A hortenzia a divat hullámvasútján ül, hol trendi, hol pedig kifejezetten mellőzött dísznövény. Pár évtizeddel ezelőtt szinte minden szépen gondozott vidéki porta előtt látni lehetett hortenziát, aztán később kikopott az előkertekből, utcafrontokról, átadta a helyét az éppen felkapott dísznövényeknek, manapság pedig lassan talán újra divatba jön. Tartós feledésbe bizonyára sosem fog merülni, ahhoz ugyanis túlságosan dekoratív, ráadásul sokféle színváltozatban hozzáférhető, ezért jópofa színkombinációk alakíthatók ki belőle, de ha egy háziasszonynak az az elképzelése, hogy a ház, kerítés, vagy éppen a kint parkoló autó színéhez passzoló virágot ültessen, akkor is lehet a hortenziához nyúlni.
A hortenzia nem európai virág, Japánból érkezett Európába az 1800-as évek elején, először Angliában hódította meg a díszkerteket, aztán pedig a kontinensen is kiemelkedő népszerűségre tett szert. A roppant esztétikus látvány mellett ennek a nagy fajtagazdagság is oka volt, hiszen a hortenzia nagyon változatos megjelenésű dísznövény. Vannak alacsonyabb termetű, kisméretű bokrot formázó változatok, léteznek nagyobb, fa küllemű típusok, a kúszó hortenziák pedig akár több tíz méter magasra is felfutnak! A hortenziák között akad ugyan örökzöld is, de az általánosan elterjedt fajták jellemzően lombhullatók. Ennél fontosabb, hogy a virágszínt tekintve is bő a választék, piros, fehér, pink, és kék árnyalatokban tündökölhetnek a jobbára gömbbé összeálló virágok, de vannak laposabb, tányérformájú virágzatú változatok is, illetve manapság kifejezetten keresettek bugás virágzatú hortenziák, melyek kicsit szakítanak a hagyományos küllemmel, így talán vonzóbbak azoknak, akik a hortenziát kissé avíttos virágnak látják.
A hortenzia mellett szól, hogy a mutatós látványért cserébe nem kér sokat, tartása kezdő kertészkedőknek sem jelent nehézséget, de azért igényei azért ennek a virágnak is vannak. Ültetéskor kulcskérdés az árnyékoltság, a hortenziák ugyanis nem kedvelik az erős, közvetlen napsütést, de a mélyárnyék is kerülendő, erősen fényhiányos helyen a virágok fejletlenek lesznek, így pedig a lényeg veszik el. A legideálisabb az olyan terület, ahol a hortenzia reggelente kap pár órán keresztül napfényt, de déltől naplementéig jobbára árnyékban lehet. A hortenzia latin neve (Hydrangea) annyit tesz „sok víz”, ebből máris kilogikázható, hogy vízigénye átlagon felüli, földjét sosem szabad hagyni teljesen kiszáradni, mindig legyen nedves, ugyanakkor ne áztassuk el túlzottan a töveket, a pangóvíz is káros. Az öntözés gyakoriságát a talaj összetétele határozza meg, a jobb vízmegtartó képességű közegben ritkábban, a lazább, vízáteresztő talajban gyakrabban kell a kannáért nyúlni, de a kulcs az, hogy a hortenzia földjének felső rétegét ne hagyjuk kiszáradni. Az öntözéssel kapcsolatban lényeges, hogy a túlságosan kemény csapvíz következtében a levelek besárgulhatnak, ezt érdemes megelőzni lágy vagy lágyított víz használatával, jó megoldás például a csapadék gyűjtése erre a célra. A hortenzia tápanyag igénye kora tavasztól augusztus végéig havi egy-két alkalommal adagolt tápoldattal elégíthető ki. A metszési feladatokat az átlagos hobbikertész kevésbé kedveli, nekik jó hír, hogy a hortenziával kapcsolatban ilyen feladat igazából nincs, elegendő csupán az elvirágzott, elszáradt részeket lecsipegetni.
Bár a télre most még szinte szentségtörés gondolni is, azonban meg kell említeni a hortenziák téli tartását is. A hortenziákat a tél közeledtével, mikor leveleiket már elvesztették, teleltetni szükséges. Ehhez egy sötét helyiség és alacsony hőmérséklet (5-8 Celsius) kellenek, ez jellemzően egy pincében áll rendelkezésre. Az öntözéseket télen jelentősen ritkítani kell, de ne hagyjuk abba teljesen! Ez persze a cserepes, dézsás példányokra vonatkozik, de sokan kiültetik a kertbe növényüket. Nekik sem kell aggódniuk, a fiatalabb tövek takarással, kupacolással átvészelik az átlagos, nem rekordmínuszos teleket, az idősebb példányok télállósága pedig jó, enyhe védelemmel simán bírják a hideg hónapokat! Praktikus köztes megoldás lehet, ha a dézsás hortenzia dézsáját leássuk a kerti földbe, így az ősz végén a növény egyben, gond nélkül kiemelhető lesz, ráadásul földje összetételét is könnyen beállíthatjuk ilyen módon, máris kiderül, miért lényeges ez!
A hortenziák közül a szokatlan árnyalatú kék példányok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, azonban azt nem mindenki tudja, hogy a ragyogó kékségért tenni is kell! A kék hortenziák ugyanis olykor elvesztik különleges színüket, és „közönséges” rózsaszín virágokat hoznak. A megoldás egyszerű, a kékvirágú növénynek savanyú talajra van szükségük a kék szín előállításához, ezért a kék hortenziákat ilyen savanyú talajba szükséges ültetni (ilyen közeget zsákos kiszerelésben bármely kertészetben kapni), vagy speciális műtrágya adagolásával kell pótolni a hiányt. Az is megoldás, ha időnként a kávézaccot a szemetes helyett a hortenziák földjéhez adjuk, valamint szintén hozzájárul a kékítéshez, ha az öntözővízbe literenként 4-5 gramm timsót adagolunk!
A hortenziák szaporítása dugványozással a leghatékonyabb, erre a műveletre a nyár középső hónapja a legideálisabb. A dugványozáshoz a félfás hajtások használhatók leginkább, egy bimbó és virág nélküli, nagyjából ceruza vastagságú hajtás nyessünk le éles késsel, és ezt gyökereztessük laza szerkezetű, nyirkos földben vagy vízben. 3-4 hét múlva a hajtás elültethető egy normál méretű cserépbe.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
