A kerti munkák többsége fárasztó, hajolgatással, cipekedéssel, szöszmötöléssel járnak, ám a fűnyírás nem reprezentatív felmérésem alapján a legkevésbé kedvelt kötelező elfoglaltságok közé tartozik. A gépet elő kell venni, a hosszabbítót kibogozni, átnézni a pázsitot pengecsorbító kövek és szétszórt játékok után, majd következik az unalmas tologatás, figyelve a kanyargó vezetékre, a végén pedig jutalomként jön a levágott fű összegereblyézése (már ha nincs gyűjtője a gépnek). A szomszédok perlekednek miatta, a kisgyerekek félnek a hangos szerkezettől, a kutya utálja, mégis muszáj megtenni időről-időre. Hogy kicsit más kontextusba helyezzem ezt a sokaknak utálatos teendőt, bemutatok pár igencsak érdekes, szokatlan fűnyíró gépet, hátha egy-két extra darabot látva megjön a kedv a nyíráshoz, vagy éppen kiderül, hogy az otthoni gépünk milyen komfortos és jól használható! 

1870-ből származik ez a hirdetés, mely egy kétfunkciós fűnyírót kínál. Az egyik funkció a kézzel tolás, a másik a lóval vontatás. Nyilván utóbbi kényelmesebb, ám hogy a lópata nyomokat hogy tüntette el a kertész, az külön kérdés..

Ez a fenti darab olcsóbb és könnyebb változata, a kézi fűnyíró-toliga, ilyet manapság is lehet kapni, saját tapasztalatom, hogy igen gyenge hatásfokkal működik, igaz nekem csak egy veterán darabhoz volt szerencsém.

Variáció ugyanarra a témára, de mennyivel szórakoztatóbbnak tűnik! Megszállott kerékpárosoknak kötelező, és ha beszerzünk egy ilyet, a gyerekre sem kell többször rászólni, hogy ne biciklizz a füvön!

A fűnyírásban a gép tologatása a legfárasztóbb, ezt küszöböli ki a légpárnás gép. Mint az megfigyelhető, a lebegő szerkezet kezelése kutya könnyű, működés közben azonban valószínűleg eléggé hangos.

A benzines fűnyíró az otromba hangja mellett, még füstöl is, az elektromos darabok pedig nem túl energiatakarékosak. Ha azonban a napelemes változatot választjuk, megnyugodhatunk, hogy az utálatos munka nem lesz hangos, és még a rezsiszámlánkat nem növeli túlzottan.

Nem minden kert vízszintes, sokszor erősen lejt a birtok, és ha a domboldalon gyep is van, kész rémálom a vágása. Ezért alkotta meg Werner Müller német mérnök és kertbarát a rézsűn használható fáradságmentes fűnyírót, mely nemes egyszerűséggel bedől a lejtőnek, akár italunkat is a kormány mögé rakhatjuk, nem borul ki.

Ez itt pedig a robotfűnyíró, az egészen lusta, vagy totális időhiányban szenvedő kerttulajdonosoknak. Az automata szerkezet a kellő időben portyára indul, és önállóan, zokszó nélkül elvégzi azt, amit nekünk soha nem akaródzik. Sajnos a nyesedék gereblyézését nem ússzuk meg így sem.

Ez már a jövő, a Honda robotfűnyírója, melyet stílszerűen egy robotember mutat be, kérdés, hogy a nagy robot gereblyézik-e a kicsi után, mert úgy lenne az igazi.

A fűnyíráson mindenki szeretne gyorsan túllenni, egy ilyennel pedig aztán tényleg gyors a művelet. A bökkenő, hogy ez a versenygéppé alakított fűnyíró már nem nyír füvet, cserébe veszettül tud száguldani. Ennek ellenére úgy sejtem férfitársaim többsége mégis ezt választaná.

Végül pedig a legolcsóbb és legegyszerűbb, ám egyben a leglassabb szerkezet, a nyúlmotoros fűnyíróketrec. Működése egyszerű, a kívánt helyre toljuk, a többi a nyúl dolga. Ha végzett, gurulhat is odébb. Talán némi hátrányt jelenthet a nyúl elszórt bogyókészlete, de így egyben a trágyázás is megoldott.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.