Az ősz egyik legtipikusabb velejárója a levelek elszíneződése, majd lehullása, ami nem csupán biológiai folyamat, de csodás atmoszférateremtő elem is egyben, hiszen ki ne olvadna el egy sárga-piros levélszőnyegen abszolvált erdei sétától? A lombhullás mikéntje és miértje azonban a többség előtt ismeretlen, pedig kifejezetten érdekes és izgalmas dolgok állnak a háttérben, már persze ha az embert lekötik a növényekkel kapcsolatos fejtegetések. Lássuk tehát akkor a háttérben megbúvó rejtélyes okokat!
A levélhullatást tudományos kifejezéssel abszcissziónak hívjuk, a furcsa kifejezés azonban nem csupán a növények levélvesztésére vonatkozhat, ugyanígy hívjuk többek a közt az állatok esetében a szándékos karomvesztést vagy a vedlést például, tehát akkor használjuk a szót, ha egy biológiai szervezet valamely (test)részét szándékosan elveszíti. Abszcisszió egyébként a gyümölcs ledobása is, hiszen ez sem véletlen történik, a növény ilyenkor megszabadul egy tápanyagokat igénybe vevő elemtől, ezzel energiát spórolva magának (nem mellékesen ilyenkor a szaporodáshoz szükséges magok kijuttatása is ok).
Akár levélről, akár gyümölcsről van szó, a lehullatás kulcseleme az ún. abszcissziós zóna, mely a levelek esetében a tövön, a levélnyél és levélszár között található. Ez egy speciális felépítésű sáv, melyben két, egymástól elválni képes sejtréteg helyezkedik el egymás mellett, köznapi hasonlattal élve ez egy perforációhoz hasonlít, amit például papírokon alkalmaznak. A növények növekedési hormonja, illetve annak hiánya aktivizálja ezt a kettős réteget. Mikor ősszel a növekedés lassul, a növekedést szabályozó auxin nevű hormon mennyisége lecsökken, akkor az abszcisszós rétegben a sejtek megnyúlnak, majd elszakadnak egymástól, mi pedig azt látjuk, hogy a levél leesik. A hormonszint csökkenéséhez több körülmény vezet, ilyen például a hőmérséklet csökkenése, vagy a napfény mennyiségének csökkenése, utóbbi esetben a klorofill szint is csökken, ez fontos jelzés a növénynek arra nézve, hogy ideje lombot veszteni, mert jön az ősz. Mindezzel (igaz erősen leegyszerűsítve) megmagyaráztuk, hogy hogyan hullik le a levél, az azonban még nem derült ki, hogy miért?
A lombhullató létnek számos előnye van, így logikus módon egyes növények ezt az utat "választották". A levelek ledobásával az őszi, télen nyugalmi időszakban kevesebb energiára van szüksége a növénynek, hiszen nem kell tápanyaggal, nedvességgel ellátni a jelentős mennyiségű lombozatot. Sokat spórolhat a növény a vízháztartást tekintve, hiszen a párolgás minimálisra csökken, ha csak a törzs és az ágrendszer maradnak meg. A levélvesztés hatékony védekezés a levélkárosító kártevőkkel, betegségekkel szemben is, hiszen a rovarok, baktériumok okozta sérülések gyógyítása szintén sok energiát emészt fel. Hátulütők is akadnak, hiszen ezzel a téli spórolással együtt jár az, hogy tavasszal minden vissza kell növeszteni, ami rövidebb ideig tartó, ám nagyon jelentős energiaveszteség.
Akad még további érdekes adat is! Sokakban felmerülhet az is, hogy a levélhullást miért előzi meg elszíneződés? A fentebb már említett klorofill pigment csökkenése miatt a levélben meglévő egyéb színpigmentek kerülnek túlsúlyba, így bukkannak elő a csodás rozsdabarna, sárga, vörös és narancs árnyalatok. A sárgás, barnás színek megjelenésért a karotinoidok fölénybe kerülése felelős, míg a vörös, lilás elszíneződések az antocián pigmentek dominanciája miatt alakulnak ki. Tudni kell, hogy szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy egyáltalán nem mindenhol történik meg az őszi színváltás, ennek ugyanis alapfeltétele, hogy a nappalok fokozatosan rövidüljenek, a hőmérséklet pedig folyamatosan csökkenjen. Ahol ezek a feltételek nincsenek meg, ott a lombhullatók egyszerűen csak ledobják a még teljesen zöld leveleiket.
Lombhullató, örökzöld, de van-e még további kategória? Igen, van! Ezek a télizöld növények, melyek egy köztes típusba tartoznak. Jellemzőjük, hogy lombozatukat javarészt megtartják ősszel, sőt akár télen is, majd tavasszal a levélhullatással párhuzamosan (vagy időben ahhoz nagyon közel) növesztik az új levéltömeget. Esetükben sokszor észre sem vesszük, hogy a lombozat lecserélődött, így az év döntő részében dekorációs értékük teljes, ugyanakkor kikeletkor megújulnak, színük élénkké válik, mindemellett pedig komposztanyot is szolgáltatnak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
