A nyári kerti tartózkodás általában kellemes dolog, főleg délután és estefelé, mikor már enyhül a kánikula, és tényleg kellemes a szabad ég alatt tenni-venni, grillezni, vagy csak láblógatva bámulni az eget, a csillagokat. Nincsen azonban rózsa tövis nélkül, utóbbit ez esetben egy ádáz rovar képviseli, amelyik igazán hatékonyan képes elvenni az ember kedvét a kültéri tartózkodástól. Természetesen a szúnyogról van szó. Míg más rovarok kártékony cselekedetei legfeljebb bosszúságot okoznak a ház körül, vagy a veteményesben, virágágyásokban, addig a szúnyog egyenesen az őrületbe tudja kergetni az embert. Már a hangja is irritáló, a csípése viszont fájdalmas, égő, viszkető érzést okoz, ezért nehezen hihető, hogy akadna olyasvalaki, aki szeretettel gondol ezekre az apró rémekre.

A budapestiek és nagyobb városok belső részein élők talán ritkábban találkoznak velük, ahol azonban kert is van, netán még víz is akad a közelben (folyó, patak, vagy csak az esős napok maradéka), ott biztosan megjelennek a szúnyogok, hogy aztán farkasétvággyal támadjanak a szabadban tartózkodókra, de persze a házakba, lakásokba is behatolnak préda után kutatva. Hogyan lehet védekezni ellenük?

A központilag végzett irtás a lárvákat pusztítja - már ahol elvégzik

Mielőtt háborúba indulnánk, ismerjük meg ellenségünket. A szúnyogfélék (Culicidae) családjába tartozó rovaroknak körülbelül 3500 faja ismert, felépítésük és életmódjuk nagyjából azonos. A hím egyedek veszélytelenek, növényi nedvekkel táplálkoznak, a nőstényeknek viszont emellett a peterakáshoz szükségük van vérszívásra. A szívó szájszerv igen apró, ezért maga a csípés - pontosabban szúrás - nem is érezhető. A rovar táplálkozás közben véralvadásgátló anyagot juttat a gazdaszervezetbe, az erre bekövetkező immunreakció okozza a viszketést és fájdalmat. A szaporodáshoz vízre van szükségük, lassú folyókra, vagy nyugodt állóvizekre, ezért partokon, tavak mellett, és esőzések után biztos megindul a peterakás. A kifejlett szúnyog látása gyenge, egyéb érzékszervei azonban segítik a vadászatban, főleg a kilélegzett szén-dioxidot, a test hőjét, és bizonyos illatkomponenseket követve lelnek áldozatukra.

A vérszívó nőstény...

...és az ártalmatlan hím

Visszatérve a harcállásokhoz, mit tehetünk hát, ha a kertbe kiülve megtámadnak minket a vérszívók? A szabad ég alatt viszonylag korlátozottak a lehetőségeink. Bőrre kenhető, fújható rovarriasztókat használhatunk, ezeket azonban huzamosabb ideig nem ajánlatos magunkon hagyni, és kisgyermekeknél csak óvatosan alkalmazhatjuk. Égethetünk szúnyogűző spirált, amit sajnos már a kisebb légmozgás is hatástalanít. Látványos, és örvendetesen kegyetlen megoldás az UV-lámpás rovarölő, mely fényével magához vonzza a hangulatromboló rovart, és magasfeszültségű árammal rögtön ki is végzi. Ennek hátránya, hogy így más - alkalmasint hasznos - rovarokat is eliminálhatunk vele.

A spirál csak szélcsendben hatásos

Az UV csapda kegyetlen, de nem válogat

Ha kertből nem is tudjuk könnyen elűzni őket, a zárt tereket megvédhetjük. A jó öreg szúnyogháló vitán felül hatásos, és nem csak ablakra, ajtóra szerelhetjük, hanem rugalmas, gumis peremű hálóval például a babakocsit, az udvarra kitett bölcsőt, kiságyat, de akár a hintaágyat is lefedhetjük. Hálóból kaphatóak pollenszűrős változatok, melyek az allergiásoknak nyújthatnak plusz védelmet. Lakásban különböző elektromos, párologtatással működő szerkezeteket is elhelyezhetünk, ezek többsége szagmentes, míg a parázsló spirál beltérben igen kellemetlen tud lenni. Türelmüket vesztett szúnyog-áldozatoknak pedig rapid megoldásként a rovarirtó aeroszolok ajánlhatóak, igaz ezek csak korlátozott ideig fejtik ki hatásukat, de akkor halálbiztosan.

Léteznek persze szolidabb, bio-jellegű módszerek is a szúnyogok távol tartására, ám ezek hatékonysága változó, a visszajelzések vegyesek, ám mivel szinte költségmentesen kipróbálhatók, érdemes lehet kísérletezni velük. Beltérben a szúnyogok számára irritálóak, vagy riasztó hatásúak lehetnek egyes erősen aromás illatok, így például az eukaliptusz, a fodormenta, a citrom vagy a szegfűszeg, ezeket a jól ismert mécsessel működő párologtatókba kell adagolni, és a nappaliban, hálóban elhelyezni. Szintén űző hatásúak lehetnek azok a zömében indiai eredetű füstölő pálcikák, melyek átható, erős illatot árasztanak, igaz, ezeket sokan maguk is zavarónak találják, ráadásul füsttel telítik a helyiséget. Aki azonban szereti a keleties hangulatokat, aromákat, két legyet üthet egy csapásra. Szintén gyakrabban alkalmazott módszer az almaecet csapda, az almaecet illata ugyanis vonzza a szúnyogokat, így ideig-óráig el lehet őket téríteni ezzel. A hálóba alvás előtt érdemes lehet elhelyezni egy szegfűszeggel megtűzdelt narancsot, vagy citromot, vagy egy csésze gőzölgő citromfű vagy menta teát, ezek is riasztólag hatnak a vérszívókra.  Természetesen a legbiztosabb védekezés a fizikai akadály, vagy a szúnyogháló felszerelése. A balkonon vagy a kertben (főleg az ablakok környékén, vagy a kerti bútorok köré telepítve) hatásosak lehetnek egyes növényfajok, melyek természetes szúnyogriasztóként működnek. A célra többek közt alkalmas a levendula, a rozmaring, a zsálya, a citromfű, a macskamenta, a barátcserje, vagy a dohányvirág. 

Ha elmérgesedik a helyzet, jól jöhet a moszkítósátor, ezt főleg a gyerekek játszóhelyein érdemes bevetni, például a homokozó fölé állítva. 

Mindemellett a megelőzés is fontos, sőt, a prevenció általában többet ér, mint a nyílt harc a már a helyszínen lévő rovarokkal. Mivel a szaporodáshoz a szúnyogoknak mindenképpen víz kell, így érdemes lehetőleg teljesen megszüntetni a pangóvizes, pocsolyás részeket a kertben. Ne hagyjuk csöpögni a kerti csapot, és ne engedjük összegyűlni a vizet a csap alatti tálakban, tálcákban. Az árnyék növények (például buja cserjék) alatt megmaradó pocsolyákat szárítsuk ki, például átforgató ásással, homok vagy zúzott kő kiszórásával, de érdemes a túlburjánzott bokrokat visszavágni, szellősebb szerkezetűvé alakítani. Az esővízgyűjtő edényeket fedjük le, ez nem csak a szúnyogok miatt jó ötlet, hanem a párolgás mérséklése miatt is, több ingyen öntözővizünk marad meg! Az öntözéseknél próbáljuk megtalálni az arany középutat, hogy a növények bőségesen kapjanak az éltető folyadékból, ugyanakkor ne alakuljanak ki hosszabb időn át megmaradó tócsák.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.