Megyeri Szabolcs kertész blogja

A cím talán félreérthető első olvasatra, ugyanis nem a gyerekszobai növények ellen és mellett felsorakoztatott érvek következnek, hiszen mindenképpen javaslom, hogy minden gyerekszobába kerüljön valamilyen növény, akár több példány is. Azt azonban érdemes végiggondolni, hogy mit és hogyan telepítünk a csemete birodalmába, ugyanis vannak kockázatok és ellenjavallatok is. Most ugyan még dübörög a nyár, a gyerekek többsége viszonylag keveset tartózkodik a szobájában, azonban belátható időn belül kezdődik a suli, ezzel együtt pedig a beltérben töltött idő is sokkal nagyobb arányú lesz, amikor pedig egyáltalán nem mindegy, milyen mikrokörnyezet veszi körül a kisebb-nagybobb gyerekeket. És persze miért ne lehetne nyáron is dekorálni a kicsik birodalmát, hiszen most van főszezonja a színes, vidám virágoknak!

A gyerekszobai növények köre jóval szűkebb, mint általában a szobanövényeké, a szűkítésnek pedig többféle gyakorlati oka van. Lássuk először az ellenjavallatokat!

- Kerülni kell a nagyméretű, súlyos cserépben lévő növényeket, melyek dőlésükkel veszélyforrást jelentenek, egy-egy méretesebb cserepes tizenpár kilogramm is lehet, így balesetet, sérülést okozhatnak. A nagyobb gyerekekhez, tinikhez már bekerülhetnek testesebb darabok is, ám ezek is masszív, dőlésbiztos edénybe legyenek telepítve, a legjobbak a függőleges oldalfalú, kocka vagy téglatest alakú edények, ládák.

- A gyerekszobák jellemzően nem a lakás vagy ház legnagyobb helyiségei, így a növények se legyenek túlzó méretűek, nagy, szétterülő lombozatú fajok kiszoríthatják a szoba lakóját, értékes játékteret vehetnek el. Mndig arányosítsuk a növényt a rendelkezésre álló területhez, és ha például lent már nincs hely, vessünk be falra, plafonra akasztható kaspóba telepíthető ún. ámpolnanövényeket.

- Mindenképpen kerülni kell a mérgező növényeket, fontos tudni, hogy számos közkedvelt, ártatlannak tűnő cserepes növény okozhat irritációt vagy mérgezést! Főleg a kisebbeknél reális veszély, hogy a levelet, virágot megrágcsálják, vagy a levél, hajtás megdörzsölése után például a szemükhöz, szájukhoz nyúlnak. A meglévő zöldeket azonosítsuk be és netes kereséssel győződjünk meg ártatlanságukról, új fajok beszerzésekor pedig fő szempont legyen a mérgezőség

- Szintén nem ajánlottak a szúrós, tüskés fajok, melyek balesetveszélyesek lehetnek.

 A veszélyfaktorok elhárítása után a fő kérdés, hogy mik az ideális gyerekszobai növények? Ezeket a tanácsokat érdemes betartani szelektálás, vásárlás közben:

- Lehetőleg ne a többi szoba növényei közül válasszunk ki egyet-kettőt, hanem szerezzünk be új, direkt erre a célra vásárolt példányokat. Így a szoba lakója sem fogja úgy érezni, hogy a megunt vagy felesleges zöldek kerültek át hozzá. Persze a kis lakónak kifejezetten tetszik valamely otthon lévő növény, és az belefér a koncepcióba, semmi akadálya, hogy megkapja. 

- A gyerekszobai növények legyenek minden esetben ingergazdagok, érdekesek, nézegetnivalók, ezért keressük a szokatlan formákat, élénk színeket, esetleg a kellemes illatokat.

- Jó ötlet könnyen nevelhető, egyszerű igényekkel rendelkező, strapabíró növényeket összeszedni, így a gyerekekre bízhatjuk a gondozást, ez nagyban fejlesztheti a felelősség érzetüket (és jó eséllyel akkor sem történik baj, ha kimarad egy-egy öntözés).

- Ne csak "kész" növényt telepítsünk, hanem közösen vessünk magot, neveljünk palántát, így még inkább bele tudjuk vonni a kisebbeket a növénygondozásba, és jó eséllyel nagyon fogják élvezni a növényke növekedését, változását. Próbálkozhatunk zöldségfélékkel is, a terméshozam ugyan jelentéktelen, mégis nagy öröm lesz megenni a saját nevelésű paradicsomot, paprikát, babot. Kifejezetten alkalmasak a kisméretű balkonzöldségek, de illato s fűszernövényekkel is próbát lehet tenni.

Végül lássunk pár konkrétabb példát! A gyerekszobába telepíthető növények közül említhető a mediterrán hangulatot árasztó, nagy tűrőképességű dracéna, a játékos formájú pénzlevelű pilea, az akár futtatásra is alkalmas márványos szobai futóka, a bájos fokföldi ibolya, a színpompás mini gerbera, a hangulatos kövirózsa, vagy az egészen egzotikus kavicsvirág. Nagyobb gyerekeknek a változatos formákban és meretekben kapható, a játékokhoz hasonlóan gyűjtésre is alkalmas kaktuszok is beválhatnak, az igazán izgalmas dolgokat kedvelő nagyobb gyerekeknek, tiniknek pedig az igazi húsevő növény, a vénusz légycsapója lehet ideális. A már említett balkonzöldségek közül bármi megfelelhet, ami méretben belefér az elképzelésbe (és a szobába, balkonra), a mediterrán fűszernövények igazi túlélők emellett dekoratívak, és a nyár utolós hónapjában még teljesen aktuálisak, valamint a bájos gyógynövények közül is lehet szemezgetni, így szóba jöhet a kamilla, a verbéna, a körömvirág vagy a zsálya. Nagyon érdekesek lehetnek a floráriuomok is, melyek valójában üvegedénybe zárt miniatűr kertek, ezeket elkészíteni is remek program, utána pedig a gondozásuk, fejlesztésük is csodás játék. A növények iránt vonzódó tizenéveseknek jó ajándék lehet egy bonsai, ami precíz és rendszeres gondozást igényel, így jó eszköze a rendszerességre, felelősségre való nevelésnek is. A nagyobb csemetéknél, akik már biztosan nem veszik a szájukba kíváncsiságból a növényi részeket, tulajdonképpen bármilyen érdekes, látványos növény elhelyezhető, aminek a tartása nem kíván különösebb szakértelmet.

Képek:innen

A kukorica az elmúlt hónapokban egyre többször szerepel a hírekben, elsősorban azért, mert Ukrajna, mely az egyik legjelentősebb (legalábbis európai nézőpontból) termesztő és exportőr, a jelen helyzetben finoman szólva is nehézségekkel küzd mezőgazdasági téren (is), ezért kukoricából hiányt jósolnak az elkövetkezendő időkre, emellett természetesen a kukorica alapú termékek, élelmiszerek ára is várhatóan dinamikusan emelkedni fog. Az ilyen vészterhes időkben mindig felmerül a gondolat, hogy nem lehet-e esetleg saját forrásból pótolni a kieső készleteket, így bizonyára nem kevesen gondolkodtak el azon, hogy kertjükbe kukoricát telepítsenek. Ennek a lehetőségnek járunk most utána röviden.

A kukoricáról jó eséllyel senkinek sem a kerti termesztés jut eszébe, hiszen az általános vélekedés és tapasztalat szerint ez a termetes zöldségféle hatalmas földterületeken, nagy táblákban terem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne a kertben is kukoricát nevelni, ez nem is ritkaság, hiszen nem teljesen szokatlan dolog a házi kukorica, ám jellemzően dekorációs céllal kerül a kerítésen belülre, elsősorban a mérete miatt. Bár a kukorica magas, viszonylag karcsú és sudár, de a kerítés mentén, vagy a kerti utat szegélyezve szinte mindenhol elfér egy-két sornyi, tehát nincs akadálya, hogy saját termesztésű növényről szüreteljük a főtt kukoricának valót.

Meg kell jegyezni, hogy a csemegekukorica házi feldolgozásban jóval szűkebb lehetőségeket tartogat, ráadásul például valóban használható mennyiséget adó kukoricaliszthez való növény egy átlagos házikertben nemigen nevelhető, tehát a bolti kukorica alapú termékekhez kiváltását nem tudjuk megoldani, azonban az egészséges és nagyon finom főtt kukoricát a saját kertünkből is tudjuk biztosítani.  Lényeges információ, hogy a kukoricaliszt gluténmentes, vagyis gluténérzékenyek számára nélkülözhetetlen alapanyag! Emellett a kukorica kiváló és rusztikus növénydísz is egyben, parasztházak udvarán, vagy vidékies stílusú kertekben egyenesen kötelező látványelem, de kontrasztos dekorációként akár egészen modern látványvilágú kertekbe is jól beilleszthető. 

Érdekesség: a kukorica az egyik legfontosabb haszonnövény, a bolygó összes szántóterületének 16%-án, mintegy 160 millió hektárnyi területen kukorica növekszik! Magyarországon ez az arány még magasabb, körülbelül 27%, és 1.2 millió hektár. 

A kukorica májustól egészen július végéig vethető, a különböző fajták tenyészideje eltérő, de jellemzően 80-100 nap múlva érkezik el a betakarítás ideje.  A kukoricát magról szokás vetni, elsősorban azért, mert rosszul tűri a bolygatást, átültetést, ezért a palántanevelés, majd a kiültetés kockázatos. A tövek között kétarasznyi (nagyjából 40 centiméternyi) helyet kell hagyni, nagyobb távolságot nem érdemes tartani, ugyanis szélbeporzású növény, így sikeresebb lesz a nevelés, ha nincsenek egymástól túl messze a tövek. Megjegyzendő, hogy a kukorica magas termete és nagy lombozata miatt erőteljesen árnyékol, így nem tanácsos hozzá közel fényigényes, alacsony termetű zöldségeket vagy dísznövényeket telepíteni.

A kukorica igényei nem túlzottan összetettek, kedveli a meleg fekvést, a talajt tekintve a humuszos, közepesen kötött közeget kedveli, de még a homokos talaj is megfelelő számára. Vízigényes terményről van, folyamatosan és bőségesen kell öntözni, valamint gondoskodni kell a megfelelő tápanyag ellátottságról is, magas nitrogéntartalmú tápanyagot és komposztot is jó ötlet kihelyezni, több alkalommal! Érdemes szélvédett helyre telepíteni, a nagyobb viharokban a magas tövek kidőlhetnek. A szárak stabilizálása érdekében néha földes feltöltést alkalmazhatunk, hogy biztosabban kapaszkodjon a növény. Egy száron általában két cső fejlődik, így elég jól lehet tervezni a termelt mennyiséget. A csemege fajták akkor szedhetők, ha a leveleket hátrahajtva a szemeket megnyomva tejes folyadék szivárog. A takarmány fajták is fogyaszthatók csemege módra, ezeknél is hasonlóan kell eljárni, később ugyanis a szemek megszáradnak, megkeményednek, ekkor már alkalmatlanok például főtt kukoricának. Házikertekbe azonban mindenképp a csemege fajták a jobb választások.

Érdekes, hasznos, és látványként is izgalmas módszer az indián módra való termesztés, ilyenkor a kukoricát tökkel és babbal kell társítani. A tök a talajt árnyékolja, így lassítja annak kiszáradását és hátráltatja a gyomosodást, a bab pedig felfut a kukorica szárakon, így nem kell támasztékot építeni neki. A három növény igényei pont annyiban térnek el, hogy ilyen társítás esetén mindegyiké érvényesül, így nem árnyékolják vagy akadályozzák egymást. A hármas termesztés persze a dekorációs céloknak nem feltétlen felel meg. A kukoricának többféle jellemző betegsége és kártevője van, kiskerti nevelés során azonban ezek nem feltétlen jelentkeznek nagyobb számban. Otthoni pár tucat tő nevelése esetén a legjobb, ha a szakboltokban az ellenállóbb, kifejezetten erre a célra való változatokat keressük és vesszük, így sok probléma megelőzhető. Meglepő, de működőképes ötlet lehet a balkonon való nevelés, ilyenkor persze csak pár tőről lehet szó, elsősorban dekorációs céllal, és akkor, ha van elég hely a növény számára, de egy méretesebb ládában, elegendő hő és fénymennyiség mellett semmi akadálya a balkonkukoricázásnak.

Képek: innen.

Az elmúlt napok kínzó forróságot hoztak, és az előrejelzések szerint még napokig nem enyhül a kánikula, és mivel a nyár nagyja még hátravan, biztosan számolhatunk forróbb időszakokkal. A szokatlan meleget mi is nehezen bírjuk, ám vannak lehetőségeink, hogy enyhítsünk a szenvedésünkön, csobbanhatunk egy medencében vagy tóban, bekapcsolhatjuk a légkondit vagy legalább beüzemelhetünk egy ventillátort, ugyanakkor kerti, vagy balkonon nevelt növényeinknek szinte védelem nélkül kell szembenézniük az időjárás viszontagságaival. Természetesen van mód arra, hogy segítsünk rajtuk, mégpedig elsősorban öntözéssel, hiszen a nagy melegben a kiszáradó talaj az elsőszámú ellenség. A kánikulai napokban, hetekben nem elég néha-néha egy kicsit emelni a vízkijuttatáson, ennél átgondoltabb stratégia szükséges. Lássuk, mik a lehetőségek, ha segíteni akarunk a melegben szenvedő növényeinken!

Öntözzünk reggel!

Az öntözés fő vezérelve a megfelelő hasznosulás. A napközbeni öntözés alacsony hatásfokú, hiszen a szétlocsolt víz javarésze elpárolog, mielőtt a gyökerek azt felvehetnék. Sokan az esti órákat választják, ami alapvetően nem rossz ötlet, ám ahogy a napokban a hírekben hallani lehetett, számos településen korlátozást vezettek be, éppen az esti öntözések (és medencefeltöltések) miatt, sok városban alig vagy egyáltalán nem volt víznyomás a túl intenzív vízkivétel miatt. Az is az esti öntözés ellen szól, hogy a dúsabb lombú dísznövények vagy zöldségek esetében az éjjeli hűvös miatt párás mikroklíma alakul ki, megreked a nedvesség a levelek alatt, ez pedig többféle növénybetegség megjelenésének (elsősorban gombás fertőzéseknek) engedhet utat. A kora reggeli öntözés azért jó, mert egyfelől ilyenkor a vízfogyasztás általánosságban nem magas (gondoljunk csak arra, hogy a legtöbben este fürdenek, tusolnak, ez a terhelés kora reggel nem jelentkezik a vízhálózatban), tehát nem okozunk nyomáscsökkenést, másfelől - és a kert szempontjából ez a fontosabb - a kijuttatott víznek van ideje hasznosulni, eljut a gyökerekhez, majd a melegedő időben a fölösleg elpárolog, így nem alakulnak ki pangóvizes, párás gócok. 

Ne csak vezetékest!

A mikor mellett a mivel is kardinális kérdés! A vezetékes víz egyre nagyobb kincs lesz, a már említett korlátozásoknál külön kiemelik az önkormányzatok, hogy nem ajánlott vagy egyenesen tilos a növények öntözése a kritikus időszakokban. Ez persze az esetek többségében nem opció, hiszen már egy pár napos öntözés nélküli kánikulai időszak is visszafordíthatatlan károkat okozhat a kertben. Az egyik jó megoldás az esővíz gyűjtése, aminek a kezdő fokozata, ha egyszerűen egy nagyobb dézsát, hordót csatlakoztatunk az eresz kifolyójához, így egy kiadós eső után akár több száz liter vizet nyerhetünk, melyet aztán szükség szerint használhatunk fel az aszályosabb időszakokban. A haladó szint a talajba ásott, akár több köbméteres gyűjtőtartály, mely ugyan nagyobb befektetés, és jelentősebb munkálatokkal is jár (nem is most érdemes belevágni, majd ősszel), de a jövőre nézve igen okos előrelátás, hiszen ilyen mennyiséggel már egy hosszabb aszályos időszak átvészelhető akár a vezetékes víz teljes mellőzésével. A sima gyűjtőtartályok esetében fontos, hogy le legyenek takarva, egyrészt a párolgási veszteség miatt, másrészt mert - mint minden vízfelület - remek szaporodási lehetőséget nyújt a szúnyogoknak. Szóba jöhetnek még a fúrt kutak is, ám ezek - mivel a mélyebben fekvő talajvizet csapolják meg - szintén csökkenthetik a központilag kiemelt és a vezetékekbe juttatott víz mennyiségét, tehát megintcsak a közösből vesznek el. 

A hogyan kérdése

A vízzel való spórolásnak egy ritkábban taglalt oldala a helyes és takarékos öntözés mikéntje. A legtöbb kert átlagosnak vélt vízfogyasztása nagyon hatékonyan csökkenthető, ha a metóduson változtatunk. Az egyik megfontolandó módszer a csepegtető öntözés, melyhez befektetés alig kell, mégis segíthet csökkenteni a számlát és a fogyasztást, ráadásul üzembiztos, folyamatos ellátást nyújt a növényeknek. Mindehhez csupán egy szakboltokban kapható speciális (sűrűn lyuggatott, az egyik végén lezárt) tömlő kell, melyet el kell vezetni a növények tövei körül, a nyitott végét a csaphoz csatlakoztatni, és a vizet alacsony nyomáson megnyitni. A csőből folyamatosan szivárgó víz nedvesen tartja a talajt, elegendő vizet biztosít a kisebb növényeknek (virágos évelőknek és egynyáriaknak, ágyási virágoknak, rózsáknak, zöldségeknek, kisebb cserjéknek), de nem vezet pangóvíz kialakulásához. Egyes növények szeretik a felülről történő, esőt imitáló öntözést, ilyenek a tuják, tűlevelű örökzöldek (melyek páraigényes fajok, így meghálálják a hajtások nedvesítését), vagy például a gyep. Felesleges ugyanakkor így öntözni a legtöbb virágos évelőt és egynyárit, a rózsák kifejezetten nem szeretik az ilyesmit, valamint a zöldségek esetében is jelentős a veszteség, ha esőt utánozva permetezünk. Utóbbi növényeket inkább árasztásos módszerrel, vagyis földközelben, kis nyomással vagy vödörrel, kannával nedvesítsük. így a víz jobban hasznosul, ergo kevesebb is elegendő lesz. 

Jó, jó, de mennyit?

A mennyiség kérdésére nem lehet pontos választ adni, hiszen a megfelelő mennyiség több tényezőtől függ, a hőmérséklettől, az adott faj vízigényétől és például a talajminőségtől. A legtöbb növénynek a "jó vízgazdálkodású"-nak nevezett talaj az ideális, ami annyit tesz, hogy szélsőségektől mentes (vagyis nem agyagos, de nem is homokos), laza szerkezetű, kézbe véve könnyen morzsolható, kisebb-nagyobb rögökre esik szét, és a vizet képes elvezetni, tehát nem keletkeznek tócsák már az öntözés elején, de nem is túl laza szerkezetű (mint a homokos talajoknál, ahol a kiöntött víz szinte azonnal eltűnik, és még nyirkos foltok sem maradnak utána). A talaj szerkezete javítható, perlit, homok, tőzeg, komposzt vagy friss, jó minőségű (zsákos vagy ömlesztett) termőföld adagolásával. A talajjavítás tehát sokat tud lendíteni az ideális vízfelhasználáson, ám ezzel még nem értünk el a mennyit kérdésre keresett válaszhoz. A jó szerkezetű talaj esetén általában akkor elegendő a víz, ha annyit juttatunk ki, amennyit a talaj fel tud venni, vagyis mikor elkezd megállni a víz a felszínen, jellemzően elég. Érdemes ismerni a kert növényeink igényeit is, hiszen merőben más mennyiséget igényel egy levendula, mint például egy rózsa. A legnagyobb melegekben az az üdvös, ha nem a kijuttatott mennyiséget, hanem a gyakoriságot növeljük, például az adott növényt nem 2-3 naponta, hanem minden nap nedvesítjük, akár reggel és este is. És még egy fontos dolog! Számoljunk le az előre öntözés legendájával, vagyis például a nyaralás előtti estén vagy reggelen felesleges a szokásos mennyiség többszörösét kijuttatni, a növények nem tudják beosztani a vizet, felvesznek belőle, amennyit tudnak, a többi pedig hamarosan elpárolog. Hosszabb távollét alatt mindenképp szerezzünk egy segítőt, aki a szokásos menetrend szerint tud öntözni.

A cserepesek esete

A legtöbb háznál kültéren is laknak cserepesek, ládában, nagyobb edényben tartott növények, akár a teraszon, balkonon, akár a kertben, például a népszerű, de szabadföldbe ki nem ültethető (vagyis teleltetést igénylő) mediterrán növények, citrusfélék, leanderek, vagy egyéb nem télálló dísznövények. Ezek kiemelt védelemre szorulnak, hiszen edényük relatív kis térfogatú földje nagyon hamar kiszárad, felforrósodik, és költői túlzással éve gyökereik megsülnek. A cserepeseket egyfelől helyezzük el úgy, hogy a kritikus időszakban (11 és 15 óra között) ne érje őket tűző napsütés, másfelől edényüket burkoljuk be, például fehér vászonnal vagy papírral (de a fenti képen látható megoldás is jó, ráadásul esztétikus), hogy a felmelegedést lassítsuk. A mulcsolás is jó ötlet, a cserepesek talaját fedjük be 5-8 cm vastagon fenyőkéreg zúzalékkal vagy zúzott kővel, ez is lassítja a párolgást és a talaj átmelegedését. Az is járható út, ha a nagyobb cserepeseket, például a leandereket edényükkel együtt beássuk a kerti talajba, ami így szigetelni és hűsíteni fogja a közegüket, ezáltal a gyökérzetüket. Amennyiben a besüllyesztés után mulcsozást alkalmazunk, az edény kiálló pereme elrejthető, így az illúzió teljes lesz, a növényt pedig az ősz derekán egyszerűen ki lehet emelni és téli lakhelyére vinni. A balkonon érdemes a növényeket árnyékos, félárnyékos szegletbe áthelyezni a kánikulai napokban, ha pedig lehetséges, egy napvitorlát vagy egy Raschel-hálót feszítsünk ki föléjük, hogy óvjuk őket a tűző napsugaraktól.

Gyepstratégia

Az átlagos kertekben a fő vízfogyasztó szinte mindig a gyep, hiszen hiába kicsi a fűszál, ha milliónyi van belőle. Az átlagos gyepfelület a nyári melegben akár naponta 15-20 liter vizet is igényelhet négyzetméterenként, ez pedig rövid fejszámolás után tetemes összeget eredményez a vízszámlában. A gyep ellátásához az alapszintű esővíz gyűjtés is elégtelen jellemzően, így vagy fogcsikorgatva öntözünk minden nap, vagy végignézzük a pázsit hanyatlását, vagy pedig más utat választunk! A kertek alapja ugyan a fűfelület, ám a legtöbb esetben a füves résznek csak a töredéke kerül valódi hasznosításra - pihenésre, heverésre, játékra, aktív használatra - a többi valójában csak dísz. A ténylegesen ki nem használt pázsitos részeket máshogy is ki lehet tölteni, például víztakarékos, a gyomokat szinte teljesen kiszorító, ezért alacsony gondozási igényű talajtakaró cserjék telepítésével. Szintén jó lehetőség, ha nagyobb méretű, mediterrán vagy akár sivatagi hangulatú kavicságyásokat hozunk létre, melyek vizet alig alig igényelnek, ellenben roppant dekoratívak tudnak lenni. Persze nem kell feltétlen szanálni a gyepet, az is megoldás, ha kifejezetten szárazságtűrő fűmag mixet használunk, ehhez, vagyis az újrafüvesítéshez azonban őszig kell várni. Segít a pontos és gazdaságos gyepöntözésben, ha beszerzünk egy, a gazdaboltokban kapható filléres esőmérőt, melyet a gyepre helyezve, majd az öntözőrendszert vagy esőztető öntözőfejet elindítva lemérhetjük, hogy mennyi víz került kijuttatásra, ennek alapján könnyen beállítjuk a kellő mennyiséget.

Ültetési stratégia

Ez a rész nem igazán aktuális most, hiszen az ültetett növények köréről szól, és a növénytelepítések fő időszaka nem éppen a nyár. Amennyiben azonban hosszútávon gondolkodunk, és a jövőbe tekintünk, szem előtt tarthatjuk, hogy a kerti flóra minél nagyobb része legyen alacsony vízigényű! Sokat lehet spórolni az öntözésen, valamint üzembiztosabban fenntartható lesz a kert, ha olyan növények kerülnek bele, melyek kevésbé kitettek a manapság kifejezetten szélsőséges, gyakran aszályos, meleg időjárásnak. Ide tartoznak egyfelől a honos növényfajok, melyek az adott földrajzi területen régóta megtalálhatóak a természetben is, vagyis alkalmazkodtak a lokális klímához, így az esetek többségében a természetes csapadékkal is beérik, de  mindeképpen alacsony a vízigényük. A másik kör a kifejezetten szárazságtűrő növények csoportja, így például a mediterrán fajok vagy egyszerűen a szárazságtűrő fajok, melyek az aszályos nyári hetekben is túlélnek, akár külső beavatkozás nélkül is. Ilyen módon a választék természetesen szűkül, vagyis a kerti látképnek igazodnia kell a koncepcióba illő növényekhez, a mérleg másik serpenyőjében azonban ott lesz az egyszerűbb fenntarthatóság és a strapabíró, időjárásálló növényegyüttes.

Képek: pixabay.com

A veteményeskertek gazdái a nyár első harmadában gyakran tapasztalják, hogy a tavasz korai szakaszában vetett, rövidebb tenyészidejű zöldségek letermésével a veteményes kiürül, így a szépen gondozott kertben üresjáratok, parlagi területek keletkeznek. A leszüretelt termények után ugyan vethetőek kései fajták, de nem mindenki szeretne nyáron is haszonnövényekkel foglalkozni, hiszen ez inkább a pihenés időszaka. Hogyan lehet akkor a konyhakertet a nyári hetekre is hasznossá vagy dekoratívvá varázsolni?

Az egyik lehetőség, hogy nem fejezzük be a növénynevelést, csak átváltunk kevésbé munkaigényes és egyben a zöldségeknél díszesebb haszonnövényekre. Ilyenek lehetnek a fűszer-, vagy gyógynövények. Egy csinos fűszerkert kialakítása a veteményes egyik részéből csupán néhány órányi nem túl nehéz munkát jelent, az eredmény pedig igencsak tetszetős lesz! A fűszerkertbe kerülhet menta, metélőhagyma, kakukkfű,  édesfű, petrezselyem, vagy akár kapor, bazsalikom, oregánó, de általánosságban a mediterrán fűszernövények mindegyike jó választás. A gyógynövények is hasznosak, és legtöbb még kifejezetten szép is! Pár tő levendula, egy kis zsálya, vagy citromfű mindig elkél a háznál, de jó választás a kamilla, vagy a sok helyütt (például Angliában) dísznövényként tartott körömvirág is!

A kiürült ágyások alaposabban átvariálhatók, ha a funkciójukat is teljesen megváltoztatjuk. Ebben az esetben úgy kell eljárni, hogy a nyári beültetés tervezetten ideiglenes legyen, hiszen a terület elvileg termesztőhely, így ősszel de legkésőbb jövő tavasszal újra szükség lesz rá. Ez azt jelenti, hogy évelő dísznövényeket vagy ne telepítsünk ide, vagy ha mégis, akkor számoljunk azzal, hogy szanálni kell majd őket. Kézenfekvő választások a színes egynyári virágok, melyek amúgy is szezonálisak, így kiválóan alkalmasak arra, hogy a nyár végéig, az ősz elejéig dekorálják az ágyásokat. A kertészetekben mostanában nagy választékban kaphatóak ilyen dísznövények, sokszor mixben, vagyis 8-10-12 különféle növényt lehet egy tálcába összeállítva hazavinni, így igazán színpompás együttes alakítható ki. Az egynyáriak többsége nem túl gondozásigényes, így nem adnak folyamatosan feladatokat. Nagyban csökkenthető az ápolási igényük, ha csepegtető öntözőrendszert használunk, ami házilag is pár óra alatt kiépíthető, és nem csupán a gondozásigényt, de a vízszámlát is csökkenti.

A parlagi veteményesből összetettebb mulcsolt díszágyás is kialakítható, ami egyszerűen, viszonylag kis költséggel elkészíthető, fő előnye pedig az, hogy alig követel majd ápolást, így ha az a cél, hogy a nyárra tehermentesítsük magunkat, ez egy remek lehetőség. A mulcsolt ágyás építéséhez szükség lesz alacsony szegélyre, ez lehet fa vagy olcsó műanyag szegélyelem (de akár rusztikus dísztéglát, bontott, tisztított téglát is lehet használni), megfelelő mennyiségű geotextilre és mulcsanyagra. Utóbbi elsősorban fakéreg zúzalék legyen, ezt ugyanis később könnyebb lesz felszedni és újrahasznosítani, ráadásul olcsóbb is, mint a kőzúzalék vagy a folyami kavics. A területet egyengessük, gereblyézzük sima, vízszintes felületűre, verjük le a szegélyt, fektessük le a geotextilt, és helyezzük ki a mulcsot 5-8 centiméter vastagon. Így még csak egy homogén, gyommentes, gondozási igény mentes felületet kapunk, ami magában nem annyira díszes, de könnyen és nagyon változatosan lehet dekorálni! Kirakhatóak közepes-nagyobb méretű szemrevaló sziklák, elhelyezhetőek cserepes dísznövények, de ha megvágjuk a geotextilt, közvetlenül a talajba is ültethetünk, például egynyáriakat. Kitelepíthetők ide olyan cserepesek, például a leanderek, melyek csak a nyári időszakban lehetnek kültéren, mert az ősz végétől teleltetést igényelnek, ezért egész évben cserépben laknak. A cserepesek edényét a talajba lehet süllyeszteni, a mulcs pedig elfedi a trükköt, így remek illúzió lesz a "szabadföldi" leander, jukka, vagy egyéb dísznövény!

Az utolsó opció az elsőre kicsit szokatlanul hangzó zöldség és dísznövény összeültetés, amivel nagyon látványos és divatos hatás érhető el! A másodvetésű hasznonnövények közé kedves egynyári virágokat telepíthetünk, vagy vadvirág magokat szórhatunk, melyek majd színeikkel és formáikkal játékossá, egyedivé varázsolják az amúgy sokszor nem túl díszes zöldséges ágyásokat. A verbéna, a mézvirág, az oroszlánszáj, a harangvirág, vagy a bársonyvirág mind alkalmasak a célra, friss, üde hangulatot árasztanak, és alacsony termetük miatt nem árnyékolják fiatal zöldségpalántákat sem!

Képek: pixabay.com

A kertgondozás egyik legalapvetőbb eleme az öntözés, hiszen nincs olyan élő növény, ami ne igényelne legalább időszakosan kiegészítő öntözést a természetes csapadék mellett. A dísznövények többsége azonban nem csak a nyári hónapokban kíván rendszeresen vizet, hogy ne is beszéljünk a kert legvízigényesebb növényéről, a gyepről. Abban tehát megegyezhetünk, hogy minden kertben szükséges az öntözés, az azonban nem mindegy, hogy mennyi vizet kell szétlocsolnunk. Az öntözés ugyanis nem csupán rendszeres munkát, elfoglaltságot, de pénzbeni kiadást is jelent, és már akár egy átlagos, közepes méretű kertben is jelentős költségek keletkezhetnek. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a klímaváltozás miatt az esőzések egyre ritkábbak vagy éppen rendszertelenebbek, akkor máris világos, hogy az öntözés kulcskérdés szinte minden birtokon. Hogyan lehet visszafogni a kert vízigényét, milyen trükkökkel, fortélyokkal lehet elérni, hogy kevesebb öntözésre legyen szükség, vagy hogy alacsony költséggel lehessen itatni a növényeket? Látni fogjuk, hogy többféle út állhat előttünk, és azt is fontos megjegyezni, hogy a legjobb eredményt többféle módszer kombinálásával lehet elérni!

Kezdjük az összetettebb ötletekkel. Az egyik érdekes felvetés az őshonos növények ültetése. Ezek olyan növényfajok, melyek az adott földrajzi területen a természetben is előfordulnak régóta, vagyis alkalmazkodtak a helyi klímához, így öntözni csak keveset kell őket, hiszen az erdőn, mezőkön, réteken sem öntözi őket senki. A honos növények választásával nem csupán az öntözési igény minimalizálható, hanem az egyéb körülmények (hőmérséklet, napsütés mennyisége) is szinte biztosan megfelelőek lesznek! Az őshonos növények mellett szól az is, hogy nem lógnak ki a tájképből, nem hatnak idegenül, hanem épp ellenkezőleg, a megszokott, otthonos látványvilágot biztosítják. Hasonló elképzelés, ha eleve alacsony vízigényű, szárazságtűrő növényeket (például pozsgásokat vagy mediterrán dísz-, és fűszernövényeket) ültetünk, így az öntözés is elhanyagolható mértékű lesz. Természetesen a szárazságtűrő kifejezés nem azt jelenti, hogy ezek a fajok sosem kérnek nedvességet, csupán jóval kevesebbel beérik, mint más növények. Kisebb kertekben válogassunk ezekből a növényekből, vagy válasszuk a sziklakerti kialakítást, mely díszes, látványos, ugyanakkor öntözni ritkán kell!

Egy másik figyelemreméltó ötlet az esőkert építése. Az esőkert olyan speciálisan kialakított kertrészlet (vagy akár egész kert) ami az esővíz leggazdaságosabb kihasználását célozza meg. Ebben az esetben enyhén lejtős felületet kell biztosítani (nagy előny, ha eleve rézsűs a kert) és a csapadékvizet mesterségesen kialakított csatornákon, kavicsos felületeken elvezetve kell a növények tövéhez eljuttatni. Az esőkert építéséhez a legtöbb esetben szakember segítsége szükséges, hiszen átfogó, speciális elvek mentén történő kertátalakításról van szó. Az esőkertek ideája sokkal több terjedelmet igényel, mint egy rövidke bekezdés, így ajánlom EZT a régebbi bejegyzésemet a témában!

Az esővizet természetesen olcsóbban és egyszerűbben is a javunkra fordíthatjuk, egyszerűen annak begyűjtésével. A legtöbb háznak nagyszerű esővízgyűjtő felülete van, ez nem más, mint a tető és az ereszcsatornák együttese. Így elegendő egy nagyobb hordót a kifolyóhoz állítani, és az első esőzés után máris több száz liter öntözővizünk lehet. Haladók akár föld alá süllyesztett, kézi vagy gépi szivattyúval ellátott vízgyűjtő rendszert is kiépíthetnek, így egy átlagos kert teljes öntözővíz mennyisége is biztosítható szinte ingyen. 

A fúrt kút nem egy újszerű ötlet, azonban manapság már nem olyan magától értetődő dolog, mint a régi, vidéki portákon, ahol mondhatni alapfelszereltség volt. A fúrt kút ott jó alternatíva, ahol nincs vezetékes víz, vagy van, de az átlagosnál lényegesen többet kell öntözni. Jó hozamú kutat fúrni persze nem mindenhol lehetséges, előzetes vizsgálatok kellenek hozzá (de ahol például a közvetlen szomszédságban működő fúrt kút van, ott elég biztosra lehet menni további vizsgálatok nélkül is), a munkálatok napokig tartanak, és jelentős földmozgatással járnak, valamint a kialakítás nem kicsi befektetés, de nagyobb vízigény esetén hamar megtérülhet a kiadás. A fúrt kutakról is van egy átfogóbb írásom, IDE KATTINTVA már olvasható is.

A mulcsolás is bevált, sok egyéb pozitívummal is rendelkező öntözéscsökkentő eljárás. Ennek során mulcsot, vagyis valamilyen talajtakaró anyagot terítünk szét a díszágyásban, a cserjék, tuják, örökzöldek alatt, vagy éppen a veteményesben. Mulcsként bevethető a zúzott kő, a folyami kavics, a többféle minőségben és színben kapható fakéreg zúzalék, ahol pedig az esztétikum kevésbé számít (például a konyhakertben) ott jó lehet a faforgács, a szalma vagy a fűnyesedék is. A mulcs lényege, hogy jótékony szigetelőként működik, csökkenti a párolgási veszteséget, ezáltal javítja az öntözések hatásfokát, nyáron lassítja a közeg átmelegedését, télen pedig a kihűlését. Emellett gátolja a gyomosodást (főleg ha geotextilt is fektetünk alá), és roppant esztétikus is lehet a díszágyásokban, hiszen elfedi a talajt, homogén, dekoratív alapot szolgáltat. 

A csepegtető öntözőrendszer sem újdonság, kiskertekben mégsem annyira elterjedt, a legtöbben a parkokból, közterületi díszbeültetésekből ismerik. Ennek lényege, hogy egy speciális, rugalmas, sűrűn kilyuggatott tömlőt vezetnek el a növények között, mely a vízforrásra csatlakoztatva állandó, kis mennyiségű nedvesítést biztosít. Így a növények talaja sosem szárad ki teljesen, és pangóvíz sem alakul ki. A rendszer fogyasztása nagyon alacsony, főleg a hagyományos, kissé pazarló öntözési formákhoz mérve. A rendszer kialakítása igazán olcsó, a szükséges tömlő bármely kertészetben, gazdaboltban megvásárolható, más befektetés nem is szükséges. A csepegtetést nem csak virágos dísznövények vagy a konyhakerti palánták esetében érdemes bevetni, hanem a párás mikroklímát kedvelő tujafélék, tűlevelű örökzöldek körül is, amik így sokkal jobban fogják érezni magukat. 

Szimpla, már-már primitív trükk az öntözések helyes időzítése, mellyel nem kevés spórolás érhető el, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a jókor kijuttatott víz sokkal eredményesebben hasznosul, így vagy kevesebb megy pocsékba, vagy kisebb mennyiség is elegendő, ahogy tetszik. A tavaszi, nyári melegebb hetekben reggel vagy este öntözzünk, mert ilyenkor még, vagy már nincs meleg, így a párolgási veszteség minimalizálható. A kettő közül a reggeli a jobb időpont, az esti öntözések után ugyanis éjjelre is vizesek maradhatnak a levelek, vagy a sűrű lombú alacsony növények alatti talajrészek, ez pedig kedvezhet a gombás fertőzéseknek. Mindez természetesen a gyepre is vonatkozik, ahol például időzíthető öntözőrendszer van a pázsithoz, ott ajánlott kora reggeli időpontot beprogramozni.

Apropó, gyep. A pázsit a legvízigényesebb növényegyüttes a kertben, hiába aprók a fűszálak, ha jellemzően a kert negyede-harmada, de akár nagyobb arányú része füvesített. Lehet persze szárazságtűrő fűmag keveréket használni füveítéskor, ám ez kisebb megtakarítást eredményez, mintha például felszámoljuk a gyep egy részét. Szentségtörésnek hangzik, azonban tény, hogy rengeteg kertben a pázsit egy olyan díszelem, ami a gyakorlatban nagyon gyengén kihasznált. Ha tehát a füves terület egy része vagy egésze nincs is tényleges használatban, nem fekszünk, játszunk, sétálgatunk rajta, el lehet gondolkodni a kiváltásán. Remek alanyok a különféle talajtakaró cserjék, melyek általában 20-40 cm magas, nyírást, metszést nem igénylő cserjefélék, amik tökéletes fedést képesek nyújtani, árnyékoló hatásuk miatt megakadályozzák a gyomosodást, és megfelelő fajválasztással a vízigényük is alacsony lesz, de mindenképpen jóval alacsonyabb, mint a pázsité. Egy másik gyephelyettesítő elem a kavicságyás, ami egy nagyon hangulatos, kissé sivatagi, mediterrán érzetű, és a nullához közelítő vízigényű elrendezés. A kavicságyás lényege, hogy a kijelölt területet alacsony szegéllyel kell körbevenni, geotextilt kell lefektetni (haladók a talaj mélyebb rétegébe vakondhálót is tehetnek), majd fel kell szórni díszes zúzott kővel vagy folyami kaviccsal 5-15 cm vastagon az ágyást. A területre ezután érkezhetnek cserepes, ládás növények, de a textil bevágásával közvetlenül a szabadföldbe is lehet telepíteni. A ritkás, jelzésértű beültetés alig kíván öntözést, a gyomosodás minimális lesz, a kavicságyás így tetszetős, de fenntartási munkát szinte egyáltalán nem igénylő kertrész lesz!

Képek: innen

Ahol kert van, ott kutyának is lennie kell, tartja a közvélekedés, hiszen a többség amolyan kötelező kerti kelléknek tekinti a négylábút. Természetesen egyáltalán nem kell minden kertbe kutya, már csak azért sem, mert az általános tévhit szerint a kutyának elegendő, ha szabadon van engedve a birtokon, és ezzel véget is értek a tennivalók az állattal. Mivel ez egy kertészeti blog, a helyes és felelős kutyatartás rejtelmeit nem itt és most fogjuk taglalni, az azonban már nagyon is kertészeti vonatkozású téma, hogy mit lehet tenni az ágyásokat felforgató, a gyepet kaparó vagy éppen a dísznövényeket levizelő kutyákkal. Néhány praktikus változtatással vagy újítással a konfliktusok jelentősen csökkenthetők, és egy kis kitartással minden kert kutyabaráttá változtatható! Lássunk ehhez pár gyakorlatias tanácsot!

Adj neki utat!

A kutyák gyakran kötött útvonalakon járnak a kertben, aminek az eredménye egy csupasz, kitaposott ösvény lesz a gyepen vagy a virágágyásban. Az ebet erről a vonulási szokásától nehéz lenne eltántorítani, így a béke érdekében jobb, ha mi alkalmazkodunk. Mivel a kutya nem ott fog sétálni fel-alá, ahol mi szeretnénk, jobban tesszük, ha megfigyeljük a jellemző útvonalait a füves részeken, és azokat épített úttá alakítjuk, például lerakunk egy sor kültéri járólapot, tipegőt. A másik jellemző sétaösvény közvetlenül a kerítés belső oldalán húzódik, az ebek szeretnek a térhatároló mentén járőrözni, így hamar letapossák az ottani növényzetet. Hagyjunk kedvencünknek itt is 50-70 centiméternyi széles utat, amit szintén tegyünk dekoratívvá zúzott kővel, vagy járólapokkal.

Alakíts ki toalettet!

Na ez egy nehéz menet lesz, de a legtöbb kerti kutyát igenis rá lehet nevelni az ebtoalett használatára, főleg, ha kölyökként kerül a házhoz. A kert egy félreeső részén alakítsunk ki egy 1-2 négyzetméteres kutyavécét, alacsony peremmel, fa szegéllyel, a benti részen a talaj felső rétegét arasznyi vastagon távolítsuk el, és töltsük fel homokkal. Innen jön a bonyolultabb rész, a kutyát rá kell szoktatni ennek a használatára, ez biztosan nem könnyű, de szinte mindig sikeres. A másik dühítő kutyaszokás a jelöléses vizelés, főleg ha értékesebb dísznövényekre, zsenge fákra irányul. A legtöbb kutya eltéríthető csali jelölnivalóval, például egy farönkkel, amit helyezzünk a gyakran áldozatul eső növény mellé, majd a növényt vegyük körbe műanyag hálóval, vagy barikádozzuk el alacsony térhatárolóval (vagy szórjuk be irritáló szagú anyaggal, erről lesz szó lejjebb). Kis szerencsével és például jutalmazással a négylábú átszoktatható a rönkre vagy leszúrt rúdra, amit aztán már nyugodtan jelölhet. Kapcsolódó téma az ásóhely, ami kialakításában hasonló a toaletthez (de nem kell feltétlen homokot használni), a lényege pedig, hogy ide szoktatjuk az ásásmániás kutyát. Ehhez remek ötlet, ha húsos csontokat, jutalomfalatokat, játékokat ásunk el ide, amiket az eb lelkesen kikaparhat, így hamar megtanulja, hogy itt érdemes ásni. Persze a kiásott dolgokat (vagy újakat) rendszeresen újra el kell temetni.

Szabj határokat!

Ahelyett, hogy a kutyát zárnánk kennelbe (vagy láncra vernénk, amit nem is szabad valójában), zárjuk el a védendő veteményest vagy díszágyást! Ennek több módszere akad. Használhatunk magasabb deszka vagy drótháló kerítést, melyet ugyan a nagyobb kutyák át tudnának ugrani, de megintcsak nevelés kérdése, hogy erről leszoktassuk őket. A fakerítés lehet kifejezetten esztétikus, a vékony fémrúd és könnyű csirkeháló párosa pedig közel láthatatlan is lehet. A térhatároló lehet egészen alacsony, szinte jelzésszerű, hogy a kutya tudja, hogy hol húzódik a határvonal. A kerítés fölé egy madzagot feszítve, arra pár csengőt akasztva egyszerű jelzőkészülékhez jutunk, ami nem csak nekünk árulkodik a behatolásról, de a kutyának is tanítható, észlelhető jelzés, miszerint innentől nem szabad a belépés. Professzionálisabb és drágább módszer a föld alatti vezetékből és jelzőnyakörvből álló rendszer. Az ilyen eszköz a speciális nyakörvön keresztül hanggal vagy gyenge csípéssel jelez a kutyának, ha rossz helyre tévedt. Van további szelíd metódus is, a leginkább védendő növények tövét híg almecetes, ecetes oldattal vagy csípős paprika őrleménnyel lehet kezelni, ezek az irritáló szagok elűzik a kutyát a közelből.

Telepíts ásásbiztos növényeket!

Valójában nem a növények lesznek ásásbiztosak, hanem az elrendezésük miatt lesz lehetetlen, vagy legalábbis nehéz az ásás, kikaparás. Az egyik opció a magaságyás, ami egyébként is egy remek dolog, hiszen majdnem biztosan gyommentes lesz a vetemény vagy a virágos beültetés, nem kell hajlongani az ápoláshoz, és a talajt is kedvünk szerint állíthatjuk össze. A magaságyás egy 50-80 cm magas keret, általában fából, amibe föld kerül, és így lehet ültetni bele. A magassága miatt a kisebb kutyák fel sem érik, de a nagyobbaknak sem lesz túl vonzó felugrálni rá, ha pedig mégis, könnyebb erről leszotatni őket, mint a sima kerti veteményesbe való belógásról. A másik lehetőség, hogy a kert növényeinek egy részét cserepes tartásúvá alakítjuk (vagy egyszerűen az új zöld jövevényeket a szabadföld helyett ládába, nagyobb kaspóba ültetjük). Ennek előnye, hogy az elsőre rossz helyre (túl árnyékos, huzatos vagy éppen erősen napos) kerülő növényeket különösebb bolygatás nélkül át lehet helyezni, de az is pizitívum, hogy az ebeknek kisebb ingerenciájuk lesz ezeket piszkálni. Ha pedig mégis, ezekről könnyebb lenevelni őket, de akár át is helyezhetjük egy semlegesebb vagy például magasabb helyre a cserepest, és máris biztonságban lesz.

Játék minden mennyiségben!

Ha a kutya játszani akar, akkor legyen neki mivel! Ez ugyanis lefoglalja, leköti az energiáit, és nem fogja keresni a lehetőséget, hogy rombolhasson a kertben (persze a rombolás a mi nézőpontunk, neki az is játék, ezért nem mindegy, mi a játék!) Főleg fiatalabb korban a kutya számára elengedhetetlen mindez. Ha a kutya kint van a kertben, akkor ne az legyen a koncepció, hogy nem érhet hozzá semmihez, ne vegyük totálisan körbe tilalmakkal és átléphetetlen vonalakkal, vagyis ne vegyük el tőle a mozgás örömét. Legyen kint számára néhány labda, rágócsont, vastag kötéldarab, gumifigura, vagy bármi, amivel eltöltheti az időt. Kis ráhatással meg fogja tanulni, hogy ezeket csócsálhatja, a növényeket pedig nem, és nem utolsósorban, ha elvan a játékaival, akkor talán nem is fogja érdekelni a levélrágcsálás és az ásás. Mindemellett a közös folgalkozás, a lefárasztás se maradjon ki, vagyis ne legyen amolyan szőrös mostohagyerek a kutya, hanem rendszeresen, lehetőleg naponta foglalkozzunk vele, tanítsuk, játsszunk vele! Nem rossz ötlet pár tereptárgyat, kis akadálypályát építeni, egyszerű dolgokra kell gondolni, bólyákból álló szlalompályára, átugorható lécekre, karikákra, egy elfektetett vagy éppen pár arasznyi magasra emelt gerendára, amin végigfuthat. Az ilyen foglalkozás lemeríti a kutyát, és nem fog azon mesterkedni, hogy a növényeket vagy a gyepet pusztítsa. Végül pedig ott a séta, amit a kerti ebek is igényelnek, hiszen már egy rövid sétán is rengeteg ingerhez jutnak, amik szintén levezetik a fölös energiákat.

Képek: innen.