Megyeri Szabolcs kertész blogja

Dió, te királyi fa!

18 komment

 A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük!

Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

A gyümölcsfák ültetése elleni érvek egy fő csoportja a külalakkal kapcsolatos, és tagadhatatlan, hogy az átlagos gyümölcsfa dekorációs értéke vagy éppen atmoszférateremtő képessége nem ér fel a díszfákéval. Minderre megoldást jelenthet a dió, ami az egyik leghangulatosabb, legkedvesebb küllemmel rendelkező kerti fa, emellett termése roppant ízletes, és persze egészséges is, ráadásképpen maga a termés is mutatós, esztétikus. Ültessünk hát minden kertbe diót, mondhatnánk ennyi alapján, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű, a nagyszerű diónak is vannak korlátai, elsősorban a méretet tekintve. Jobban mondva ezek a kert korlátai, hiszen a dió igencsak nagy, terebélyes faféle, így nem ültethető akárhova. Vágjunk is bele akkor a dió tanulmányozásába, hogy a bejegyzés végére érve Ön is megfontolt döntést hozhasson a dió telepítésével kapcsolatosan.

 squirrel-5540831_960_720.jpg

Mikor diót említünk, tulajdonképpen egy egész nemzetséget jelölünk meg, ugyanis a diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó dió (Juglans) huszonegy fajt képvisel. Amit a köznyelv diónak, diófának nevez, az a Juglans regia, magyarán a közönséges dió. A latin név szó szerinti fordításban királyi diót jelent, utalva a növény kiváló tulajdonságaira. A Juglans regia nagyon elterjedt faféle, Közép-Európától Kína délnyugati vidékéig megtalálható.

Lombhullató, egylaki fa, termete átlagosan húsz méter, de előfordulnak nagyobb példányok is, élettartama pedig akár 150 év is lehet, ám nem növekedik folyamatosan ezen idő alatt, méretbeli fejlődése a várható élettartam fele környékén megáll. Talajigénye nem összetett, kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, különösen jól érzi magát déli fekvésű lankákon, de az átlagos kerti földben jó eséllyel probléma nélkül fejlődik majd. A szélsőséges talajtípusokat nem tolerálja jól, így a nagyon laza homokos, vagy éppen a túl kötött agyagos talaj nem megfelelők számára. Ugyanakkor a dió szempontjából kedvezőtlenebb közegtípusok is feljavíthatóak, vagyis senkinek nem kell lemondania róla. A kedvezőtlen talajtípusok részleges, mélyre ható talajcserével javíthatók fel, ebben az esetben több köbméternyi közeget kell eltávolítani, és megfelelő állagú, friss termőfölddel pótolni. Ez persze anyagilag és a munkát tekintve is jelentős áldozat, így ilyen esetben érdemes megfontolni, hogy kifizetődő-e igazán mindez.

Diófa ültetése előtt fontos a körültekintő mérlegelés a méreteket tekintve is. Ez a fa nem csupán terebélyes gyökérzetet fog növeszteni, de lombkoronája is hatalmas lesz, ezért a kert egyéb fáitól legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni. Az általános, felnőttkori magasság szorozva 1.5 képlet alapján a diónak egy 30 méter átmérőjű, kör alakú területre lesz szüksége a kertben! Házfal és kerítés esetében is erősen ajánlott a szokásosnál nagyobb ültetési távolság alkalmazása, a rosszul elhelyezett diófa szó szerint a fejére nőhet, továbbá azzal is számolni kell, hogy a dió terebélyes lombja alatt más növény alig él meg, még a fű sem lesz szép, ezért a díszgyepek rajongóinak is megfontolás tárgyává kell tenni ezt a gyümölcsöt. Még egy érdekes adalék a méretekkel kapcsolatban. Sokan a kerítés mellé ültetik a gyümölcsfát, köztük a diót is, hiszen így területet lehet spórolni a kertben. A kerítésen átlógó, másik telek fölé nyúló ágakról lehulló gyümölcs a jog szerint azt illeti, akinek a telke fölött van az ág. A dió esetében ráadásul jellemző a termés hullása, és a szüret is tulajdonképpen a lehullást előidéző ütögetésből áll, így a rosszul elhelyezett fa termésének akár a negyede-harmada is landolhat a másik telken. Mivel a dió kifejezetten drága termény, az ilyen telekhatár menti ültetés gyakran generál szomszédi vitákat. A megoldás, hogy a csemetét a kerítéstől legalább 10 méterre telepítjük!

Tudni kell azt is, hogy a frissen ültetett diócsemete nem ígér gyors betakarítást, az oltott csemeték 3-5 év után adnak először nassolnivalót, de ilyenkor a mennyiség még igencsak visszafogott, a bő termésre további éveket kell várni. Az oltott csemeték ára bár jellemzően magasabb, ezt az árkülönbséget azonban gyors növekedéssel és kiemelkedő ellenállóképességgel ellensúlyozzák.

 tree-nut-967128_960_720.jpg 

A dió a közkeletű híresztelésekkel ellentétben sajnos nem mentes a betegségektől és kártevőktől. A legáltalánosabb dióbetegségek a gnomóniás levél és gyümölcsfoltosság, sok helyen pedig a Xanthomonas-os baktériumos rothadás pusztít, jellemzően nedvesebb nyár idején. A diót gyakran csúfítja el a nemezes gubacsatka, ez az élősködő nem okoz kárt a növényben, csak esztétikai problémát jelent. Mindezek miatt fontos a hullott lomb eltávolítása, és permetezés, az őszi lemosás (réztartalmú gombaölővel), következő évben pedig a vegetáció, virágzás alatt újabb lemosó permetezések. A diónak van egy viszonylag új kártevője is, a nyugati dióburok-fúrólégy. Ez a kártevő alig 7-8 éve került behurcolásra Európába, méghozzá Észak-Amerikából. A légy a petéit a termésbe helyezi, ahol a kikelő lárvák elfogyasztják a beltartalmat, a dió megfeketedik és lehullik. A fertőzőttségtől függően a termés fele, akár egésze is odaveszhet. A helyzetet bonyolítja, hogy a kezdeti szakaszban a fúrólégy támadása másféle betegségek tüneteivel összetéveszthető, így gyakran késői a célzott beavatkozás. A fúrólégy ellen nem vagyunk védtelenek, a júliustól az ősz közepéig tartó rajzást megelőzően kell permetezéssel elejét venni a bajnak. Fontos továbbá a kártevő talajba jutásának megakadályozása, ezt fóliás takarással, vagy a lehullott termés gyors összeszedésével és megsemmisítésével lehet elérni.

Nagyon fontos azonban tudni, hogy a kockázatok igencsak nagymértékben csökkenthetők a helyes, szakszerű tartással. Ahogy egy egészségesen táplálkozó, kiegyensúlyozott ember is nehezebben betegszik meg, úgy egy jól gondozott, megfelelő körülmények között élő fa is ellenállóbb, kevésbé fogékony a betegségekre, illetve könnyebbel legyűri azokat. Ezért (illetve ezért is) kiemelten fontos a megfelelő talajtípus, a jól megválasztott telepítési hely, a szakszerűen elvégzett ültetés, és folyamatos, odaadó ápolás. Mikor tehát a dió betegségeiről van szó, első lépésben a helyes tartásra kell figyelni, mert hiába kúrálja ki valaki a beteg növényét, ha a nem megfelelő körülmények megmaradnak, a probléma vissza fog térni!

 walnut-5612175_960_720.jpg

Beszéljünk kellemesebb témákról, például az érésről és szedésről. A dió termésének burka zöld, mikor megrepedezik és leválik, akkor érett meg, ez jellemzően szeptember-október környékén következik be. A csonthéjon belül ráncos, magas olajtartalmú bél található, melyet talán nincs is, aki ne kóstolt volna, különösebb méltatást nem is igényel. Az érett termés begyűjtése elsőre nehézkesnek tűnik a fa mérete miatt, de valójában nem nehéz a begyűjtés. A legkönnyebben egy hosszú bottal verhetők le a szemek, amiket érdemes azonnal összeszedni, és a zöld burkot mielőbb leválasztani, ezzel kitolhatjuk az eltarthatóságot. A lehullott diók felszedése derekat próbáló feladat, azonban kapható egy remek segédeszköz, amivel sokkal könnyebbé válik a munka, nézzék csak:  

A mindenféle elméleti dolgok után térjünk át a gyakorlatra, mégpedig az ültetésre. A dió telepítésének első lépése a már fentebb körülírt megfelelő hely megtalálása. Ez azonban nem csupán a majdani méret figyelembevételét jelenti, hanem egyéb körülmények is akadnak. A telepítési hely kiválasztásánál a leginkább a fagy kialakulásának kockázata a meghatározó, a dió fiatalon ugyanis fagyérzékeny, egy kemény tél pedig könnyen pontot tehet a diónevelés végére. Régi, bevált fortély az úgynevezett akácpróba. Ez azon alapszik, hogy a dió és az akác fagyérzékenysége közel azonos, így ha a termőhely közelében van akác, és az a tavaszi mínuszok után fagykárt szenvedett korábban, akkor jó eséllyel a diófa is veszélyben forog. Érdemes tehát a környék akácfáit megtekinteni, persze olyan példányokat keresve, melyek elhelyezkedése nagyon hasonló ahhoz, mint a tervezett saját dió. 

Az ideális ültetési idő a dió esetében elég tág, a művelet elvégezhető ősszel, a szokásos gyümölcsfa telepítés idején, tavasszal, a jó idő beköszöntekor, és van még egy érdekes lehetőség, a téli ültetés.  Utóbbi eljárás előnye, hogy így a diófa korán, már következő év elején elkezdi termelni nedveit, és szerencsés, ha ezt ha már a végleges helyén tudja megkezdeni. A téli telepítésű fa nedvkeringése már január végén beindulhat, és minél enyhébb a tél annál aktívabb lesz a csemete. Természetesen kockázatok is vannak ebben az esetben, hiszen a fiatal diócsemete könnyen elfagyhat, ha kedvezőtlenül alakul az időjárás. Én azt javaslom, hogy jobb megmaradni a klasszikus ültetési időnél, vagyis elsősorban az őszi telepítést ajánlom. 

 walnut-63167_960_720.jpg

Az ültetési hely és idő megtalálása után a gyakorlati teendők kerülnek sorra, elsőként az ültetőgödör kiásása. Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg, de általában elmondható, hogy a mélyedésnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne. Túlságosan nagy gödröt felesleges ásni, hiszen így a behelyezés, a közeg visszaszórása is nagyobb munka lesz, ugyanakkor, ha a kert talaja kissé kötöttebb az átlagosnál, mégis indokolt lehet a nagyobb (például 1x1x1 méteres) mélyedés kialakítása. Ez azért praktikus, mert így nagyobb térfogatú földet lazítunk meg, a fejlődő gyökerek pedig így könnyebben terjeszkedhetnek majd, mint ha a kemény közegben kellene haladniuk.

A gödör mélységéhez érdemes hozzászámolni egy bő araszt mégpedig a tápanyag kihelyezése miatt. Alulra ugyanis erősen ajánlott egy vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot lefektetni, ez nagyban segíteni fogja a csemete növekedését. A lerakott tápanyag réteget minden esetben vékony földréteggel kell beborítani, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek azzal. 

Szabadgyökerű csemete esetén a fa kihelyezése előtti gyökérmetszés nem szükséges, de a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetést megelőző napon jó ötlet a csemet gyökérzetét egy vödör vízben áztatni, így fel tudja szívni a számára szükséges mennyiségű nedvességet, és közvetlen az ültetést követően el tudja kezdeni a hajszálgyökerek nevelését. Az ültetési mélységet a szabadgyökerű diófa esetében az oltás helye megbízhatóan megmutatja. A gyökerek elhelyezkedése kulcsfontosságú, így a föld visszatermelésekor ügyelni kell azok egyenletes eloszlására. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával megelőzhető a csemete hajszálgyökereinek eltépődését! Ne feledjük, hogy a szabadgyökerű csemeték csak október huszadika, és november vége között telepíthetők!

konténeres és földlabdás csemetéket jóval könnyebben lehet ültetni, és az ültetés ideje is sokkal rugalmasabb, az ilyen növényeket kora tavasz és késő ősz között bármikor lehet telepíteni, de ezeknél is elsősorban az őszi és tavaszi hetek a legideálisabbak. A konténeres kiszerelésű növényt óvatos ütögetéssel, rázással kell kiemelni az edényéből, majd úgy behelyezni a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal. A csemete forgatásával lehet állítani a pozíción, ezt ne feledjük a folyamat elején megtenni, később már nem lehet majd. A földlabdás diócsemeték gyökérzete ún. jutazsákba van csomagolva, ez egy biológiailag lebomló, természetes anyag, melyet le sem kell venni a földlabdáról, ezzel együtt kerülhet a helyére. A földgombóc (és a zsák) kerüljenek teljesen a talajszint alá, de nem kell mélyre süllyeszteni a növényt. Az ültetést - legyen szó bármilyen kiszerelésről - mindig kövesse alapos beöntözés, melyet az első hetekben többször meg kell ismételni, persze figyelembe véve az ősszel gyakori csapadékot is. 

 walnuts-2312506_960_720.jpg

A dió a legtöbb gyümölcstermőhöz hasonlóan metszést is igényel, ezzel alakítható ki a szép és a fa számára ideális koronaforma, valamint a terméshozamra is pozitív hatással van a szakszerűen elvégzett metszés. 

Az ültetéskori metszést sokan nem tartják lényegesnek, holott fontos szerepe van ennek is, ezért már az ültetés során érdemes elkezdeni a korona kialakítását. Kezdő lépésként ki kell választani 3-4 olyan vázágat, ami egyenletes távolságra van egymástól, majd ezeket vissza kell vágni, körülbelül 20–30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást vágja úgy kell visszavágni, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon. Nem szabad megijedni, ha a csemete eleinte nem produkál jelentős növekedést, a diófa növekedési erélye az első években igen gyenge, csak a harmadik évtől kezdődően kezd igazán nőni.

A metszési feladatok második köre a koronaalakító metszés. A dió esetében is kiemelt szerepe van a jól kialakított, szellős koronaformának, a túlságosan dús, összeboruló, elvadult lombozat teret a betegségeknek, gombás fertőzéseknek, és ezáltal legyengülve többféle kártevő könnyű prédája lehet. Ezért célszerű rendszeres metszéssel minden évben karbantartani a diófa lombkoronáját. A diófa vázágai maguktól is viszonylag elágazóan nőnek, így az ültetést követő 7-8 évben szükségtelen a vázágak visszametszése. A koronaalakító metszés során, akárcsak a többi metszésnél, nagyon fontos, hogy el kell távolítani a sérült és beteg ágakat. Praktikus kivágni továbbá a keresztbe és a lombkorona belseje felé növő ágakat is.

A harmadik metszési feladatcsoport a fenntartó metszés. Ennek során a legfontosabb teendő a termőrészek megújítása. Fontos szempont a diófa kellő fényellátása a korona belső részein, valamint az ágrendszer kiegyensúlyozottságának megléte. Minél kevésbé metszik a fa egyes részeit, annál rosszabb lesz a termőképessége, tehát nem szabad hagyni besűrűsödni a diófa lombjának közepét. Az időt tekintve a február közepi–végi időzítés a legoptimálisabb, ugyanis minél közelebb járunk a rügyfakadáshoz, annál intenzívebb lesz a diófa nedvedzése. A nyár folyamán szintén elvégezhető ez a metszés, bár ugyan a fa nedvedzik ilyenkor is, de ennek mértéke sokkal mérsékeltebb, mint a rügyfakadás előtt. Van azonban előnye még a nyári metszésnek, ilyenkor a metszés során keletkezett sebfelületek jóval hamarabb gyógyulnak, mint a téli időszakban! 

diofa.jpg

Dió, dió, de milyet ültessek?  - gyakori kérdés ez az érdeklődők részéről. A kérdésre konkrét válasz nincsen, a kereskedelmi forgalomban kapható változatok mindegyike rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal is, a diót telepíteni kívánók eldönthetik, hogy melyiket választják. Az egyes változatok kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól, ezek a különbségek többek között a növekedés ütemét, a fagytűrés mértékét, az érés idejét, a termés méretét, vagy éppen a bélszázalékot érinthetik. utóbbi fogalom talán nem mindenki előtt ismert, ezért érdemes megmagyarázni! A feltöretlen makk és a belőle kinyert bél arányát bélszázaléknak nevezzük, ez mutatja meg, hogy egy kilónyi termésből mekkora mennyiségű ehető termést lehet kinyerni. A nálunk honos fajták bélszázaléka 30 és 55% között van. Az általánosan kapható fajták közül az Alsószentiváni 117, a Fertődi 1, a Milotai 10 és a Tiszacsécsi 83 a legígéretesebbek. 

Miért válasszam a diót?

A dió gyümölcsként roppant egészséges étek beltartalmi értéke kiemelkedő, bővelkedik vitaminokban, ásványi anyagokban, és remek Omega-3 forrás, megfigyelések szerint jó hatással van a szív-, és érrendszerre, valamint az emésztésre. Kalóriatartalma magas, tápláló finomság. A konyhában sokoldalúan felhasználható, a nyers fogyasztás mellett főleg sütemények tölteléke, alkotóeleme lehet, de sokan húsételekhez, köretekhez is keverik. Franciaországban elterjed a dióból présel olaj, mely szintén hasznos és egészséges. Személyes kedvencem pedig a mézes dió, ez csupán annyit tesz, hogy egy kisebb üvegnyi diót mézzel kell nyakonönteni, lezárni, majd pár hetet érni hagyni. Az eredmény csodás ízvilágú, egyszerre túláradóan édes és kellemesen kesernyés finomság lesz.

Növényként a dió kiváló szoliter, a kert egész hangulatát meghatározhatja, hosszú élete miatt pedig akár családi örökség is lehet, a most ültetett fa alatt még a dédunokák is játszhatnak majd. Tartása közepes nehézségű, helyigénye ugyanakkor nagy, erre gondolni kell ültetés előtt.

Képek: pixabay.com

A bejegyzés trackback címe:

https://kertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr8516245432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

qwertzu 2020.10.19. 21:37:43

"A fúrólégy ellen nem vagyunk védtelenek, a júliustól az ősz közepéig tartó rajzást megelőzően kell permetezéssel elejét venni a bajnak."

A probléma, hogy a diót kézi erővel lehetetlen permetezni, valamilyen gépi meghajtású egység kell hozzá.

" vagy a lehullott termés gyors összeszedésével és megsemmisítésével lehet elérni."

Épp most tiltották be az égetést országosan.

Sajnos vége van azoknak az időknek, amikor bárkinek lehetett bőven diója. Gyász.

enrikokaruszo 2020.10.19. 22:34:07

tapasztalataim szerint a fúrólégy zömmel csak a külsőt teszi gusztustalanná, a csonthéjon belül olyan 60-70% max megsötétedett, de élvezhető marad

kacsa. 2020.10.19. 23:44:43

@enrikokaruszo: Nekem is hasonlóak a tapasztalataim. Feltéve, hogy időben leszedem a termésről a buroklégy miatt rajta maradt és megfeketedett burkot. Ami sokszor kétszer annyi idő, mint magának a termésnek a felszedése. Emellett a kezet is megfogja, úgyhogy célszerű kesztyűben csinálni. Ha rajta marad a burok, akkor azt később nehezebb leszedni és hamarabb is kezd el penészedni.
A kerítés közelében lévő diófánál a szomszéd árnyékolása és az áthulló levelek is konfliktusforrás lehet. Nálunk legalábbis azért sír az új szomszéd, mert "szemetel" a fa (fű + örökzöld jellegű a kertje). Megjegyzem, a fa volt ott előbb, a kerítésről nem tehet.

clemens 2020.10.20. 04:31:47

Hát ez most nagyon nem időszerű írás!
Az utcákon, kertekben ezer tonnaszám áll a lehullott beteg gusztustalan dió, 1-2 hét múlva jön a tömeges levélhullás, rengeteg munka, nulla haszon.
Ha jövőre is ilyen lesz, megmutatom neki a láncfűrészt.

white zimbabwean 2020.10.20. 07:45:26

A tíz éve ültetett diófáim most fordultak termőre. Nekem is megfeketedett a külső burok. A burok lefejtését követően két hétig szárítottam a diókat. A diótörés során mindössze néhány szemet kellett eldobni, a karácsonyi bejglihez a meglett a saját dió.

Pierr Kardán 2020.10.20. 08:22:14

Nagyon (nagyon-nagyon!!!) optimista becslés az, hogy egy konténeres diócsemete 3-5 év múlva termést hoz. A mondás is úgy tartja, hogy diót a gyerekének ültet az ember, nem magának. Apósom ültetett jópár diófát, az első termés 8 év múlva lett az első fán, mire mindegyiken lett termés, addigra 12 év telt el :-((

Ráadásul az idén a termés fele feketén lepotyogott, de a fán maradó diók egy része is fekete foltos.

Már nagyon megbánta a diófa ültetést, másmilyen gyümölcsfa elültetése több örömet hozott volna.

enrikokaruszo 2020.10.20. 08:38:33

@Ahoi: én otthagyom a leveleket shova esnek...nem mutatna jól a kertem egy ilyen blogbejegyzésben de teszek rá...tavaszi kezdő kapáláskor beforog s talajba, 10 éve csinálom, semmi gond...az tény, hogy nem aszfalton nevelkedett népeknek való a természetes kert látványa:)

Megyeri Szabolcs 2020.10.20. 08:39:30

@Ahoi: Kedves Kommentelő! A fenti hosszúra nyúlt bejegyzésből szándékosan kihagytam a dió komposztálhatóságának kérdését, de hogy így szóba került, ajánlom Önnek ezt a régebbi bejegyzésemet, amelyben ez a központi téma, és amelyben több vonatkozó tanulmányt is linkelek: kertesz.blog.hu/2013/10/27/jo_komposzt-e_a_dio
Kertbaráti üdvözlettel: Szabolcs

enrikokaruszo 2020.10.20. 08:40:12

@Pierr Kardán: sarjról, teljesen tudománytalanul:) ültetett diófám 4 év után már elkezdte szórni a diót, ne essünk túlzásokba

kacsa. 2020.10.20. 09:43:06

@Kritikus Helyzet: Ahogy írtam, a dió előbb volt ott, mert ~ 40 éve gyümölcsös volt az a terület, azt osztották fel, de a szomszéd telek még 10 éve is beépítetlen volt, hatalmas gyümölcsfákkal. A szomszéd annak tudatában költözött oda (ikerház viszonylag kicsi kerttel), hogy a kerítés közelében van egy diófa is. Először az egyik ágat akarta levágatni, belementünk, aztán a másikat, aztán az egész fát. Mert átfújja a szél a lombot. Na erre én már azt mondom, hogy legyen boldog az örökzöld+fű+kocsibeálló felépítésű kertjével, de minket hagyjon békén. Az a fa most van a legjobb korban, nincs rá 30 évem, hogy kivárjam, amíg máshol megnő nekünk egy ilyen fa. Szegény fa így is elég féloldalas, hogy a szomszéd fölé nyúló ágak hiányoznak.

Wildhunt 2020.10.20. 11:13:51

@kacsa.: Én fordítva vagyok, a szomszéd cseresznyefája lóg át hozzám. Megbeszéltük, évente kapunk egy vödör ropogós cseresznyét, plusz ingyen használom az árnyékot. Sose értettem azokat, akik több évtizedes egészséges fákat vagdalnak ki mert "zavar".

komolytalan samu 2020.10.20. 11:55:00

A dióburokfúrólégy gyakorlatilag hazavágta a háztáji diótermeszetést. Permetezni nagyobb fát nem lehet, az ajánlott gyűjtős, fóliázós megoldások túl macerásak. Ha a fa a szomszédba is hullik, ahol nem gyűjtik, már garantált az újrafertőzés, ami ráadásul tapasztalatom szerint akkor is megtörténik, ha a legközelebbi fertőzött fa 50-100 méterre van.

Kertész származású unokatestvér kéreg alá fúrt, fecskendezett szerrel próbálkozik, elég drága, meglátjuk jövőre mire jut vele.

komolytalan samu 2020.10.20. 12:05:31

A diólevél komposztáláshoz: azért szórnak az eredmények, mert a juglon magasabb hőmérsékleten bomlik gyorsan. Ha megfelelő környezettel sikerül beizzítani a thermofil baktériumokat, és 40-45 c fölé tudjuk vinni a komposzt hőmérsékletét, akkor a juglon gyorsan lebomlik. A probléma ugye az, hogy az őszi lombhullás után ezt egy nyitott komposztálóban szinte lehetetlen megcsinálni, mert átfagy a komposzt. Zárt, fedeles komposztálóban sem egyszerű, de ott egy nagy tavaszi tápolással/forgatással májusra már lehet belőle jó talaj.

Pierr Kardán 2020.10.20. 16:23:51

@enrikokaruszo: 4 évesen termőre forduló diófa biztosan létezik, de ugyanolyan ritka, mint a fehér holló pár 4 fehér holló fiókával. Saját kertemben tudok neked mutatni olyan 15 éves diófát, aminek arasznyi (kb. 20-22 cm) átmérőjű a törzse, de ennek ellenére eddig nem termett rajta egyetlen szem dió sem!

Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.


A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu


Kövessen Facebookon

Kertész TV

süti beállítások módosítása