Szükségleteink elvégzéséről általában szemérmesen hallgatunk, legalábbis nem tesszük közhírré az ezirányú gondolatainkat, problémáinkat, azonban vannak olyan helyzetek, amikor ez a téma közérdekűvé válik, elsősorban mikor a közterületi vécézésről van szó. Budapest régi tartozása, hogy igencsak híján van közvécéknek, és bár ez a hiányosság mindenki - még a városvezetés -  előtt is ismert, a tapasztalat az, hogy csak nem történik semmi változás.

Ezt az állóvizet zavarta fel tegnap egy izgalmas felajánlás, miszerint egy reklámfelületekkel foglalkozó cég 30 darab korszerű, automata vécét telepítene Budapestre (meg még köztéri bútorokat és kerékpártartókat is), cserébe pedig csak félezer plakáthelyet kérnének, az index vonatkozó részletes cikke IDE KATTINTVA olvasható el. Az "adományozó" cégnek ebben az az üzlet, hogy a reklámfelületek értékesítéséből befolyó pénz haszonnal fedezné a tolalettek üzemeltetését, így végső soron mindenki jól járna, az egyszeri városjáró több helyen tudná folyó és egyéb ügyeit intézni, míg a városnak tulajdonképpen semmibe nem kerülne az egész. A kerületi vezetések mégsem repesnek az örömtől, de vajon miért?

Egy automata zuglói közvécé, de vajon működik-e?

A nem egyértelműen pozitív fogadtatás oka, hogy a kerületi vezetések - nyilván némi tapasztalati alappal - attól félnek, hogy az új csodatoaletteket hamar elfoglalnák a hajléktalanok, így borulna az üzlet, ugyanis a reklámfelületekért a város nem kapna használható illemhelyeket. Az égető vécéhiány azonban mindenképp megoldásért kiált, hiszen a fent idézett cikk tanúsága szerint összesen alig 80 közvécé van Budapesten, ezek közül pedig jó ha félszáz működőképes ténylegesen. Felmerülhet a kérdés, hogy mindez miért érdekes egy kertészeti témájú blogon, a válasz pedig elég egyszerű, ahol nincs közhasználatú vécé, ott az emberek azt használják, ami a célra leginkább alkalmas, ez pedig jellemzően valamely zöldterület, egy park, egy füvesített szeglet, egy sor cserje, és így tovább. Ezzel egyfelől a közparkok állaga romlik, vonzerejük csökken, másfelől akinek dolgoznia kell ezeken a helyeken a növényekkel (ez velem is megesik) könnyen forró témába nyúlhat, csaknem szó szerint. Mivel a sokat idézett Bud Spencer elszólással ellentétben a világ nem egy nagy vécécsésze, valamit tenni kéne, ezért jó kiindulási ötlet a felajánlott 30 automata toalett.

Ezen a ponton átadnám a szót magamnak, ugyanis pezsdítő felajánláson és a csodaszép októberi időn felbuzdulva meglátogattam Zugló egyetlen köztéri (ráadásul automata) vécéjét, megpróbáltam bejutni (lelövöm a poént, nem sikerült), informálódtam az ilyen toalettek működtetési költségei, anomáliái felől, próbáltam a helyzetet elemezni és megoldásokat keresni, mindezt pedig videóra is vettem, amit Önök is megnézhetnek azonnal, bő negyedórában, kattintsanak bátran!

Azoknak, akik nem akarnak vagy tudnak videót nézni, röviden összefoglalom a tapasztaltakat, a tényeket és konklúziókat, hogy kommentben aztán ők is hozzászólhassanak:

- a zuglói toalett nem működött ottjártamkor, a pénzt elnyelte, de ajtót nem nyitott

- a szóban forgó vécé üzemeltetői szerint az automata toalettel sok a probléma, megrongálják, belé költöznek, összepiszkítják, és tulajdonképpen állandó felügyeletre és takarításra szorulna, ha valóban vonzó, mindig működő vécéként szeretnék üzemeltetni. Ezzel a megoldással a hajléktalanok is nyugodtan használhatnák, hiszen lenne, aki takarít, adott esetben fertőtlenít utánuk.

- egy, a videóban látható automata illemhely bekerülési költsége nagyjából tízmillió forint, és havi 40-60 ezer forintot "termel" a belépődíjakból

- ha elfogadjuk, hogy használható közvécét csak folyamatosan jelen lévő, a pénzbeszedésen kívül állandóan takarító személyzettel lehet működtetni, akkor egy hevenyészett számítás után egy toalett éves bérköltsége mindennel együtt nagyjából 14 millió forint (három plusz egy beugró munkással számolva, havi 130 ezer nettóval és egy kevés cafeteria juttatással - ennél kevesebbért reálisan senki nem vállal napi nyolc óra klozet takarítást)

- a konklúzió nagyjából annyiban foglalható össze, hogy valóban használható közvécéket nem lehet teljesen automatizáltan működtetni, egyrészt a technika sérülékenysége, de méginkább a használat intenzitása miatt. A megoldás az állandó felügyelet lehet, ami viszont pénzbe kerül, de ezt az önkormányzatok már nem szokták szeretni, pedig enélkül egyszerűen nem működik a közvécé rendszer. A toalettenként számolt évi nagyjából 14 milliónyi összeg laikus szemmel óriási, egy kerület éves büdzséjében viszont már nem egy eget rengető összeg, még ha nem is egy, hanem mondjuk 2-3 vagy akár 5-6-7 kerületi illemhelyről van szó. A kerületi vezetéseknek tehát mérlegelniük kell, hogy áldoznak-e elegendő pénzt olyan közterületi toalettekre, amik valóban hosszútávon használhatóak lesznek, vagy beérik a borítékolhatóan  rövid időn belül működésképtelenné váló automata vécékkel, esetleg mindkét változattól elzárkózva rövidre zárják a kérdést.