Bár az építőipar évek óta leszállóágban van, a lakóparkok divatja nem múlik. A lakópark a nevében és a valóságban is két jó dolgot hoz össze, a lakást a zöld környezettel, már a szerencsésebb esetekben. Ha a lakóházak, épületek közé/köré valóban parkok, gyepes terület, fák kerülnek, akkor a városi létforma ideális módon találkozik a természettel, persze annyira, amennyire ez a városban lehetséges. Némely lakópark (jobban mondva annak tervezői, kivitelezői) megelégszik pár fával, egy füves sétánnyal, de van amikor megszalad a ceruza, és egészen kreatív, izgalmas zöld környezet bontakozik ki az épületek árnyékában. Néha a szokványostól eltérő, extra elképzelések beválnak, ám olykor a kiváló ötletek nem életképesek hosszútávon.
Az izgalmas forma és kialakítás még látható, de a régi pompa már nincs jelen
Így történt ez a Dunapart egyik nívós (blikkesen: luxus) lakóparkjának kertjével is, mely nagyszabású és extravagáns tervként indult, igényesen kivételezett parkká fejlődött, mára azonban a tervezettnél jóval szomorúbb képet mutat. Az egyedinek szánt, különleges látványt nyújtó park japán stílusban készült, valóban párját ritkította. A kialakított területek mindenhol érintkeznek a Dunával, így a japánkertekre erősen jellemző vízmotívumok a járófelületekkel harmonizálva szépen illeszkedtek a környezetbe. Láthatóan egykoron nagy hangsúlyt fektettek a játszórészekre, melyek mellett tankerteket /fűszer, virág/, pihenőket, pagodákat, és persze az elmaradhatatlan kutyafuttatót is meg lehet találni. Összességében az elképzelésekből egy sokoldalúan használható, multifunkciós zöld élettér született.
Ez ránézésre nem egy luxus lakópark gyepje. Pedig mégis az.
Szebb napokat látott égyások, és gazosodó járófelület
Sajnos mára az egészet felverte a gaz, és a szikla-, tankertek pusztulásnak indultak. A korábbi vizes felületek feltöltődnek lassan porral, kosszal. Az eseti fűnyíráson, és az évenkénti egyszeri metszésen kívül nem látható több törődés, de egy ekkora, és ilyen sok funkcióval, dísszel tűzdelt felülethez sajnos ez kevés. A csepegtető csövek sok helyen a felszínre kerültek, a fenyőkéreg kikopott, az ágyásokat ellepte a gaz, úgy általában alapos rendrakás szorulna a parkra. Mindez azért szomorú, mert eredetileg egy igen magasra pozícionált területről van szó, épp ilyen helyen nem várná az ember, hogy a gondosan és átgondoltan kivitelezett park ennyire leromlik, ezt inkább a kispénzű önkormányzatok által fenntartott közterületeken szoktuk meg. A lakópark luxusjellegéből fakadóan nehezen érthető, hogy mi vezetett idáig, de nyilván a lakóknak is csalódás, hogy az egykori díszes látvány helyett ma ez fogadja őket. Amennyiben kicsit álnaivan gondolkodunk, felmerülhet a kérdés, hogy a népes lakóközösség miért nem veszi saját kezébe a park gondozását, valamiféle közösségi összefogás formájában, ám a valóság az, hogy Magyarországon ennek még nem alakult ki a kultúrája.
A dunaparti oldal is vad burjánzásnak indult, kár érte
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
