Lassan tényleg megkapjuk a farkasordító hideget, és a kerti szezonnak végleg búcsút intünk erre az évre (meg a következő elejére), így több figyelmet kaphatnak a benti növények, főleg, hogy a karácsony közeledtével minden háziasszony megsokszorozott erővel díszíti, csinosítja a lakást, amiben persze a színes virágoknak is fontos szerep jut. Téli virágzó növényt azonban nem is olyan könnyű találni, legalábbis a választék jóval kisebb, mint nyáron például. A december egyik nagy slágere a mikulásvirág, ami hamarosan egy saját bejegyzést is kap majd, a tradicionálisabb, télen virágzó cserepesek közé pedig a korallvirág, a ciklámen, a lilom, vagy az amarillisz tartoznak, ám figyeljünk rá, hogy ezek mindegyike mérgező, vagy irritáló hatású, ezért kisgyermekes háztartásokban fokozott óvatossággal tartsuk őket. Szintén az év végi kínálat része a broméliafélék közé tartozó guzmán bromélia, ami szerintem az egyik legszebb választás, és amiről a következőkben szó lesz, mint az a címből már egyébként bizonyára kiderült.

Trópusi hangulat decemberben

A bromélia, vagyis jelen alanyunk pontosabban a guzmán bromélia (Guzmania lingulata, vagy guzmánia) kiváló ünnep környéki növénydekoráció, narancsos, pirosas színe okán jól illeszkedik az emelkedett hangulathoz, és az ilyenkor szokásos hasonló színű dekorációkhoz, egyedi megjelenésével pedig formabontó dísze lehet a lakásnak. Ha már ilyen szépeket lehet erről a növényről mondani, nézzük, ki is ez a messziről jött idegen, aki épp a mi fagyos telünk idején ragyog teljes pompájában?

Szobanövényként persze nem kell fa a tartásához, standard cserepes növényként nevelhető

A guzmán bromélia természetes élőhelye elsősorban Nyugat-India, valamint Közép-, és Dél-Amerika, jobban mondva ezen területek őserdei. A nálunk szobanövényként tartott bromélia eredetileg fán lakik (ún. epifita), mérete kompaktnak mondható, tehát garzonlakásokba például nyugodt szívvel ajánlható, nem fogja kiszorítani a falak közül a háziakat. A guzmán bromélia a mikulásvirághoz hasonlít abban, hogy elsősorban nem virágaival kápráztat, hanem elszíneződő fellevelei adják esztétikai értékét. Ezeket a színes felleveleket az év utolsó hónapjában hozza, így a fakuló szobai flórát hatásosan dobhatja fel, szintén télen bontott virágzatát pedig akár hat-nyolc hétig is megtartja, így minden amatőr lakásdekoratőr megbecsült barátja lehet. 

Érdekes, feltűnő színek

A sok kedvező tulajdonság mellett meg kell említeni, hogy messziről jött díszünk kissé kényeske, tartása odafigyelést igényel, de azért nem kell szakképzett kertésznek lenni hozzá. A guzmán bromélia a szűrt fényt kedveli, ezért nyáron ne állítsuk közvetlen sugárzásba, télen pedig igyekezzünk lehetőség szerint fényárba helyezni. Személyében végre egy olyan növényt üdvözölhetünk, amelyiknek nem kell télen, a fűtött szobában valami hideg sarkat keresnünk, ugyanis a meleget szereti (hőmérsékleti optimuma 21 Celsius), virágait pedig akkor hozza, ha legalább 24 Celsius fokban álldogálhat. A legalacsonyabb hőmérséklet, amit még tolerál, az a 15 Celsius, ez decemberben, lakásbelsőben nyilván nem fenyegeti. Szellőztetéssel biztosíthatunk neki friss levegőt, ezt egyébként is megtesszük olykor, ám a broméliát ne tegyük ki huzatnak, és a hirtelen hőmérséklet változás okozta hősokktól is óvjuk, amennyire lehet (például vigyük másik helyiségbe alapos szellőztetés előtt).

Nyáron a guzmán bromélia mehet a teraszra, balkonra

Az öntözés már macerásabb feladat, elsősorban azért, mert a guzmán bromélia nagyon kényes a víz minőségére. Lágy, mészmentes vizet kíván, ezt például egy-két napig állni hagyott csapvízzel biztosíthatjuk neki. Alulról öntözzük, ugyanis ha szokás szerint fentről kapná a nedvességet, hamar rothadásnak indulna a gyökérzete. A felesleges vizet körülbelül fél óra elteltével egyszerűen öntsük ki az alátétből, a következő öntözést pedig csak akkor ejtsük meg, ha földje már kiszáradt, ez rendszerint hetenkénti, néha kéthetenkénti alkalmat jelent. A párásítás is fontos, nyáron naponta spriccelhetjük, télen ritkábban szükséges. Mivel a növény kifejezetten szereti a párás helyeket, akár ablakos fürdőszobába is tehetjük (ha van ilyenünk). A párahiányt a levelek végének száradása jelzi, tekintsük ezt intő jelnek! Ami fontos még, hogy tőlevélrózsáját ne hagyjuk kiszáradni, innen veszi fel a legtöbb nedvességet, vagyis löttyintsünk ide is mindig vizet.

A látványos broméliaféle egyébként az ananász rokona!

Szomorú hír, hogy a növény élettartama mindössze három év, ezalatt csupán egyszer virágzik (de mint az már kiderült, a színes fellevelek legalább annyira dekoratívak, mint a virágzat). Ha folytatni szeretnénk a broméliatartást, akkor sarjakkal szaporíthatjuk növényünket. Ilyenkor az elvirágzást követően, a tőnél megjelenő kis sarjakat figyeljük, melyek ha már fél arasznyiak, vágjuk le őket késsel, és ültessük külön cserépbe. A sarjakat savanyú virágföldbe telepítsük, és biztosítsunk nekik 20-25 celsius fokos hömérsékletet. A guzmán broméliát a legtöbbször a virágzásakor kínálják, mivel ekkor a legszebb, és tegyük hozzá, ilyenkor a legkönnyebben eladható. Sajnos a növény ezt követően nemsokára elpusztul, így a virágzást követően már csak a sarjakkal törődjünk, feltéve persze ha szeretnénk új, saját nevelésű példányt.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.