Március elseje lévén mondhatjuk, hogy elindult a tavasz, ez pedig elméletileg azt jelenti, hogy a kerti szezon is kezdetét veszi. Természetesen most azonnal még nem vághatunk bele a kertészkedésbe, de ahhoz éppen időben vagyunk, hogy eldöntsük, idén mit szeretnénk a kerttel kezdeni. Sokaknak egyszerűen az a válaszuk, hogy ugyanazt, mint eddig, egyre többen vannak ugyanakkor azok, akik lelkes kezdőként kísérleti jelleggel belevágnának a konyhakerti zöldségtermesztésbe. Ez a bejegyzés elsősorban nekik, vagyis azoknak szól, akiknek még nincs nagy gyakorlatuk az otthoni növénytermesztésben, most szeretnének lekanyarítani egy sarkot a zöldségeiknek, és szívesen fogadnának pár induló jó tanácsot a témával kapcsolatban.
Hiába van már a naptár szerint tavasz, egyelőre még korán van elkezdeni az ásást, kapálást, így első lépésként, készítsünk terveket! Gondoljuk végig, hogy a kert melyik része lenne veteményeskertünk kialakítására a legalkalmasabb, mennyi terület áll rendelkezésünkre, és ebből mennyit vagyunk hajlandóak erre a célra feláldozni. Azt javaslom, először elég egy 2x2,3x3 méteres parcella, ha kicsiben kezdjük, jobban kézben tudjuk majd tartani a dolgokat!
Lényeges azt is végiggondolni, hogy mennyi időt tudunk majd fordítani a veteményes karbantartására, és hogy megéri-e nekünk a befektetett energia és idő azt, hogy házi, minőségi, érett, és friss zöldséget ehetünk a vacsora mellé? Számoljunk le azzal a tévhittel, hogy a gyepes-dísznövényes kertből lekanyarított konyhakertben majd annyi zöldséget termesztünk, amennyivel kiválthatjuk a bolti, piaci vásárlást, mert ez nem fog teljesülni! A saját termesztésű zöldség elsőszámú nyereménye a sikerélmény, a hasznos és produktív hobbi, másodsorban pedig az ízletes termény, és jó esetben valamennyi spórolás a konyhapénzen. Gondoljuk végig, hogy mennyi zöldségre lenne szükségünk, a statisztikák szerint például egy év alatt nagyjából 15-20 kg-ot paradicsomot fogyasztunk el fejenként, ennek a felét/harmadát különösebb gond nélkül meg tudjuk termelni otthoni körülmények között már akár három tő nevelésével.
Nem kell tartani attól, hogy a zöldségek elcsúfítják a kertet, a konyhakerti ágyások dekoratívak, mutatósak is lehetnek!
Miután úgy döntöttünk, hogy lelkesedésünk szárnyal, kiszámoltuk, hogy van elég időnk, érdemes belevágni az ágyás pontos kialakításának megtervezésébe. Az egyik legfontosabb szempont a megfelelő elhelyezés, mivel nem mindegy hova vetünk vagy ültetjük a saját nevelésű illetve vásárolt palántáinkat. Készítsünk egy felülnézeti vázlatot a kertről, rajzoljuk be a nagyobb növényeket, a kerti utat, az épületeket, a nem mozdítható tereptárgyakat, és ezek alapján jelöljük ki a konyhakert helyét. Gyakori hiba, hogy a kezdők óvatosságból a kert egyik félreeső, nem használt részét szemelik ki a célra, mondván, hogy ha balul sülnek el a dolgok, vagy ráunnak a kiskertezésre, akkor ne legyen szem előtt a kudarcot idéző ágyás (vagy hogy úgy általában ne legyen szem előtt a zöldségek termesztési helye). A kiskerti növényeknek azonban az esetek túlnyomó többségében sok napsütésre van szükségük, és a meleg fekvést kedvelik, így utóbbi két paraméter alapján jelöljük ki a helyet, ne az legyen a döntő, hogy hol a legkényelmesebb elhelyezni az ágyásokat!
Fontos: számoljunk azzal is, hogy nem mindig fog tervszerűen sikerülni minden, a kisebb-nagyobb kudarcok kódolva vannak ebbe a műfajba, de ez természetes, és ne szegje kedvünket!
Alakítsunk ki kis ösvényeket az ágyásrészek között, így egyszerűbb és tisztább lesz a gondozás!
Miután eldöntöttük, hogy a kert melyik részét alakítjuk át zöldségeskertté, át kell gondolnunk, hogy milyen zöldségféléket szeretnék termeszteni. Érdemes egyszerűen és könnyen kezelhető zöldségekkel kezdeni, mint például a paradicsom, a bab, vagy a paprika, de persze az is fontos szempont, hogy mit szeretünk, mit eszünk szívesen. Ne az akciós vetőmagokat válasszuk, csak azért mert akciósak, ugyanis hiába olcsó például a padlizsán vetőanyag, ha senki nem szereti otthon a padlizsánt! Miután kiválasztottuk, hogy miket szeretnénk termeszteni, fontos utánanézni ezek helyigényének is. A paradicsom körülbelül 30x60 cm-es területet igényel, míg a paprika 20x40 cm-es földdarabon is vígan elél, de az igények zöldségenként teljesen eltérőek lehetnek. Ezután jön az ágyás kialakításának megtervezése. Fontos szempont, hogy a fenntartási munkákat - öntözés, kapálás – minél könnyebben el tudjuk végezni, erre a legjobb megoldás, ha sorokba ültetjük a növényeket.
Tipp: Nem kell csak és kizárólag zöldségféléket ültetni a veteményesbe, telepíthetünk különböző fűszernövényeket, mint például a bazsalikom és a menta, vagy gyógynövényeket (kamilla, körömvirág) melyek termesztése egyszerű, így hamar sikerélményt könyvelhetünk el nevelésükben.
Nem csak ágyásról lehet szó, a futóbab ilyen tetszetős sátras támasztékra is terelhető, így látványelemként is kiváló!
Az ágyás helyét akkor ássuk fel, ha elmúltak a fagyok, és a talajba már könnyedén be tudjuk szúrni az ásót. A veteményesünk lehet emelt ágyáson is, melynek a lényege, hogy építünk egy körülbelül 0,2-0,8 méter magas téglalap, négyzet vagy kör alakú vázat téglából, fából különböző terméskövekből. Ezt a vázat feltöltjük földdel, és ebbe alakítjuk ki a veteményesünket. Ez azért jó, mert a növényeink gyökerét távol tartja a pangó víztől, emellett a fenntartása is könnyebbé válik, ráadásul az emelt ágyásokba sokkal kevesebb gyomkezdemény és kártevő jut be! A termesztésre használt terület közegét gyakran gazdagítani kell tápanyagokkal (az igények itt is eltérőek zöldségenként) például tápanyagdús virág-, vagy termőfölddel, műtrágyával vagy szerves tápanyagokkal, szarvasmarhatrágyával, illetve a komposzt is kiváló talajjavító adalék (akár idővel egy saját komposztálót is készíthetünk).
A következő lépés már a magok kiszórása, vagy a palánták kiültetése, aminek ideje függ a növény tenyészidejétől, a hőigényétől és attól is, hogy mikor szeretnénk a termését fogyasztani. Sok zöldségfélét már februárban lehet vetni, persze ilyenkor még csak a palántanevelésről van szó, tehát nem a kerti ágyásokba szórjuk ki a magokat. Kövessük a vetőmagok csomagolásán feltüntetett ültetési rendet, vagy bátran használjuk az internetet információszerzésre az ültetési időkkel kapcsolatban (is).
Nem kell megijedni, a fentiekben vázolt kisméretű konyhakerttel várhatóan nem lesznek különösebb problémák, és nem is fog időrabló hobbivá válni a dolog. természetesen kártevők megjelenhetnek, növénybetegségek is felüthetik a fejüket, de minden problémára létezik (akár biokertészeti, vegyszermentes) megoldás. A növények gondozása az esetek többségében gyommentesítésből, talajlazító kapálásból, öntözésből, és egyéb apróbb feladatokból áll, melyeket a kezdők is könnyen elvégezhetnek. A zöldségtermesztés mindenképp igényelni fog rendszeres munkát, némi tanulást, és persze jelentős mennyiségű türelmet is, azzal pedig számolni kell, hogy sosincs garancia a tökéletes végeredményre, de a gyakorlat idővel mesterré tesz majd minket, a leszüretelt, tányérra tett saját termény pedig szinte mindenért kárpótol majd!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.