Az őszt sokan, mint a kerti teendők nélküli időszakot ismerik, ami persze nem igaz, ez egy nagyon izgalmas időszak kert-szempontból, rengeteg mindent lehet ültetni a hagymásoktól kezdve, az évelőkön át, egészen a sövényig, vagy gyümölcsfákig. Ilyenkor kezdhetjük el a komposztálást, ha még nem tettük volna meg, de akár a fák kivágását, az ágak visszanyesését is a jelen hetekben intézhetjük. Szóval kisebb-nagyobb feladat akad bőven, ugyanakkor az ősz sok helyen az átfogó kertfelújítás, vagy (át)építés időszaka is. A nagyobb lélegzetű feladatok közé tartozik a kerti tó építése is, már amennyiben vágyunk ilyesmire, és tapasztalataim szerint sokak szeretnének ilyen extra dizájnelemet a kerítésen belül. Most tehát a kerti tó építéséről lesz szó, mégpedig gyakorlati lépésekben vázolva azt, nem elsősorban azért, hogy használati útmutatót adjak az ilyen látványelemhez, sokkal inkább azért, hogy a laikusok, az érdeklődők, az "elsőtavasak" lássák, hogy mivel jár a dolog.

A kerti tóról általában ilyesmi kép él a fejünkben, a gyakorlatban azonban rögös az út idáig

A konkrétumok előtt tisztázni szükséges, hogy a kerti tó valóban nagyszerű dolog, de korántsem annyiból áll, hogy ásunk egy lyukat, belerakjuk a slag végét, megnyitjuk, és egy óra múlva készen vagyunk (hasonlót ugyanis láttam már). A kerti tó pazar dísz lehet, azonban sok a feladat vele, maga az építés is fáradságos és nem alacsony költségű beruházás, de fekete leves a tó folyamatos szinten tartása, hogy dekorációs értéke állandó legyen. Még bonyolultabb az egész, ha élő, vagyis halas, békás, szitakötős tó a cél, ajánlott tehát az első kapavágás előtt egy kertészeti szakemberrel konzultálni, hogy képbe kerüljünk a buktatókat, teendőket, költségeket illetően. Az általánosságokat félretéve következzen tehát a hangsúlyozottan tájékoztató jellegú kerti tóépítő gyorstalpaló. 

A kerti tavat a természet rendjének megfelelően ideális esetben a kert legmélyebb pontjára illik megálmodni, formája lehetőleg elliptikus, vagy vese alakú legyen. A méret tág határok között mozoghat, a meghatározó körülmény, hogy mit szeretnénk látni benne. Halas dísztó esetében például másfél méternél nem lehet sekélyebb a legmélyebb pont, mivel odáig nem fagy be teljesen a víz, és a halak így az alsóbb részeken kibírják majd a telet. Halakkal benépesített tó esetén télen nem szabad majd elfeledkezni a jég rendszeres feltöréséről az oxigén ellátás miatt, valamint a téli etetés is fontos, ha tavasszal szeretnénk még mozgást látni a vízben. Növényekből is válogathatunk: léteznek mély vizet kedvelő fajták, és vannak, amelyek csak alacsonyabb állású vízben élnek meg, tehát tudatosan kell kiválogatni a flóra képviselőit. Gyakori hiba, hogy a túl hogy meredek falú tavakon nem marad meg semmilyen aljzat, ennek következtében a csúf fekete fólia látszik ki a víz alól. Ennek elkerülésére érdemes a tó szélein lankásabb rézsűt kialakítani. Szintén sokan helytelenül fektetik le az aljzatot biztosító fóliát, ugyanis a kiásás után a meder falát tömöríteni kell, erre pedig 5-10 cm vastagságban homokot kell teríteni.

Geotextília-terítés

A jó helyválasztás, az átgondolt forma, a kisásás, és a fólia lefektetés után jön a második nagy lépés, ami a geotextília kihelyezése. Geotextíliából vastagabb fajtát kell használni, viszonyításképpen a kerti ágyások gyom nélkül tartásához a 130 g/nm-es mérőszámú fólia a megfelelő, ami értelemszerűen kevés a tavi alkalmazáshoz, ehhez mert kiszúrhatják, kiszakíthatják a kövek és a gyökerek. Kerti tó aljára ezért legalább 200 g/nm-es geotextíliát használjunk. A fóliázásnak itt még nincs vége, a lefektetett geotextíliára kerül a tófólia, amiből a későbbi problémák (szakadás, kilyukadás) elkerülése miatt javallott a jobb minőségű (és egyben drágább) verziókat választani. Rendszerint az egy mm vastagságú fólia elegendő, de minél nagyobb tavat képzeltünk el, annál inkább szükséges szakember bevonása is, hogy az eredmény valóban ízléses és tartós legyen.

Tófólia

Mire ideérünk, a tó már nagyjából formát ölt, és a belseje közel készen van, de hátra van még a megfelelő szegélyezés.A tó szegélyének stabilnak kell lennie, hogy meg tudja tartani a víz és a fólia súlyát is, valamint a szélére ráálló bámészkodókét is. A legjobb ezért a betonba ágyazott kerti szegély, amin legalább fél méter hosszan át kell hajtani a fóliát, amit csak akkor vágjunk körbe és rögzítsünk, ha végeztünk egy próbafeltöltést. Így a tóban lévő fólia biztosan elfoglalja a neki szánt területet, és elkerülhető, hogy káros feszültségek lépjenek fel később, a lerögzítés után. A fóliát a szegélyen áthajtva kell rögzíteni föld vagy kavicstakarással.

Tószegély-kialakítás

A befejező harmadik lépés a már majdnem kész tó végleges arculatának kialakítása, vagyis az aljzat és a növényegyüttes beillesztése. A tó aljzata lehet kavics, kisebb-nagyobb sziklák, esetleg homok is, körülbelül 5-10 cm vastagságban. A növényeket akár a homok aljzatba elszórva vagy a számukra kialakított ültetőgödrökben helyezhetjük el. A tó akkor lesz a legszebb, és a leginkább természetközeli hatású, ha nem látszik a fólia, amit még a szegélyen is takarjunk el, a szegélynek egyébként sem kell kilátszódnia, csupán szintje legyen a tó vízszintje felett. A partra ültessünk úgynevezett vízpart-imitátor növényeket, például különböző sásféléket (a Cyperaceae család megfelelő tagjait), illetve különböző díszfüvek. Ezzel a tó tulajdonképpen készen is van, a halak fajtájának kiválogatását a legjobb, ha szakemberre bízzuk, a békák, rovarok pedig invitálás nélkül is megjelennek majd.

Elkészült

Ez a pár bekezdésnyi tóépítési gyorstalpaló persze nem fedi a valóságot abban a tekintetben, hogy a tóépítés igencsak összetett és szakértelmet kívánó munka, melyet teljesen kezdőknek nem ajánlok önerőből, leírásokból ötleteket gyűjtve elvégezni. Egy kerti tó költsége egy díszágyáshoz képest például többszörös költség (ami nagyban függ a mérettől, és a kialakítás részleteitől), ráadásul a tó egy kert a kertben, melyet folyamatosan gondoznunk kell, különben nemhogy nem lesz látványos, de egyenesen csúffá válik. Tapasztalataim szerint a kertjükbe tavat építtető tulajdonsok jóval több, mint fele utólag megbánja a beruházást, ám a visszacsinálás költséges és értelmetlen folyamat, így a kerti tóval adott esetben egy jó adag bosszúságot vehetünk a nyakunkba. A szépen karbantartott, szakszerűen kivitelezett, ízléses megjelenésű tó ugyanakkor igazi ékköve lehet a kertnek. A tavi örömökkel kacérkodó kertészeknek első körben azt ajánlom, hogy kezdjék a műfajjal való ismerkedést egy olcsón kialakítható dézsás minitóval, és ha örömüket lelik a dologban, csak akkor vágjanak bele a nagyobb verzió megépítésébe. 

Kezdőknek, bizonytalanoknak elsőként egy efféle, alacsony költségvetésű, mégis magas dekorációs értékű dézsatavat javaslok, amit jóval könnyebb felszámolni, ha később meggondoljuk magunkat!

A poszt vendégszerzőm, Kéméndi Zsolt írásának felhasználásával készült.

Képek: innen, innen, és Kémándi Zsolt fotói