Kertet azért gondozunk, mert örömünket leljük benne, akár csak azért, mert értelmes, a szabadban végezhető hobbit nyújt, akár azért, mert bioterményeket, egészséges élelmiszereket termelünk, vagy egyszerűen csak simogatja szépérzékünket a gondozott gyep, a színes virágok hada, vagy a szépen cseperedő almafa. Mint minden jó dolognak a világon, a kertnek is vannak rosszakarói, ellenségei. A különféle gyomnövényektől kezdve a krumplibogáron át, egészen a vakondig sokan próbálják tönkretenni élvezetünket, ám a legtöbbük ellen van hathatós gyógymód. A legádázabb gonoszok egyike viszont a kétségbeesés végső határára tudja sodorni az egyszeri kertészkedőt. Ez a tarack.
A tarack, vagy tarackbúza (Agropyron repens) egy nagyon jól alkalmazkodó, szárazságtűrő, strapabíró gyomnövény, éles levelekkel, és terülő, úgy nevezett gerilla életmóddal. A talajon sarjcsomókat képez, elfekszik, takarja a fényt az alatta élők elől, a klónjaival pedig behálózzza a környezetét, és szép lassan, de annál biztosabban terjed. Egy anyanövény több ezer klónt is létrehozhat maga körül, több tízméteres szár és gyökérrendszert növesztve. A növény fejlődése feldarabolva csak még jobban megindul, ekkor még több lehetősége van újra hajtani. Éppen ezért, ha ásóval, csákánnyal szétdaraboljuk, éppen a tarack malmára hajtjuk a vizet. Az egyszikű gyomirtók nem válnak be ellene, a kezelés általában hatástalan marad, ha pedig olyan vegyszer után nyúlnánk ami "mindent visz", akkor ugyan a tarackkal elbánunk, viszont pár évre elköszönhetünk úgy általában a növényzettől a kertünkben.
Érdekesség, hogy gyógynövényként is számon tartjuk, de ettől nem szeretjük jobban
Az egyik lehetséges megoldás, hogy ásóval, kapával, és egyéb eszközökkel felszerelkezve kézi úton nekikezdünk az irtásnak, ekkor a talajt mélyen megbolygatva, fáradságos munkával kell kiszedegetni a növény darabjait a földből. Sajnos a fárasztó metódus sok kudarccal kecsegtet, az időt, energiát nem kímélő tulajdonosok is gyakran csak évek alatt tudják kiirtani a kertből, és a veszély folyamatosan fennáll, hogy a kártékony betolakodó újra bejut (szél, szomszéd, földben levő magbank segítségével például). A másik lehetőség hogy az erősen fertőzött kertben a talaj teljes felső rétegét eltávolítjuk, geotextilt fektetünk le, és erre kőzúzalékot, vagy egyéb talajtakarót helyezünk. Így biztos nem jön fel a tarack, de kertünk se lesz. Ez persze radikális megoldás, és mivel magát a gyepes felületet is kiiktatjuk vele, csak végső megoldásként vethető be. Hasonlóan járhatunk el gyepszőnyegezéssel, így már esélyesebb a kert eredeti formájának megtartása, de még ez sem az igazi, mivel itt is megjelenhet a leromló gyepben a tarack.
Minél kevésbé gondozott, elhanyagoltabb a kert, annál hamarabb jelenik meg a tarack
A harmadik lehetőség a második kombinációja az emelt ágyásokkal. Ekkor a területen létrehozhatunk emelt ágyásokat, közöttük pedig úthálózatot építhetünk ki, így a fél-egy méter magasságú földdel feltöltött emelt ágyáson már nem fog tudni keresztültörni a szívós gyom. Az emelt ágyásokkal ilyenformán nyerünk valamennyi zöldfelületet, és megszabadulunk az idegörlő problémától is, amit a tarack okoz. Amennyiben még nem katasztrofális a helyzet, tavasszal, a kert beindításakor sokat segíthet, ha egy teljes, mély ásással forgatjuk fel a földet, és kézi erővel, időt nem kímélve megpróbáljuk teljesen eltüntetni a gyökereket, tarackdarabokat, mivel azonban a tarack akár 80 centiméter mélységig lehatol a talajba, ez sem biztos megoldás. Az összegyűjtött tarackmaradványokat gondosan meg kell semmisíteni, még a komposztba se tegyük, ugyanis ott is képes feléledni, terjeszkedni. A káros betolakodót fóliázással is ki lehet pusztítani, ilyenkor a felszínre vastag, sötét fóliát kell kifeszíteni, és várni, hogy alatta minden, köztük a tarack is kihaljon. Ez a művelet azonban sajnos azzal jár, hogy a kertünk legalább két hónapig használhatatlan és csúf lesz, a módszer ezért inkább hétvégi házaknál, nyaralóknál jöhet szóba.
Van, amikor csak az alapoktól újrakezdett kertépítés oldhatja meg a problémát
A tarack megjelenése szinte minden esetben azt jelzi, hogy a körülmények nem megfelelőek az igényesebb fajoknak, valami hiányzik a környezetből, a talajból, amire szüksége lenne a telepített fajoknak. Ez lehet a vízhiány, a tápanyagok ürülése, az elhasználódott, sófelhalmozódásos talaj, a túlöntözéssel kimosott talaj, vagy csak egyszerűen el van hanyagolva, és kikoptak a betelepített fajok.
Az emelt ágyás, ha a gyepet nem is, de a veteményest, virágágyást megvédheti
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.