A cím talán kicsit túlzás, de némi igazságot azért hordoz, a szóban forgó mikulásvirág ugyanis nevéhez hűen kötődik a decemberi ünnepi időszakhoz, mérgezősége miatt pedig a fenti jelzőt is kiérdemli kis túlzással. De hogy a kályhától induljunk, a minap egy télen is virágzó dísznövényről esett szó, és ott többek közt a mikulásvirág is megemlítésre került, azzal az ígérettel, hogy még visszatérek rá, ez történik most.
De miért érdemel a mikulásvirág minden évben pár sort? Két fő ok miatt, az egyik a már említett mérgező mivolta, amit érdemes minél többször hangoztatni, mert kevesen feltételezik erről a kedves, ünnepi növényről, hogy nem is annyira kedves, a másik pedig a jellemző tartási problémák köre, ugyanis a mikulásvirág elég kényes, csalódási faktora így igen magas. Nézzük előbb a gondozási buktatókat.
A mikulásvirág számunkra bő arasznyi cserepes növényt jelent, azonban eredeti élőhelyén terebélyes fává is nevelhető
A mikulásvirág a december ezüstérmes slágernövénye, de csak a karácsonyfa örök első helyezése miatt. Az Euphorbia pulcherrima-t mintha direkt az évvégi ünnepi időszakra teremtették volna, zöld-piros színösszeállítása kifejezetten passzol a karácsonyi dekorációkhoz, ráadásul éppen az év utolsó heteiben pompázik a legszebb színekben. A mikulásvirág érdekessége, hogy nem virágaival hódít, azok jelentéktelenek, hanem elszíneződő, piros felleveleivel kápráztatja el a nagyérdeműt. Népszerűség ide, vagy oda, a mikulásvirág gyakran okoz csalódást, elsősorban leveleinek idő előtti elvesztésével, ami pedig a hőmérséklettel áll összefüggésben. A fő gond, hogy a mikulásvirág 10-15 Celsius között érzi magát a legjobban, ami a téli, fűtött szobában nehezen biztosítható. Tartása ennek ellenére lakáskörülmények között sem reménytelen, de a december végéig pirosló fedőlevelek megtartása túlfűtött, erősen száraz levegőjű szobákban csaknem lehetetlen. Mit lehet akkor tenni? Ha összeadjuk ennek az eredendően trópusi növénynek a főbb igényeit - 10-15 Celsius és sok fény - akkor máris kirajzolódik a megoldás, mégpedig egy ablakpárkány képében, lehetőleg nem a legmelegebben tartott helyiségben. Arra mindenképpen ügyeljünk, hogy ez a növény érzékenyen reagál a szellőztetéssel járó huzatra és gyors hőmérséklet változásra, így ablaknyitás előtt tegyük át máshova ideiglenesen. Az öntözés is kardinális kérdés a mikulásvirág esetében, nem elég, hogy bő öntözést kíván, de az öntözés intenzitása összefügg a hőmérséklettel, tehát ha mikulásvirágunknak sikerült alacsonyabb hőmérsékletű területet találni, akkor az öntözéseket is ritkíthatóak, és fordítva. A mikulásvirág a párásítást is szívesen fogadja, készítsünk neki például párologtató tálcát (cserepét egy olyan tálcára rakjuk, melyre kavicsot, kőzúzalékot szórtunk, majd az egészre vizet öntöttünk). Feledékeny mikulásvirág tulajdonosoknak jó öntözési tipp, hogy a növény földjének teljes kiszáradása környékén (nagyjából hetente) a növényt cserepestül merítsék meg egy lavór vízben. A rejtélyes mikulásvirág-elhalásoknak lehet még egy általánosabb oka, ez pedig a közegre vezethető vissza. Gyakori, hogy ezt a dísznövényt (mint sok másikat) tőzegbe ültetve kínálják. A tőzeg egy remek közeg, de tápanyagot nem tartalmaz, azt hozzáadott műtrágya biztosítja. Mikor ez kimerül, a növény is haldokolni kezd a jól beállított hőmérséklet, a gondos öntözés, és a kellő fénymennyiség ellenére. A megoldás kézenfekvő, vásárlás után ültessük át a mikulásvirágot, az általános virágföld teljesen megfelelő.
A mikulásvirág virága jelentéktelen, piros fellevelei adják díszítőértékét
Mi lesz veled mikulásvirág?
A mikulásvirág azért is népszerű decemberben, mert ilyenkor jár dekorációs értékének zenitjén, egyszerűbben szólva, ahogy az év véget ér, úgy a mikulásvirág is lassan nyugovóra tér, januárban leveleit elhullajtja, és a csalódott tulajok rendszerint kidobják. Ez azonban hiba, a mikulásvirág évelő növény, tehát nem pusztul el ilyenkor. Ha megtartanánk ünnepi díszünket, a teendők a következők. Januártól kezdve ritkítsuk az öntözéseket, egészen addig, míg a növény minden levelétől megszabadul, majd a tövet nagyjából 15 centis csonkra vágjuk vissza, és májusig pakoljuk el egy csendes, sötét sarokba (például a pincébe). Havonta kétszer gyengén öntözzük, és mérsékelten párásítsunk a közelében. Május folyamán ültessük át friss, tőzeggel kevert virágföldbe, és az öntözéseket is tegyük rendszeressé. Kis szerencsével a következő karácsonyra már nem kell költenünk új példányra!
A mikulásvirág mérgező mivoltára is ki kell térni pár mondat erejéig. Az Euphorbia pulcherrima enyhén mérgező növény, hasonlóan a kutyatejfélék családjába tartozó rokonaihoz, mérgező tejnedvet választ ki. Ezzel érintkezve bőrirritációban lehet részünk, ami ugyan nem jelent súlyos mérgezést, de eléggé kellemetlen lehet, ezért a növényt óvatosan érintsük meg (sokan gumikesztyűt húznak, ha növényhez érnek), és ne engedjük, hogy gyerekek simogassák a vonzó, piros leveleket. A növényi részek lenyelése heveny hasfájást, hányást, rosszullétet okozhat, ez főleg kisebb gyermekeknél fordulhat elő. A veszély a lehullott levelek esetében is fennáll, ezért azokat minél előbb tegyük a szemetesbe, valamint a növény érintése után mindig alaposan mossunk kezet.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.