Egy kert, ha szépen karban van tartva, akkor mindig élő, lélegző terület, többek közt azért, mert a növények mellett izgő-mozgó élőlények is benépesítik, elsősorban rovarok, hisz egyébként is ők vannak a legnagyobb számban jelen a bolygón. Statisztikailag törvényszerű tehát, hogy ahol fű, virág, fa van, ott repülő, mászkáló apróságok is feltűnnek. Egy részük ártalmatlan, mások hasznosak, vannak köztük irritálóak, és persze akadnak veszélyesek is. Utóbbiak közül a legjellemzőbb a darázs, mely képes egészen megkeseríteni a zöldben tartózkodást.
Lódarázs
A darazsak a méhek rokonai, de megítélésük sokkal rosszab, a méheknek ugyanis érthető módon elnézzük a szúrásokat és az irritáló döngicsélést a méz, és az ökológiailag roppant fontos szerepük miatt. A darazsak nem tudnak ilyesmi jótéteményekkel dicsekedni, viszont szúrásuk fájdalmas, egyes fajok pedig nagyméretű fészkeiket a ház közvetlen közelébe telepítik, ami agresszív természetükkel párosítva fokozott veszélyt jelenthet. A darazsakat elűzni nehéz, de nem lehetetlen, a probléma pedig szinte mindennapos, így hasznos a témáról szót ejteni..
Kecskedarázs
A darazsak számos alfaja közül nálunk a fenti képeken szemrevételezhető kecskedarázs (Vespula vulgaris) és a lódarázs (Vespa crabro) elterjedtek. Megjelenésük a méhekhez hasonló, sárga-fekete csíkos potrohuk van, előbbi körülbelül 18-20 mm-esre nő meg, míg a lódarázs 35 mm is lehet, innen az elnevezés. A kecskedarázs tápláléka a gyümölcsök leve, a kisebb rovarok, de a döghúst is fogyasztják, így ahol gyümölcsfa és szerves hulladékot is tartalmazó szemeteskuka van (ez a kertek döntő részére igaz), ott jó eséllyel előfordulnak. A lódarázs költőien szólva a rovarvilág orgyilkosa, a méhekkel ellentétben fullánkja visszahúzható, mérge erős, fájdalmat, viszketést okoz, szélsőséges esetben heves allergiás reakciót is kiválthat. Ragadozó állat, rovarokkal táplálkozik, többek közt a méheket is megtámadja, ezért méhészetek közelében sem népszerű, ugyanis nagy károkat okozhat a családokban. A lódarázs az áldozatait "leszúrja", majd testüket széttépi, és csak a fehérjedús részt, a tort viszi és fogyasztja el. A lódarázs rossz szomszéd, a fészek zargatását azonnali ellentámadással torolja meg, de az egyes példányok, ha veszélyben érzik magukat, önállóan is támadnak, a csapkodás, hessegetés csak feldühíti őket. A lódarázs agresszív természetét mutatja, hogy olykor ok nélkül is támadásba lendül. A darázsfészekben több ezren is lehetnek, így egy házfalra telepedő kolónia hosszú és keserű háborút jelent. Érdekesség, hogy a fészek föld alatt is lehet, főképpen puha, porózus talaj esetében. Ilyenkor a bejárat körül lézengő rovarokra mezítláb rálépve különösen fájdalmas élményben lehet részünk.
Kevesen tudják, hogy a lódarazsak fészke a föld alatt is lehet
Elűzésükre több módszer is létezik, lássuk előbb a csapdákat. Halálos darázskelepcét házilag is készíthetünk, de tudni kell, hogy ilyenkor csupán a nagy állomány egy kis részét pusztíthatjuk, ugyanakkor ha csak pár, a szomszédból átjáró darazsunk van, érdemes lehet próbálkozni így is. Ha szűk nyakú üvegbe kevés cukrozott pálinkát helyezünk ki (a rovarok kedvelt helyeinek környékére), nem tudnak ellenállni a csábításnak, és fulladás fog végezni velük. Rafináltabb csapda készülhet műanyag üdítőspalackból. A palack felső egyharmadát vágjuk le, és a kiöntőnyílással lefele helyezzük vissza. A levágott, fejrefordított részt rögzítsük (dróttal, ragasztószalaggal), majd töltsünk bele édes folyadékot. A darázs be fog mászni, de a szűk kijáraton már nem fog tudni kijutni. A csapdák körül nagy lesz a jövés-menés, ezért sose tegyük azokat közel kerti bútorhoz, bejárathoz, vagy például medencéhez, homokozóhoz, mert a csel könnyen visszaüthet. A földbe települt kolóniát pedig egy egyszerűbb és hatékonyabb húzással küldhetjük a rovarmásvilágra, éjjel öntsünk a fészekbe egy-két vödörnyi forró, lobogó vizet, a probléma reggelre jó eséllyel megoldódik.
Házi csapda
Szóba jöhetnek még a kereskedelmeben kapható vegyi irtószerek (porok, szprék), de léteznek feromon alapú halálos csalik is. Ha a helyzet kilátástalannak tűnik, rossz ötlet a dühtől fortyogva slaggal, rovarirtó szprével, esetleg baltával, kapanyéllel a fészekre támadni, mert annak sírás, vagyis több tucat szúrás lesz a vége. Ha kezelhetetlen mértékű az invázió, nincs más megoldás, szakembert kell hívni. Sokan a tűzoltókat értesítik ilyenkor, akik igazából sokat nem tudnak tenni, ellenben a szakszerű darázsirtókkal, akik nagynyomású berendezéssel juttatják a mérget a fészekbe, vagy permetezéssel likvidálják az állományt. Némi vigaszt jelenthet az ádáz küzdelemben, hogy a királynőt kivéve az egész darázsbanda jobblétre szenderül ősszel, és a tavasz beálltáig nem kell aggódnunk a kegyetlen fullánkok miatt.
Ahol fészek van, ott probléma is lesz
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.