töltött időt kellemesebbé teszi számukra a párás környezet, amit például óvatos, vizes permetezéssel lehet biztosítani. Az öntözésről sem szabad elfeledkezni, egy-két alkalommal közepes mennyiségű vízzel szükséges nedvesíteni a fa földjét.

Ha elmúlik karácsony...

Az év első napjaiban lejár a tíz nap, így a szilveszteri ünneplést kipihenve máris következhet a bontás. A díszeitől megszabadított fát a bevitelhez hasonló zsilipeléssel kell visszavinni a szabad ég alá. A kölcsönzött növényeket ezt követően azonnal vissza is lehet vinni, ebben az esetben a történet véget is ért.  Amennyiben a fenyő saját darab, két lehetőség közül lehet választani. 

Kiültetés: a dézsás fenyő már rögtön januárban kiültethető a kertbe, egy fagymentes, enyhébb nap alkalmas a munkára. A fának napos, nem fagyzugos helyet kell találni, és mindenképpen számolni kell azzal, hogy fajtól függően a fa nagy, nagyobb, vagy egészen óriási is lehet a későbbiekben, így ne közvetlen fal, kerítés, járda, kerti út (ésatöbbi) mellé kerüljön.

Tárolás: Amennyiben nincs lehetőség vagy kedv a januári ültetéshez, a fenyő maradhat a dézsájában, akár több hónapig is, de ilyenkor szintén fagymentes, napfényes helyre kerüljön, a mulcs maradjon rajta, illetve a fenyőt többször kell öntözni, a dézsa kis térfogatú földje ugyanis gyorsabban kiszárad. Ne feledjük, hogy a fenyő örökzöld, télen is aktív, vagyis ilyenkor is szüksége van vízre! Ha esetleg kemény, tartós mínuszok járnak, a zsengébb, fiatal fák edényét oldalról és alulról szigetelni szükséges. 

Összegzés

A fentieknek megfelelően a dézsás, élő karácsonyfa nem mondható könnyed vagy felhőtlen választásnak, hiszen a vágott fákhoz képest sokkal gondozásigényesebb és időben is korlátozottabb a benti felhasználása. Nem való oda, ahol a fával hosszú hetekre terveznek, vagy ahol nagy, két métert meghaladó karácsonyfa a terv. Nem sok értelme van kert nélküli lakásoknál, ahol az ünnep utáni elhelyezése nem biztosított, persze ilyenkor a kölcsönzés megoldást jelenthet, kérdés, hogy háziaknak megéri-e a macera, ha végül az élő fenyő fő előnyét, a kiültetéssel elérhető tartós eredményt nem élvezhetik. A dézsás fa mellett szól, hogy értelmhezhető kerti növényként, melyet az első napjaiban bent tartunk ünnepi díszként, így tulajdonképpen ingyen juthatunk karácsonyfához, hiszen alapvetően egy kerti fenyőt vettünk meg, melyet majd el is ültetünk odakint. 

Képek: pixabay

Már csak egy hétvége választ el minket a Halottak Napjától, ami az év kétségtelenül legkomorabb emléknapja. A Halottak Napja szinte kötelezően temetőlátogatással jár, bár biztosan sokan a síremlékek tényleges meglátogatása nélkül is méltó módon megemlékeznek szeretteikről, a (meg)szokás azt diktálja, hogy ilyenkor kilátogassunk a sírkertbe. Gyakori eset, hogy a megemlékezők nem túl sűrűn fordulnak meg a temetőben, így a november eleji alkalom nem ritkán kisebb sokkal ér fel, mikor megpillantják a leromlott állapotú síremléket. A saját környezetemben is azt látom, hogy a fiatalabb korosztályba tartozók nem igazán aktív temetőlátogatók, sokszor pedig nagy távolságok választják el az embert a síremlékektől, így nem ritka, hogy a hantokat csupán évi egy-két alkalommal szemrevételezi valaki. Az alábbi sorok kifejezetten azoknak szólnak, akik úgy fognak most a napokban kilátogatni a temetőbe, hogy tudják, a sír nem lesz a legjobb állapotban, ezért szeretnék a kegyelet lerovása mellett az alapvető és kötelező felújítási, szépészeti teendőket is elvégezni, lehetőleg minél egyszerűbben és gyorsabban!

A cél tehát meglátogatott sír rendbetétele, ami alapesetben egy hosszabb folyamat, előzetes felmérésből, tervezésből, a kellékek és ültetnivalók beszerzéséből, majd a munkáltaok elvégzéséből áll. Aki ezt az elmúlt hetekben elmulasztotta, most mindenképpen egy rövidített, egyszerűsített változatot lesz kénytelen elvégezni, azonban a küldetés így sem lehetetlen!

Az első lépés, hogy valamilyen módon tudomást próbáljunk szerezni a síremlék jelenlegi állaptáról. Jó esetben ki tudunk szaladni egy pár perces felmérésre, egy-két fotó készítésére, valószínűbb azonban, hogy erre már nem lesz idő és lehetőség. Ebben az esetben felmerülhet, hogy valakit, például a temető közelében lakó rokont, ismerőst megkérjünk, hogy tegyen egy gyors látogatást, és pár mondatos körülírással vagy mobiltelefonos fotóval adjon képet a helyzetről. Amennyiben ez sem megoldható, akkor egy régebbi fotó vagy az emlékeink alapján kell megtippelni, hogy mik lehetnek a főbb feladatok. Lássunk ilyen tippeket!

A beültetés nélküli, betonnal, márvánnyal, díszkővel borított sírok esetében lesz a legkevesebb teendő, Ilyen sír esetén a kő vagy márványfelületek megtisztítása, lemosása, esetleg vegyszeres szennyeződésmentesítése lesz a feladat, valamint a sír környéki talaj gyommentesítése, tereprendezése. Ültetésre ilyen síroknál nincs is lehetőség, legfeljebb a vázákba lehet majd vágott virágot helyezni. Utóbbi igazán akkor jó ötlet, ha egy-két héten belül vissza tudunk menni kivenni az elhervadt csokrokat, különben a látvány idővel lehangoló lesz. Alternatíva lehet a száraz (szárított) virág, ami tartósabb, de szóba jöhet pár szál ízlésesebb művirág is, ezek dacolnak a legtovább az időjárással. 

Ilyen sírok esetén a fő kellékek, melyekkel készülnünk kell: drótkefe vagy erős sörtéjű gyökérkefe, mosogatószer és szivacs, esetleg direkt síremlékek tisztításához való vegyszer, amit most a szezonjában sok helyen lehet kapni. Jó ha van nálunk gumikesztyű, egy kapa és egy gereblye a sír környéki talaj renderakásához, szemeteszsákok és egy-két guriga papírtörlő. Hasznos lehet egy metszőolló is, ha például a sír főlé nyúló faágakat, cserjehajtásokat kell megzabolázni.

Elterjedt sírtípus az is, amelynél a téglalap alakú betonszegély belső részén ültetésre alkalmas föld van, és általában itt különféle virágos dísznövények vagy kistermetű örökzöldek, törpe cserjék foglalnak helyet. Ilyen esetben számítani lehet arra, hogy jelentősebb gyomosodás fogad minket, illetve esélyes az is, hogy a beültetett növényzet rossz vagy elhalt állapotban van. Amennyiben nincs előzetes kép a hantokról, jobb a rosszabb verzióra készülni, és azzal számolni, hogy átfogóbb renoválási és ültetési feladatok várnak ránk.

Ilyen sírok esetén nagyobb felszerelésre lesz szükség. Érdemes készülni pár zsák termőfölddel, hiszen a jelenlegi közeg egy része már kimosódhatott, az állaga leromolhatott, és az ültetéshez egyébként is jó friss földet használni. Kapára, gereblyére, akár egy kisebb ásóra és egy ültetőkanálra jó eséllyel szükség lesz, és nem maradhat el a szokásos védőkesztyű sem. Legyen nálunk öntözőkanna vagy pár szélesebb szájú műanyag palack és pár darab erősebb szemetes zsák is. Hasznos és gyors megoldás lehet, ha nagyobb arányú beültetés helyett dekoratív mulcsanyaggal borítjuk a sírt, így hosszú időre biztosítható a rendezett összkép. Ehhez geotextil kell (bármely barkácsáruházban vagy kertészetben lehet kapni méterre vagy tekercsben) és néhány zsák mulcsanyag, elsősorban zúzott kő vagy jobb minőségű kéregzúzalék. Utóbbi mellett szól, hogy könnyebb, egy 80 literes zsák is csak 20 kilogramm körül van, egy átlagos dupla sírra 2-3 zsák bőségesen elegendő. A talajt egyengessük el, a nagyobb gyomokat szanáljuk, terítsük le a geotextilt, majd szórjuk ki a mulcsot és simítsuk el. Az így elkészített felületre kihelyezhetők cserepes növények, agyagtálba ültetett kompozíciók, de néhány kisebb szikla, dekorkő elhelyezésével is esztétikus látvány érhető el. A mulcsolt felületbe is lehet ültetni, amennyiben a geotextil lefektetését követően annak anyagába éles késsel, ollóval nyílásokat vágunk, majd így helyezzük be a növényt, és utána szórjuk ki a mulcsot. 

A hagyományos módot követve is ültethetünk, ilyenkor gyommentesítés után a talaj felső, elfáradt rétegét távolítsuk el, töltsük fel a keretet friss földdel, és kezdődhet az ültetés.  A színes virágok közül a krizantém (manapság sokféle szín és alakváltozatban kapható), a törpe őszirózsa, a kerti árvácska, az erdei ciklámen vagy például az erica októberben is ültethetők, és biztosítják a megemlékezés idejére a szép külalakot. Ha valakinek - például a lakhely és a temető miatti nagy távolság miatt - csak ritkán van lehetősége a sír látogatására, a kevésbé gondozásigényes örökzöldek a jobb választások, közülük is a törpeváltozatok és a kúszó, elterülő növekedésű fajták javasolhatók leginkább. Konkrétumokat említve jó szívvel ajánlható a havasi törpefenyő törpeváltozata, a fél méter magas gömbbé növekedő lucváltozat, az elfekvő növekedésű terülő tiszafa és az előbbihez hasonló törpe boróka. Az örökzöld dísznövények közül még a szoliterként kiváló babérmeggy, illetve a babérsom jöhetnek szóba, mindkettő átteleltethető, de inkább fagymentes, jól takart sírokra valók, a magyal pedig télen díszlik a legszebben. Az ültetés mellett a kőelemek tisztítása és a sír körüli talaj rendbetétele lehetnek még feladatok.

A harmadik gyakori típus a földhalmos sír, ezeknél nincsenek kőből, márványból készült elemek (legfeljebb a fejfa), az egész sír tulajdonképpen földből áll. Sokszor ez a sírfajta csak átmeneti, inkább a nemrégiben történt temetés után jellemző az ilyen ideiglenes állapot, de az sem ritka, hogy tartósan ilyen marad a síremlék. Az ültetésnek itt kisebb szerepe van, hiszen csak a földsáv felső részére lehet telepíteni (a lenti képen ennek ellenére az látszik, hogy az oldalsó részek is benépesíthetőek növénnyel, de ez egy bonyolultabba eljárás), az ilyen sírnál a fő feladat nagyobb felületű földborítás gyommentessé tétele, és persze a fejfa alá kerülhet ültetett vagy edénybe helyezett virág, dísznövény. A gazoláshoz kesztyűvel, gyűjtőzsákkal kell készülni, és az sem baj, ha akad egy-két zsák föld, ha esetleg pótolni kell a megcsúszott, erodált részeket. Beültetés helyett jó ötlet lehet koszorút helyezni a sírra, ez lehet bolti, de akár saját készítésű is, drótból, fenyőágakból és szárított virágokból otthon is elő lehet állítani díszes koszorút, a kevésbé gyakorlottak pedig vásárolhatnak koszorú alapot, melyre csak fel kell erősíteni a növényi díszeket, dekorációs elemeket. 

A lényeg, hogy ne ijedjünk meg, ha most tudatosul bennünk, hogy a holnapi, holnaputáni temetőlátogatás egyben egy kis tereprendezés, sírgondozás is lesz. A szükséges kellékek bármelyik barkácsáruházban, kertészetben beszerezhetők, de ezekben a napokban a nagyobb élelmiszerláncok üzleteiben is megkapni szinte mindent. A növényeket, ültetnivalókat - ha máshogy nem volt megoldható - jó eséllyel helyben is be lehet szerezni, majdnem minden temető közelében akad virágbolt, de október végén számos ideiglenes árus is feltűnik a sírkertek közelében, természetesen az árak ilyenkor náluk magasabbak. A munkára érkezzünk könnyű, a mozgást nem gátoló, több rétegű ruházatban, és jó ötlet készülni egy palack üdítővel vagy egy termosznyi meleg teával. Bár a legtöbb temetőben van vízvételi lehetőség, érdemes az autóba betenni egy karton olcsó, mentes ásványvizet arra az estre, ha a temetői forrás mégsem használható. Egy kis előre gondolkodással és alapos felkészüléssel biztosan megoldható lesz a feladat, ráadásul úgy tűnik, hogy az időjárás is kegyes lesz hozzánk. 

Képek:pixabay.com

Augusztusban nem csak a munka, hanem rendszerint a fák gyümölcse is beérik, elérkezik a szedés ideje, és végre a, konyhába, tányérba, asztalra kerülhetnek az eddig gondosan ápolt gyümölcsfák termései. Ebben az időszakban többek közt almafajtákat, körtét, barackot, szedret szüretelhetünk, és itt az ideje a szilva betakarításának is. A szilvának azért mondhatni, hogy duplán szezonja van, mert a szüret mellett az ültetés is hamarosan aktuálissá válik, akár már a nyár utolsó napjaitól kezdve a földbe helyezhetők a fiatal gyümölcsfák, hogy pár év múlva már arról lehessen csipegetni. A következő pár bekezdés ezért egyaránt szól a szilvát fogyasztani szerető, és a szilvafa ültetését tervező hobbikertészeknek is! 

A szilva olyan szilárdan beépült a hazai gyümölcstermesztési tradíciók közé, hogy számos település őrzi nevében a kék gyümölcsöt, így például Szilvásvárad, Szilvásszentmárton vagy Vasszilvágy. A szilva, vagyis a Prunus domestica jó értelemben véve igénytelen növény hírében áll, noha nem is igazából igénytelen, hanem a tűrőképessége nagy, így szinte bárhol megél, akár minimális gondozás mellett is, ezért látni vidéken gyakran utcafronti, faluszéli, mégis bőven termő fákat.

A féltő gondoskodást azonban gyors növekedéssel és bő, ízletes terméssel viszonozza, így nem érdemes ridegen tartani a szilvafát. A legjobb körülmények a szilvának a bőséges fény, és a sok nedvesség, öntözés hiányában az alacsonyra hatoló gyökerei miatt gyorsan kiszárad. A trágyázást bő terméssel hálálja meg, és ágait jó ötlet alátámasztani, mert a nagyobb hozamok akár le is törhetik azokat. Sajnos a szilva érzékeny a betegségekre (sarka-vírus, monília, stb) és a kártevőkre (pajzstetű, szilvamoly), ezért a kerti fákat mindenképpen szükséges lesz permetezni. 

A szilvát hasonló módon kell ültetni, mint sok más gyümölcstermőt. Az ősz legelejétől állhatunk neki a műveletnek, de november végéig mindenképp kerüljenek a földbe a csemeték. Az előkészületek első lépése a megfelelő hely kijelölése. Napfényes, meleg kertrészt válasszunk, a fa várható méretének figyelembe vételével. Ássunk egy ültetőgödröt, ami egy nagyjából 60x60x60 centis mélyedés legyen, nagyobbra csak akkor van szükség, ha túl kötött a talaj. A túl laza, homokos közeget bőséges komposzt adagolásával javítsuk fel, a kötött talajt nagyobb gödör kiásásával lazítsuk fel, és/vagy homok, friss, zsákos termőföld hozzáadásával tegyük alkalmasabbá. A legmegfelelőbb közeg a vályogos, kiszáradásra nem hajlamos, tápanyagdús talaj. 

Érdekesség: egy egészséges, megfelelően ápolt szilvafa évi 40-50 kilogramm termést is hozhat, ennek ellenére mi magyarok évente átlagosan csupán 6-7 kilónyi szilvát fogyasztunk! Így már egyetlen szilvafa elültetésével biztosítható egy átlagos család éves szilvaigénye!

A kiásott ültetőgödör aljára helyezzünk vastag szervestrágya réteget, amit földdel takarjunk be, hogy a gyökerek ezzel közvetlenül ne érintkezzenek. A csemetét ezek után helyezhetjük be, a magasságát úgy állítsuk be, ahogy a faiskolában, kertészetben, faiskolában is volt, ezt a törzsön jól lehet látni. A föld visszahelyezése közben félaraszonként tömörítsünk, és öntözzünk (iszapoljunk), ezzel a gyökerek megfelelő illeszkedését segítjük. Ne sajnáljuk a vizet, egy csemetéhez legalább 15-20 litert használjunk fel! Az öntözés a későbbiekben is rendszeres feladat lesz, a szilva vízigénye a közepesnél magasabb, nedvesítéséről folyamatosan gondoskodni kell.

A gyümölcsfák ültetésének részletes menetéről EBBEN a cikkemben írtam korábban, a telepítésben kevésbé járatos hobbikertészeknek hasznos olvasmány lesz!

A Stanley szilváról van egy rövid videóm is, nézzék meg! 

A szilva sajnos az átlagonsál jobban terhelt kártevők és betegségek tekintetében, így a szilvát telepítő hobbikertészeknek szinte biztosan jut osztályrészül növényvédelmi feladat. A szilva betegségeiről és kártevőiről részletesen EBBEN A CIKKEMBEN írtam, érdemes kattintani és elolvasni!

Szilvafát venni nem is olyan egyszerű, hiszen fajtagazdag gyümölcstermő, így a beszerzés sosem annyiból áll, hogy megfogunk egy csemetét, és a kasszához sietünk vele. Az egyes fajták kisebb-nagyobb eltérést mutatnak a gyümölcs mérete, íze, a fa mérete, vagy éppen ellenállóképessége, betegségekre való fogékonysága tekintetében. Ezért a helyes eljárás az, ha már vásárlás előtt kiválasztjuk a nekünk tetsző, és a kertünk adottságainak megfelelő fajtát, és célzottan ezt szerezzük be. A szilvafajták katalógusa nem rövid, mindet bemutatni lehetetlen vállalkozás lenne, de az alábbiakban a legnépszerűbb típusokról esik pár szó. 

A legelterjedtebb szilvafajta a Stanley szilva, amely nagy, sötétkék, hamvas terméssel hálálja meg a kertész gondoskodását. Rendszeresen és bőségesen terem, valamint igazán ellenálló. A klasszikusnál nagyobb szemű, sötétlila termésű fajta a President szilva, amely egy kicsit később, szeptember második felében érik. A Cacanska Lepotica szilva termése is hasonlít a hagyományosan megszokotthoz, azonban kissé nyúltabbak a Stanley-hez képest. Már nyár közepén szüretelhető. A rózsaszín–bordó termésű fajta az Ageni szilva, amely például aszalványok készítésére is kiválóan alkalmas. A Laroda japán szilva színe nagyon hasonlít az Agenihez, azonban húsa semmivel sem összetéveszthető élénk sárga, lila beütéssel. Az Empress szilva liláskék színű, igazán korán érő szilvafajta, amely jellemzően minden évben bőségesen terem. A Friar japán szilva kerekded gyümölcse egyik fajtával sem összetéveszthető, ugyanis sötétpirosas színe egy kis feketés beütéssel igazán különlegessé teszi ezt a gyümölcsöt. A Penyigei szilva a befőtt– és lekvár rajongóknak ideális, ugyanis amellett, hogy frissen is nagyon zamatos, befőzésre is alkalmas fajta. A Herman szilva friss fogyasztásra és desszertkészítésre egyaránt alkalmas; konzervipari felhasználása is lehetséges. A Haganta szilva közepesen erős növekedésű, bőségesen termő fajta. Korai termésű, nagy méretű gyümölcsöt hozó fajta. Az Olasz kék szilva érési ideje szeptember közepe. Előnye, hogy esős időben sem repedezik fel, így épek maradnak a szemek. A Sangue di Drago japán szilva gömb alakú és vörös színű, így nagyon könnyű megkülönböztetni a többi fajtától.

Besztercei fajta

Miért válasszam a szilvát?

A szilva inkább a felnőttek gyümölcse, fanyarkás íze nem biztos, hogy célba talál a gyerekeknél, de persze a kicsik közül is sokan kedvelik. Felhasználási köre tág, kerülhet süteményekbe, húsokhoz készült szószokba, mártásokba, a szilvalekvárt senkinek nem kell bemutatni, ahogy a pálinkák között is a szilva alapúak a legkedveltebbek. 

A szilvafa dekorációs értéke közepes, díszkerti birtokokra kompromisszumos választás, ahol azonban a gyümölcstermesztés fontosabb, ott biztos helye van. Gondozása közepes kihívást jelent, betegségei és kártevői is akadnak, biztosan követel növényvédelmi feladatokat, de az ízletes, bő termés kárpótolja a gazdát. Kompakt mérete miatt kisebb kertekbe, előkertekbe, akár utcafrontokra is jó választás. Környezeti igényei alacsonyak, átlagos kerti körülmények között jellemzően sikerrel nevelhető. 

A szilva nem csak ízletes, de jótékony hatásai ismertek, és ugyan számos leírás csodaszerként említi, az ilyen híreszteléseket érdemes kritikával olvasni. Tény azonban, hogy a szilva magas rosttartalma miatt kiváló széklethajtó, és vizelethajtó tulajdonsága is ismert, A-, B-, és C-vitamin tartalma pedig magas. Cukortartalma szintén magas, és 85%-ban vízből áll. Kalóriatartalma kiemelkedő (átlagosan 50 kalória száz grammonként), ezért elvileg fogyókúrázóknak nem ajánlott nagy mennyiségben, ugyanakkor mivel tápértéke magas, és jól laktat, a súlyt veszteni vágyóknak mégis jól jöhet egy maréknyi, persze nem a főétkezés mellett, hanem helyette.  

Itt pedig a híres besztercei fajtáról esik szó: 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Kertészeti vonatkozású témák ritkán jutnak a hírek fősodrába, ám most ez megtörtént, mégpedig a már mindenki által ismert budapesti méhlegelők okán. Nagy kár, hogy a politika eltérítette ezt az egyébként roppant érdekes topikot, és egy idő után maguk a növények, vagy az ötlet gyakorlati haszna, életképessége már keveseket érdekelt. Az alábbiakban ezért egy rövid elemzésféleségben próbálom bemutatni, szándékom szerint objektíven és politikamentesen a városi méhlegelőkben rejlő lehetőségeket, és persze a hátrányok, ellenérvek is teret kapnak, hiszen nem fekete-fehér helyzetről van szó. Lássuk hát, mit lehet tudni a méhlegelőkről! 

Elsőképp szögezzük le, hogy az ötlet egyáltalán nem új, nem most pattant ki valaki fejéből, sőt, előzménye is van, mégpedig a kiskertekben megvalósítható rovarbarát kialakítás illetve a természetközeli kertstílus, melyek tulajdonképpen előfutárai a közterületi vadvirágos réteknek. A természetközeli kertstílus egy olyan összeállítást jelent, melyben a kertészkedő a birtokán a rétek, mezők világát próbálja meg utánozni, így fő elemként elhagyja a katonásan nyírt gyepet, és teret enged a buja, virágos, természetes növényzetnek. Az ilyen kertek persze gyakorlati funkcióikat tekintve csökevényesebbek, nem lehet (de legalábbis nehézkesebb) bennük játszani, heverészni, sétálgatni. A rovarbarát kertkialakítás is egyre népszerűbb, a klímaváltozás miatt életterüket (részben biztosan) elvesztő rovarok ezáltal menedékhez, táplálékhoz jutnak, számuk növekedhet, ami az egész ökológiai rendszernek kedvező és hasznos. A rovarbarát kertben megtalálhatóak a szabadon burjánzani hagyott részek, magas aljnövényzettel, a rovarok számára menedéket nyújtó elemekkel, odvas fatörzsekkel, kövekkel, vagy akár épített rovarhotelekkel.

A tudatos, zöld szemléletű kertbarátoknak ezek az irányzatok már jó ideje nem ismeretlenek, sokan kísérleteznek akár csak egy kisebb sarokkal otthon, az viszont, hogy ez a fajta szemlélet kiszabadult a magánkertekből és elérte a közösségi tereket, az most az újdonság erejével hatott nálunk. Külföldön évek óta zajlanak kísérletek, Chicagoban már 2008-ban megnyitott a Lurie garden, mely hasonló funkcióval bírt, Londonban évek óta zajlanak városi méhészeti kísérletek, még saját honlapja is van a városi méhészetnek, Párizsban is vannak telepített urbánus méhészetek, Hollandiában pedig 2018-ban indult nagyobb szabású akció a méhek megsegítése érdekeben, melynek keretében kormányzati és civil szervezetek vállalták, hogy növényi beültetésekkel tesznek a méhpopuláció csökkenése ellen. Meg kell jegyezni, hogy Budapesten is, nem is akárhol, hanem az agrárminisztériumban van telepített méhcsalád, mégpedig maga az agrárminiszter jóvoltából, aki nem mellesleg méhészkedik is.

Nagy István agrárminiszter méhcsaládot telepít a minisztérium épületére kormany.hu

A hazai vizekre evezve, felmerül a kérdés, hogy miért is lenne szükség méhlegelőre egy közel kétmilliós nagyvárosban, Budapesten? Itt álljunk is meg egy pillanatra, és tisztázzuk, hogy nem elsősorban a méhekről van szó, hanem számtalan féle és fajta rovarról, biodiverzitásról, szemléletváltásról, ésatöbbi, viszont mindez egyetlen frappáns(nak ható) szóösszetételben kapott nyilvánosságot, ez a méhlegelő. Ezek a területek egyáltalán nem kizárólag a méheknek vannak szánva és fenntartva, rengeteg rovarnak nyújtanak menedéket, életteret és táplálékot. Rendben, de miért jó nekünk, ha rengeteg rovar lesz körülöttünk? Egyfelől a növények beporzását javarészt a rovarok végzik (a növényfajok nagyjából háromnegyede rovarbeporzású), tehát ahol sok a rovar, ott gyarapodik a növényállomány is, ez pedig jó. A rovarok élelemként szolgálnak más élőlényeknek, például madaraknak, így a madaraknak is kedvezünk, ez is pozitívum.

A dús aljnövényzet más szempontokból is támogatható, megköti a port, lassítja a talaj felmelegedését, ezáltal jó hatással van a mikroklímára. A honos fajok általában beérik a természetes csapadékkal, talajigényük egyszerű, így kiegészítő öntözés és növényvédelmi feladatok nélkül is kielégítően fejlődnek, vagyis a nyírt gyeppel ellentétben nem kell öntözni az ilyen területet. Látványként tény, hogy teljesen más képet nyújt egy méhlegelő, ez valóban idegenül hathat sokaknak, hiszen a szemünk a nyírt pázsitot szokta meg, azt könyveltük el rendezett, gondozott látképként. Ennek egyébként érdekes evolúciós háttere van, az átláthatatlan aljnövényzettől jellemzően azért tartunk, mert nem láthatjuk az abban élő, abban megbújó potenciális veszélyforrásokat, kígyókat, mérges pókokat, egyéb ragadozókat.

Természetesen reális veszélyként ilyesmi nem merül fel itt és most, a kullancsról pedig kicsit később. A méhlegelő tehát elsősorban szokatlansága miatt lehet zavaró, rendezetlen, ápolatlan érzetet nyújt, ami azért furcsa, mivel ugyanezt láthatjuk bármely réten, mezőn kirándulás közben, ott azonban az épített környezet nem képez kontrasztot. Megjegyzendő, hogy a jól hangzó méhlegelő kifejezés helyett érdemesebb lett volna valamilyen általánosabb nevet adni a dolognak, a virágos rét, a mezőszerű kialakítás, vagy a rovarbarát terület nem ennyire hangzatosak, de átfogóbbak.

A hátrányok sem hagyhatók ki a felsorolásból. A méhlegelő (maradjunk most már ennél a szónál) nem alkalmas egy csomó tevékenységre, amiket sokan szívesen űznének a nem túl nagy összkiterjedésű városi zöldterületeken. Nem lehet rajta focizni, tollasozni, nem lehet egy pokrócot kiteríteni és ráheveredni, nem lehet kutyát sétáltatni, és általában andalogni, sétálgatni sem a legjobb terep. A kullanccsal kapcsolatos felvetések sem alaptalanok, a kullancs - a népi hiedelmekkel ellentétben - az aljnövényzetben él és várja a prédáját, és előfordulása a városokban sem ritkaság. Ugyanakkor, mivel a méhlegelők nem igazán alkalmasak emberi tartózkodásra vagy kutyafuttatásra, így a kullancstámadás esélye sem túl magas, mivel egyszerűen nem kerülünk kapcsolatba velük. Emellett a kullancsok elszaporodása olyan területeken várható, ahol folyamatosan elérnek gazdatesteket, így ahol nem találkoznak prédával, számuk csökkenésnek indul.

A méhlegelő - mivel jellemzően nem tervezetten beültetett terület - tartalmaz gyomokat is, melyek allergizálhatnak, vagy mint a toklász, gondot okozhatnak a kutyáknak. A gyakori parlagfüves érvvel kapcsolatban azért meg kell jegyezni, hogy a parlagfű pont nem a dús növényzetben szokott megjelenni, hanem nevéhez hűen a magára hagyott, parlagi területeken, így a méhlegelők kis eséllyel lesznek a parlagfű tenyészhelyei. A gyomokra visszatérve, igen, meg fognak jelenni gyomok is, úgy, ahogy ez a természetben is megtörténik, a méhlegelő pedig a réteket, mezőket imitálja, így ez természetesnek mondható.

Mi a megoldás, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon? Jelenleg a főváros hatmillió négyzetméteres zöldterületének kicsivel kevesebb mint 5%-a méhlegelő, így nem mondhatni, hogy nagy arányú átállásról van szó. A kulcs a megfelelő elhelyezés, hiszen vannak méhlegelőnek alkalmatlan területek, például aktívan használt, frekventált helyen lévő, nagy kiterjedésű, funkcionális zöldterületek, és vannak kifejezetten alkalmas részek, a nem használt, parlagon álló, elhanyagolt, gyakorlati funkcióval nem rendelkező kisebb-nagyobb szegletek. Tudni kell azt is, hogy az egész méhlegelő koncepció egy kísérleti program, még a szakemberek sem tudják pontosan, hogy milyen hosszabb távú hatásokkal jár az elképzelés, jelenleg egy tapasztalatszerzési szakaszban járunk, az idő fogja eldönteni, hogy milyen irányba halad majd a fejlesztés.

Azt is meg kell érteni, hogy egy lassú folyamatról beszélünk, hiszen virágos rétek nem fognak pár hónap, egy szezon alatt kialakulni, a természet nem dolgozik gyorsan, az aktív művelés alól kivont területek lehet, hogy évek múlva nyerik el végleges, önfenntartó, ténylegesen virágos képüket. A folyamat némileg gyorsítható, léteznek vadvirág magkeverékek, melyek kiszórásával azonnal meghonosíthatóak a kívánt fajok, de mesterséges bevatkozás nélkül is megtörténik a növények számának és fajainak szaporodása, részben a nem lekaszált növények magzásával, részben pedig a rovarok beporzó munkájával. Az is előfordul, hogy egy-egy területen a koncepció kudarcot vall, mert például nem alakul ki eléggé fajgazdag együttes, ilyenkor vagy be kell avatkozni magvetéssel, vagy el kell vetni az adott területen a méhlegelőt. 

Marad a végső kérdés, jó vagy rossz dolog a méhlegelő? A válasz az, hogy ez nem egy eldöntendő kérdés, hanem egy soktényezős egyenlet, mely tartalmaz negatívumokat és pozitívumokat is. Az én véleményem az, hogy a pozitívumok száma nagyobb, azonban tény, hogy a méhlegelő és a mögötte lévő koncepció egy alapos szemléletváltást, és újfajta gondolkodást kíván meg, így nem lehet az ellenzőket sem elítélni. A legjobb, amit tehetünk, ha időt adunk a méhlegelők ideájának, és később, pár év távlatából szűrjük le a tanulságokat, és tervezzük újra az irányokat.

Képek: pixabay.com