A cím mintha valami krimit ígérne, amúgy a Helyszínelők nyomdokában járva, és az igazság nem is jár messze a feltételezéstől. Az alábbiakban egy általános problémát próbálok körüljárni, mégpedig a megmagyarázhatatlan(nak tűnő) szobanövény halálok okait keresem, némi tanulsággal szolgálva a helyes növénytartáshoz. Miről is lesz szó? Gyakran megesik, hogy egy szobanövény a gondos, vagy fogalmazzunk inkább így: a gondosnak gondolt ápolás ellenére hanyatlásnak indul, elsorvad, végül elpusztul. Természetesen ez a kérdéskör most nem érinti a különböző betegségeket, gombás, baktériumos fertőzéseket, melyeknek általában jól diagnosztizálható jeleik vannak, hanem sokkal inkább a látszólag ok, és különösebb tünet nélküli lassú elhalás kerül a fókuszba. Biztos sokan szembesültek már azzal, hogy a frissen megvásárolt cserepes növény otthon a helyére kerülése után idővel állapotromlásnak indul, és a mindenféle kezelések ellenére elhal. Amennyiben nincsenek betegségekre utaló jelek, vagy kártevők (esetleg kártevők nyomai) a növényen, a tanácstalanság és a lemondás fázisa következik, a kis kedvenc pedig hamarosan a kukában végzi. Hogy ne ez történjen, vegyük számba a lehetséges okokat, melyek általában valamilyen környezeti ártalomra vezethetőek vissza.

Mi lehet a gond?

Túl sok, túl kevés

Kezdjük azokkal a nyilvánvaló okokkal, melyek igazából annyira nem is nyilvánvalóak, főleg a kezdő növénybarátoknak. Tapasztalataim szerint sokan gondolkodnak úgy, hogy a világ összes növénye alapvetően egyforma, így fényből, vízből ugyanannyi kell nekik, és a hőmérséklet is mindig épp úgy jó számukra, ahogy a lakásban van. Ez természetesen nem igaz. Gyakori, hogy egy meglévő növénytársaságba új példány, új fajta érkezik, a gazda pedig ezen is a többi növénynél alkalmazott ápolást gyakorolja, tehát ugyanannyi időközönként, ugyanannyi vízzel öntöz, és oda teszi az új szerzeményt, ahol a többi is van, vagy oda, ahol épp hely akad. Amennyiben azonban az új zöld igényei nem egyeznek a kapott körülményekkel, akkor sorvadásnak indulhat. Ezért erősen ajánlott a szobanövény beszerzésekor, de inkább még ezelőtt tájékozódni leendő választottunk igényei felől, különösen az általa megkívánt páratartalomról, öntözési gyakoriságról, fényigényről, vagy éppen a huzattal, széllel szembeni érzékenységéről. Ezzel máris kiküszöbölhetünk egy adag kudarcélményt, de persze probléma esetén a már meglévő növények "használati útmutatóját" is kiböngészhetjük a netről. Szintén jó tudni, hogy előre öntözni nem lehet, ezért ha például elutazunk több napra, egy hétre, (vagy csak kicsit lusták vagyunk, és egyben szeretnénk két hétre előre letudni a feladatot) nem ajánlott jól eláztatni a növényeket, mert a számukra szükséges mennyiségen kívül többet úgysem tudnak felvenni, a pangó víz pedig megül a cserép alján, és beindíthatja a gyökerek rothadását, ami kívülről általában nem is látszik. A túlöntözés kiküszöbölésére jó megoldás lehet, ha a cserép aljára egy-két centiméter vastag kavicsréteget helyezünk, így fölös víz alul úgy maradhat, vagy távozhat, hogy nem áztatja a gyökereket. Feledékeny szobakertészeknél beválhatnak még az önöntöző virágládák, melyek hatékonyan gondoskodnak a növényről, ritkább öntözés mellett.

A gondozásmentes növények legendája

Az is előfordul, főképpen férfitársaim körében, hogy szívesen dekorálnák a lakást növénnyel, de tudják, hogy a rendszeres gondozás nehezen lesz kivitelezhető, ezért olyan növényeket választanak, melyekre a szárazságtűrő, vagy a gondozásmentes cimkéket akasztják az ilyen-olyan leírások. Természetesen gondozásmentes növény nem létezik (hacsak nem műanyagból készült), nincs olyan fajta, ami ne igényelne néha tápanyag utánpótlást, öntözést, napfürdőt, esetleg téli pihenőt, nyugalmi időszakot. Szintén becsapós a szárazságtűrő kifejezés, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy az öntözésnek búcsút mondhatunk, az ilyen jelzővel illetett növények csupán kevesebb nedvességet igényelnek, de valamennyit biztosan, még a legharcedzettebb kaktuszokat is illik locsolni néhanapján. A megoldás tehát itt is az adott növény igényeinek ki-, és felderítése. Az általánosságok után következzen három konkrétabb, érdekesebb lehetséges növénypusztító körülmény.

A divatos élő cserepes fűszernövények rendszerint tőzegbe vannak ültetve, ez pedig gondot okozhat

A tőzeg

A szobanövények egy része tőzegbe ültetve kapható a boltokban, kertészeti árudákban, de a hipermarketekben kínált csábítóan vidám fűszernövények is jellemzően tőzegben ülnek. A tőzeg egy kiváló közeg a növényeknek, számos jó tulajdonsággal rendelkezik, egy dolog azonban eredendően hiányzik belőle, ez pedig a tápanyag. Ugyanakkor tápanyagot tartalmaz persze az ilyen cserép, de csupán mersterségesen hozzáadott műtrágya képében, ami rendszerint időzítetten, egy bizonyos időszakig elegendő, az áru tárolásának, szállításának, boltban tartózkodásának idejéig. Mikor ez a forrás kimerül, a növény "éhezni" kezd, és a gondos öntözés, fénybe állítás, vagy ideális páratartalom ellenére haldokolni kezd. Ez ellen könnyű védekezni, mindig azt ajánlom, hogy a tőzegbe ültetett (vagy akár bármilyen "gyári" talajban lévő) növényt otthon rögtön ültessük át, mégpedig az igényeinek megfelelő virág-, palánta-, vagy egyéb speciális földbe, és persze a későbbiekben se feledjük a tápoldatot, (mű)trágyát. Kapcsolódó téma az elterjedőben lévő kókuszföld, mely sok hasonlóságot mutat a tőzeggel, vagyis a mindenféle jótékony tulajdonsága mellett tápanyagot nem tartalmaz. Ezért, ha bármilyen megfontolásból kókuszrostba ültetünk, akkor vagy adagoljunk rendszeresen tápanyagot is, vagy eleve földdel keverjük a kókuszközeget.

Jópofának szánt elő növényes hamutartó. Valójában a szobai zöldek ki nem állhatják a cigarettafüstöt

A cigaretta

Azt mindenki tudja, hogy a dohányzás káros szokás, mind a dohányzóra, mind a környezéteben lévő emberekre, azt már kevesebben, hogy a dohányzás a növényekre is kedvezőtlen. A cigaretta égése során egy telítetlen szénhidrogén, az etilén keletkezik, ami a növények leveleit károsítja, lekonyulhatnak, vagy le is eshetnek füsttől. Az etilén továbbá a levelek duzzadását is okozhatja, gátolva azok növekedését.  Szintén fontos adalék, hogy a cigarettában található sokféle vegyület miatt a kieregetett füst apró szemcsés anyagokat tartalmaz, melyek aztán ahova tudnak, lerakódnak, lásd besárgult tapéta. A növény sem kivétel, a szárra, levelekre letapadt részecskék filmréteget képezve gátolják a fotoszintézist, így a növekedés lelassul, de a folyamat adott esetben a növény pusztulásához is vezethet. Az apró szemcsék a levelek pórusait is eltömíthetik, akadályozva a gázcserét, ami ugyancsak gátolja a természetes fejlődést. Ugyanebbe a témakörbe tartozik, hogy sokan ugyan az erkélyen dohányoznak, ám a csikket az ottani növények földjében nyomják el, sőt, egyenesen oda hamuznak, mondván hogy (és ez egy közkeletű tévhit) a hamu jót tesz a növénynek. Ez persze véletlenül sem igaz, fahamut ugyan szoktak bizonyos célokból egyes növények földjéhez keverni, de a cigaretta hamuja árt a zöldnek, a filter pedig többféle nehézfémet köt meg, például arzént, kadmiumot és ólmot, melyek szintén roppant károsak. Amennyiben pedig még dohánytörmelék is maradt a csikkben, akkor az abban jelenlévő nikotin fejt ki mérgező hatást. A megoldás kézenfekvő, rejtélyes növénypusztulások esetén - ha a lakásban rendszeres a dohányzás - a cigifüstöt is vegyük fel a gyanusítottak listájára, a cserépbe hamuzástól, vagy az abba történő csikkelnyomástól pedig kifejezetten tartózkodjunk.

Gyakran a mesterségesen keltett alacsony páratartalom is lehet az elhalás oka. Permetezéssel a helyzet javítható

A légkondi 

Speciálisan nyári problémaforrás lehet a titokzatos növénypusztulásoknál a légkondícionáló berendezés. Ezek a készülékek lakásokban is eléggé elterjedtek, de főképpen irodákban, munkahelyeken működnek sokat, ha pedig növény is van a helyiségben, akkor egy újabb lehetőséget kell megvizsgálni a benti zöld furcsa elhalásával kapcsolatban. A légkondi jellemzően két olyan körülményt hoz magával, ami a növények szempontjából nem mindig áldásos, ezek az alacsony hőmérséklet és a túl kicsi páratartalom. A légkondi szárítja a levegőt, az erősen letekert kapcsolóval pedig olykor 16-18 fokos hideget lehet előállítani, amit a növények egy része félreértelmez, és a nyugalmi időszak kezdetét észleli benne, vagy egyszerűen csak megfázik tőle. Az alacsony páratartalom ellen párásító eljárásokat vethetünk be, ez lehet a levelek permetezése, vagy párásító alátét elhelyezése. A túlzott hideg ellen pedig vagy a növények ideiglenes kitelepítése, vagy a hőmérséklet emelése lehet megoldás, a kinti kánikula ellen bevetett szobai 16 Celsius egyébként nem hasznos az emberre nézve sem. Meg kell említeni, hogy a túl száraz levegő a téli fűtési szezonban is gondot okozhat, így az ezirányú problémákkal ebben az időszakban is számolni kell. 

Mint az a rögtönzött nyomozásból tehát megállapítható, a nem betegségből, vagy kártevők megjelenéséből fakadó spontán növényelhalások rendszerint valamilyen környezeti ártalomra vezethetőek vissza. Általános megoldás, ha a növényt annak tekintjük, ami, vagyis élő szervezetnek, ennek megfelelően az egyedi igényeit felmérve tartjuk és gondozzuk. Azt ajánlom, hogy a növényvásárlás sose spontán aktus legyen (mert megtetszik a színe, formája, vagy mert leárazták), hanem mindig előre mérjük fel (akár egy pár perces netes kereséssel) az adott fajta jellemzőit, igényei, sajátosságait, és csak akkor vigyük haza, ha ezeket teljesíteni tudjuk. Ha pedig már elkezdődött a végzetes folyamat, késlekedés nélkül vegyük számba a lehetséges, akár a fentebb felsorolt kiváltó okokat.

Képek: innen, innen, innen, és innen.