A tél általában a kertészkedők kedvét szegi, ilyenkor a birtokot kényelmesebb a fűtött szobából szemlélni, ám látnivalókban december tájékán már szegényebb az átlagos kert. Elkeseredni nem kell azonban, még így december elején is lehet egy utolsó ültetési kört futni, persze nem mindegy, hogy mivel. Az örökzöld orbáncfű alkalmas a célra, de persze nem azért jó ötlet a kertbe telepíteni, mert így még tehetünk-vehetünk egy kicsit a havas, cudar idő beállta előtt, hanem azért mert nevezett növénynek számos kedvező tulajdonsága van, és a címbeli kvázi találós kérdésre is válaszul szolgál, de erről később.
Kisebb kertrészek díszítésére is alkalmas, de akár nagyobb, parlagi területeket is dekorálhatunk vele
A Hypericum calycinumot, vagyis az örökzöld orbáncfüvet hol örökzöldként, hol lombhullató cserjeként említik, az igazság azonban az, hogy mindkét állítás helytálló részben, ugyanis örökzöldről van szó, ami nálunk télizöldként, félörökzöldként viselkedik, ugyanis az igazán kemény teleken levelei bebarnulnak, majd lehullanak, azonban tavasszal újra kihajt a növény. Az örökzöld orbáncfű kertészetekben leginkább kapható változatai jellemzően 20-40 centiméter magasra nőnek, noha ennél sokkal magasabb típusok is léteznek. Kerti felhasználásra mindenképp az alacsonyabb fajták ideálisak, ugyanis az örökzöld orbáncfű kiváló talajtakaró növény, a gyepmentes területek elfedésére jó választás, de a rézsűk megkötésére is alkalmas. Az említettek mellett általánosságban minden olyan helyen jól mutat, amit nem használunk aktívan, mert telepítésével ezek a területek egy kevés gondozást követelő, problémamentesen nevelhető, mégis díszes növénnyel kerülehetnek beültetésre. Így nagyobb kertek parlagi részeire kifejezetten ajánlott, de utcára néző előkertekben is hasznos lehet, társasházi belső udvarokon is van praktikuma, valamint közparkokban is gyakori vendég jelzett tulajdonságai miatt.
Alacsony, térhatároló sövény is kialakítható belőle
Sziklakertekben, vagy sziklakerti jellegű kertrészleteknél is megfontolandó a telepítés
Rézsűk fedésére, megkötésére is kiváló alany
Az örökzöld orbáncfű vírágzása július és szeptember között esedékes, ekkor mutatja meg igazán szépségét, ötszirmú élénksárga virágai messziről virítanak, és nagyobb telepítés esetén a tövek gyönyörű zöld-sárga szőnyeget alkotnak. A címre visszatérve, érdekesség, hogy a sárgás virágbimbók szétmorzsoláskor pirosas levet eresztenek. A talajra nem igazán érzékeny, alapvetően a tápanyagban gazdag, nem kimondottan száraz közeg a kedvence, de átlagos kerti körülmények között mindenhol biztonságosan ültethető. A napos, félárnyékos részeken fejlődik a leggyorsabban, a gazdag virágzáshoz napfényre van szüksége, így az erősebben árnyékos területeken kevesebb sárga virággal kell kalkulálni. Amennyiben a talajtakarás a cél, a töveket egymástól jó másfél arasznyira kell ültetni, de telepíthetjük díszágyás köré, vagy közepére is, esetleg a kerítés, kerti út, autóbejáró mellé. Teljesen télálló, és gondozása is kimerül az öntözésben, betegségei alig ismertek, összességében jó értelemben véve igénytelen növény, így valóban ideális olyan helyekre, melyeket nem használunk, ritkábban látogatunk, illetve olyanoknak ajánlható, akik akarnak némi vegetációt a kertbe, előkertbe, vagy akár az utcafrontra, de a gondozással nem kívánnak sok időt eltölteni. Ugyanakkor tudni kell, hogy az örökzöld orbáncfű hajlamos agresszívan terjeszkedni, így ha teljesen magára hagyjuk, idővel egyre nagyobb részt követel magának, tehát ildomos kordában tartani cserjénket.
A nyár közepi-végi virágzás igazán látványos
Hideg teleken levelei elszíneződnek, akár le is hullanak, de ilyenkor sem csúf
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.