Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kivi, ami nem déligyümölcs

Szólj hozzá!

A kivi pályafutása némileg a banánéhoz hasonlítható, én még emlékszem, hogy a '80-as években milyen csodaszámba ment a banán, a kivi pedig hasonló kuriózum volt, ritka, általában karácsonyi vendégnek számított az ünnepi terített asztalok közepére helyezett gyümölcsöstálban. A banán népszerűsége azóta is töretlen, a kivi azonban nem futott be nagy karriert, pedig egészséges és finom gyümölcsről van szó. A kivivel kapcsolatban a legnépszerűbb tévhit, hogy déligyümölcs, így termesztése a mi klímánkon lehetetlen. Nos, ez nem igaz, a kivi kínai eredetű, és a honi éghajlati viszonyok a legkevésbé sem zárják ki a termesztését, sem nagyüzemi, sem kiskerti körülmények között.  Az is a kivi ellen szól látszólag, hogy savanykás ízvilággal rendelkezik, pedig az igazság az, hogy a kereskedelemben kapható kivit gyakran a kellő szüreti érettség elérése előtt szedik le a könnyebb szállítás érdekében. A saját kertünkből szüretelt gyümölcs íze sokkal finomabb, és a mérete is nagyobb a boltban vásároltnál. Úgy tűnik, mintha a kivi ellen rosszul rögzült hiedelmek és tapasztalatok sora fogott volna össze, mert azon kevesek, akik megpróbálkoztak a kiskerti neveléssel, szinte mindig keserű tapasztalatokról számolnak be, gyenge hozamról, meddő fákról hallani, pedig nem az egyszeri hobbikertész, hanem a megfelelő szakirodalom hiánya, és a szakszerűtlen árusítás a ludas leginkább. A fő gondot az okozza, hogy kétlaki növényről van szó, vagyis külön töveken fejlődnek a porzós és a termő virágok. Sok kertészet és faiskola sajnos egyszerűen nincs tisztában az általuk árult növények nemével és fajtájával, például gyakran önporzós kivit ígérnek, pedig az ilyen növény nagyon ritka (de azért kapható), és általában kisebb mennyiségű gyümölcsöt hoz. A jól termő, szép, darabos gyümölcsű kivi esetében mindig szükség van porzó és termő egyedekre. Máskor összekeverik a címkéket, porzót adnak el termőként, vagy fordítva. Ez nagyban rombolta/rombolja a kivi nimbuszát, mivel a nem termő növény a vásárlókban érthető módon csalódást kelt.

Névtelen.png

A zöld és sárga fajták gyümölcsei

A kivifélék az Actinidiaceae család Actinidia nemzetségéhez tartoznak. A nemzetség elterjedési területe Kelet-Ázsia, a legjelentősebb termesztett fajták többségükben az Actinidia deliciosa, kisebb részben az A. chinensis fajhoz tartoznak. Fontos tisztázni, hogy az egyéb Actinidia fajoknak (A. kolomikta, A. arguta, A. callosa, A. melanandra, azaz a minikivik) csekély kereskedelmi jelentőségük van, gyümölcsük apró, bár szintén kellemes, ízletes, és helyük lenne a ház körül a „nagy” kivi mellett. Így a továbbiakban olvasható információk a termesztett fajtákra vonatkoznak, ezen belül is az A. deliciosa ’Hayward’ fajtára, mivel messze ez a legsikeresebb, a legnagyobb gyümölcsű típus, piaci részesedése 90% fölötti. Fontos, hogy más fajokra és fajtákra gyakran teljesen eltérő termesztéstechnológiai ismeretek vonatkoznak. A kivi tehát kétlaki növény, azaz külön egyeden fejlődnek a porzós és a nőivarú virágok. Elvileg bármely porzós Actinidia megfelelő bármely termőfajta beporzásához, amennyiben a nőivarúval azonos időben virágzik. Ezért a virágzási idő határozza meg, hogy melyik nőivarú fajtához milyen porzófajta szükséges. A legelterjedtebb és legérdemlegesebb ’Hayward’ fajta esetében a ’Tomuri’ porzófajta a legáltalánosabb. Amennyiben már rendelkezünk otthon néhány tő kivivel, de a termés elmaradt, akkor első lépésként a növények nemét szükséges meghatározni. Virágzáskor könnyűszerrel megállapítható a hiányosság, a termős virág közepében ugyanis nagyon jellegzetes formát képező bibeszálak vannak, kerékküllőre emlékeztető, sugaras alakzatban. Körülötte vannak ugyan portokok, de ezek nem tartalmaznak megtermékenyítésre képes pollent. A porzós virágban nincs bibe, virágpora viszont megtermékenyítőképes. A ’Hayward’, és a ’Tomuri’ páros esetében nyílás előtt is megállapítható már a növények neme: a nőivarún egy száron jellemzően egy virág van, a hímivarún három. A porzós a vessző tőközeli részén is hoz virágot, a termős inkább a negyedik - ötödik rügytől kezdődően. A lehullott virágok porzós növényre utalnak, az apró, később lehulló gyümölcskezdemények pedig beporzás hiányában nem termő, nőivarú növényre.

termő.png

A termő...

porzó.png

...és a porzó

Amennyiben még csak most szeretnénk beszerezni növényeinket, vagy a kertünkből hiányzó nemű példányt szeretnénk pótolni, akkor igyekezzünk hozzáértő, megbízható forrásból beszerezni növényeinket.  Az önporzó kivi ígéretének ne dőljünk be! Bizalomgerjesztő jel, ha a kertészetben egymástól teljesen elkülönítve tárolják a különböző nemű növényeket. A címkéken a ’Hayward’ (termő) és a ’Tomuri’ (porzó) neveket keressük. Sikeres beszerzés után jöhet az ültetés és a gondozás, ne riadjunk meg, a kivi nevelése és metszése nem túl bonyolult feladatok, igazából kevesebb vele a vesződség, mint néhány szokványos gyümölcstermőnkkel, ráadásul gyakorlatilag semmilyen növényvédelmet nem kell alkalmaznunk. Sajnos a metszéssel kapcsolatban is rendkívül káros tévhitek terjednek, ezek önmagukban is bőven elegendőek a sikertelenséghez.

tavaszi ültetés ősszel.png

A kivi késő ősszel is ültethető, a képen azonban egy tavasszal ültetett növény őszi fejlettségi állapota látható

A kivi vásárlását követően először a kiültetés helyét szükséges meghatározni. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz, mert ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, vagy a késő ősz, tehát még most is lehet ültetni, ekkor viszont mindenképpen föl kell kupacolnunk a növényt nagyjából 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget az erős fagyok felrepeszthetik, ez pedig a pangó vízzel párosulva könnyen gombabetegségeket idézhet elő. A növényt egyéb módon takarni ugyanakkor teljesen felesleges sőt, kifejezetten ellenjavallt. A híresztelésekkel ellentétben a kivi nem kimondottan napfényigényes, inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. A kivinek nincs különleges talajigénye, de általánosságban a kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét tekintve előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik, csak a túl meszes talajokon, vagyis Magyarország területének alig néhány százalékán akadhat probléma. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása, ugyanakkor hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. 

k.png

Ha mindent jól csináltunk, ilyen lesz az eredmény...

kivio.png

...és ilyen

Őszi ültetéskor majd tavasszal kell egy ígéretes, erőteljes rügy fölött visszametszeni a növényt, nagyjából 20-30 cm-es magasságban, és az ebből előbukkanó hajtást kell használni a leendő törzs kialakításához. Ehhez egy hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra lesz szükség, ami mentén növényeket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. A metszést illetően gyakori, és végzetes hiba, hogy a gazda a vesszők rövid csapra történő metszését alkalmazza, ezzel pedig jó eséllyel az összes termőrügyet eltávolíthatja. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom rendszerint azt közli, hogy: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. A kivi metszése csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll, a termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. 

Névtelenkhbjh.png

Nem csak finom és egészséges, de mutatós is a kertben

A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos.

A bejegyzés Miklós Ákos Márton és Varga János Termesszünk kivit Magyarországon is! című tanulmánya alapján készült. A képek szintén a jelzett tanulmányból kerültek átemelésre.

Az érdeklődők máris rendelhetnek kivit, ha IDE kattintanak!

A méhek világa nyereményjáték!

1 komment

A rovarokat, köztük a méheket általában kevesen szeretik, annak ellenére, hogy a mézért szinte mindenki rajong. A méheknek természetesen az édességnél sokkal többet köszönhetünk, nélkülük, illetve az általuk elvégzett beporzás nélkül alig lenne virágos mező, vagy épp cseresznyeszüret, sőt, az emberi fogyasztásra előállított élelmiszerek egyharmadánál van nélkülözhetetlen szerepük. Nem túlzás tehát Albert Einstein híres mondása: „Ha kipusztulnak a méhek, négy évre rá az emberek is követik majd őket.” A méhek pedig veszélyben vannak, az elmúlt években radikálisan fogyatkozott a számuk, ami mindezek alapján nem egyszerűen szomorú statisztikai adat, hanem az ember számára létkérdés. Ezt a témát járja körül Markus Imhoof nagyszerű dokumentumfilmje, melyben az alkotók több földrészen keresztül utazva keresik az aggasztó tendenciákra a választ, mindeközben pedig a néző soha nem látott részletességgel pillanthat be a kis rovarok mindennapjaiba. A méhek világa egyszerre gyönyörű és elgondolkodtató, látványos dokumentumfilm minden korosztály számára, melynek egy példányát most egy szerencsés olvasóm is megnyerheti, amennyiben helyesen válaszol az alábbi kérdésre:

Mi a háziméh (más nevén nyugati mézelő méh) latin elnevezése?

A választ november 19.-éig, vagyis keddig, este nyolc óráig küldhetik el a mehekvilaganyeremenyjatek@gmail.com email címre! A nyertest emailben értesítem, a nyereményt pedig postai úton juttatom el. 

amehekvilaga_borito.jpg

A nyeremény dvd-t a film forgalmazója, a Mozinet Kft. ajánlotta fel.

Kinek épül-szépül az Erzsébet tér?

1 komment

Amennyiben a Városliget (esetleg a Margitsziget) a főváros zöld tüdeje, akkor az Erzsébet tér bizonyára Budapest lüktető szíve, aki látta már a jó időben, nyáron itt hömpölygő tömeget, a piknikező fiatalokat, és a pezsgő éjszakai életet, nyilván nem kételkedik ebben az állításban. Ez a szív azonban sajnos az elmúlt években betegeskedett, mert a park állapota rendkívül leromlottá vált, a gyepes felület idénre gyakorlatilag eltűnt, a köztéri bútorok elhasználódtak, a díszmedence elhagyottá és koszossá vált, a kezdő hasonlathoz visszatérve a szív műszívvé vált, lelketlen gépezetté, mely elsősorban a mindenféle belvárosi minifesztiválok és termékbemutatók eszköze, tere lett. A problémát nyilvánvalóan az illetékesek is észlelték, mert most ősszel átfogó felújítási munkálatok kezdődtek az Erzsébet téren, melyek nagyobbrészt a földalatti rendezvényközpontot érintik, de a két és fél milliárdos költségvetésből félmilliárd (pontosabban 400 millió forint +áfa) a felszíni tereprendezésre, parkosításra is jut. A szándék komolyságát bizonyítja, hogy külön kormányrendelet nyilvánította kiemelt jelentőségű üggyé a tér rekonstrukcióját, így az ehhez kapcsolódó közigazgatási eljárások felgyorsulhatnak, ráadásul az eddigi zavaros tulajdonjogi kérdések is megoldásra kerültek, a márciusi átadás elvileg biztosított. Az Akvárium klub kibővítéséről egészen részletes hírek olvashatóak, a fejlesztések fókuszában a közösségi és kulturális élet fejlesztése, valamint a nagycsaládosok támogatása áll, ám magát a parkot illetően kevés a részlet.

WP_001866.jpg

A paraván mögött zajlanak a munkálatok

A felszíni résszel kapcsolatban a hírek szerint a gördeszkások által leamortizált betonelemek, a burkolatok, és az utcabútorok cseréje, valamint a zöldfelület megújítása várható, kiszélesedik a központi sétány az egykori buszpályaudvar épülete mentén, és érdekes passzus a sajtóanyagokban a tér állandó őrzésének ígérete. Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz az alapkoncepció, tehát kikapcsolódásra, bulizásra alkalmas pihenőpark létesül majd, vagy inkább reprezentatív és látványos díszpark létesül, ami véget vet a tér nyári fesztivál jellegének. Bármelyik változat lesz a nyerő, remélhetőleg a kivitelezők célzatosan rekonstruálják a teret, eddig ugyanis az volt az egyik fő probléma, hogy az alapvetően díszparki jellegű Erzsébet tér rosszul tűrte a spontán funkcióváltást, a díszburkolatok nem bírták a tömeget, az intenzív használatba vett gyepfelület pedig nem állt megfelelő karbantartás alatt. A munkálatok jelenlegi állása alapján nem lehet eldönteni még, hogy mi lesz a fő csapásirány, az viszont látszik, hogy az alapoktól építik újra a népszerű parkot, és ez mindenképp bizakodásra ad okot.

Újdonság! A képre kattintva fotógaléria nyílik!

Hogy ne csak a felújításról essen szó, a tér hátsó részét is megnéztem, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy a nyáron - az óriáskerékkel - kipusztított gyepet pótolták, pedig ebben nem igazán reménykedtem. A térnek ez az oldala már jó ideje sokkal rendezettebb képet mutat, a díszágyások nyáron is gondozottak, sőt, igen szépek voltak, most őszre ki lettek ürítve, de a területet megfelelő állapotban hagyták. Ha ez a gondozottság jellemzi majd a felújított térrészt is, akkor a város visszakaphatja az élő, zöld szívét. 

WP_001871.jpg

WP_001872.jpg

Szépen rendezett ágyások várják a tavaszi ültetést

WP_001874.jpg

WP_001875.jpg

Messzebről és közelebbről is látszik a gyep pótlása

WP_001873.jpg

A tér Duna felőli oldala évek óta harmonikusabb képet mutat

A fotók a szerző képei.

Fatranszplantáció gépmonstrummal

2 komment

Érdekes témát vetett fel egy ismerősöm, miszerint van-e lehetőség idősebb, tehát felnőtt, nagyobb méretű fa átültetésére? Természetesen mint szinte minden, ez is megoldható, de nem egyszerű feladatról van szó, és nem is mindig éri meg a fáradozás. A fák alapvetően rosszul tűrik a mozgatást, főleg ha már kinőttek a csemetekorból, de a fő probléma mégis a méretekkel és a súllyal van, hiszen már egy közepes példány is több méter magas lehet, széles lombkoronával rendelkezhet, és akár 2-3 tonnát (vagy jóval többet) is nyomhat. Mi tehát a megoldás?

Ready-to-transport-I.jpg

Ez a gépmonstrum a válasz

A választ keresve akadtam rá arra a roppant érdekes gépi megoldásra, amit röviden bemutatok. Bár nagyon egzotikus és high-tech gépnek, eljárásnak tűnik, ami a képeken is látható, de Magyarországon is van hozzá felszerelés, többek közt a metróépítés miatt átfazonírozott Köztársaság téren is ilyen beavatkozás történt. 

treespade-mn-feature2.jpg

Imponáló szerkezet

IMG_6689.JPG

Magyarországon is van hasonló, a fenti többek közt a Köztársaság téren került bevetésre

dsc02228.jpg

Az elv egyszerű

Idősebb, megtermett fákat nagyon kockázatos mozgatni, nem is mindig van értelme a dolognak. A túlméretes példányok közúton nemigen szállíthatóak, az idősebbekkel pedig azért nem éri meg a vesződség, mert gyakran már élettartamuk vége felé járnak, a drága művelet így nem kifizetődő a hátralévő időre. Gyümölcsfáknál egyáltalán nem javallott az áttelepítés, és gyorsan növő és elöregedő fajtáknál, vagy gyomfáknál (ilyen a bálványfa, amiből egy példányt a Ferenciek tere felújításánál szerettek volna a kivitelezők így átültetni, és csak hosszas győzködés után lehetett őket rábírni, hogy ez értelmetlen lenne) szintén indokolatlan az eljárás. A fa kivétele ezeken kívül technikai okokból is meghiúsulhat, ha például a nagyméretű gépi berendezés egyszerűen nem fér hozzá, vagy ha a föld alatti közművezetékek akadályozzák a kiemelést. De ha ennyi a macera, akkor egyáltalán milyen esetekben jöhet szóba az egész? Például olyan parképítésnél, területrendezésnél, ahol valamiért fontos, hogy azonnal "rendes" méretű fák díszítsék a helyszínt, de abban az esetben is indokolt lehet a folyamat, ha kulturális, vagy muzeális értékű fáról van szó, mely koránál, méreténél fogva még alkalmas a szállításra, és valami miatt (például építkezés) az eredeti helyén nem maradhat. Az is előfordulhat, hogy a fa csupán kicsit van útban, így ha pár méterrel odébb kerül, nem szükséges kivágni, ekkor is indokolt lehet a költöztetés. Magánkertekben is megvalósítható az áttelepítés, ha szintén az a cél, hogy ne kelljen éveket várni, míg kifejlett, dekoratív, árnyékot adó fává cseperedik a csemete, vagy mondjuk az épület átépítése, kibővítése miatt kellene odébbrakni az adott példányt.

Transplant001.jpg

A művelet - ha az alapvető feltételek kedvezőek - természetesen kézzel is elvégezhető, de a végén ebben az esetben is daru kell a mozgatáshoz. A speciális markoló töredék idő alatt végez a feladattal, és a földlabda egybenmaradását is garantálja

transplanting-tree-02.jpg

Az ekkora példányok akár teljesen kézi erővel is áttelepíthetőek, ám a kockázatok ugyanazok, mint a nagyobbaknál

A képeken és a lenti videóban látható fatranszplantációs gép működése egyszerű. A speciális markolókanál hatalmas földlabdával együtt emeli ki a fát, és a gyökérzetet a földdel együtt egyben tartja az új helyre való beillesztésig. Természetesen a művelet nagy sokk a növénynek, így alapos utógondozással biztosítható csak a túlélése. Az ültetőgödröt tápanyaggal kell bélelni, mély beöntözésre, és az első időszakban támasztásra is szükség lesz. Általánosságban nagyjából 90% az esély a tartós sikerre, persze ha a fa előzőleg megfelelő állapotban volt (nem volt beteg, sérült, legyengült - ezek kizáró okok), és az áthelyezést követő intézkedések sem maradnak el. Fontos tudni azt is, hogy nincs az a hatalmas markolókanál, ami a teljes gyökérzetet ki tudná emelni, így a korona csonkolása, visszavágása is szükséges ilyenkor, elsősorban statikai okokból. A gépi áttelepítés költségei több százezer forintra rúghatnak, így a művelet mindenképpen átgondolandó, de abban az esetben, ha feltétlen szükséges, jó tudni, hogy megoldható.

Akit felcsigázott a gépszörny, az alábbi videón működés közben is megnézheti:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Nem mind örök, ami zöldell

Szólj hozzá!

Kerttervezéskor, ültetéskor általában fontos szempont az előrelátó kerttulajdonsoknál, hogy a birtokra ültetendő fa vagy cserje melyik évszakban milyen képet kölcsönöz majd a kertnek. Vannak fajták, amelyek télen kopárrá válnak, mások a hideg évszakban is díszlenek, és vannak olyanok, melyek színes forgataggá változtatják a kertet még a szomorú őszi időszakban is. Megint más fajták megszabadulnak leveleiktől, ami nem csak a látkép miatt fontos, hanem azért is, mert a lehullott lombtömeg nyűg is lehet, ha valaki nem komposztál, vagy nem kívánja pénzért elszállíttatni a zöldhulladékot. Azért nem botorság előre véggondolni a lehetőségeket, mert a nem körültekintő választás azt hozhatja magával, hogy csalódni fogunk a későbbiekben, túl kopár és hangulattalan lesz kertünk, vagy más esetben a lehullott levelekkel gyűlik meg a bajunk. 

A hétköznapi szóhasználatban általában örökzöldeket és a lombhullató növényeket különböztetünk meg, ennek következtében sokan úgy vélik, hogy vannak az örökzöld növények, a másik oldalon pedig a lombhullatók állnak, és kész. Ezzel szemben a gyakorlatban jóval árnyaltabb a kép, a lombhullató és örökzöld növények között számtalan átmeneti típus található. Lássuk hát a különbségeket nagy vonalakban. A valódi lombhullató növények levelei ősszel maradéktalanul lehullanak, így ezek a fák, cserjék télen kopaszon állnak, új leveleik csak tavasszal fejlődnek ki. Ezek a növények tehát télen alacsony dekorációs értékkel bírnak, a kert egyébként is "kiürült" atmoszféráját tovább fokozzák, ellenben bőségesen ellátnak minket komposztanyaggal, valamint a lehullott levelekből képződő szőnyeg is sokaknak tetszik, mert az mondhatni hozzátartozik az évszakhoz (és a gyerekek is imádják rendszerint rugdosni a halmokat). Valódi örökzöldnek ellenben azokat a növényeket nevezzük, amelyeken egyazon időben legalább két levélgeneráció található, ennek következményeként állandóan zöldnek látjuk őket. Ez azt jelenti, hogy az idősebb levelek még, az új levelek pedig már a fán vannak, tehát a két levélgeneráció között nincsen szünet, a fán mindig van levél.

Itt jön képbe a harmadik, mondhatni elfeledett kategória, a télizöld vagy félörökzöld kifejezéssel jelölt típusok. Azok a fajok, változatok tartoznak ide, melyeknek levelei az időjárástól (a hidegtől) függően a tél közepéig, esetleg enyhébb tél esetén majdhogynem tavaszig, az új levelek fakadásáig a fán maradnak. Ezek a levelek az új levelek kifejlődésével egy időben lehullanak. A télizöld fajok választásával tehát egy köztes megoldáshoz jutunk, jó esetben egészen a tél derekáig leveles növényünk lesz a kertben, tavasszal pedig nem maradunk a serkenő, ijfú levelek vidám látványa nélkül, ráadásul a betevő komposzt alapanyagunk is biztosított lesz. Mivel a télizöld fajok kissé ismeretlenek, vagy összemosódnak a másik két kategóriával, nyilván nem haszontalan, ha párat röviden bemutatok közülük, ráadásul közös bennük az, hogy a honi kertekben megélnek, és hogy idén novemberben még lehet ültetni őket.

HYPERICUM CALICINUM.jpg

Hipericum calicinum–örökzöld orbáncfű 

- 20-30cm magas, tarackoló félcserje, kiváló árnyéki gyeppótló,talajtakaró növény

- fényessárga virágai a hajtáscsúcsokon júliustól szeptemberig nyílnak

- normál vagy kissé laza talajba, árnyékos-félárnyékos helyre ültethető

 JASMINUM HUMILE.jpg

- Jasminum humile- téli jázmin

- 1,5-2 méteres, szétterülő ágú cserje

- vesszői a földig hajolva meggyökeresednek, majd ívesen továbbnőnek

- akár 3-4 méter magasra is felkúszik, ha támrendszerre, vagy rézsűk oldalára fel tud támaszkodni 

- virágai a tél végétől áprilisig nyílnak

- félárnyékba telepíthető, mert napon már decemberben virágozni kezdhet, és a hidegek miatt virágai lefagyhatnak

 JASMINUM NUDIFLORUM.jpg

- Jasminum nudiflorum - télizöld jázmin

- 1,5-2 méteresre cseperedő gömbölyded bokor

- védett fekvésben zölden telel át, laza, de tápdús talajt kíván

- sárga illatos virágai június-júliusban nyílnak

LIGUSTRUM OVALIFOLIUM.jpg

- Ligustrum ovalifolium - télizöld fagyal

- 2-5 méteres sűrű, felálló ágú bokor

- sötétzöld ellipszis alakú levelei enyhébb teleken zöldek maradnak egész tavaszig

- kitűnő sövénynövény, jól bírja a nyírást, szárazságtűrő, a napos-félárnyékos fekvést kedveli

LIGUSTRUM VULGARE.jpg

- Ligustrum vulgare – közönséges fagyal

- 3-4 méterig terjedő tövű, felálló ágú cserje

- levelei keskenyek, hosszúkásak

- védett helyen levelei áttelelnek

- illatos virágai június-júliusban nyílnak

- igénytelen, jó szárazságtűrő, sövénynek kitűnő cserje, és rézsűk megkötésére is alkalmas

 LONICERA NITIDA.jpg

- Lonicera nitida – mirtuszlonc

- 1 méter magas terebélyes bokor, vezérágai felfelé állnak

- levelei napos fekvésben is télállóak

- tejfehér,kicsi, illatos virágai májusban nyílnak

 LONICERA X PURPUSII.JPG

- Lonicera x purpusii – korai lonc

- 2-3 m magas terebélyes bokor

- bőrszerű, sötétzöld, nagyobb levelei általában áttelelnek

- a normál kerti talajt, félárnyékos, napos fekvést kedveli

- kellemes illatú krémfehér virágai enyhe időben már télen nyílni kezdenek, majd virágzása február-márciustól egyre gazdagabb, és egészen április elejéig tart

 VIBURNUM HILLIERI.jpg

- Viburnum hillieri ’Winton’ – illatos télizöld bangita

- 2-3 méter magas és ugyanilyen széles bokorrá fejlődik

- gyönyörű fényes sötétzöld levelei ősszel bronzvörösre változnak, és így telelnek át

- illatos krémfehér virágzatai szinte egész nyáron virágoznak

 VIBURNUM BURKWOODII.jpg

-  Viburnum burkwoodii – tavaszi bangita

- 2-3 méter magas vékony ágú cserje

- 4-6 cm-es sötétzöld levelei enyhe teleken megmaradnak

- illatos virágzata április-májusban nyílik

- normál kerti viszonyokat kíván

QUERCUS TURNERI PSEUDOT.jpg

- Quercus turneri var. Pseudoturneri – télizöld tölgy

- 8-10 méteres fa

- lombja enyhe teleken zöld marad, a keményebb téli hónapokban megbarnul

- levelei tipikus tölgy-szerű, mélyzöld babérra emlékeztető bőrnemű levelek

- főleg a mediterrán területek faja, ezért hazánkban védett, meleg fekvést kíván, és igencsak páraigényes növény

Természetesen a felsorolás nem teljes, inkább csak ízelítő a választható télizöld fajták közül. A lényeg az, hogy kerttervezéskor, kerti telepítéskor mindig vegyük figyelembe, hogy a választott fajta a jövőben milyen képet mutat majd, milyen tulajdonságokkal fog rendelkezni, és persze, hogy mi milyen látványt szeretnénk a kertben. Ahogy faültetéskor például a leendő méret lényeges körülmény, úgy cserjék, sövény, vagy fa ültetésekor azzal is kalkuláljunk, hogy a komor téli hónapokban mit kívánunk látni majd birtokunkon. 

(A képek forrásai feltöltés alatt állnak)

Bormérgezés - és ami mögötte van

110 komment

Nem kenyerem az aktuális közéleti témákra, történésekre való reagálás, azonban a napokban történt vácszentlászlói bormérgezési ügy arra indított, hogy pár mondattal én is kommentáljam az eseményeket. Egyrészt az eset nagyon is kerti vonatkozású, egy halmazba vonható a sokak életét megkeserítő terménylopásokkal, amelyek szinte minden kiskerti gazdálkodó előtt jól ismertek. A magyar kertészeti, termelői kultúrában a bor kiemelt szerepet tölt be, a házi bortermelők roppant büszkék mesterművükre, így pár kosár alma elcsenésénél sokkal nagyobb indulatokat vált ki a szőlőnedű megdézsmálása. Másrészt a fagyállót a boroshordóba töltő gazda hozzám hasonlóan kertészmérnök, akinek tudnia kellett, hogy a fagyálló (vagy más, a munkája során használt vegyszer) milyen élettani hatásokkal bír, így sajnos nem lehet azt mondani, hogy tudatlan módon készült egy kis bosszúra, ami aztán rosszul sült el (A poszt első változatának megírása után ma derült ki, hogy a gazda - bevallása szerint - szándékosan töltötte a vegyszert a borba, így a gondatlanság kizárható).. A helyzet azonban mindenképpen nagyon visszás, és jól rávilágít a mélyben lappangó feszültségekre.

T_ncsics_t_Csikasz_2011.04.28_002.jpg

A kerti, saját nevelésű zöldség nem ugyanaz, mint a bolti áru, ezért a terménylopás sem egyenlő a bolti tolvajlással 

Az ilyen és hasonló esetek kapcsán gyakran hallani olyan véleményeket, melyek szerint nincs az a gondosan nevelt termény, vagy kiváló házi bor, ami megérné egy ember életét. Ezzel természetesen egyet lehet, és kell is érteni, azonban a városi, a kert-, és földműveléssel (illetve annak végeredményével) csak a hipermarketben találkozó ember fejében némileg hamis kép él a jelenséggel kapcsolatban. Amiben ők pár szem uborkát, néhány kiló krumplit, egy szakajtónyi szilvát, vagy épp pár liter házi lőrét látnak, az a vidéki, termelő gazdának ennél sokkal többet jelent. Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor ezek a dolgok számukra a mindennapi betevőt testesítik meg, de mindenképp olyan dolgokat, amivel heteket, hónapokat dolgoztak, energiát, munkát és pénzt fordítottak rá, és melyeknek végcélja nem a felesleges szabadidő kreatív eltöltése, hanem az az étel vagy ital, amit a gyakorlatban az asztalukra tesznek, amit megesznek (vagy eladnak). Ezért ami a kívülállók, vagy mondjuk így, a városi értelmiség szemében pár száz forintos, könnyen pótolható tétel, az faluhelyen sokszor a nagybetűs étel, amit nem a boltból, hanem a kertből szereznek be. Aki ezt eltulajdonítja, nem csupán elveszi a vasárnapi rántotthús köretét, hanem a munkája eredményétől fosztja meg a gazdát. Így egy vödörnyi uborka elcsenése nem egyenlő pár üvegnyi bolti savanyúság ellopásával, hisz ezt a terményt a gazda maga termelte meg, az ő asztaláról fog hiányozni. Az aktuális esetre visszatérve, ismerve a bor magyar kultúrában betöltött szerepét, érthető, hogy a házi nedű csapra verése még nagyobb haragot indukál, ami másnak értéktelen házi bor, az a termelőjének az egész évi munka eredménye, a saját büszkesége. Ezt a gondolatsort még azoknak is sokszor nehezükre esik megérteni, akik maguk is kiskertet visznek, de csak hobbiból. Akiknek a zöldségtermesztés csupán kellemes és produktív elfoglaltság, azok valószínűleg nem ezekből a terményekből tartanak fenn konyhát. A vidéki gazdálkodók, kerti termelők ellenben gyakran célzottan élelmezési, megélhetési szempontok alapján művelik földjüket, így nekik a terménylopás egyenértékű a pénztárcájuk kiürítésével, a spájz kifosztásával.

20080415noparasem2.jpg

A kutya sem harap mindig...

A magántulajdon hathatós védelme mindenesetre régóta össztársadalmi elvárás, aminek a honi törvények sokáig nem tudtak maradéktalanul eleget tenni, azonban az idei Büntető Törvénykönyv-módosítás változtatott a helyzeten, most már nem köteles tűrni a megtámadott az atrocitást, attól félve, hogy az arányosság elvét megsértve túlzott reakciót alkalmazva végül saját maga kerüljön bajba. Az önvédelem és az anyagi javak védelmének alapjogát az Alaptörvény deklarálja, azonban ez önmagában jobbára csak egy általános körülírás, a részletekről a vonatkozó törvények, jelen esetben a már említett Büntető Törvénykönyv rendelkezik. A Btk. a jogos védelemről szóló 29.§ és 29/A§-ban foglalkozik a kérdéssel, jelen esetre vonatkoztatva utóbbi passzus a mérvadó:

A jogos védelem

29/A.§ Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülésére mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

Ez a köznyelvre lefordítva annyit tesz, hogy anyagi javaink védelmében nem vethetünk be olyan eszközöket, melyek a tolvaj életét veszélyeztetik, és veszélyt jelentenek a nem rossz szándékkal közeledőkre. Így a kerítésbe vezetett áram, mely halálos áramütést okozhat, nem megengedett, még ha óriásplakáton hirdetjük, akkor sem. Ugyanígy nem lehet olyan óvintézkedéseket tenni, melyek a nem lopási szándékkal a kertbe betérőkre (labda után bemászó gyerekekre, vagy a csapdáról nem tudó vendégekre), veszélyesek, így például medvecsapdát sem rakhatunk ki. A jog szerint a vácszentlászlói gazda tette is bűncselekmény, mert a tolvaj életét veszélyeztette, sőt, más, ártatlan embereket is veszélybe sodort, azokat, akik (vélhetően) jóhiszeműen vásároltak az italból, és rosszul lettek tőle. 

127017a.jpg

Kevés a valóban hatékony védvonal, kerítés 

Azt is látni kell, hogy minden jószándékú liberális érv ellenére a társadalom többsége hajlamos a megkárosított gazdák pártjára állni, hiszen látszik, hogy rendszerszintű problémáról van szó. A terménylopásokat a rendfenntartó szervek hajlamosak elbagatellizálni, hiszen pénzben kifejezve pár liter bor, vagy egy szatyornyi krumpli elvitele a legtöbbször csak szabálysértésnek minősül. Ez érthetó módon feszültséget okoz, mert a terménylopások miatt kirótt büntetések (ha egyáltalán előkerül a tettes) nem visszatartó erejűek, a saját hatáskörben intézett retorziók, védekezési módszerek pedig adott esetben súlyosabban büntetendőek, mint a lopás, és azt se feledjük, hogy rendszerint nem egyedi esetekről, hanem sorozatban elkövetett cselekményekről van szó. A másik oldalon pedig ott állnak azok a mélyszegénységben élő, elkeseredett, a könnyebb utat választani hajlamos emberek, akik a terménylopásokat elkövetik. Őket sem lehet minden esetben egyértelműen elítélni, hiszen nem mindig a szenvedélyek finanszírozása az ok, gyakran ők is a mindennapi betevőt próbálják ilyen módon beszerezni. A helyzet megoldása elviekben nem bonyolult, ha mindenkinek lenne lehetősége és hajlandósága saját erőből előteremteni az asztalra valót, akkor elvétve fordulnának elő ilyen esetek. Ez azonban jelenleg hazánkban nem igazán realitás, maradnak tehát a védekezés jogszerű formái, és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom, mely nem mindig válik valóra.

478.jpg

Az esetenként ön-, és közveszélyessé váló magánakciók helyett a közösségi összefogásban lehet a megoldás. A rendőrséget segítheti a polgárőrség, a szomszédok figyelhetnek egymásra, és önkéntes faluőrség felállítására is van lehetőség

Mit lehet akkor tenni?  Nehéz, talán lehetetlen jól használható tanácsot, alternatívát nyújtani kertvédelem-ügyben. Minden népszerű és legális módszer korlátozottan hatékony, sem a hatalmas betonkerítés, sem a sűrű tüskés sövény nem áthatolhatatlanok, a legmogorvább kutya is hatástalanítható, a hanggal-fénnyel jelző riasztókészülékek pedig kijátszhatóak, semlegesíthetőek. Erőddé, valóban kemény akadályt jelentő építménnyé pedig kevesen szeretnék és tudnák birtokukat átépíteni. A helyzet megoldása alapvetően a rendőrség (és az igazságszolgáltatási szervek) feladata lenne, ezen a területen nyilvánvalóan vannak hiányosságok, de az erőszakszervezetek feladatát nem veheti át az egyszeri ember, ha másért nem, akkor azért, mert végül ő kerül szembe a törvénnyel. A biztonságot tekintve az én tanácsom a több módszer kombinációja, például agilis házörző eb az utcafronti kertrészben, magas sövénykerítés, és mozgásérzékelős reflektorok hátul, de ami a leginkább beválhat, az a közösségi összefogás, és az egymásra figyelés. Ha a szomszédok képesek közösen fellépni, az idősebbekre, az éjszakai, szokatlan neszekre odafigyelni, akkor a rossz szándékkal érkezők még időben elriaszthatók, és talán nyilvánvalóvá válik számukra, hogy itt jelentős túlerőbe ütköznek. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

 

Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.


A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu


Kövessen Facebookon

Kertész TV

süti beállítások módosítása
Mobil