Kedves külsejű, de alattomos gyom

Nevezett növény a királydinnyefélék (Zygophyllaceae) családjába tartozó gyom, botanikai nevén a Tribulus terrestris, vagyis magyarul maga a királydinnye. Egy kétszikű gyomnövényről van szó, mely elsősorban a meleg, száraz klímát és a homokos talajt kedveli. Magyarországon főleg az Alföldön elterjedt, de szinte bárhol megtelepszik, művelt területeken, tarlókon, és gyümölcsösökben is, de a királydinnye igazi terepe a laza, homokos talaj, ha pedig hosszan tartó meleg időben növekszik, terjedése nagyarányúvá válik. Kertekben kapával, vagy a talaj kötöttebbé tételével, humusszal gazdagításával lehet védekezni ellene. A királydinnye természetesen nem csak kertekben és mezőgazdasági területeken él meg, alkalmazkodóképessége kiváló, mint általában a gyomoknak, így városokban, utak, vasúti és villamos sínek mentén, parkokban is előfordul, de a legtöbb gondot olyan bicikliutak mentén okozza, ahol az utat övező zöld sávok nem állnak rendszeres gondozás alatt. 

Az abroncsgyilkos tüske

A királydinnyének a tüskéje az, ami a bosszúság forrását jelenti, ráadásul  királydinnye főszezonja mostanában, a nyár végén, az ősz elején időszerű. Ha az utunkba kerül ez a fél-egy centis vékony és kemény szúrószerszám, ritka az a drága köpeny, vagy nagy mintázat, ami megóvná a kereket a leeresztéstől. A királydinnye, mint sok más gyomnövény is, mások segítségével szeretne terjeszkedni, jelen esetben úgy, hogy toktermése - mely tüskés résztermésekre esik szét - legelésző állatok szőrébe akadva széthordásra kerüljön. A királydinnyét persze nem érdekli, hogy városokban viszonylag kevés a juh, a kecske, vagy épp tehén, beéri háziállatokkal vagy biciklikerekekkel is. A tüskék a termésből több irányba ágaznak szét (szám szerint négyen), így szinte mindig lesz olyan rész, amely felfelé áll, ezért ha tüske kerül az útra, az jó eséllyel belefúródik az abroncsba, ráadásul az apró, de kemény tüskék a bicikliről nem látszanak az úton, mint például az üvegcserepek, így nagyon könnyű összeszedni őket. 

Védekezni ellene elvileg talajjavítással lenne, a királydinnye nem, vagy nehezen él meg humuszban gazdag, kötött közegben, de ennek a módszernek a kivitelezhetősége eléggé kérdéses, nehezen elképzelhető, hogy a városi utak mentén ilyen történjen, ahogy a tarlóhántás, vagy a kapálás is esélytelen ezeken a területeken. A gyomos közterületek karbantartóitól ellenben már elvárható lenne némi odafigyelés, de a gyakorlatban ez sem tapasztalható, nem egyszer tapasztaltam már például, hogy az út menti kaszálás zöldhulladékát a munkások egyszerűen a járdára, kerékpárútra terítették szét. A prevenciót a másik irányból, vagyis bicikli felől érdemes megközelíteni. Általános, széleskörűen bevált módszerről sajnos nem tudok, de működhet a defektvédelemmel ellátott, vastagabb futófelületű külső, az erősebb mintázatú, rücskös köpeny, vagy a belsőbe töltött defektvédő folyadék. Szellemes és olcsó védelem lehet, ha egy már használhatatlan belsőt szétvágunk, és a jelenlegi belsőgumi, és a külső gumi közé applikáljuk, sőt, akár egy kopott külső futófelületét levágva, és azt a mostani külső alá passzírozva is tüskeállóvá tehetjük a kereket. Az már saját tapasztalat, hogy az út közben észrevett, már a kerékbe fúródótt tüskét ne húzzuk ki, így pár kilométert még meg jó eséllyel meg lehet tenni a biciklivel. Ha pedig látszólag ok nélkül eresztett le a kerék, a belsőcsere előtt érdemes átnézni, nincs-e királydinnye tüskénk, ha ugyanis nem távolítjuk el, újra defektet fogunk kapni.

Ha ilyet látunk az út mellett, vigyázzunk!

Az eddigiek fényében azt gondolhatnánk, hogy a királydinnye a világ leghaszontalanabb, legkárosabb gyomjainak sorát gyarapítja, azonban nem lenne illendő elhallgatni, hogy a népi gyógyászatban igen értékes gyógynövényként tartják számon. Éppen a szúrós termése hasznosítható herbateaként, vagy tinktúraként. Megfigyelések szerint általános méregtelenítő hatású, kedvezően hat az idegrendszerre, és vágyfokozóként, afrodiziákumként is ismert.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.