"A dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét" olvashatjuk sok helyütt a figyelmeztetést, de "környezet" alatt a legtöbben a füstölgő ember közelében tartózkodókat értik. Pedig ha a figyelemfelhívó mondatot tágabban értelmezzük, szintúgy igazságot találunk. Az eldobott csikkek ugyanis - csúfságuk mellett - erősen veszélyeztetik a természet épségét. A következőkben nem dohányzásellenes kirohanást olvashatnak, hanem csupán a káros szenvedély ártalmas melléktermékére hívnám fel a figyelmet.

Ilyesmivel bárhol találkozhatunk

A probléma tehát kétoldalú. A zöld utcafrontok és rendezett közterek nagy rajongójaként, gyakran építőjeként érthető módon nem vagyok oda az eldobált csikkek látványáért. Ez a probléma esztétikai része. A flaszteron magára hagyott csikk felsöpörhető, persze ha van, aki ezt megteszi, de sok esetben kritikus mennyiségű cigarettamaradék népesíti be a járdákat és környéküket, ami a lát-, utca-, és városképet egyaránt rombolja. Még nagyobb a baj, ha füves területen kerül elszórásra a szívás maradéka, ugyanis a betonnal ellentétben a pázsitról korántsem egyszerű felszedni az apró szemetet, söpörni ugyebár itt nem lehet, a gereblyézés is nagyjából hatástalan, olyan vállalkozót pedig, aki négykézlábra ereszkedve egyenként szedegeti fel a csikket, aligha találni. A használt füstszűrők tehát ott ragadnak a parkban,  erdei aljnövényzetben, füvesített részeken. Ahol aztán azonnal elkezdik kifejteni korántsem áldásos hatásukat.

Sokan azt gondolják, hogy a csikk csak egy kis darab papír, mi bajt okozhat, egyhamar lebomlik, és nyoma sem marad. Ezzel ellentétben a cigaretta szűrője többféle nehézfémet köt meg, például arzént, kadmiumot és ólmot. Ezek a veszélyes anyagok aztán a környezetbe, a talajba, a növények gyökeréhez és a vízhálózatba juthatnak. Jó tudni, hogy becslések szerint világszerte évi négy és félezer milliárd (!) csikk keletkezik, nagyrészük pedig a természetben köt ki, így hatásukat nem lehet bagatellizálni. Egy Egyesült Államokbeli átfogó szemétszedési akció statisztikái szerint az összes hulladék közel negyede cigarettacsikk volt, a dobozokat, csomagolóanyagokat is hozzászámolva pedig 35% volt a füstölnivaló szemétmaradéka a teljes mennyiséghez képest. A nehézfémek a növényekre is ártalmasak, és a vízi élővilágot is veszélyeztethetik, főleg, ha a csikk még tartalmaz dohányt is, amiben nikotin van. Ez a súlyosan mérgező anyag roppant veszélyes emberre, növényre és állatra, utóbbiakra főleg azért, mert az óvatlanul lenyelt csikk a gyomorban feldolgozva sokkal erőteljesebb hatást vált ki, mint füstként beszívva.

Ahol egy van, több is akad...

...fűből eltakarítani pedig csak így lehet

Maga a füstszűrő papírral bevont cellulóz-acetát, melynek lebomlási ideje változó, pár hónaptól több évig terjedhet a körülményektől függően, de átlagban egy-másfél esztendő. Igy az eldobált csikkek a hiedelmekkel ellentétben nem tűnnek el maguktól pár napon belül (legfeljebb a víz, csapadék a csatornákba mossa őket), és kártékony hatásukat sok hónapon keresztül fejtik ki, miközben folyamatosan terhelik a növény-, és állatvilágot ártalmas bomlástermékeikkel. És hogy még egy súlyos bűnt a cigaretta rovására írjunk, nem ritka, hogy a felelőtlenül eldobott csikk a természetben bozót-, és erdőtüzeket okoz, az ilyesfajta pusztítás pedig olykor nagy területeket érint, így további környezeti terhelést, nem mellesleg pedig pénzben gyakorlatilag kifejezhetetlen károkat okoz.

Egy eldobott apró csikk ezt is okozhatja

Mit tehet akkor a környezettudatos füstölgő, ha legalább a környezetét, ez esetben a természetet, meg kívánja óvni szenvedélye ártalmaitól? A lehető legjobb módszer a keletkező szemét megfelelő helyre juttatása, vagyis a csikkek hulladékgyűjtőben való elhelyezése. A csikk persze végül így is a természetben - a szeméttelepeken - fog kikötni, de ez esetben legalább a lakott, gondozott helyeketől távol kerül tárolásra. Ha utcán dohányzunk, akkor tehát a kukába dobjuk (a csatorna sem jó választás), ha pedig a közelben nincs kuka, egy pár száz forintos, fémből készült, zárható fedelű hamutartóba tegyük, amit aztán később üríthetünk a megfelelő helyre. Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk parkban, erdőben, kirándulások alkalmával. Mindez nem kerül sem sok pénzbe, sem különösebb fáradságba, ellenben a természet megóvásában óriási lépést jelent.

Az utcáról a csatornába kerül, onnan a csatornahálózatba

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.