Aki régebben követi írásaimat, az tudja, hogy élénken érdeklődöm a budapesti parkok, zöld szigetek iránt, rendszeresen körbejárom az említésre méltó füves-fás tereket, hogy kedvet csináljak másnak is a parklátogatáshoz, vagy éppen dicsérjem, esetleg kritizáljam azokat. Most a IX. kerületben jártam, nem először, Ferencváros ugyanis nagyon erős a szép, rendezett parkokban, a Tűzoltó utca kicsi, de felettébb érdekes zöld tereiről már korábban írtam is, most pedig egy kifejezetten nagy zöldterület kerül porondra. A Nehru partról van szó, mely nevében egy kicsit csalóka, hiszen valójában egy méretes parkról van szó, de persze egyben part is, hiszen közvetlenül a Duna mellett terül el. Korábban is parkosított terület volt itt, amennyire ismertem, inkább kutyafuttatóként funkcionált, persze gyepes területből korábban sem volt hiány, így heverésre akkor is alkalmas volt, de ízléses zöldterületként nehezen lehetett említeni. A kissé elhúzódó felújítás eredményét most lehet látni (bár a hírekbe nemrégiben a balesetveszélyessé vált sétány miatt került be) és csupa jót lehet mondani a mostani állapotokról. Az alábbi képek tegnap készültek, könnyen lehet, hogy az ősz utolsó nyárias, meleg napját sikerült kifognom, így jó eséllyel az alábbi képeken lehet idén utoljára fürdőnadrágban napozó urakat látni a Nehru parton, persze nem csak emiatt lesz érdekes az alábbi, több galériára bontott monstre képfolyam!

A Boráros tér felől közelítve az első érdekesség a Petőfi híd alatt kialakított bringapálya (sajnos a szakszerű nevét nem tudom) mely persze nem csak bringásoknak, hanem a görkorisoknak és a rollereseknek is rendelkezésükre áll. A pálya hihetetlenül jól illik az indusztriális miliőbe, igényes kialakítású, és valóban olyan elem, mely pezsgést, életet hozhat egy egyébként hagyományosan holttérként létező helyszínbe, ráadásul itt aztán senkit nem zavarnak a srácok, plusz a hely fedett, tehát esőben, zordabb időben is használható lesz. Szóval a Nehru part egy hatalmas piros ponttal indul, mielőtt még az első fűszálat elérnénk.

A part Petőfi híd felőli csücske gyepes, fás területtel kezdődik, masszív köztéri bútorok találhatóak itt, a padokkal ellátott asztaloknál mehet majd a zsugázás vagy a sakkozás, régimódi, de kellemes hangulatot árasztanak a bumfordi elemek. Ami rettentően tetszik - és ezt más parkoknál is mindig kiemelem - hogy a terület nem sík, hanem dimbes-dombos, ezek az alig méter magas halmok megtörik az egyhangú felületet, izgalmassá, hullámzóan lüktetővé teszik a parkrészt, újabb nagy piros pont. Szuper sportpálya is helyet kapott itt, nem alibizésről van szó, betonos pályán lehet focizni vagy kosarazni (utóbbit egyszerre négy csapat is teheti), a magas kerítés pedig indokolt a Duna közelsége miatt. A ketrecen kívül mini kültéri edzőterem is létesült, mindössze négy "géppel" de a célnak tökéletesen megfelelnek. 

Beljebb haladva a játszótér a következő érdekesség, ez is kerítéssel elkerített, ami praktikus a szanaszét szaladgáló kicsik miatt. Szép, igényes játékok, nagy játéktér, itt sem alibi a dolog, valóban használhatónak tűnik a játszó, a végén pedig, még belül, jókora füves terület is akad, ahol lehet egyet nyújtózni, vagy a kicsikkel együtt kiülni egy pokrócra úgy, hogy nem kell minden másodpercben figyelni őket. Remek dolog, hogy a játszótéren belül külön szemetesek vannak, ráadásul szelektív kukák, így a gyerekek a játék mellett nemi környezettudatos okítást is kaphatnak.

A Bálna felé tovább sétálva következik a part valódi parkos része. A gyep még kicsit erőtlen, de üde zöld színű, és hatalmas felületeken terül el, van itt hely bőven tollasozni, frizbizni, vagy csak kifeküdni, ráadásul a nagy, lombos fák is megmaradtak, így árnyékból is akad bőven. A díszparki jelleget remek összeállítású vegyes ágyások erősítik, díszfüvek, alacsony örökzöld cserjék, és színes virágok alkotnak ízléses kavalkádot. Mindenhol látni a csepegtető öntözőrendszert, ami jó jel, így a tartósság alapfeltétele megvan, a most még sok helyütt láthatóan kanyargó nem túl szép vezetékeket a növények hamar el fogják fedni, és a látvány hibátlan lesz. A Nehru part ezen parkosított, de messze nem csupán díszparki része egészen a Bálna csücskéig kitart, és persze nem csak a szépen kialakított növényegyüttesek teszik vonzóvá, hanem az egyedülállóan szép panoráma is, kevés park büszkélkedhet ilyen szép kilátással, és a folyó ilyen mértékű közelségével.

(A képre kattintva galéria nyílik!)

És akkor az apróságok, kisebb nagyobb érdekes elemek, amik még izgalmasabbá, vagy praktikusabbá, élhetőbbé teszik a Nehru partot. Kattintsanak a galériára, a képek mellett rövid leírásokat olvashatnak!

Mivel kertész vagyok, és nem tájépítész, vagy várostervező mérnök, csak a saját benyomásaimra tudok támaszkodni a Nehru part megítélésekor. Úgy gondolom, hogy a tágan értelmezett belváros egyik legjobb parkja született most meg, nagyon érződik rajta az odafigyelés és az átgondoltság, a bringapálya kiváló ötlet volt, a hullámzó felületek izgalmasak, a játszótér valóban használható, és a nagy nyílt tereket sem vették el a kilátogatóktól, az egész terület ízléses, látványos, nyugat-európai ízű, nálam csillagos ötöst érdemel.

A képek szerző fotói.