A kezdő hobbikertészek általában az egyszerűbb növények nevelésével indítják pályafutásukat, például babbal, paradicsommal, egynyári virágokkal, hagymásokkal, aztán ha megszerették a dolgot, és gyakorlatot is szereztek, akkor következnek az egzotikusabb, vagy nagyobb kihívást jelentő fajták, a rózsák, a különlegesebb dísznövények, vagy épp a déligyümölcsök. Utóbbiak közül a citromnak, a narancsnak, vagy éppen a fügének állandó a divatja, feldobják a kertet, érdekes, látványos növények, és persze ne felejtsük ki a kivit sem, ami ugyan még nem trendi, de néhányan megpróbálkoznak vele. Csakhogy a kivi nem déligyümölcs, ez a tévhit pedig problémákat szokott okozni, ráadásul más félreértések is akadnak a kivitermesztés körül.

A kivivel kapcsolatban ez a téves beidegződés sokak számára azt jelenti, hogy a nevelése a mi klímánkon nehézkes és bonyolult, mivel azonban kivi valójában nem mediterrán, hanem kínai eredetű, a honi éghajlati viszonyok teljesen megfelelőek számára, mind nagyüzemi, mind kiskerti körülmények között. Sokan a savanykás ízvilága miatt idegenkednek tőle, de ez sem érvényes indok, ugyanis a kereskedelemben kapható kivit gyakran a teljes érettség előtt szedik le a könnyebb szállítás érdekében, innen ered a fanyar ízvilág. A saját kertből szüretelt gyümölcs sokkal finomabb, és a mérete is nagyobb a boltinál. A kivi ellen sajnos rosszul rögzült hiedelmek és tapasztalatok fognak össze, mert azon kevesek, akik megpróbálkoztak a kiskerti neveléssel, általában csalódnak, rendszerint gyenge hozamról, meddő fákról számolnak be. Ezek a problémák azonban nem az egyszeri hobbikertész hibáira, sokkal inkább a szakirodalom hiányára, valamint a szakszerűtlen árusításra vezethetőek vissza.

A termés néha elmarad, de ez általában nem a gazda hibája

A fő gondot az okozza, hogy kétlaki növényről van szó, vagyis külön töveken fejlődnek a porzós és a termő virágok. Sok kertészet, faiskola egyszerűen nincs tisztában az általuk árult növények nemével és fajtájával, gyakran például önporzós kivit ígérnek, pedig az ilyen növény kifejezetten ritka (de azért kapható), és általában kisebb mennyiségű gyümölcsöt hoz, a jól termő, szép gyümölcsű kivihez mindig szükség van porzó és termő egyedekre. Más esetekben összekeverik a címkéket, porzót adnak el termőként, vagy fordítva. Ez a gyakorlat aztán hathatósan rombolja a kivi nimbuszát, mivel a termés elmaradása a vásárlókban érthető módon csalódást kelt.

Nem csak finom, látványos is!

A bejegyzés folytatódik, kattintson a tovább gombra!

Lássuk hát a legfontosabb tudnivalókat. A kivifélék elterjedési területe Kelet-Ázsia, a legjelentősebb termesztett fajták többségükben az Actinidia deliciosa, kisebb részben az A. chinensis fajhoz tartoznak. Az egyéb Actinidia fajoknak (A. kolomikta, A. arguta, A. callosa, A. melanandra, azaz a minikiviknek) csekély kereskedelmi jelentőségük van, gyümölcsük apró, de szintén ízletesek. A termesztett fajták közül az A. deliciosa ’Hayward’  a legsikeresebb, a legnagyobb gyümölcsű típus, piaci részesedése 90% fölötti. A kivi tehát kétlaki növény, azaz külön egyeden fejlődnek a porzós és a nőivarú virágok. Elvileg bármely porzós Actinidia megfelelő bármely termőfajta beporzásához, de csak abban az esetben, ha a nőivarúval azonos időben virágzik. Ebből követketik, hogy a virágzási idő határozza meg a párosítást. A legelterjedtebb és legérdemlegesebb ’Hayward’ fajta esetében a ’Tomuri’ porzófajta a legáltalánosabb. Aki már rendelkezik otthon néhány tő kivivel, de a termése elmaradt, első lépésként a növények nemét határozza meg. Virágzáskor ez könnyűszerrel megállapítható, a termős virág közepében nagyon jellegzetes formát alkotó, kerékküllőre emlékeztető, sugaras alakzatban elhelyezkedő bibeszálak láthatóak, a porzós virágban ellenben nincs bibe, virágpora viszont megtermékenyítőképes. A ’Hayward’, és a ’Tomuri’ páros esetében már nyílás előtt is egyszerűen megállapítható a növények neme: a nőivarún egy száron jellemzően egy virág van, a hímivarún három. A porzós a vessző tőközeli részén is hoz virágot, a termős inkább a negyedik - ötödik rügytől kezdődően. A lehullott virágok porzós növényre utalnak, az apró, később lehulló gyümölcskezdemények pedig beporzás hiányában nem termő, nőivarú növényre. Akár csak most szeretnénk beszerezni növényeinket, akár meglévő példányunknak keresünk párt, érdemes hozzáértő, megbízható forrásból beszerezni növényeinket, és az önporzó kivi ígéretével szemben mindig legyünk óvatosak. Jó jel, ha a kiszemelt kertészetben vagy webáruházban egymástól teljesen elkülönítve tárolják/kínálják a különböző nemű növényeket. A címkéken, leírásokban a’Hayward’ (termő) és a ’Tomuri’ (porzó) neveket keressük. A sikeres beszerzés után következhet az ültetés és a gondozás, nem szabad megijedni, a kivi nevelése és metszése nem túl bonyolult feladatok, valójában kevesebb vele a vesződség, mint néhány szokványos gyümölcstermővel, és jelentős pozitívum, hogy gyakorlatilag semmilyen növényvédelmet nem kell alkalmaznunk. 

A termő...

...és a porzó

A kivivel kapcsolatban - ha már beszereztük - elsőként a kiültetés helyét kell meghatározni. Egyetlen porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, az ültetvényekben jellemzően ennyi termőre jut egy porzó. Az egyes töveket semmiképpen ne ültessük két/két és fél méternél közelebb egymáshoz, mert így nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, vagy a késő ősz. A híresztelésekkel ellentétben a kivi nem kimondottan napfényigényes, inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Nincs különleges talajigénye, de általánosságban a kémhatást tekintve inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét tekintve előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. A kivi a tápanyag-utánpótlást meghálálja, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása, ugyanakkor hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolása miatt. A metszéssel kapcsolatban gyakori, és végzetes hiba, hogy sokan a vesszők rövid csapra történő metszését alkalmazzák, ezzel pedig jó eséllyel az összes termőrügyet eltávolítják. Sajnos gyakran elkövetik ezt a szarvashibát a kivitulajdonosok, mert a magyar nyelven elérhető szakirodalmak rendszerint azt javasolják hogy a metszést a szőlőhöz hasonlóan kell elvégezni. A kivi metszése azonban csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll, alapvetően csak a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Tavaszi ültetés esetében majd jövőre, egy ígéretes, erőteljes rügy fölött kell visszametszeni a növényt, nagyjából 20-30 cm-es magasságban, és az ebből előbukkanó hajtást kell használni a leendő törzs kialakításához. Ehhez egy hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra lesz szükség, ami mentén növényeket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk.

A tavasszal ületetett tő őszre már így fog kinézni

A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonló. A kivi termesztése a hosszú leírás ellenére egyáltalán nem nehéz, vagy vállalhatatlan feladat, telepítésével pedig egzotikus, különleges gyümölcstermőhöz juthatunk, mely dísznövényként is megállja a helyét a kertben. 

A bejegyzés Miklós Ákos Márton és Varga János Termesszünk kivit Magyarországon is! című tanulmányának felhasználásával készült.

Kivi ajánlat: ITT.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.