Az őszi kertészeti vásárok, vagy épp az őszi kertrendezéshez kapcsolódó kertészeti bevásárlókörutak egyik slágernövénye a pampafű. Sokan első látásra beleszeretnek ebbe az igen dekoratív növénybe, amit rendszerint az azonnali vásárlás követ. Sajnos gyakran éri csalódás aztán a mutatós kertdi díszre vágyó gazdákat, mert tavaszra csak egy elszáradt, megcsúnyult, netán elpusztult fűféléjük marad. Hogy megelőzzük a csalódást, álljon itt egy rövid útmutató a pampafű helyes kezeléséről.

Bírja a telet, a fagyokat, de odafigyelést igényel

A pampafű (Cortaderia selloana) őshazája Dél-Amerika, elsősorban Brazíliában, Chilében, Argentinában honos ez a különleges megjelenésű, nagyra növő szoliternövény. Akár három méter magasra is megnő, tekintélyes megjelenéssel bír, telepítésekor ezért mindenképp fontos átgondolni, hogy van-e a kertben elég hely számára. Kisebb, szűk területen ugyanis korántsem mutat olyan jól, ráadásul idővel igen terebélyessé is válhat, amit ugyan lehet orvosolni, de tény, hogy ez a díszfű akkor lesz éke a kertnek, ha helyet adunk neki a kibontakozáshoz. A pampafű tartásával kapcsolatban két alapvető hibát szoktak elkövetni a kertészkedők. Az egyik probléma, vagy inkább teendő nemsokára aktuálissá válik. A növény leveleit ugyanis október végén, november elején össze kell kötni, különben a közéjük beeső, ott megrekedő hó (hólé), vagy jég beindítja a rothadást. A másik általános gond pedig, hogy sokan nem tudják mekkora lesz a növényük, ezért túl közel ültetik egymáshoz őket, utána meg nem merik szétszedni.

Elburjánzott példány

A pampafű tehát igencsak látványos kiegészítője lehet egy kertnek, de akár az utcafrontot is díszítheti ez a télálló díszfű. Virágzata miatt feltűnő, szó szerint kiemelkedő szépsége lehet a birtoknak. Méretei miatt sok esetben szoliter csoportnak, általában 3 darabot telepítenek a kertekbe, így pár év alatt öles gömbbé tudja magát kinőni. Általánosan 1,5-2 méter magasra nő, bugáit akár 2 méter fölé is növesztheti, kimagasodva a környező növények közül. A magas díszfüvek, mint a pampafű akár a tér tagolására, térhatárolásra is alkalmasak lehetnek. 

Itt tökéletes elrendezésben látható

A pampafüvek között már több színváltozatot is találhatunk, az általános a krémszínű, ez kapható a legtöbb helyen. Sövényként ritkán kerül telepítésre, mivel lombozatát télre is célszerű fenthagyni, majd csak tavasszal lehet visszametszeni. A probléma ott kezdődik hogy a növényt így össze kell kötözni, hogy a hó ne tegyen benne kárt, ne nyomja szét a töveket. Sövényként ezt nehézkes megoldani, de karózással akár még ez is kiküszöbölhető. A téli hó, és az annak olvadásával keletkező, távozni nem tudó hólé okozza a legtöbb esetben a növény pusztulását, mivel gyakran nem elég jó vízáteresztő képességű talajba ültetik. Ezért csak jó vízáteresztő képességű talajba célszerű telepíteni, melyet kis homok bekeverésével tovább javíthatunk. A pampafű tőosztással szaporítható, ezért az elburjánzott, bebokrosodott töveket bátran szét lehet választani, át lehet őket ültetni. A téli pihenés után, a visszametszést követően, a napsütés hatására a növény újra növekedésnek tud indulni.

Az összekötözés fontos

Ültetésre váró tövek

Ha mindenképp sövényként szeretnénk ültetni ezt a díszfüvet, akkor a pampafű helyett jobb választásnak bizonyulhatnak az erre alkalmas fajták, azok, melyek inkább térhatároló sövények. Ilyenek például a Pennisetum sp - tollborzfű, Carex sp - sás félék, Miscanthus sp - japánfüvek, alacsony térhatárolónak pedig a Festuca sp-t, vagyis a csenkeszt ajánlom. A díszfüvek telepítésekor mindenképp napsütötte területre, üde, laza talajba ültessük őket, tavasszal, vagy ősszel. Az ültetést követően bőséges öntözést igényelnek, így könnyebben be tudnak gyökersedni a növények, viszont semmiképp sem állhat meg a víz a töveknél. Sokszor ezért lejtőre ültetik őket. Mindezen növények közül kilóg a csenkesz, mivel ő száraz, napos helyen érzi csak jól magát, ezért a sziklakertek tökéletes kiegészítője lehet. Amennyiben minden körülményt számba véve a pampafű mellett döntöttünk, a töveket 50x50x50 centiméteres gödörbe célszerű ültetni, egymástól legalább 30 cm távolságra, de az igazán ideális az 50 cm-es tőtávolság. A növények hamar összenőnek, a telepítést követő első évben még nem virágoznak, erre csak a második évtől számíthatunk.

Téli pompában, de helytelenül tartva

Bár még odébb a tavasz, aki jó előre szeretne az akkor időszerű metszésről tájékozódni, kattintson az alábbi videóra:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.