Nem az egykoron sikeres dél-amerikai szappanoperáról lesz szó, így holdkóros Tonho sem kerül terítékre, annál inkább az a kerti játéktér, ami a gyerekeknek oly ellenálhatatlan. Ez a homokozó. Felnőtt fejjel a homokban való tapicskolás élvezete rejtély, de nincs olyan gyermek, aki ne merülne el szívesen az ásás, formázás, várépítés örömeiben. Ha kert és gyermek is van, de homokozó nincs, akkor pótolhatjuk a hiányt!

Ilyet otthon azért nem láthatunk...

Homokozót építeni nem nagy kunszt, de előbb gondoljuk át, hogy bevállaljuk-e a vele járó macerát. Kialakításával a pázsitból kell feláldoznunk egy kisebb-nagyobb részt, ráadásul a homok, főleg játék közben nem fog az elkerített részen maradni, ezért számolni kell azzal, hogy a peremek mellett közel fél méteres sávban a pázsitot károsodás érheti, de legalábbis nem marad szép. Ezért apróbb kertekbe nem feltétlen jó ötlet. Ha kutya, macska van a háznál, akkor újabb bonyodalmakkal szembesülünk, mert négylábú barátaink alkalmasint kerti toalettként fogják használni, vagy csak egyszerűen gödröket ásnak bele. Számolni kell azzal is, hogy a homokozó nem olyan, mint a járóka, nem lehet a gyermeket több-kevesebb ideig magára hagyni benne, mert veszélyei is lehetnek. A homokozó kicsik mellé állandó felügyelet kell, a homok a szemükbe mehet, a szájukba vehetik, lenyelhetik, az ilyen eseteket jobb megelőzni. 

Alapszintű előre gyártott homokozó-keret

Ha mérlegeltük az előnyöket és hátrányokat, és a homokozó mellett döntöttünk, kezdődhet a munka. Jelöljük ki a homokmedence helyét, úgy, hogy legyen körbejárható, ne helyezzük közvetlen virágágyás, veteményes mellé. Nem rossz ötlet, ha úgy alakítjuk ki, hogy valamilyen tereptárgy időközönként árnyékot vessen rá (lombos fa, épület fala), a gyerekek könnyen elfeledkeznek a tűző napról a játék hevében. A következő lépés a peremek kialakítása. Erre fa, vagy műanyag a legalkalmasabb, betondarabokból, téglából csak veszélyforrást építhetünk, nem játékteret. Vidéken elterjedt a nagyméretű traktorgumi ilyetén felhasználása, de az egyrészt csúf, másrészt büdös, és a belső peremben megáll a víz, ami szintén nem jó. Tüzépeken vásárolható deszkákból, gerendákból egy ügyes barkácskéz pillanatok alatt összeállíthatja a keretet, amit jó, ha valamennyire leásunk, hogy rögzítsük a helyzetét. Magssága ideális esetben 20-25 centiméter. A rusztikusabb megoldások hívei rönkfából is kirakhatják a keretet, talán ez a legízlésesebb választás. A homokozó pereme ne legyen vékony, mert balesetveszélyessége, és gyenge tartóereje mellett azt is kizárja, hogy a kicsik a homokmedence szélére üljenek, vagy pultnak használják játék közben. Egy vastag masszív keret arra is jó, hogy a szülő, felügyelő felnőtt odatelepedhessen anélkül, hogy a ruhája telemenjen homokkal.

A medence aljára feltétlen helyezzünk el vízhatlan záróréteget (erős fólia, geotextília), ami a nedvesség felszivárgását, és az elgazosodást is megakadályozza. A homokozót nem csak alulról, felülről is fedjük le használaton kívül, így a háziallátok nem használhatják azt "piszkos" céljaikra. Ehhez elég egy fólia, amit a sarkokon nehezékkel fixálunk, de vásárolhatunk macskahálót, vagy az olcsón kapható vakondháló is alkalmas a célra. Kisebb homokozót deszkákból ácsolt fedéllel is lezárhatunk, ami azt is megakadályozza, hogy az erősebb szél széthordja a szemcséket a kertben.

Csúsztatható fedél: praktikus és szép

Mikor megvan a keret, a bélés, és a fedél, már csak a homok hiányzik. A sárga homok megfoghatja a gyerekek ruháit, viszont jobban formázható, a szürke homok nem fog, ellenben nehezebben alakítható, enyhe  nedvesítés hatására válik játékra alkalmassá. Mosott homokot szintén Tüzépeken, építőanyag-kereskedésekben vásárolhatunk, köbméterenként nagyjából 2500 Ft-os áron.

Két profi megoldás

Akit pedig a leírt munkafolyamat elriasztott, vagy csak nincs kedve a barkácsoláshoz, még mindig dönthet úgy, hogy készen vásárol homokozót, melyet csak haza kell vinni, és fel kell tölteni. 

Jó játékot!

A kutyát tartsuk szemmel!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.