Bár a napokban az internetadótól volt hangos a sajtó és közvélemény, más adónemek is születtek, melyek kisebb visszhangot váltottak ki, ilyen például a művirágokat ezentúl terhelő magasabb sarc. A terv szerint a jövőben a művirágok kilója után 1900 forint adó fizetendő, ami tulajdonképpen ellehetetleníti a plasztik növények piacát. Kérdés, hogy ezen is fel kell-e annyira háborodni, mint az internetadón, vagy inkább örüljünk annak, hogy a műanyag virágok kihalásra lesznek ítélve?

Tradicionális kínai selyem művirág

Mikor művirágot említünk, általában valamilyen '80-as évekbeli szörnyű fröccsöntött giccsparádét képzelünk el, ám a művirágok története jóval régebbről indul, és a mesterséges növények nem is voltak mindig olcsó bóvlik. Az antik görög világban és a római birodalomban is használtak mesterséges növényeket, természetesen dekorációnak, azon nyilvánvaló praktikus okból kifolyólag, hogy a művirág nem hervad el, vagyis tartósan díszít. Ekkoriban persze műanyagról még szó sem volt, a művirágok csontból, agancsból, vagy fémből készültek. Ugyanebben az időszakban, de kicsit keletebbre, Kínában szintén nagy divatja volt a művirágnak, itt elsősorban selyemből készültek a művészi kompozíciók, melyeket sokáig csak a leggazdagabb családok hölgytagjai viselhettek ruháikon. Európában a XII. században indult újra hódító útjára a művirág-trend, elsőként az olasz kézművesek gyártottak mesteri műnövényeket, főképpen selyemhernyók gubóiból, de a művirág piacon mégis a franciák lettek egyeduralkodók a következő háromszáz évben, Franciaországból terjedt el a műnövény divat Angliába és Észak-Amerikába is. A mesterséges virágok fénykora vitathatatlanul a virágmániás viktoriánus korszak volt, amikor természetesen a művirágok is fontos szerephez jutottak, még mindig főképpen selyemből elkészítve. 

A mai műanyag művirágok alig pár évtizedes múltra tekintenek vissza, az olcsó és könnyen formálható műanyagok megjelenésével és elterjedésével kerültek elő a fröccsöntött virágok, melyek nem éppen a szépségükről híresek, de persze a drágább, művészibb változatok akár szemrevalóak is lehetnek. A műanyag virágoknál azonban izgalmasabbak azok a műnövények, melyek más technikákkal készülnek, és sokszor valóban tényleg magas esztétikával rendelkeznek. Ilyen művirágok készülhetnek agyagból, gyurmaszerű műanyagból, szappanból faragással, a hagyományosnak mondható selyemből, vagy a finom formákra csak nehezen alakítható üvegből.

A clay-flower művészete elsősorban Thaiföldön népszerű, de Oroszországban is régi hagyománya van

Itt pedig ételfotózáshoz készülnek viasz-alapú műzöldségek, az eredmény egészen fantasztikus

Az tehát, hogy minden művirág csúnya és ízléstelen, egész biztosan nem igaz, de az is tény, hogy az olcsó, kevésbé igényesen megformázott műnövények inkább nevetségesek, mintsem díszesek. Én természetesen továbbra is azt ajánlom, hogy ahol csak lehet, inkább élő növényt vessünk be, melynek persze vannak igényei, és sajnos nem is örök életűek, azonban szépségük és természetességük kárpótolni fog minket halandóságukért. Aki pedig a jövőben művirágot szeretne, számoljon azzal, hogy drága lesz a beszerzés, ám azt hiszem a művirágadó miatt mégsem lesz tüntetés, és ez talán jól is van így.

Óriási kínálatú művirág bolt Rómában. Igény van a művrágra, az biztos

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.