Megyeri Szabolcs kertész blogja

A minap az indexen kérdeztek (ITT olvasható) a társasházi kertekről, elsősorban a kissé elszabott, kérdésesen ízléses kertekről volt szó, ez pedig elgondolkoztatott, hogy vajon mi is számít jónak, követendőnek ebben a műfajban, és milyen tanácsokat, irányokat lehet adni azoknak a társasházi közösségeknek, melyek most állnak a közös kert kialakítása vagy felújítása előtt? Elsőként le kell szögezni, hogy szépérzékről, ízlésről nem lehet és nem is szabad vitatkozni, ha egy kompozíció tetszik az adott lakóközösségnek, akkor mindegy, hogy az egy kívülálló szerint milyen. Sokkal fontosabb szempontok többek között a költséghatékonyság, a gondozási igény, a fenntarthatóság, és a helyes faj-, és fajtaválasztás. Az alábbi kissé rendhagyó útmutatóban ezért nem növényfajokat sorolok fel, vagy ültetési tanácsokat adok, hanem általánosabb elvekről lesz szó, melyek a kertépítés előtt álló lakóközösségeknek lehetnek érdekesek.

Betonon sem lehetetlen!

Gyakran az az első lépés akadálya, hogy a lakók szerint eleve lehetetlen a zöldítés, mert például a belső udvar teljes egészében betonozott. Pedig ez sem gond igazából! Kisebb nagyobb virágládák, edények kihelyezésével máris helyet kaphatnak növények, bár így a látvány sokszor szedett-vedett. Sokkal esztétikusabbak a magaságyások, melyek fából vagy téglából épült, tetszőleges alaprajzú (de általában hosszított téglalap), 40-60 centiméter magas alkalmatosságok. Ezekbe földet töltve máris kezdődhet az ültetés, legyen szó dísznövényekről, vadvirágokról, fűszernövényekről, vagy akár zöldségekről. A magaságyások előnye, hogy bármilyen felületre kihelyezhetőek, magasságuk miatt a benne lévő növények gondozása könnyű (nem kell hajolgatni), és javarészt nem kell számolni a hagyományos kertekben támadó kártevőktől, növénybetegségektől. A magaságyás persze kerüljön minél naposabb, melegebb kertrészre, és nem szabad elfeldekezni az öntözésről, gyommentesítésről sem!

Egyszerűsítsünk!

Sokszor azért reked meg a kertápolás, mert a terület évek óta elvadult, átláthatatlan, esztétikáját vesztett, a lakóknak pedig a látványról nem a vidám kertápolás, hanem a fárasztó nyűg jut eszükbe. Ilyenkor az alapoktól kell újraépíteni a kertet, mégpedig szem előtt tartva az egyszerűséget, a praktikumot, a könnyen gondozhatóságot! Ne féljünk ilyenkor szanálni a túlburjánzott cserjéket, a szabálytalan koronájú, sehogy sem kinéző fákat, és nyugodtan számoljuk fel a gyomos, foltos, kopott gyepfelületet is! Alapként válasszunk strapabíró fűmag mixet, vagy ha az anyagiak nem jelentenek gondot, akkor gyepszőnyegeztessünk (főleg, ha kis területről van szó). Fű helyett választhatóak alacsony, talajtakaró cserjék is, így ugyan a terület funkciói többségét elveszti (nem lehet rajta járni, heverni, játszani például), de csaknem gondozásmentes, és folyamatosan dekoratív, homogén lesz. A terebélyes, rendszeres metszést, hajtásválogatást igénylő cserjék helyett válasszunk kompakt, determinált növekedésű fajokat, így például oszlopos vagy gömb koronájú cserjéket, kis díszfákat. Ezeket nem kell nyírni, helyigényük kicsi, és nem fognak kivadulni. Hasonlóan csinosak a törzsre nevelt díszcserjék, vagy a népszerű díszfák törpe változatai, melyeket méretüknél fogva igazán könnyű kordában, kondiban tartani! Részesítsük előnyben a honos fajokat, ezek alkalmazkodtak a helyi klímához, vízigényük alacsony, és jó eséllyel nem tesz bennük kárt sem a forró nyár, sem a jeges tél. Ne zsúfoljuk tele a területet, legyen a beültetés szellős, átlátható!

Le a minimálig!

Sok társasházi kert egyszerűen azért marad parlagon, mert a lakók nem kívánnak ezzel foglalkozni, nem akarnak ültetgetni, öntözni, tápanyagokat kiszórni, metszeni. Ilyenkor az lesz a cél, hogy a terület legyen díszes, szemrevaló, de lehetőleg semennyit ne kelljen vele foglalkozni. Ha ez a elképzelés, akkor a növényeket vissza kell szorítani, és a dekorációs elemeket kell túlsúlyba hozni. Remek megoldás lehet a terület megtisztítása, a talaj geotextillel való fedése, majd 5-8 centiméter vastagon zúzott kő, diszkavics kihelyezése. Ez az alap gyommentes, gondozásmentes lesz, már csak dúsítani kell valamivel. Ez lehet pár kisebb-nagyobb szikla, néhány cserepes növény (pozsgások, mini tűlevelűek, igénytelen évelők elsősorban), egy-két kisplasztika, szobor, neadjisten kertitörpe, a lakók vérmérséklete szerint. Amennyiben a terület nagyobb, a fent említett elrendezést lehet kombinálni talajtakaró, elterülő habitusú örökzöldekkel, cserjékkel. A területen kialakíthatóak kültéri járólapból, dísztéglából kirakott ösvények, gyalogutak. Ilyen módon a látvány igazán mutatós lesz, de mégsem kell majd jelentős energiát fordítani a kert fenntartására.

Funkcionalitás

Egy társasházi kert ezerféle lehet, egyszerű, csodásan összetett, minimalista, van, ahol veteményes is van, máshol mini játszótér, és így tovább. A lényeg, hogy a kialakítás jellege mindig a lakók igényének, a használat jellegének feleljen meg. Újépítésű, fiatalok lakta háznak felesleges bonyolult díszkert, ha egyszer nem lesz aki gondozza (kivéve ha a közösség egy kertészt alkalmaz a célra, de akkor az megint más téma), idősekkel teli házba jól illik akár egy bíbelődésre alkalmas veteményeskert, vagy pár rózsaágyás, amikkel el lehet babrálni, amik elfoglaltságot adnak. Gyermekes házaknál jól jöhet a játékra alkalmas nyílt tér, a gyep, és háttérbe szorulnak dísznövények, a gondozásigényes fajok. Talán nem kell tovább magyarázni, a lényeg, hogy ne látványtervek, katalógusképek, vagy frappánsan megfogalmazott életmód cikkek alapján alakítsuk ki a kertet, hanem vezérelv legyen mindig a lakók igénye, melyhez csapjuk hozzá a gondozási igényt, mint meghatározó faktort.

Piszkos anyagiak

Az esztétikum és a praktikum mellett általában döntő (sokszor leginkább döntő) érv a bekerülési, fenntartási költség. Sok társasház küzd anyagi gondokkal, szűkös büdzsével, ilyenkor a kert sokadrangú szemponttá válik, pedig egy kis tervezéssel, pár ügyes trükkel fillérekből is kohozható értékelhető díszkert! Rengeteget lehet fogni a munkadíjakon, amennyiben a lakóközösség tagja veszik a kezükbe a lapátot, kapát, ásót! A terület felásásához, az ültetőgrök kialakításához, a gyommentesítéshez, a metszéshez csak dolgos kezek kellenek, ahogy a megvásárolt alapanyagok (termőföld, növények, faáru, egyéb eszközök) kiszállítása is általában megoldható házon belül, vagy valamely lakó ismerősén, barátján keresztül, így újabb súlyos tízezrek maradhatnak a közös tárcában. A növényeket be lehet szerezni akciósan, kialkudható mennyiségi kedvezmény, adott esetben a részletfizetés is opció lehet. A növényválogatásnál, amennyiben szűkös a kassza, előtérbe kell helyezni az olcsóbb, kevésbé díszes, honos, könnyen nevelhető fajokat a látványosabb, egzotikusabb, de drágább növények kárára, ha ugyanis kevés a pénz, akkor az adott összegből kell darabszámra, mennyiségre kihozni a legtöbbet. Fontos tudni, hogy nagyon sok településen vannak pályázati lehetőségek társasházi kertkialakításra, utcafronti növényültetésre, így érdemes tájékozódni a helyi önkormányzatnál, zöld szervezeteknél, hogy van-e mód ilyen pénzek lehívására. 

Közös akarat és szakszerű segítség

Az egyik legfontosabb dolog, hogy akármi készül a kertben, az a lakók többségének közös akarata szerint történjen. Sem a lakók kisebb csoportjának, sem a közös képviselőnek nem szabad olyat erőltetnie, amit a közösség egésze nem szeretne, mert akkor a kert gazdátlan lesz, nyűgként fognak tekinteni rá. Az a jó, ha sokféle ötlet kerül felvetésre, melyek közül a lakók szemezgethetnek, válogathatnak, így a saját igényeikre formálhatják az elképzeléseket. Itt válik lényegesség egy másik elem, a szakszerű segítség. Érdemes a tervezési, ötletelési fázisba egy kertészeti szakembert is bevonni, aki el tudja mondani, hogy mely növényfajok alkalmasak az adott területre, mely elképzelések életszerűek, és melyek túlságosan elrugaszkodottak vagy éppen drágák. A kivitelezés során is jól jöhet a segítség, nem kell feltétlen aktívan dolgozó kertészekre gondolni, elég ha a rázósabb műveleteknél koordinátorként jelen van egy szakember, aki meg tudja mondani, hogy mit hogyan ajánlott csinálni.