-Édesem, isteni volt ez a gombapörkölt, csinálsz jövő héten is?
-Nem drágám, tudod gyilkos galócát csak egyszer eszik az ember!
Talán nem ízléses egy morbid viccel kezdeni egy komoly témát, de a közismert tréfa jól rámutat arra, hogy a gyilkos galóca eredményesen beágyazódott a köztudatba halálosan mérgező gombaként, mégis minden évben beszámolnak a híradások végzetes esetekről. Mivel a gombaszezon mostanában indul, nagyon is érdemes pár szót szólni a gombászás, és főleg a gyilkos galóca veszélyeiről. Lássuk hát a gyilkos galóca legfontosabb ismérveit és tudnivalóit, pontokba szedve.
Gyilkos galóca
Hogy néz ki a gyilkos galóca?
Nagyon fontos, hogy nem pöttyös és piros. Elsősorban a képes mesekönyvek jellemző ábrázolása ez a színösszeállítás, talán azért, mert a piros az tilos - ahogy azt a gyerekeknek tanítjuk -, így az illusztrációk feltűnő, élénk színű gombaként festik le a mérges gombákat, sokszor a gyilkos galócát is. Lényeges rögzíteni, hogy a gyilkos galóca semmilyen extravagáns külső jeggyel nem rendelkezik, és egyáltalán nem piros. A gyilkos galóca (Amanita phalloides) a nagyobb gombák közé tartozik, magassága 7-20 centiméter lehet, karcsú, fehér tönkje van, kalapja fehéres, barnás, olíva-,esetleg sárgászöld színű. Gallérja és bocskora is van, de a fiatal gyilkos galóca tojáshéjszerű és alakú burokkal rendelkezik. A galóca bocskora a földhöz nagyon közel helyezkedik el, a bocskor, a gallér, és a lemezkék együttes megléte egyértelműen a gyilkos galócára utalhatnak.
A gyilkos galóca vázlatos ismérvei
Hol találkozhatunk gyilkos galócával?
Egész Európában, így Magyarországon is előfordul ez a gomba, elsősorban tölgyesekben, fenyvesekben, fák tövében található meg, de tulajdonképpen bárhol összefuthatunk vele, ahol számára megfelelő fafajok élnek, tehát területi alapon nem érezhetjük biztonságban magunkat gombászás közben. A gyilkos galóca szimbiózisban él a fákkal, és már egy-két fa esetén is megjelenhet, akár a kertekben is. Amennyiben a kertben gyanús gombát találunk, mindenféleképpen távolítsuk el!
Mivel téveszthető össze könnyen a gyilkos galóca?
A gallér és bocskor miatt hasonlíthat az ehető erdei csiperkére, azonban fontos különbség, hogy a galóca lemezei mindig fehérek, míg a csiperkének korától függően rózsaszínes, vagy barnás lemezei vannak. A fiatal gyilkos galóca tojásszerű burka a pöffeteghez teszi hasonlóvá. Máskor a külsőre sokban egyező tarlógombával téveszthető össze a galóca, ám itt lényeges eltérés, hogy a tarlógombának nincs bocskora. Gyakori eset azonban, hogy a gombászók a gombát késsel vágják el a szár közepén, ilyenkor ez a különbség utólag már nem látható.
Laikusok képzeletében gyakran feltűnő színnel párosul a mérgezőség. A fenti képen látható, a meseábrázolásokhoz nagyon hasonlító gomba azonban nem a gyilkos galóca, hanem a légyölő galóca (Amanita muscaria), mely ugyan mérgező, de végzetes eseteket csak extrém esetben okoz.
Hogyan mérgez, mik a tünetek és teendők mérgezés gyanúja esetén?
A gyilkos galóca fő méreganyagai az amatoxinok és fallotoxinok. Az emberi szervezetben az amatoxinok okozzák a nagyobb bajt, ezek a fehérjeszintézishez szükséges enzimet gátolják, így főképpen a májban fejtik ki hatásukat, de a veséket is károsítják. A gyilkos galóca nagyon kis adagja is roppant veszélyes, ám sokkal rosszabb, hogy a mérgezés lefolyásának sajátosságai miatt az érintettek rendszerint későn kerülnek orvoshoz. Ennek oka, hogy az első tünetek csak az elfogyasztást követő 8-24 órában lépnek fel, általában heveny hányás és erős hasmenés formájában, melyet a kiszáradás miatt fejfájás, gyengeség és általános rosszullét kísér. A bajt az okozza, hogy tünetek ezután átmenetileg enyhülnek, ezért a mérgezést elszenvedők sokszor megnyugszanak, és egyszerű gyomorrontásnak tudják be a tüneteket, ugyanakkor a mérgezés éppen ebben a szakaszban válik súlyossá. Ha a beteg az első fázisban, rögtön a gyanús tünetek jelentkeztekor nem fordul segítségért, akkor jellemzően csak 2-3 nap múlva kerül orvoshoz, ekkorra azonban már végzetes is lehet a mérgezés. A statisztikák szerint manapság a gyilkos galóca mérgezéseknek 10-15 %-a végződik halállal, ez egyébként jelentős javulás, a múlt század első feléig 60-70%-os volt ez a szám. A túlélők sajnos gyakran maradandó károsodást szenvednek, egyes esetekben csak májátültetés mentheti meg őket.
Fiatal gyilkos galóca, vagy ahogy a népnyelv hívja: boszorkánytojás
Mik a legjellemzőbb tévhitek a gyilkos galócával kapcsolatban?
A gyilkos galócát sajnos kíséri pár meglehetősen káros tévhiedelem. Egy népszerű hiedelem szerint forrázással a gomba mérge semlegesíthető. Ez azonban csupán a galóca 5 toxinjából az egyikre igaz, így a forrázás, főzés egyáltalán nem "hatástalanítja" a gombát. Hasonló rossz beidegződés, hogy a kalap bőrének lehúzása kiiktatja a veszélyes mérget, ez sem igaz. Tévhit az is, hogy a csigarágta gomba nem lehet mérgező. A csigák nem érzékenyek a galóca mérgére, így a csiganyomos gomba még ugyanúgy lehet mérgező. Szintén alaptalan elképzelés a kanálpróba, mely során a gomba főzővizébe fém kanalat kell dugni, melynek elszíneződése jelzi a veszélyt. Ez a módszer sem hatásos, bár a kanál elszíneződhet, de ez a jelenség nem áll kapcsolatban a gomba mérgező mivoltával. Egészen morbid az az elképzelés, miszerint a mérgező gombák rossz ízűek, így könnyű felismerni őket, ha már a tányéron vannak. A gyilkos galóca a beszámolók szerint kifejezetten ízletes, így ez a gondolat totálisan hibás. A gomba fajtáját és mérgezőségét csak képzett szakember állapíthatja meg teljes biztonsággal, ezért a szelektálást, az azonosítást sose bízzuk közszájon forgó, az interneten olvasott, vagy állítólagosan bevált módszerekre!
A sajátkezűleg szedett gombát mindig szakértővel vizsgáltassuk meg, erre ingyenes lehetőség van!
Hogyan lehet akkor biztonságosan gombászni?
Az őszi természetjárások, túrák gyakran párosulnak gombagyűjtő körutakkal, sokan úgy gondolják, hogy van valami romantikus bája a saját kézzel szedett gomba elfogyasztásának, vagy egyszerűen elcsábulnak egy-két szebb példány láttán. A gombagyűjtés kellemes elfoglaltságnak tűnhet, mégis azt javaslom, inkább csak csodáljuk, fényképezzük a gombákat. Aki mégis gyűjtene, annak az alábbi ökölszabályokat ajánlom:
-Szaktudás nélkül sose gyűjtsünk vadon gombát!
-A saját szedésű gombát MINDEN esetben szakértővel vizsgáltassuk be, erre a piacokon és egyéb kijelölt helyeken ingyenes lehetőség kínálkozik! Ne próbáljuk könyvek, vagy internetes segítség alapján beazonosítani a gombákat! (Ezen írás sem azért készült, hogy a gyilkos galóca beazonosításában segítséget nyújtson!)
-Sose fogadjunk, készítsünk és fogyasszunk el ismeretlen forrásból szerzett, vagy kapott gombát!
-Ha súlyos hasmenéssel és hányással járó rosszullét alakul ki, és az elmúlt egy napban fogyasztottunk gombát, haladéktalanul kérjünk orvosi segítséget!
Figyelem! A poszt ismeretterjesztő jelleggel íródott, és nem célja a gyilkos galóca és az egyéb veszélyes gombafajták beazonosításában való segítség! Amatőr gombászoknak a fenti négy pontot tudom csak ajánlani!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.