Pár napja kétségbeesett hangvételű levelet kaptam egy olvasómtól, aki már-már horrorisztikus dolgokról számolt be. Kertjében megjelent egy rovarféle, ami szemre hasonlít a darázshoz, ám annál jóval nagyobb, ijesztőbb külsővel bír, ráadásul mély, fenyegető hangon zümmög. A családban kisgyermek is van, így a riadalom még nagyobb lett, a levél írója szerint gyakorlatilag nem mernek kimenni a kertbe a darázsszerű monstrum támadásától tartva. Rövid levelezés és - kép híján - verbális beazonosítás után jó eséllyel fény derült a betolakodó kilétére, aki nagy valószínűséggel az óriás tőrösdarázs.

Az óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata flavifrons) - elég csak a fenti képre pillantani - valóban nem egy bizalomgerjesztő darab, és a darazsak agresszivitását, fájdalmas szúrását ismerve nem csodálom, hogy aki meglátja, arra gondol, itt bizony baj lesz. A tőrösdarázs a legnagyobb hazai darázsfajta, akár 4-5 centiméteresre is megnőhet, a nőstények nagyobbak, mint a hímek, fejükön sárga folt található, míg a hímek feje fekete. Valójában azonban ez a darázsfaj egészen ártalmatlan jószág, a kertekben elterjedt kecskedarázshoz (Vespula vulgaris) és a lódarázshoz (Vespa crabro) hasonlítva egy valóságos bárányka, emberre nem támad, hessegetésre, csapkodásra sem válaszol agresszívan. Az óriás tőrösdarázs azonban sokkal érdekesebb, sőt rejtélyesebb annál, mintsem hogy elintézzük egy mondattal. Az első fontos információ róla az, hogy védett, eszmei értéke ötvenezer forint, így irtása nem engedélyezett. Ezért, legyen bármilyen félelmetes is, nem szabad pusztítani, nem csak a tiltás miatt, azért sem, mert egy ritka és különleges rovar. Ahol esetleg annyira elszaporodik, hogy már valóban problémát okoz, ott szakembert érdemes hívni, aki befogja, és áttelepíti a rovarokat. Ha más ötlet nincs, azt javaslom, hogy egy közeli egyetem rovartani tanszékén kérjenek segítséget az érintettek a tőrösdarazsak eltávolításához.

A poszt folytatódik, kattintson a tovább gombra!

Ahol korhadt tölgy és orrszarvúbogár is van, ott a tőrösdarázs is megjelenik

Az óriás tőrösdarazsak megjelenésére elsősorban ott lehet számítani, ahol tölgy is van, főleg öreg, kidőlt, és/vagy korhadt tölgy. Ugyanis ezekben a fákban telepednek meg az orrszarvúbogarak (Oryctes nasicornis), akik furcsa, és a saját szempontjukból nézve nem kifejezetten kellemes szimbiózisban élnek a tőrösdarazsakkal. Utóbbi rovarnak ugyanis roppant egyedi szaporodási módszere van, az orrszarvúbogár fejlődésben lévő lárváiba rakja petéit, mégpedig úgy, hogy tojócsövével beleszúr az orrszarvúbogár-lárva mozgásért felelős idegcsomójába, ami azt megbénítja, így a behelyezett peték egy lebénult, de élő éléskamrába jutnak, amit aztán fel is falnak. Ez már magában is szörnyen hangzik, az igazi rejtély azonban ott van, hogy a darázs ezt a hihetetlen precíz szúrást a fa kérgén keresztül végzi el! A tudomány még nem tudja egyértelműen bizonyítani, hogy a darázs ezt a mérnöki pontosságú műveletet hogyan képes végrehajtani. Az evolúció-szkeptikusok előszeretettel érvelnek ezzel, mivel szerintük ez a folyamat bizonyítéka lehet annak, hogy létezik a természetben priori, vagyis a tapasztalást megelőző tudás, hiszen annak esélye, hogy a darázs, mindenféle előismeret és vizuális kapcsolat nélkül képes eltalálni egy roppant kicsi ideggócot úgy, hogy csak bénulást okoz vele, a csekélynél is kisebb elvileg. Az evolúciópártiak természetesen rendelkeznek ellenvéleménnyel, egyrészt egy különleges, még teljesen fel nem derített érzékszerv-rendszerre hivatkoznak, illetve arra, hogy a peterakási folyamat egyszerűen nem ez, hanem a darázs kiássa, kikaparja az orrszarvúbogár lárváit, és így helyezi el bennük a petéket.

A szúrószerszám. Rajtunk nem használja

Az egész folyamat a törősdarázs szempontjából hihetetlenül kockázatos, hiszen a szúrás eredményéről - lévén a cél a fa háncsrétegének, kérgének túlfelén van - nem szerez tudomást, így hiba esetén az új generáció nem fejlődik ki, ezzel pedig az egész faj túlélése kerül veszélybe. Ennek ellenére a tőrösdarazsak léteznek, tehát a dolog működik, csak a hogyanra nem tudjuk a választ egyelőre. 

A kerti darazsakról, elűzésükről és csapdába ejtésükről ITT, egy régebbi írásomban olvashatnak.

Képek: innen, innen, innen, és innen.