Megyeri Szabolcs kertész blogja

A tavaszi ültetési dömping után a nyár rendszerint kissé holtszezon a kertekben, aminek oka lehet, hogy a forróságban kevesebben bíbelődnek a veteményessel, és persze sok kertgazda júliusban, augusztusban tölti jól megérdemelt nyári pihenőjét, gyakran a kerttől távol, így ezekben a hetekben a konyhakertek hajlamosak kiürülni. Pedig ilyenkor is lehet roppant hasznos zöldségféléket vetni, ültetni, főleg a letermett termények utáni felszabadult helyekre. A július egyik slágerzöldsége lehet(ne) a cékla, ami egészséges, jóízű, sok törődést nem igényel, ráadásul a cékla nem túl gyakori vendég a kertekben (és sajnos az asztalon sem), így mindenképp érdemes akár csak egy sornyival próbát tenni. 

A cékla (Beta vulgaris var. rubra) eléggé igénytelen növény, szinte minden kertben megterem, természetesen azért van némi követelménye a talajjal szemben, a cékla ugyanis a vályogos-homokos-humuszos közeget díjazza leginkább, ilyen talajtípus esetén várható nagy és ízletes gumó. A kötöttebb talajú kertekben egyszerű orvosolni a problémát, egy homokos feltöltés, talajkeverés segít. A cékla hőigénye közepes, a gyökeresedés optimuma 15-22 Celsius (júliusi vetésnél ez már mndenképp adott), fényigénye viszont nem nagy, tehát nem kell a céklaveteménynek kifejezetten napos helyet kijelölni, de tartósan árnyékos területet se válasszunk. A frissen szervestrágyázott földben a minőség gyengébb lesz, de ez inkább a korai (tavaszi) vetésnél szokott előfordulni, amennyiben másodvetési időben, tehát június végén, július első heteiben vetünk, a letermett zöldségek utáni talaj általában épp megfelelő a céklának. A gyomtalanított, átforgató ásással meglazított talajba 40 centiméteres sortávolságban szórjuk ki a magokat, egy kapával húzott félujjnyi mély barázdába. A magok eléggé méretesek ahhoz, hogy az egyenkénti bepottyantás ne okozzon gondot, de egyelésre a későbbiekben mégis szükség lesz, ugyanis az egy mag, az igazából több, vagyis egy magocskából várhatóan két.három hajtás indul majd el. A cékla az első időkben vízigényes, ezért az alapos beöntözést ne feledjük (sőt, sokan a vetés előtti éjszakára vízbe áztatják a magokat), és a csírázás, kezdeti fejlődés időszakában rendszeresen öntözzük, akár hetente többször is. A későbbiekben csak a nagy augusztusi forróságok idején kell öntözni, elsősorban azért, mert a szárazságban fás, rossz állagú lesz a gumó. 

Nagyjából ekkora méretnél következhet a ritkítás

Ez már felnőttkorú vetemény

Mikor a kis hajtások kibújnak, ne feledkezzünk el egy óvatos kapálásról, gyommentesítésről az ágyásban. Ezt hamar követni fogja a kiritkítás, ennek akkor álljunk neki, ha a növénykék már 5-6 centi, vagy is körülbelül egy ujjnyi magasak. Egyeléskor úgy szedjük ki a magoncokat, hogy a földben maradó tövek egymástól nagyjából 15 centire legyenek. Hagyhatjuk szűkebbre is a sort, ekkor azonban kitolódik a betakarítás ideje. Egy második ritkítást is megejthetünk, mikor a palánták közelítenek az arasznyi mérethez, ekkor már átültethetőek, elajándékozhatóak.

A cékla balkonzöldség is lehet, ha erkélyen termesztjük, akkor általános termőföldet használjunk, és a szokásosnál mélyebb ültetőládát alkalmazzunk!

A cékla ellátása a már említett öntözésen kívül nem nagy kihívás, a legfőbb tennivaló az időnkénti gazolás, kapálás, érdemes hetente pár alkalommal a veteményre pillantani, és ha szükséges, akkor cselekedni. Kártevőit tekintve a mángolddal és a spenóttal rokon, vagyis a répalégy (régen a cékla céklarépa néven volt ismert, innen a névkeveredés), a levéltetű megjelenésére lehet számítani, előbbi ellen finom szövésű, könnyű hálót teríthetünk a növények fölé, utóbbi ellen a szokásos védekezési módok vethetők be, mint például a vízsugaras lemosás, a csalánlevélből készült főzettel való permetezés, vagy a vegyszeres kezelés. Megjelenhet még a lisztharmat, ami inkább tavaszi ártalom, mert főképp a hűvösebb, csapadékos időszakok után jelentkezik, de ha nyáron is ilyen gondunk akad, akkor a fertőzött leveleket távolítsuk el, sokkal többet nem tehetünk. További jellemző cékla-ellenség, a cerkospórás levélfoltosság, mely a leveleken jelentkezik kis szürke foltok képében. Ellene az érintett levelek leszedése, vagy a lisztharmatnál alkalmazott szerek jöhetnek számításba. Gombás betegségek elleni védekezés az egyelés is, az összeboruló lomb az elsődleges problémaforrás, ezt kiiktatva jó eséllyel enm lesz gondunk a gombával.

Felszedésnél ne a hajuknál fogva rángassuk ki a gumókat, hanem kis ásókanállal forgassuk ki a földből a céklát

A cékla fejlődési ideje típustól függően nagyjából három hónap (90-120 nap), így a július eleji vetés felszedési ideje szeptember-október környéke. A kései céklavetés azért hasznos, mert az ősszel betakarított termény hosszabban eltarható, mint a tavaszi, ráadásul így épp a vitaminhiányos téli hónapokrra raktározhatunk egészséges zöldséget. Fontos, hogy az októberi betakarítás mindenképp az első komoly fagyok beállta előtt megtörténjen.  Az őszi termést hűvös, párás helyre tegyük, pincébe, vagy akár fagymentes vízóra aknába. Száraz helyen a cékla összefonnyad és ehetetlen lesz, így ha más megoldás nincs, akkor homokba fektetve tartsuk, időnként kevés vízzel megspriccelve. 

Céklából többféle változatot beszerezhetünk, a Detroiti kis lombú rövid tenyészidejű, klasszikus céklaformájú gumót hoz, a Bíborgömb gyors fejlődésű, jól tárolható gumójú, a Bíborhenger pedig hengeres alakú gumót ad, és kiváló minőségű.

Cékla ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.