A növényvilág általában a megelégedésünkre szolgál, vagyis szeretjük a növényeket, mert illatosak, jóízűek,  vagy szépek, némelyik mindez egyszerre, és persze hasznosak is, de kivétel mindig akad. Amit nem szeretünk, az rendszerint nem hasznos, ezeket az esetek többségében gyomnak hívjuk, és próbáljuk őket tűzzel-vassal irtani, mert csak bosszúságot okoznak. Van azonban pár olyan gazféle, amik nem egyszerűen irritálóak, hanem komoly gondot, anyagi kárt, és folyamatos problémát okoznak (és itt most nem a mezőgazdasági esetekről van szó). A nyár derekának két ilyen szörnyű gaztevője a királydinnye és a toklász, az első a biciklisek réme, míg a második a kutyatartók örök ellensége.

Egérárpa, vagyis a toklász

Kezdjük a négylábúak növényi főgonoszával, a toklásszal, ami valójában a Hordeum murinum, vagyis az egérárpa, vagy vidékies - és nem kifejezetten polkorrekt - nevén a cigánybúza elszáradt termése. Az egérárpa az egyszikűek osztályába és a perjefélék családjába tartozó gyomnövény, ami jó gazhoz illően rendkívül elterjedt, az egész országban előfordul, utak mentén, réteken, parlagon hagyott, elvadult városi területeken. Virágzása májustól a nyár közepéig tart, és az ebekre leginkább júliusban és augusztusban veszélyes. Az egérárpa termését védő kalász (ez a toklász) júliusra kiszárad, leválik a szárról, és sajátos felépítése révén ekkortól állatokra tapadva kívánja magát széthordatni szerte a nagyvilágba. Az elv a növény szempontjából roppant frappáns, ám az ebek oldaláról nézve problémás és fájdalmas. A toklász ugyanis hegyes végű, és kis szögben álló szálkákat visel, így ha - például - egy kutya bőrébe fúródik, akkor alakjának megfelelően nem tud másmerre, csak befelé haladni, mint például egy klasszikus nyílhegy. A kutyák közül főleg a lelógó fülűek vannak veszélyben, de toklász fúródhat a talpba, a lábujjak közé, a hónaljakba, szembe, orrba, nemi szervek környékére, és akár az ínybe is. Az ebek a toklászos sérüléseket nyalogatással jelzik, de a fejrázás, és féloldalas fejtartás is intő jelek lehetnek. A már beszúródott növénydarabot sajnos a legritkább esetben lehet házilag kiszedni, ezzel általában nem is érdemes vesződni, mert csak fájdalmat, vagy még nagyobb sérülést okozhatunk vele, az állatorvosnak pedig rutinfeladat az eltávolítás.

Amit a gazda megtehet, az a megelőzés. Július, augusztus környékén a megszokott futtatóhelyeket alaposan szemügyre kell venni, és ha egérárpát találunk, akkor vagy a kutyás társakkal összefogva el kell tüntetni, vagy új, egérárpával nem fertőzött sétaterületet kell keresni. Vidéken kerülni kell a gyommal borított mezőkön, útszéleken való sétáltatást, és mindenképp szükséges a kintlét után alaposan átnézni az ebet, mert a még csak megtapadt, de nem befúródott toklász házilag is kiügyeskedhető, némi nyírás árán. A kijelölt, körbekerített városi kutyafuttatók környékén is megjelenhet a gyom, ezeken a helyeken érdemes alaposan kigazolni, hiszen a belvárosokban nehéz másik, közeli és megfelelő futtatót találni, és terület sem nagy általában. Ha mindez valamiért nem lehetséges, a lelógó fülű fajták füleire harisnyát lehet húzni, ami az eb szépségén ugyan ront, de a toklásztámadás ellen hasznos, és akár szűk zoknit is adhatunk a kutyára, amit biztos utálni fog, de a javára válik. Szintén érdekes módszer a kutyafüldugó, mely az állat dobhártyáját óvja. Az egérárpa a kertekben is megjelenhet, főleg ott, ahol a birtok összeér parlagon hagyott, gondozatlan területekkel, vagy olyan nagy, hogy vannak műveletlen, eldugott részei. Drótos vagy pengés fűkaszával a gyom kivégezhető, a levágott nyesedék alapos összegereblyézésével pedig a veszélyforrás megszüntethető. Lakótelepeken, a házak közötti zöldterületeken is megtelepedhet az egérárpa, elsősorban ott, ahol nem szokás a közös park gondozása, művelése. Ilyen helyeken vagy nem szabad elengedni az ebet, vagy - hiszen a kutyások az egyik legösszetartóbb hobbiközösség - összefogva kell megteremteni a feltételeket a biztonságos kutyasétáltatáshoz.

Egy bizarr ötlet, kutyafejre való védőháló toklász ellen. Akinek megtetszett, de itthon nem találja innen megrendelheti

Az egérárpához hasonlóan bosszantó és kártékony a királydinnyefélék (Zygophyllaceae) családjába tartozó gyom, a Tribulus terrestris, vagyis magyarul maga a királydinnye. Ez a kétszikű gyomnövény a meleg, száraz klímát és a homokos talajt kedveli, Magyarországon főleg az Alföldön elterjedt, de alkalmazkodóképes, így városokban, utak, vasúti és villamos sínek mentén, parkokban is előfordul.

Királydinnye. Nem csúnya, de mindenképp bosszantó gyom

Az egérárpához hasonlóan a királydinnye is mások segítségével szeretne terjeszkedni, mégpedig úgy, hogy toktermése - mely tüskés résztermésekre esik szét - legelésző állatok szőrébe akadva széthordásra kerüljön. Sajnos a királydinnyét nem érdekli, hogy városokban viszonylag kevés a juh, a kecske, vagy a tehén, beéri háziállatokkal vagy biciklikerekekkel is. A legnagyobb gondot a kerékpárosoknak okozza ez a növény, vékony, hegyes és kemény tüskéi képesek átszúrni még a nagyobb, rücskösebb külsőket is, én például tavaly egyszer, a Kőbányai út melletti kerékpársávon három kilométer alatt összesen hét tüskét gyűjtöttem be. A problémát fokozza sokszor az is, hogy a bicikliutak mentén kaszáló munkások a nyesedéket az útra szórják, de legalábbis nem gyűjtik össze, így alkalomadtán komplett tüskeszőnyeg boríthatja az aszfaltcsíkot. A védekezés egyik elvi lehetősége a talajjavítás lenne, a királydinnye nem, vagy nehezen él meg humuszban gazdag, kötött közegben, de ennek a módszernek a kivitelezhetősége eléggé kérdéses, nehezen elképzelhető, hogy a városi utak mentén ilyen történjen, ahogy a tarlóhántás, vagy a kapálás is esélytelen ezeken a területeken. A gyomos közterületek karbantartóitól ellenben már elvárható lenne némi odafigyelés, de a gyakorlatban ez sem tapasztalható.

Veszedelmes tüskék

Létezik pár kerékpáros taktika a királydinnye ellen, például a dupla belsőgumi használata, ilyenkor egy, a belső ív mentén megnyitott belsőgumiba kell beleerőltetni egy másikat, majd a kettőt együtt a külsőbe passzírozni, állítólag így már kisebb a defekt esélye. Léteznek speciális folyadékkal töltött gumik, melyeknél a belül keringő folyadék képes eltömíteni az apró lukakat. Előnyük, hogy alig drágábbak a hagyományos belsőknél, hátrányuk, hogy a szelepnél szivárgás léphet fel, ami ráadásul a beszámolók szerint büdös és ragadós. Megoldás lehet még a belső nélküli, ún. tubeless gumira való átállás, ezek sokkal ellenállóbbak a hagyományos típusoknál, ám jelentősebb befektetést (új felniket) kívánnak. Érdekesség, hogy a királydinnye sokak szemében hasznos növény, ugyanis a népi gyógyászatban régóta afrodiziákumként, valamint a szív-, és érrendszeri bajok ellenszereként ismert, így vannak, akik célzottan telepítik kertjükbe. Ebben az esetben viszont fokozott óvatosság javasolt, nem szabad engedni, hogy a királydinnye közelébe kisgyerekek és háziállatok jussanak, célszerű a tüskés ültetvényt a kert egy félreeső részére telepíteni, és körbekeríteni.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.