Megyeri Szabolcs kertész blogja

A tél általában a kertészkedők kedvét szegi, ilyenkor a birtokot kényelmesebb a fűtött szobából szemlélni, ám látnivalókban december tájékán már szegényebb az átlagos kert. Elkeseredni nem kell azonban, még így december elején is lehet egy utolsó ültetési kört futni, persze nem mindegy, hogy mivel. Az örökzöld orbáncfű alkalmas a célra, de persze nem azért jó ötlet a kertbe telepíteni, mert így még tehetünk-vehetünk egy kicsit a havas, cudar idő beállta előtt, hanem azért mert nevezett növénynek számos kedvező tulajdonsága van, és a címbeli kvázi találós kérdésre is válaszul szolgál, de erről később.

Kisebb kertrészek díszítésére is alkalmas, de akár nagyobb, parlagi területeket is dekorálhatunk vele

A Hypericum calycinumot, vagyis az örökzöld orbáncfüvet hol örökzöldként, hol lombhullató cserjeként említik, az igazság azonban az, hogy mindkét állítás helytálló részben, ugyanis örökzöldről van szó, ami nálunk télizöldként, félörökzöldként viselkedik, ugyanis az igazán kemény teleken levelei bebarnulnak, majd lehullanak, azonban tavasszal újra kihajt a növény. Az örökzöld orbáncfű kertészetekben leginkább kapható változatai jellemzően 20-40 centiméter magasra nőnek, noha ennél sokkal magasabb típusok is léteznek. Kerti felhasználásra mindenképp az alacsonyabb fajták ideálisak, ugyanis az örökzöld orbáncfű kiváló talajtakaró növény, a gyepmentes területek elfedésére jó választás, de a rézsűk megkötésére is alkalmas. Az említettek mellett általánosságban minden olyan helyen jól mutat, amit nem használunk aktívan, mert telepítésével ezek a területek egy kevés gondozást követelő, problémamentesen nevelhető, mégis díszes növénnyel kerülehetnek beültetésre. Így nagyobb kertek parlagi részeire kifejezetten ajánlott, de utcára néző előkertekben is hasznos lehet, társasházi belső udvarokon is van praktikuma, valamint közparkokban is gyakori vendég jelzett tulajdonságai miatt.

Alacsony, térhatároló sövény is kialakítható belőle

Sziklakertekben, vagy sziklakerti jellegű kertrészleteknél is megfontolandó a telepítés

Rézsűk fedésére, megkötésére is kiváló alany

Az örökzöld orbáncfű vírágzása július és szeptember között esedékes, ekkor mutatja meg igazán szépségét, ötszirmú élénksárga virágai messziről virítanak, és nagyobb telepítés esetén  a tövek gyönyörű zöld-sárga szőnyeget alkotnak. A címre visszatérve, érdekesség, hogy a sárgás virágbimbók szétmorzsoláskor pirosas levet eresztenek. A talajra nem igazán érzékeny, alapvetően a tápanyagban gazdag, nem kimondottan száraz közeg a kedvence, de átlagos kerti körülmények között mindenhol biztonságosan ültethető. A napos, félárnyékos részeken fejlődik a leggyorsabban, a gazdag virágzáshoz napfényre van szüksége, így az erősebben árnyékos területeken kevesebb sárga virággal kell kalkulálni. Amennyiben a talajtakarás a cél, a töveket egymástól jó másfél arasznyira kell ültetni, de telepíthetjük díszágyás köré, vagy közepére is, esetleg a kerítés, kerti út, autóbejáró mellé. Teljesen télálló, és gondozása is kimerül az öntözésben, betegségei alig ismertek, összességében jó értelemben véve igénytelen növény, így valóban ideális olyan helyekre, melyeket nem használunk, ritkábban látogatunk, illetve olyanoknak ajánlható, akik akarnak némi vegetációt a kertbe, előkertbe, vagy akár az utcafrontra, de a gondozással nem kívánnak sok időt eltölteni. Ugyanakkor tudni kell, hogy az örökzöld orbáncfű hajlamos agresszívan terjeszkedni, így ha teljesen magára hagyjuk, idővel egyre nagyobb részt követel magának, tehát ildomos kordában tartani cserjénket. 

A nyár közepi-végi virágzás igazán látványos

Hideg teleken levelei elszíneződnek, akár le is hullanak, de ilyenkor sem csúf

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Tegnap óta hivatalosan is a télbe a léptünk, de a december eljövetele nem csupán a hidegről szól, az év utolsó hónapjának a Mikulás ünnep és a karácsony a főszereplői. Ezekben a hetekben lázas ajándékvásárlás veszi kezdetét, ám nem csak a családtagoknak és barátoknak veszünk ezt-azt, hanem ilyenkor zajlanak a munkahelyi, céges karácsonyi partik is, melyeket a jó kollegiális közösségek szintúgy gyakran ajándékozással kötnek össze. A munkatársaknak beszerzendő ajándékok mások, mint amiket családi körben adunk, jellemzően egy-két ezer forintból abszolváljuk ezeket, a kisebb összeg pedig mindig több fejtörést okoz, a fő dilemma, hogy olcsón szerezzünk be valamit, ami mégsem gagyi, vagy teljesen haszontalan. Az üveg bor, a csokoládé, vagy épp a tréfás feliratú bögrék mellett sokaknak eszébe a jutnak a dísznövények, hiszen ezek sokkal személyesebb ajándékok, mint egy palack ital, vagy egy tábla belga csokoládé. Sosem szabad azonban elfelejteni, hogy a növény élőlény, mely gondozásra szorul, így ha az ajándékozott nem nagy növénybarát, vagy beismerten feledékeny, esetleg kissé felelőtlen személy, akkor a cserepes növény nem biztos, hogy a legjobb dolog, amit kaphat, mert pluszmunkát, vesződséget jelent neki, a gondoskodás elmaradása pedig magának a növénynek is végzetes lesz, így nem örömforrást jelent majd, hanem kudarcélményhez vezet. Az sem mindegy, hogy milyen növényt választunk, a legelső megtetsző példány lehet, hogy különleges igényekkel bír, vagy túl nagy kihívás elé állítja az ajéndékozottat, de az is előfordulhat, hogy kisgyermekes kollégának veszélyforrást nyújtunk át véletlenül a mérgező szobadísszel. Lássuk hát akkor, hogy mit válasszunk, és mit ne.

Karácsonyi bonsai. Szép ajándék, de csak olyannak, aki rendszeresen gondozza majd, és szívesen bíbelődik vele

A mit ne kategória fő jelöltje a cukorsüveg fenyő, melyet a Dívány cikke is meleg szívvel ajánl az ajándékot vadászóknak, ám ezzel a cuki minifenyővel könnyű befürödni, ugyanis minden tévhit ellenére nem szobanövény, hanem a kertbe való. A törpe cukorsüvegfenyő jellemzően annak esik áldozatául, hogy jól néz ki, és roppant olcsó, december környékén aluljárókban és hipermarketekben is kínálják. Hívogató külalakja szinte kiált azért, hogy az ünnepi asztal dísze legyen, a rendes karányonyfa kicsinyített másaként, de erre sajnos nem alkalmas. Szobai körülmények között egyhamar ledobja leveleit, és hanyatlásnak indul, így őt csak akkor válasszuk, ha új tulajdonosa ki tudja ültetni, vagy előre közöljük, hogy a balkonra, teraszra kell kitelepíteni. 

A törpe cukorsüvegfenyő a karácsonyi időszak egyik slágere, de vigyázat, nem szobanövény!

Érdemesebb azonban arról beszélni, hogy mit választhatunk. A télen virágzó cserepes növények köre nem túl tág, de azért választék így is akad. Az ősszel elültetett, előhűtött hagymákból nevelt jácintok karácsony környéként virágoznak, remek asztali, vagy szobadíszként funkcionálhatnak. A begóniáknak is év vége fele van szezonjuk, de velük vigyázni kell, mert a jól fűtött, száraz levegőjű szobákban hamar leveleiket vesztik, így őket ablakhoz közel, hűvösebb helyre kell rakni, ennyi instrukciót mindenképp adjunk hozzájuk. A pikkelyvirág (Vriesea hibrid) a broméliafélék közé tartozik, és szintén trendi, dekoratív növény, mely gyakori öntözést és világos helyet követel meg magának. A mindig népszerű kaktuszokkal vigyázni kell, nehogy valami mögöttes tartalmat sejtsen az ajándékozott, de ha tudjuk, hogy az illető örülne egy kaktusznak, akkor a bimbós karácsonyi kaktuszok között keresgéljünk, közülük ilyentájt sokan foglalnak helyet a boltok polcain. A kaktuszokat sem szabad túl meleg helyen tartani, mert virágzásuk lerövidül, ellenben akár férfiaknak is adhatóak, hisz túl sok törődést nem kívánnak ezek a növények. Árban már kicsit feljebb helyezkednek el az orchideák, ám ha a hölgykollegákat el akarjuk varázsolni, megéri a plusz befektetés, szerintem nincs olyan nő, aki ne lenne oda értük. Karácsonyi ajándékként népszerűek az orchideák közül a pillekosbor (Phalaenopsis), vagy Cynbidium töves változatai, ám érdemes tájékoztatni a az újdonsült orchideatulajdonost, hogy növénye párás környezet igényel, és inkább olvasson utána egy kicsit a nevelési fortélyoknak, nehogy keserű élménnyé váljon az orchideagondozás. A tradicionálisabb, télen virágzó cserepesek közé tartoznak a mikulásvirág, a korallvirág, a ciklámen, a lilom, vagy az amarillisz, ám figyeljünk rá, hogy ezek mindegyike mérgező, vagy irritáló hatású, ezért kisgyermekes munkatársnak ne adjuk, vagy figyelmeztessük, hogy óvatosan bánjon velük. Amennyiben mindenképpen növényi ajándékban gondolkodunk, a bonszajok is szóba jöhetnek, ám ezek speciális gondozást igényelnek, így miniatűr fácskát csak olyannak adjunk, akiről tudjuk, hogy szívesen fog vele foglalkozni. 

Gyönyörű előnevelt jácitokat most már kapni a boltokban, ajándéknak kiválóak

A cserepes lilom is biztosan örömet okoz

Az ajándék ugyanakkor nem csak bolti lehet, mégha növényről is van szó. Ha igazán személyes meglepetést szeretnénk átnyújtani, akkor csináld magad módszerrel sajátkezűleg is továbbfejleszthetjük a megvásárolt dolgokat, akár növényi alapanyagról, akár a élő növényekről van szó. Adventi koszorút, karácsonyi asztal-, vagy ajtódíszt viszonylag könnyen lehet készíteni, az interneten számos útmutató akad, az alapanyagok pedig kézműves-, vagy hobbiboltokban egyszeren beszerezhetőek, de a díszítéshez szükséges tobozokat, bogyós vesszőket, ágakat egy kora téli kirándulás alkalmával is begyűjthetjük, fenyőágat pedig fillérekért vehetünk a karácsonyfaárusoktól. Merészebb fantáziájú ajándékozók egy mezei kaktuszt is feldobhatnak, egyedivé tehetnek egy különleges edénnyel, vagy akár például az ajándékozott személyiségéhez passzoló növényi terráriumot is készíthetnek.

Az egyszerű kaktuszokat, pozsgásokat egy vidám edénnyel nagyon feldobhatjuk

Egy tematikus, saját kezűleg összeállított növényterrárimnál kevés személyesebb ajándék akad

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Évente legalább egy tucatszor hívnak fel olvasóim, ismerőseim azzal, hogy gyermekük mérgezést szenvedett valamilyen növénytől, és mit tegyenek? Ilyenkor, amellett, hogy átérzem a kétségbeesett szülők helyzetét, nem tudok sokat segíteni, hiszen kertész vagyok, nem orvos, legfeljebb az érintett növényről tudok felvilágosítást adni, de vészhelyzetben ez nem jelent érdemi segítséget. Mint annyi más esetben, az otthoni, kerti növényektől elszenvedett mérgezéseknél is a legjobb, amit ajánlani tudok, az az elővigyázatosság és a körültekintő növényválasztás, hiszen ha a rizikóforrásokat a minimálisra, ideális esetben nullára csökkentjük, akkor jó eséllyel megelőzhetjük a bajt.

A mérgező, vagy veszélyes növényekről a legtöbbünk fejében ilyen egzotikus kép él, ám sok megszokott szobanövény is kockázatot rejt

Az otthoni növénymérgezések nem véletlenül a gyermekeket érintik a leginkább, hiszen a kicsik kifejezetten hajlamosak mindenféle dolgokat megrágcsálni, a szájukba venni, a színes, illatos, vonzó formájú virágok, termések pedig mágnesként vonzzák az apróságokat. Hiba az is, hogy sok növénybarát nincs tisztában azzal, hogy zöld kedvence mérgező, pedig a legnépszerűbb szobai-, és kertinövények között is szép számmal akadnak veszélyes, toxikus fajok. 

A közkedvelt leander minden porcikája mérgező

Az egyik leggyakoribb szobanövény, a leander (babérrózsa, Nerium oleander) minden része erősen mérgező, fogyasztása gyomorpanaszokat, szívbántalmakat, de akár idegrendszeri károsodást is okozhat. A kedvelt szobaciklámennek (Cyclamen persicum) a virága és szára enyhén mérgező, a szervezetbe jutva hasi-, és gyomorpanaszokat idéz elő. A ciklámen gumója erősen toxikus (cyclamin glükozidot tartalmaz), mely komolyabb rosszullétet, görcsöket, légzési nehézségeket okozhat. A szobaciklámennel rokonságban álló szobai kankalin (Primula obconica) tejnedve bőrpírt, viszketést, de akár hólyagos kiütéseket is okozhat, ha pedig valaki lenyeli, heveny hasmenés lesz a "jutalma". Szintén népszerű lakásdísz a diffenbachia (buzogányvirág, Diffenbachia) melynek nedve a száj nyálkahártyáját izgatja, kellemetlen tüneteket előidézve. A terebélyes filodendron (könnyező pálma, Monstera deliciosa) termése magas oxálsav tartalmú, lenyelve roppant kellemetlen tüneteket eredményez. Levelei és gyökere is mérgezőek, allergiás tüneteket idéznek elő, háziállatokra akár végzetesek is lehetnek. A begónia fajok levelei és hajtásai enyhén mérgezőek, a mutatós korallbokor (Solanum Capsicastrum), és a fikusz fajok tejnedve is káros, a szervezetbe jutva könnyebb esetben gyomorbántalmat, súlyosabb mérgezésnél fulladást is okozhat. Az anyósnyelv (Sansaveria) levelei is problémát okozhatnak, megrágásuk, elfogyasztásuk hasmenéshez, gyomorégéshez vezethet. Így december tájékán pedig a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) a legaktuálisabb mérgező szobadísz, ez a kedves, piros növény ugyanis már az érintést is irritációval torolja meg (gondozásához gumikesztyűt szoktak ajánlani!), virága lenyelve pedig heveny hányást idéz elő. Természetesen a lista korántsem teljes, de jól jelzi, hogy nagyon fontos, hogy kisgyermekes háztartásokban legyünk tisztában a zöld állomány jellemzőivel, bátran használjuk az internetet a mérgező fajok beazonosítására, a kertészetekben vásárlás előtt kérdezzünk rá a mérgezőségre, de problémás esetekben engem is bátran felkereshetnek kérdésekkel a növény tulajdonságait illetően. 

A december slégere, a színével hódító mikulásvirág komoly bőrirritációt képes okozni

Nem csak a szobai, hanem a kerti növények között is előfordulhatnak veszélyes fajok, ráadásul a kertben olyan fajok is megjelenhetnek, melyeket nem mi telepítettünk, de kockázatot hordoznak, ilyenek például a gombák, akár a gyilkos galóca is felütheti a fejét, nem egy példát láttam már erre. A kerttel kapcsolatban szintén fontos a körültekintő növényválasztás, és az előzetes tájékozódás, ha gyerekek is tartózkodnak ott. Az önként betelepülő példányokat is monitorozzuk folyamatosan, a gombákat illetően azt ajánlom, ne vesződjünk a beazonosítással, hanem gumikesztyűt húzva távolítsuk el, és semmisítsük meg azokat. Kisgyermekes kertekben egyébként nem csak a mérgező növényekre szükséges figyelni, hanem jó ötlet a bababarát kertekre vonatkozó alapelveket követni.  

A kertben hívatlanul is megjelenhetnek például gombák, melyekre nem árt figyelni

Mit lehet tenni, ha mégis bekövetkezett a baj? Mivel nem orvos vagyok, erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni, hogy késlekedés nélkül, azonnal szakembert, vagyis orvost kell kell hívni. Amennyiben tudjuk, hogy a baj okozója valamelyik növényünk, rögtön jelezzük ezt a doktornak, és nem haszontalan magát a növényt is megmutatni, bevinni az orvosnak, hogy a toxint beazonosíthassa. Amennyiben a mérgezés forrása ismeretlen, ne zárjuk ki a növényeket, mint a baj okozóit, ehhez persze jó, ha tudjuk, hogy van mérgező növényünk. A mentők kihívásakor, ha tudjuk, határozzuk meg a méreganyagot, annak mennyiségét, és hogy mikor történt a mérgezés, illetve azt, hogy vannak-e jelenleg a mérgezésnek tünetei. Kerüljük a közszájon forgó megbízhatatlan jótanácsokat, mint a hánytatást, a tej vagy a sós víz itatását, csak azt hajtsuk végre, amit az orvos javasol!

Fontos figyelni arra, hogy a kisebbek milyen kerti növényekkel kerülnek kapcsolatba

Gyermekek mérgeződése esetén a Heim Pál Kórház mérgezési osztályán kérhetünk felvilágosítást a következő telefonszámon: 06-1-333-5079 

Mérgezési esetekkel szintén fordulhatunk a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ Klinikai Toxikológiai Osztályához, melynek elérhetőségei: 1074. Budapest Alsó erdősor 7. fszt., telefon: +36-1-3-215-215

Szintén felvilágosítást kaphatnak az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatot tárcsázva a következő ingyenesen hívható telefonszámon: 06 80 20 11 99

Alapos vészhelyzeti útmutatót ITT olvashatnak, a Magyar Gyermekmentő Alapítvány hasznos, mérgezéssel kapcsolatos tájékoztatója pedig  ITT található.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen. 

Az áfonya egyelőre a nem túl népszerű, vagy mondjuk inkább, a nem túl gyakori kerti vendégek közé tartozik, pedig az elmúlt évtizedben kezd divatba jönni, annak ellenére, hogy nevelése nem a legegyszerűbb hobbikertészi feladat. A trendivé válásban szerepe van az áfonya sokoldalúságának, minden évszakban kifejezetten dekoratív, tavasszal közel egy hónapon át bontja káprázatos virágait, nyáron és az ősz elején termése töltheti el bámulattal gazdáját és csodálóit, ráadásul télen sem veszti el varázsát, a hideg hónapokban sárgásra, pirosasra színeződő vesszői díszítik a kopár kertet. És ez még csak a szemnek való csemegék felsorolása volt, és ott van az ehető termés is, ami roppant ízletes és egészséges, de boltban ritka és drága, az otthoni bokrokról viszont szerencsés esetben bő termés takarítható be. Ha ennyi előnye van, akkor mégis mi a probléma az áfonyával?

Szemnek-szájnak ingere! Az áfonya több törődést kér, de meg is hálálja

Elsősorban a növény speciális talajigénye az, ami elriaszthatja a leendő áfonyanevelőket, ugyanis az áfonya a kizárólag a savanyú,  4,2 – 5,2 pH értékű közegben marad meg és fordul termőre, ezért az átlagos kerti föld nem megfelelő a számára. Ezzel azonban nem ér véget az áfonya kívánságlistája, a napos területeket kedveli, ugyanakkor a hűvös, párás klíma az ideális számára, öntözésére lágy vizet kell használni, mindemellett magas a tápanyagigénye, legalább 3%-os humusztartalmat követel magának. Ez azonban nem szabad, hogy elriassza a bátrabb kerti hobbistákat, mert a problémák áthidalhatóak, megoldhatóak, legfeljebb egy kicsit több törődésre és odafigyelésre lesz szükség. Aki próbát tenne az áfonyával, akár még az elkövetkezendő hetekben is beszerezheti, és elültetheti a töveket, mert ugyan már  a december kapujában állunk, de a tartós fagyok beállta előtt még nem késtünk el a művelettel. Az ültetést tekintve alapvetően két út közül lehet választani.

A bogyója is dekoratív, de főleg finom

A vörösáfonyáról nem is beszélve 

Az első lehetőség, hogy kiküszöbölve a kerti talaj inkompatibilitását, nagyobb méretű cserébe, vagy dézsába telepítjük az áfonyatöveket, így könnyedén összeállíthatjuk a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező közeget. A megfelelő méretű edénybe savanyú tőzeget kell helyezni, a magas szervesanyag-igényt érett marhatrágya hozzáadásával kell biztosítani, és némi fenyő-, vagy akácavart is keverhetünk a mixhez a tökéletes talaj kialakításához. Az öntözést a fentieknek megfelelően lágy, vagy lágyított vízzel szabad csak megoldani. Kis szerencsével pár éven belül a tövek termőre fordulnak, de a virágok már általában a következő évben megjelennek.

Cserépben is lehet próbálkozni, főleg, ha ez az első kísérletünk az áfonyával. Ha minden rendben ment, indulhat a kerti termesztés

A második opció, hogy a kerti talajt alakítjuk lokálisan az áfonya igényeihez. Ebben az esetben azon a területen, ahová a töveket telepítenénk, egyfajta talajcserét kell végezni, melyhez a dézsás ültetéshez hasonló összetevőket kell felhasználni. A kedvező PH-érték és a tápanyagellátás biztosításához tőzeget, szervestrágyát adagoljunk, de készülhetünk fakéreggel, szennyeződésmentes faforgáccsal, és végső esetben akár ventillált kénporral is szabályozhatjuk a talaj PH-ját. Az áfonya földjét nem kell túl mélyen a leírt módon átformálni, a növény sekélyen gyökeredzik, ám épp ezért hamar száradásnak is indulhatnak a bokrok, így a locsolás kardinális kérdés. Késleltethetjük a dehidratációt mulcsolással, ami ráadásul még díszítőelem is lehet. Mulcsként fakérget, kőzúzalékot, apró kavicsokat használhatunk. Különösen fontos a nyárvégi vízellátás megléte, ez az időszak meghatározó a jövő évi növekedést illetően, így aszályos augusztusokban külön figyeljünk oda a nedvesen tartásra. 

A tavaszi virágzás külön élményt jelent majd

Az áfonyával kapcsolatos teendők azonban itt nem érnek véget, a növényt a harmadik-negyedik évtől kezdve rendszeresen, jellemzően évente egy alkalommal metszeni szükséges. A metszésre a nyugalmi időszak vége, tehát a késő tél/kora tavasz az ideális időszak. Ekkor elő az ollóval, és elsőként a szemmel láthatóan sérült, elfagyott, elhalt vesszőket távolítsuk el (azért is a kora tavasz a megfelelő idő a műveletre, mert ilyenkor már látszanak a tél által okozott károk, amennyiben korábban állunk a feladatnak, úgy később még a károsodott részeket is le kell vágni, így alkalmasint kénytelenek lennénk "túlkopasztani" a növényt). A túl vékony, vagy a túlburjánzó, egymásba fonódó hajtásokat is metsszük le, valamint az elöregedett, többéves vesszőket is szanáljuk. A bokor mellől előtörő erősebb tőhajtásokat is ritkítsuk, legfeljebb féltucatnyit hagyjunk meg ezek közül. Az áfonyából ehető sövényt is kialakíthatunk, ebben az esetben a metszés egyúttal formázó visszavágás is lehet. Dézsás ültetéskor is hasonlóak a teendők. A talaj PH-értékét időnként érdemes ellenőrizni (ehhez filléres eszközt bármelyik gazdaboltban beszerezhetünk), valamint a magas tápanyagigényt is elégítsük ki, vagyis trágyázással pótoljuk a növény betevőjét. 

Az áfonya összességében több kihívást állít a kertészkedők elé, mint a hagyományosan ültetett kerti növények, de különleges megjelenésével, és ritka csemegeként szolgáló termésével bőven meghálálja a törődést, ráadásul telepítésével kiléphetünk a megszokott fajtákból összeállított, néha kicsit unalmassá váló kerti hangulatból. A nehézségektől nem kell megijedni, amennyiben a felsorolt pár intézkedést megtesszük, és az átlagosnál egy kicsivel több időt fordítunk az áfonyára, a sikerélmény biztosan nem marad el, az pedig még a bogyóknál is édesebb lesz. A kertészetekben rengeteg fajta közül válagathatunk, akár a növény színe és várható magassága alapján, ha kíváncsiak a kínálatra, kattintsanak máris IDE.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Minden ünnepi szezonnak megvannak a jellemző virágai, most, a karácsony közeledtével természetes, hogy a mikulásvirág lép elő slágernövénnyé. A mikulásvirág igazából nem is annyira a karácsony apropójából kerül előtérbe, nevét alapul véve inkább a Télapó-ünnephez kapcsolódik, de élénkpiros színével, az évszakhoz képest vitán felül üde megjelenésével az egész december kiváló dísznövénye. A mikulásvirág ugyanakkor gyakran képes csalódást okozni, a minap a villamoson utazva hallottam egy hölgyet, aki a barátnőjének azt ecsetelte, hogy idén nem vásárol a piroslevelű virágból, mert mire elérkezik az igazi ünnepi időszak, úgyis kopasszá válik növénye. Valóban gyakori eset, hogy az idejekorán beszerzett mikulásvirág az év utolsó heteire leveleit, ezáltal díszítőértékét elveszti, így öröm helyett kudarcélménnyel sújtja gazdáját, ráadásul az egyszeri vásárló úgy érezheti, hogy ablakon kidobott pénz volt, amit a mikulásvirágra költött. Ezt azonban a helyes tartással és a szakszerű gondozással meg lehet előzni. 

Rózsaszín változata is létezik, ez azonban kevésbé ünnepélyes

A mikulásvirág érdekessége, hogy valójában nem a virágaival hódít (amik igazából aprók, fehérek, és alapvetően jellegtelenek), hanem felleveleivel, melyek idővel ugyan bezöldülnek, de a fentiek előbb pirosba öltöznek. A mikulásvirág, vagyis az Euphorbia pulcherrima az amerikai kontinenseken őshonos évelő növény, és eredeti élőhelyén akár két-három méter magasra is megnő. Hazánkba értelemszerűen a kisebb változatok jutnak el, jellemzően november környékén. Mivel elvirágzása az év végén esedékes, így úgy tűnik, mintha direkt az ünnepi szezonra lenne kitalálva, népszerűsége ennek megfelelően évről-évre töretlen.

A népszerűség azonban nem jár együtt a problémamentes neveléssel, a leggyakrabban előforduló gond a levelek idő előtti lehullása, ez pedig elsősorban a hőmérséklettel van összefüggésben. A mikulásvirág 10-15 Celsius között érzi magát a legjobban, ami viszont rendszerint alacsonyabb hőmérséklet, mint ami a fűtött szobákban ezidőtájt megszokott. Átlagos lákaskörülmények között sem reménytelen a december végéig tartó piros fedőlevelek megtartása, de túlfűtött, erősen száraz levegőjú szobákban kicsi a siker esélye. A mikulásvirág kifejezetten  szereti a fényt, ugyanakkor a tűző naptól óvni kell. Mindezek alapján az a legjobb, ha az ablakpárkányra helyezzük, szobán belül rendszerint itt van a legalacsonyabb hőfok, és itt fényt is megfelelő mennyiségben kap, viszont az ablaknyitogatással, szellőztetéssel keltett huzattól, hősokktól mindenképpen óvjuk! Az öntözés is kardinális kérdés a mikulásvirág esetében, bő öntözést kíván, de lényeges, hogy az öntözés intenzitása összefügg a hőmérséklettel, tehát ha sikerül növényünknek ideális, alcsonyabb hőmérsékletű területet taláni, akkor az öntözéseket is ritkítsuk.  A mikulásvirág a párásítást biztosan meghálálja, ezt a legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, ha cserepét egy olyan tálcára rakjuk, melyre kavicsot, kőzúzalékot szórtunk, majd az egészre vizet öntöttünk. Abban az esetben, ha a vízutánpótlást csak ritkábban tudjuk megoldani, azt is megtehetjük, hogy a növény földjének kiszáradásakor az egész cserepet pár másodperce egy lavór vízbe mártjuk, ezt azonban hetente legfeljebb egyszer ismételjük meg. Jellemző problémaforrás, hogy a tőzegbe ültetett mikulásvirág a tápanyag kiürülésekor utánpótlás nélkül marad, és hamarosan hanyatlásnak indul, leveleit ledobja, kis idő elteltével pedig a gondos locsolás ellenére is elpusztul. Ezért ha tőzegbe ültetett mikulásvirágot vettünk, vagy ültessük át általános virágföldbe, vagy pótoljuk a tápanyagokat, és fokozottan figyeljünk a kiszáradásra. 

A mikulásvirág a december egyik legbájosabb szobanövénye, vidám élénksége feldobja a lakás hangulatát, akár megsimogatni, babusgatni is kedvünk támadhat, azonban nem árt némi óvatosság, ugyanis az Euphorbia pulcherrima mérgező növény, csakúgy, mint a kutyatejfélék családjába tartozó rokonai, mérgező tejnedvet választ ki. A tejnedvvel érintkezve bőrünk irritációját szenvedhetjük el, ami ugyan nem jelent súlyos mérgezést, de kellemetlen lehet, ezért a növényt óvatosan érintsük meg, és ne engedjük, hogy gyerekek gondozzák, vagy játsszanak vele. A veszély a lehullott levelek esetében is fennáll, ezért azokat minél előbb tegyük a szemetesbe, valamint a növény érintése után mindig mossunk kezet.

Eredeti élőhelyén nagyra nő

Az ünnepek elmúltával a legtöbb háztartásban a mikulásvirág a karácsonyfa sorsára jut, vagyis a kukában landol. Ennek azonban nem kelll feltétlen így történnie, ugyanis évelő növényről van szó. Amennyiben meg szeretnénk tartani hűséges ünnepi díszünket, az elvirágzást követően erősen ritkítsuk az öntözéseket, egészen addig, míg a növény minden levelétől megszabadul, majd ezután nagyjából 15 centis csonkra váguk vissza, és májusig pakoljuk el egy csendes, sötétebb sarokba (akár a pincébe). Kéthetente azért lássuk el némi nedvességgel, és túl száraz pihenőhelyet se jelöljünk ki neki.  Május derekán ültessük át friss, tőzeggel kevert virágföldbe, és az öntözéseket is tegyük gyakoribbá, így esély nyílik rá, hogy a következő karácsonyra már nem kell új példányt vásárolni.  

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az év valamije típusú választásoknak általában nem sok értelme van, már persze azon kívül, hogy annak valaminek jó reklámot csinálhatnak velük. Ami azonban termékek - autók, épületek, televíziók - esetében egyszerű kampányfogás, az a növények esetében sokkal több ennél. Az év vadvirága versenyén keresztül például megismerkedhetünk olyan szép virágokkal, növényekkel, melyekre a hétköznapokban nem sok figyelmet fordítunk, kicsit tanulhatunk is, de főleg felfigyelhetünk a minket körülölelő természet csodálatosságára. A vadvirágok vetélkedőjét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület találta ki, hasonlóan az "év madara", az "év gombája", vagy épp az "év hala" megmérettetésekhez. Vadvirágot 2010 óta választhat a közönég, mégpedig meghatározott szempontok alapján. Első lépésben egy szélesebb botanikai-természetvédői közösség adja le jelöltjeit, ezekből aztán egy hatfős kuratórium jelöli ki azt a három fajt, melyek közül végül a közönség döntése alapján kerül ki az adott év győztese. 

A versenyben bármelyik vadvirágnak van esélye elindulni, a kiírásban nem élveznek elsőbbséget a védett, vagy ritka fajok, de a gyakorlatban mégis inkább ezek közül kerülnek ki a jelöltek, hiszen a védett vagy ritka növények az átlagosnál nagyobb figyelmet érdemelnek. Az elmúlt három év győztesei sorrendben 2011 és 2013 között a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), és a nyári tőzike (Leucojum aestivum) voltak. Idén természetesen ismét lehet választani, a szakmai grémium döntése alapján a következő három jelölt közül.

1. A dunántúli erdők tavasz végi büszkesége a medvehagyma (Allium ursinum), mely annyiban lóg ki kissé a nyilvánosságra szoruló fajok közül, hogy gasztronómiai értéke miatt az elmúlt években roppant felkapott lett, én magam is minden alkalommal vásárolok egy medvehagymás pogácsát a kedvenc pékségemben, ha arra visz utam. A medvehagyma ugyanakkor nem csupán étkezési haszna, hanem szépsége miatt is becsülendő, főleg, ha tavasszal patakpartokon, árnyas lankákon szőnyegszerű állományaival találkozunk. A medvehagymának talán pont a trendiség miatt van szükége egy kis támogatásra, mivel a nagyarányú gyűjtés miatt néhol előfordulása már ritkul.

2. A dunántúli árterületek tavaszi szépsége az egyedülállő megjelenésű, réti iszalag (Clematis integrifolia). A réti iszalagot tavasz végén, nyár elején csodálhatjuk meg, a 20-70 centiméter magasra növő, bokrosodó évelőt egyértelműen beazonosítják kékes-lilás virágai. Élőhelyeinek szűkülése és megszűnése miatt veszélyben van, természetvédelmi értéke 5000 forint.

3. A szibériai nőszirom (Iris sibirica) mondhatni már rutinos induló, hisz tavaly is versenyben volt, de akkor a nyári tőzike legyőzte. Pedig a szibériai nőszirom is megérdemelné az év vadvirága címet, a magasra, akár egy méterre is megnövő nősziromféle május-június környékén virágzik, ekkor pedig mindenkit elbűvölnek csodás virágai. Lápos, mocsaras vidékeken él, hazánkban sok helyen előfordul, az alföldi lápoktól kezdve a magasabban fekvő kaszálókig, de élőhelyeinek száma drasztikusan csökken, így a szibériai nőszirom is veszélyeztetett, természetvédelmi értéke 10000 forint.

Aki kedvett kapott a szavazáshoz, az az alábbi linken, vagyis a www.evvadviraga.hu oldalon adhatja le voksát az év végéig.

Ennyivel azonban ne vesünk véget a témának, ugyanis nagyon érdekes kérdés, hogy akit elbűvöl a zabolázatlan természet látványa, atmoszférája mondjuk egy túra, vagy erdőjárás során, az hogyan hozhatja létre ezt a miliőt saját kertjében. A megoldás természetesen nem az, hogy a séták során kell összegyűjteni a növényeket, majd ezeket otthon a kertbe telepíteni, egyrészt mert ezzel szabálysértést követhetünk el, másrészt pedig az ad-hoc jellegű telepítés nem fog egységes és harmonikus képet eredményezni, arról nem is beszélve, hogy a hazahurcolt tövek nagyobb része várhatóan nem marad életben, még akkor sem, ha az otthoni körülmények megfelelőek lennének egyébként. Tehát aki természetközeli, burjánzó, a vadvirágos mezőket, erdei tisztásokat utánzó kerti látványt szeretne, az alábbi tanácsok mentén gondolkozzon: 

- A természetbarát kertekben a növényzet dominál, a burkolatok, épített elemek háttérbe szorulnak. Az ilyen elgondolás mentén kialakított birtokon mellőzendőek a térkőből kirakott utak, az ágyásszegélyek, az előregyártott kerti díszek, és a hasonló tájidegen elemek. Épített grillpult helyett a hagyományos tűzrakóhelyet válasszunk, bolti hintaágy helyett inkább egy függőágyat szerezzünk be, és a műanyag kertibútor garnitúra helyett is jobb megoldás pár fatuskó körberakása.

- Ezekre a kertekre jellemző a színes, buja, tarka növényvilág. Válasszunk szárazságtűrő, lehetőleg honos növényeket! Azok a növények, amik a kertünk klímájához igazodnak, kevesebb ápolási munka mellett is szépen növekednek, kevesebb öntözést és gondozást igényelnek, telepítésükkel időt és pénzt is spórolhatunk. 

- A változatos növényvilág lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük az évszakok változásait, egész évben gyönyörködhessünk a kertünkben. Úgy válogassuk össze az ültetendő fajokat, hogy minden évszakban legyen köztük olyan, ami virágzik, zöld, vagy csak dekoratív. A hagyományos gyep-díszfa-virágágyás felépítésű kertek télen "kiürülnek", de például télizöld növényekkel, télen is díszlő cserjékkel ez megelőzhető.

- Rövidre nyírt pázsitot csak ott létesítsünk, ahol feltétlenül szükségünk van rá. Nagyobb területen alakítsunk ki kevesebb ápolást igénylő virágos rétet. Nem kell félni, az ilyen burjánzó területek is alkalmasak pihenésre, időtöltésre, és a gyerekeknek is nagyobb élvezet az ilyen házi rét, mint a katonásra vágott pázsit.

- Amennyiben a kert mérete lehetővé teszi, alakítsunk ki minél többféle élőhelyet a kertünkben! Más-más növények érzik jól magukat a tűző napon, megint mások árnyékban, a fák tövében. Ennek megfelelően különböző karakterű virágágyakat hozhatunk létre. Lepkék számára ültessünk minél több virágzó, illatos, mézelő növényt. Az egyik legjobb lepkecsalogató növény a nyáriorgona.

-Néhány korhadt fatuskó, nagyobb kődarab búvóhelyet jelenthet az apróbb állatoknak: rovaroknak, gyíkoknak, pókoknak, sünöknek, rágcsálóknak. A terméskőből rakott lépcsők, lépőkövek, támfalak szintén búvóhelyül szolgálnak.

-Törekedjünk arra, hogy a kertünk minél kisebb ökológiai lábnyommal rendelkezzen! A kertben keletkező szerves hulladékot lehetőleg komposztáljuk, és a tápanyag utánpótlást is az ebből keletkező komposzttal oldjuk meg!

-Utánozzuk a természetet! Esőkertek létrehozásával alacsony gondozásigényű, természetes hatású kertrészletet alkothatunk!

A kertész blog ajánlata növényválogatáshoz: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.