A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük!

Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

Az októberi gyümölcs sorozatban eddig a cseresznye, a meggy és a dió szerepeltek, így ideje egy kevésbé hagyományos, a hazai kertekben nem annyira elterjedt gyümölcsfélét is porondra állítani. Ez nem más, mint a kivi, ami már ugyan terjed idehaza, de pár tévhit lengi körbe, melyek sokakat eltántorítanak a nevelésétől. Így elsőként ezekkel a nem, vagy részben igaz hiedelmekkel számoljunk le, utána pedig vegyük át gyorsan a kivitermesztés, nevelés lépéseit!

A kivi egy déligyümölcs. Ez a kijelentés azért nem hasznos a kivi szempontjából, mert azt az érzetet kelti, hogy a narancshoz, citromhoz hasonlóan korlátozottan nevelhető, nem télálló, a honi klímával nem kompatibilis gyümölcs. Holott a kivi kelet-ázsiai eredetű, és a miénkhez egészen hasonló éghajlati viszonyok közt él, így a télállósága is kifejezetten jó, és magyar évszakok is teljesen megfelelnek neki. 

A kivi nálunk nem hoz gyümölcsöt. Pedig hoz, méghozzá sokat és ízleteset, a gyenge vagy elmaradt termés hátterében jellemzően az áll, hogy a kertbarátok nem tudják, hogy kétlaki növényről van szó, vagyis a termő és porzó virágok külön töveken fejlődnek. A kertészetek, üzletek, piaci árusok gyakran kínálnak öntermékeny kivi fajtákat. Ilyen létezik ugyan, de a nem hozzáértők nem tudhatják, hogy tényleg ilyet kapnak, vagy mondjuk csak egy porzós tövet visznek haza. Ha utóbbi a helyzet, akkor bizony nem lesz gyümölcs. Az öntermékeny kivi nevel gyümölcsöt, de hozama gyengébb. Az ilyen fajtát inkább csak azoknak ajánlom, akik helyhiány miatt csupán egyetlen tővel szeretnék kipróbálni a kivinevelést.

A kivit úgy kell metszeni, mint a szőlőt. Ez is végzetes hiba, ez az elmélet a kivi hazai elterjedésekor terjedt el, és bár tudjuk, hogy ez rossz gyakorlat, a mai napig olvasni leírásokban, cikkekben, hogy a metszés módja a szőlőéhez hasonló. 

A bolti kivi finomabb. Éppen fordítva! Aki az igazi kivi ízt szeretné megtapasztalni, feltétlen saját termesztésű gyümölcsöt fogyasszon. Ez ugyanis édesebb, lédúsabb, puhább, mint a bolti darabok. Mivel a kivi utóérő gyümölcs, fontos, hogy a szüret után a megfelelő időben kerüljön terítékre. A bolti példányok utóérettsége gyakran nem megfelelő, ezért ezek sokszor fanyarak, kemények. A házi kivivel egy egészen új gyümölcsöt ismerhetünk meg!

A kivi nevelése körülményes. Ez sem igaz, inkább az ellenkezőjét lehet állítani, a kivi könnyen tartható gyümölcstermő. Az egzotikus, vagy annak tartott gyümölcsfélékről gyakran azt tartja a közvélekedés, hogy igényes, kényes növények, melyek sokkal több feladatot adnak, mint a jól bevált hazai fajok. Ez néha igaz, a kivi esetében azonban nem, ugyanis környezeti igényei átlagosak, kártevőinek és betegségeinek száma pedig elhanyagolható.

Az alapok tisztázása után vágjunk is bele a kivizés rejtelmeibe!

A kivifélék botanikailag az Actinidiaceae család Actinidia nemzetségéhez tartoznak. A nemzetség elterjedési területe a már említett Kelet-Ázsia, a legjelentősebb termesztett fajták többségükben az Actinidia deliciosa, kisebb részben az A. chinensis fajhoz tartoznak. Az egyéb Actinidia fajok (A. kolomikta, A. arguta, A. callosa, A. melanandra, azaz a minikivik) kereskedelmi, termesztési jelentősége csekély, de kiskerti körülmények között ezekkel is könnyű sikert elérni. Jelen bejegyzéseben ugyanakkor a népszerű és gyakran kapható fajtákra vonatkozó információk kerülnek ismertetésre, elsősorban az A. deliciosa ’Hayward’ fajtára, mivel messze ez a legsikeresebb, a legnagyobb gyümölcsű típus, piaci részesedése 90% fölötti. Meg kell jegyezni, hogy az egyéb fajokra és fajtákra esetenként teljesen eltérő termesztéstechnológiai ismeretek vonatkoznak.

A kivi tehát kétlaki növény, azaz külön egyeden fejlődnek a porzós és a nőivarú virágok. Elvileg bármely porzós Actinidia megfelelő bármely termőfajta beporzásához, amennyiben a nőivarúval azonos időben virágzik. Ebből kifolyólag a virágzási idő határozza meg, hogy melyik nőivarú fajtához melyik porzófajta szükséges. A legelterjedtebb és legérdemlegesebb ’Hayward’ fajta esetében a ’Tomuri’ porzófajta a legáltalánosabb.

Amennyiben valaki már rendelkezik néhány tő kivivel, de a termés elmaradt, akkor első lépésként a növények nemét szükséges meghatároznia. Virágzáskor könnyedén megállapítható a dolog, a termős virág közepében ugyanis jellegzetes formát képező bibeszálak vannak, kerékküllőre emlékeztető, sugaras alakzatban. Körülötte vannak ugyan portokok, de ezek nem tartalmaznak megtermékenyítésre képes pollent. A porzós virágban nincs bibe, virágpora viszont megtermékenyítőképes. A ’Hayward’, és a ’Tomuri’ páros esetében nyílás előtt is megállapítható már a növények neme: a nőivarún egy száron jellemzően egy virág van, a hímivarún három. A porzós a vessző tőközeli részén is hoz virágot, a termős inkább a negyedik - ötödik rügytől kezdődően. A lehullott virágok porzós növényre utalnak, az apró, később lehulló gyümölcskezdemények pedig beporzás hiányában nem termő, nőivarú növényre.

A termő...

...és a porzó

A legtöbb érdeklődő valószínűleg most fogja beszerezni az első töveket, ebben az esetben döntő fontosságú, hogy megfelelő porzópárok kerüljenek a kertbe. A kertészetben ideális esetben egymástól teljesen elkülönítve tárolják a különböző nemű növényeket, címkéken a ’Hayward’ (termő) és a ’Tomuri’ (porzó) neveket kell keresni, ha ezeket megtaláljuk, akkor egyfelől tudhatjuk, hogy az árudában gondosan jártak el, másfelől biztosak lehetünk benne, hogy a kellő párokat tudjuk kiválasztani. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó, ennek megfelelően vásároljunk.

A beszerzést követően következhet az ültetés. Ehhez meg kell határozni az ideális körülményeket, melyek szerencsére nem összetettek. A közhiedelemmel ellentétben a kivi nem kimondottan napfényigényes, inkább árnyékkedvelő, pontosan szólva a félárnyék a legkedvezőbb számára. Nincs különleges talajigénye, de általánosságban a kémhatást tekintve inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét tekintve előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. 

A kivi a tápanyag-utánpótlást meghálálja, megfelelő megoldás lehet szerves trágya vagy érett komposzt kiszórása, ugyanakkor hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolása miatt. Az ültetés legjobb időpontja szokás szerint a tavasz, vagy az ősz második fele.

Az ültetési távolság minimuma 2-2.5 méter, a túl közel kerülő tövek akadályozzák egymás kielégítő fejlődést. Fontos leszögezni, hogy a kivi a későbbiekben mindenképpen támrendszert fog igényelni, érdemes ezt már az ültetéskor kiépíteni. Stabilan a földbe állított rudak közé kifeszített fémhuzalok tökéletesen megfelelnek, de lehet egyéb formájú támasztékot is építeni, sőt, akár kivilugast is létrehozhatunk, roppant látványos lesz a lefelé lógó gyümölcsök alatt sétálni, üldögélni! 

Az ültetési feladatokat külön nem részletezném, hiszen azokról az egyik ehavi alapozó bejegyzésben már értekeztem, ezt az írást  IDE KATTINTVA lehet elolvasni.

A kivi növényvédelmi feladatainak listája igencsak kurta, tulajdonképpen ez a növény nem igényel semmilyen növényvédelmi feladatot, így permetezéssel nem kell számolni. Fagyállósága megfelel a hazai teleknek, ellenben a tavaszi, késői fagyokra érzékeny lehet, ilyenkor ideiglenes kupacolással, takarással kell óvni. Méretéhez, lombtömegéhez képest gyökérzete kicsi, így mindenképpen rendszeres és bőséges öntözést fog kívánni. A beporzást rovarok végzik, így jól tesszük, ha kertbe, vagy a kivi közelébe méheket csalogató, bőven virágzó, pollenben gazdag dísznövényeket telepítünk. 

A metszéssel kapcsolatban a bevezetőben említett gyakori, és végzetes hiba, hogy sokan  - a szőlőhőhöz hasonlóan - a vesszők rövid csapra történő metszését alkalmazzák, ezzel azonban jó eséllyel az összes termőrügyet eltávolítják.  A kivi metszése valójában csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll, alapvetően csupán a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Tavaszi ültetés esetében a következő évben, őszi ültetésnél a következő tavasszal egy ígéretes, erőteljes rügy fölött kell visszametszeni a növényt, nagyjából 20-30 cm-es magasságban, és az ebből előbukkanó hajtást kell használni a leendő törzs kialakításához. Ehhez egy hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra lesz szükség, ami mentén növényeket egy törzsön, minél magasabbra kell növeszteni.

Az érés, szedés ideje az ősz dereka, jellemzően októberben lehet begyűjteni a szemeket, melyek a fentieknek megfelelően utóérlelést igényelnek. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, aki pedig egy kicsit siettetni akarja a folyamatot, zárt helyen, alma mellett tárolja, ugyanis az ezekből felszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérik a kivi. Jellemzően akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz lesz hasonló.

Miért válasszam a kivit?

A kivi kerti nevelésével egy ismert gyümölcsöt lehet újragondolni, ugyanis a házi gyümölcs sokkal ízletesebb és vonzóbb lesz. A kivi természetesen egészséges, számos jótéteménnyel bíró finomság, melyet a gyermekek is kedvelni fognak, főleg a boltinál jóval édesebb házi verziót. A kivi a konyhában is felhasználható, az almához vagy a barackhoz hasonló módon illeszthető sütemény receptekbe, készülhet belőle gyümölcspép, ivólé, de akár befőtt is. Mellette szól, hogy a kései szedés és a hosszú eltarthatóság miatt a vitaminhiányos téli időszakban aranyat ér nasiként és vitaminforrásként is!

A kivi növényként nagy zöldtömegű, látványos kerti lakó, melyet a támasztékozás és a termő-porzó párosításban telepítés miatt inkább a nagyobb kertekbe javaslok. Dekorációs értéke nem kiemelkedő, ugyanakkor például ha látványos támrendszerre vagy lugasra, pergolára futtatjuk, máris kifejezetten esztétikus lesz.

Kezdőknek is bátran ajánlható, permetezni nem szükséges, igényei szerények, metszési feladatai pedig könnyen elsajátíthatók, elvégezhetők.

A bejegyzés írásához felhasználtam Miklós Ákos Márton és Varga János Termesszünk kivit Magyarországon is! című tanulmányát, melyet ajánlok olvasásra minden érdeklődőnek!  A termő és porzó virágokat ábrázoló képek szintén a jelzett tanulmányból kerültek átemelésre.

Képek: pixabay.com