Aktuális hír, hogy a Keszthelyi-hegységben pusztulásnak indult a feketefenyő állomány, ami szomorú fejlemény, ugyanis a Pinus nigra annak ellenére, hogy tájidegen, betelepített faj, közel másfél évszázada meghatározó növénye a tájegységnek. Sajnos a megbetegedő fák nem menthetőek meg, ezért az erdészeti hatóság kénytelen szanálni azokat. De vajon mi áll a háttérben, és mik lehetnek a következmények?

Jól látható fenyőpusztulás a Keszthelyi-hegységben (fotó: Keszthelyi Erdészet)

A feketefenyő - hangozzék bármilyen furcsán - a répafenyők nemzetségébe tartozó faj, a fenyőfélékhez hasonlóan örökzöld növény, különlegessége tűlevélzetének sötét színe, erről kapta nevét is. A többi fenyővel ellentétben egyenesen kedveli a meszes talajt, ezért előfordulási helyei közt szerepelnek a közép- és dél-európai mészkőhegységek, a Balkán nyugati részén is megtalálható nagyobb, összefüggő területeken, de a mai Magyarország területén nem őshonos. Utóbbi tény ellenére a hazai viszonyokkal jól kijön, ezért lehetett sikeres a betelepítése az 1800-as évek második felében. A honosítás a Festetics család nevéhez fűződik, ők telepítették az első példányokat, így a Keszthely környéki vidéken már jó ideje élnek feketefenyők, de a Mecsekben, Vértesben, Budapest környékén, tulajdonképpen a Dunántúl teljes területén elterjedt faj. Az Alföldön is találni belőlük, ide azért kerültek betelepítésre, mert a feketefenyő eredményesen köti meg a meszes, homkos talajt, a Keszthelyi hegységben pedig a kopár, dolomitos sziklákat népesíti be. Nem lehet elmenni azonban azon tény mellett, hogy a feketefenyő - sokszor túlságosan sűrű (kb. tízezer tő/hektár) - betelepítése kiszorította a helyi növényzetet, tulajdonképpen invazív fajról van szó, mely rossz hatással van az adott terület ökológiai egyensúlyára.

Tájidegen, invazív, de szép faj

A mostani tömeges pusztulás nem új jelenség, eddig háromszor következett be hasonló esemény, a múlt század közepén a Mecsekben, egy bő évtizeddel később a Dunántúli-középhegységben, majd a '90-es évek fordulóján pár év alatt az egész ország területén jelentős feketefenyő pusztulás volt megfigyelhető. A legutolsó, mostanra tetőző fakihalás jó fél éve indult el, az aszályos nyári időszak megviselte a fákat, majd ahogy régebben is, a forró, száraz hónapok után elkezdődött a levelek vörösödése, száradása, és az érintett fák többsége hamar elhalt. A történtekben ugyanakkor nem csupán az aszály a ludas, hanem két kórokozó is felelőssé tehető, melyek ráadásul - a fák szerencsétlenségére - együtt sokkal nagyobb kárt okoznak, mint külön-külön. Az első bűnös kórokozó a Sphaeropsis sapinea syn. Diplodia pinea, mely a fiatal hajtásokat, tűleveleket pusztítja. A fertőzés a nyár első felében jelentkezik, a fiatal levelek növekedésének megállásával, majd elszíneződésével, elhalásával. Nyár végére a vörösödés az egész lombkoronára kiterjedhet, így pár hónap alatt a fának vége. A másik felelős egy gomba (Mycosphaerella pini), mely az idősebb, kifejlett tűleveleket támadja, ha szétterjed a növényen, akkor rossz esetben csak az új hajtások maradnak meg. A két kórokozó együttes fellépésével pedig mind az új, mind a régi levelek áldozatul esnek, sok esetben pedig egy harmadik gomba, a Cenangium ferruginosum megjelenését is tapasztalták, ami szintén gyorsan terjed, így a fa sorsa megpecsételődik. Ez történt most is.

A Sphaeropsis sapinea nyomai

Vörösödő tűlevelek

A Keszthelyi-hegységben a jövő évig bezárólag a feketefenyő populáció körülbelül 70%-a kivágásra kerül majd, ennek nem csak esztétikai okai vannak, a száraz növények a forró nyáron fokozott tűzveszélyt jelentenek. A hatóságok közlése szerint 2014 végéig több ütemben több mint 15 ezer köbméternyi fenyőt vágnak ki (a munka dandárját a tervek szerint a turistaszonon kívülre időzítik), ezzel a Keszthely és Balatonederics közötti erdősáv arculata jelentősen megváltozik. A dolog természetesen szomorú, főleg a vidékhez kötődő helyieknek és a környéket kedvelő turistáknak, azonban a kényszerű erdőirtásnak pozitív hozadékai is lesznek. A feketefenyők kivonulásával újra benépesülhet a terület olyan őshonos lombhullató fajokkal, mint a virágos kőris, (mannakőris, Fraxinus ornus), a molyhos tölgy (Quercus pubescens), de visszatérhet a cserszömörce is. Az érintett terület flórája várhatóan változatosabb lesz, és ezzel együtt a rovarvilág is színesebbé válik majd. 

A hatalmas feketefenyőből aprócska bonsai is nevelhető

Jóllehet a feketefenyő erdőként való telepítése inváziós jellegénél fogva nem a legjobb ötlet, tágas kertekbe való ültetése nem ellenjavalt, tetszetős külalakja, méltóságteljes mérete és megjelenése miatt a tágas birtokok elegáns dísze lehet. Csemetéit a nagyobb kertészetekben rendszeresen lehet vásárolni.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.