Az elmúlt napokban az időjárás emlékeztetett minket arra, hogy valójában már tél van, az igencsak enyhe ősz után hirtelen szakadt a nyakunkba a fagyos, hideg évszak. Mivel már hó is esett bőven, az utak, járdák kellőképpen lefagytak, ami természetesen balesetveszélyes. Ezért ilyenkor előkerülnek a jégmentesítő szerek, hogy ne teljenek meg a kórházak kificamodott bokájú, törött kezű, és lábú emberekkel. A leggyakrabban használt anyag a só, mely azonban erősen káros a természetre, növényekre, sőt kimarja a cipőnket, tönkreteszi a nadrágszárunkat, pusztítja az autógumikat, és a sétáltatott házikedvencek tappancsai is megsínylik a sózást.
Miért sózunk hát akkor? Mert a só rendkívül olcsó, akár az otthoni készletből szórjuk a portánk elé, akár kifejezetten útszórásra előállított sót használunk (vagy használ a közterület fenntartója). A só azért alkalmas a fagymentesítésre, mert a hó és a só keverékéből létrejövő oldat fagyáspontja -15 Celsius, tehát eddig a hőmérsékletig eredményes a sós kezelés. (Érdekesség, hogy például Moszkvában, ahol a téli hidegek tartósan alulmúlják a -15 fokot, farkasordító hidegben már nem is kezelik az utakat, hiszen úgysincs haszna.) A só azonban károsítja a növényeket, főleg, ha a sós havat, latyakot a járda szélére toljuk, egyenesen a fák tövébe, vagy a füves sávra. Nem elhanyagolható tény, hogy a sózás következtében az utak, aszfaltfelületek is károsodnak, az olvadék a repedésekbe szivárog, ahol a következő fagyáskor szétrepeszti azokat, valamint a közművek csöveit is károsítja a sós hólé.
Ez bizony most is szabályos
Biztosan sokan hördülnek fel, mondván, felesleges is erről beszélni, hisz a sózás már nem engedélyezett. Van azonban némi félreértés a szóban forgó szabályozás körül. A közvéleményben rögzült vélekedés szerint a só alkalmazása tiltott (ezt a 346/2008. (XII. 30.) számmal jelölt kormányrendelet írja elő), azonban a vonatkozó rendelet 5. § (2) bekezdése így szól:
belterületi közterületen - a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével - a síkosság mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti.
Ez pedig azt jelenti, hogy ahol autók járnak, ott igenis engedélyezett a só használata. Mint azt tudjuk, az úttest soha nincs hermetikusan elzárva a közterület többi részétől, így szabályozás ide vagy oda, a só a fizika elemi szabályait követve akadály nélkül károsíthatja továbbra is a városi növényzetet, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokan, vagy figyelmetlenségből, vagy megszokásból a mai napig használják fagymentesítésre a sót olyan helyeken is, ahol elvileg már nem szabadna.
A sós hólé, latyak káros a növényeknek
Lássuk akkor, hogy mik az alternatívák, mert ezekből van bőven. Érdekes kiváltóanyag a vinasz, mely egy, a cukorgyártás során keletkező melléktermék. Hátránya, hogy - ne kerteljünk - roppant büdös, ezért csak külterületi, nem lakott övezetekben szokták alkalmazni, azonban a javára írható, hogy olvadáskor a földbe szivárogva trágyaként működik, tehát a növényvilágnak kifejezetten hasznos. Életképesebb módszer a faforgács kihelyezése, melynek semmilyen mellékhatása nincsen, viszont drága. Hasonlóan jól működik a homok kiszórása, ám hatásfoka nem éri el a sóét. Zeolitos kőzúzalékot is lehet használni, ez nem kártékony, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban kevés utánajárást igényel. Sikeresnek mondható az útkáli is, ez egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a csupasz sónál mindenképp jobb választás. Ahol fatüzelésű kályha, kandalló van a háznál, ott ennek hamuját is bátran lehet szórni a járdára, nem a legszebb látvány, de hatásos.
Nem ritka, hogy fagymentesítésre műtrágyát, vagy pétisót használnak, főleg, ha nagyobb, vagy értékes zöldfelületről van szó. Egy nagy előnye van, nem káros a növényzetre kis mennyiségben, de ugyanez a hátránya is, nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent, persze ezt már csak utólag veszi észre az ember, mikor tavasszal nem zöldül a fű. Környezetbarát megoldás ez, melynek előnye, hogy az állatok számára sem káros, például lovardákban előszeretettel szokták használni, mert nem bántja a lovak érzékeny patáját. Megemlítendő még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és azzal szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé, vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle. Érdekességképpen megemlítem, hogy több amerikai városban frappáns módszerrel előzik meg az utak fagyását, közeli termálvizes források vizével melegítik a járdákat, autóutakat. Budapesten hőforrás ugyan lenne a módszerhez, ám a fejlesztés horribilis ára kizárttá teszi, hogy ilyen módszerrel találkozzunk itthon.
Egy a sok pótszer közül: a kalcium-klorid
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.