Az élet minden területének megvannak a maga túlkapásai, amiket a köznyelv gyakran sznobériaként említ, ez a gyakorlatban általában olyan dolgok viselését, birtoklását jelenti, melyek nagyzolóak, kihívóan drágák és funkciójuk nem gyakorlati, inkább csak tulajdonosuk anyagi helyzetét kiáltják büszkén a világba. Ami öltözködésben egy méregdrága táska, karóra, lakberendezésben egy vagyont érő márványburkolat, az a kert esetében a szökőkút. Nem vitás, hogy egy kerti szökőkút a praktikum felől értelmezve nem túl sok dologra jó, akár azt is mondhatjuk, hogy semmire sem. A szökőkutat parkokban szeretjük, magánházaknál azonban általában viszolygást kelt. Pedig a szökőkutak karrierje a régmúltban indult, és sokáig közcélokat szolgáltak. Az alábbiakban a szökőkutak rövid történetét olvashatják, közben pedig ízléses és fennhéjázó példányokat láthatnak, hogy melyik-melyik, azt döntsék el önök!
Egy a sok kút közül a versailles-i kastély kertjében
A szökőkút régi találmány, az első feljegyzések, ábrázolások tanúsága szerint i.e. 2000 táján már létezett. Az ókori görögöknél, rómaiaknál is elterjedtek voltak, de ekkoriban még praktikus célokat szolgáltak, ivóvizet biztosítottak a polgároknak. Ezek a kutak természetesen nem rendelkeztek szivattyúval, így alkotóik a gravitációt használták, vagyis a víz forrása magasabban volt, ahonnan lefele csoroghatott.
Hagyományos, letisztult forma
Már az ókorban készültek díszes szökőkutak, faragványokkal, szobrokkal dekorálták őket, hogy az eredeti funkció mellett köztéri dekorációként is szolgáljanak. Később, a középkorban főleg az iszlám világban voltak elterjedtek ezek műremekek, az arab világ fejlett fürdőkultúrája is segítette terjedésüket. Európában XIV. Lajos korában élték fénykorukat a főúri, nemesi kertekben, a versailles-i kastély pompázatos kertjében a mai napig megtekinthetőek díszes példányok. A XIX. században a vezetékes ivóvíz elterjedésével megszűnt a köztéri szökőkutak gyakorlati funkciója, és innentől fogva csupán dekorációként léteznek.
A folytatásért kattintsanak!
Kissé hivalkodó darab
Külön típust képviselnek a zenélő kutak, melyek időközönként a vizes produktum mellett valamilyen dallamot játszanak el, Budapesten a Margitszigeten található ilyen, ami egyébként az egyik legelső zenélő szökőkút, az 1800-as évek elején épített marosvásárhelyi Bodor-kút mintájára készült, és éppen mostanában újítják fel (a téma egy önálló posztot is megérne, ha készen lesz, visszatérek rá).
A margitszigeti zenélő kút - ebben a formájában már nem fogjuk látni
Ez már egy házi kút, ízlés dolga, hogy tetszik-e
A főúri kertek látványos szökőkútjainak köszönhető, hogy a kisebb magánkertekben is terjedésnek indultak, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a pompázatos nemesi birtokok látványvilágát utánozzák. A szökőkutak divatja mára lanyhult, ritkán találkozni nem köztéri, díszes építménnyel, ahol van, ott pedig elsősorban a jó ízlés mellőzésével került megépítésre. A szökőkút alapvetően helyigényes dolog, bár maga a kút akár kisebb méretű is lehet, csak akkor mutat jól, ha nagy, szabad terület veszi körbe, ezért még közepes méretű kertekbe sem ajánlható jó szívvel. Természetesen léteznek a hagyományostól eltérő formájó, esetenként egészen absztrakt darabok, vagy éppen minimalista csobogók, kertbe telepítésüket mindig alaposan meg kell gondolni, mert a rendszerint magas költségű építménnyel tartósan együtt kell élni majd. A kisméretű, esetleg híresebb társáról mintázott, kicsinyített szökőkutak pedig gyakran kifejezetten nevetségesen festenek.
Itt viszont nem kétséges az esztétikai érték...
A környezettel harmonizálva lehet szép is a szökőkút, ebben a mediterrán kertben nem tájidegen
Unalmas tucatdarab
A nagyobb szökőkutakkal szemben a kisebb kerti csobogók már jó alternatívát jelenthetnek, amennyiben képesek szervesen illeszkedni egy koncepcióba, vagy csak egyszerűen a környezetbe. A víz folyása, csobogása az életet is szimbolizáhatja, így egy átgondoltan létrehozott sziklakertbe, japánkertbe nem is feltétlen rossz ötlet egy apró csobogó beillesztése.
Abszolút minimalizmus
Keleties hangulat - nem rossz
Ez viszont talán kissé mesterkélt
Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.