Kertünk derűs vidék, ha szépen gondozzuk, és gondosan ápoljuk, akkor van mit csodálni rajta. Éjjel azonban, mikor kevesebbet és kevesebbszer látjuk, más arcát mutatja. Előbújnak a sötétben aktív, nappal rejtőzködő lakók, zizegés, suhogás járja át a birtokot, és olyan lények is megjelenhetnek, akikről nem is gondoltuk volna, hogy ilyen közel élnek hozzánk. Az éji rémek legérdekesebbike a denevér.

Még Batman hősies történetei sem tudták helyreállítani a denevérek mégtépázott reputációját, igaz a kis emlős rossz hírét okozó legendák már évszázadok óta stabilan tartják magukat. Szó van vérszívásról, hajba gubancolódásról, al-, és túlvilági eredetről, és ne feledjuk a popkulturális ikont, Drakulát, aki szintén a denevér édesgyermeke. Vajon helyre lehet-e állítani ennek a szárnyas kis ördögnek a jó hírét valaha? Próbáljuk meg.

Köznséges denevérek alváshoz készülődve

A denevértől való félelem a középkorból ered, mikor az éji, titokzatos állatot a sötéttel, vagyis a gonosszal kötötték össze. Vérszívó denevér létezik ugyan, de tőlünk nagyon messze él, és a hajba csavarodó bőregér mítosza is hamis, már csak azért is, mert a denevér roppant jól tájékozódik, hajat pedig nem eszik, tehát semmi oka nincs a frizurák megtámadására. A jópár denevérfaj közül nálunk a közönséges denevér (Myotis myiotis) elterjedt. Szívesen tanyázik nyílt területeken, mezők, tisztások közelében, de a városban is nagyon gyakori, parkokban, lakótelepek környékén de kertes övezetekben is könnyen találkozhatunk vele. A kifejlett állat körülbelül nyolc centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága negyven centi körüli. Mindenki megnyugvására rovarevő emlősről van szó, az áldozatait egyedi eszközével, az ún. magas frekvenciás echolokációs hangokkal deríti fel, vagyis a kibocsájtott hang visszaverődése alapján tájékozódik. Látása gyenge, de hát éjjel egyébként sem venné sok hasznát.

Fehérszélű törpedenevér: szintén védett

A bőregér nappal alszik, fejjel lefele függeszkedve, jellemzően barlangokban esetleg fák odvában, lakott területeken viszont padlásokat, mezőgazdasági épületeket, kietlen tereket keres. Érdekesség, hogy régebben úgy tartották, hogy a denevér, mint alvilági lény, sikeresen űzi el az egyéb démoni alakokat, ezért elfogása után előszeretettel szegezték ólak, házak, istállók bejárata fölé. Ezt ma már nem ajánlom senkinek, egyrészt otromba dolog, másrészt az összes nálunk előforduló denevér védett. Arról nem is szólva, hogy a módszer eredményessége kérdéses. A városi folklór úgy tartja, hogy denevért a legkönnyebben homokkal töltött zoknival lehet fogni, amit magasra dobunk, a denevér pedig belemarkol, de elengedni nem tudja, mert a kis karmai beleakadnak, így aztán zoknistul lezuhan. Persze ezt se próbálgassuk, egyébként sem valószínű, hogy beválna.

Így egyáltalán nem félelmetes

Végül pedig felmerül a kérdés, hogy van-e hasznunk a denevérből a kertben? Mivel rovarokkal táplálkozik egyértelműen van, bár nyilván nem válogat a hasznos, káros, és a kertre nézve semleges példányok közt, de tény, hogy gyéríti a repülő rovarok állományát, így kártékonynak biztos nem nevezhetjük. A konklúzió tehát az, hogy ha denevérünk van, ne ijedjünk meg tőle, mert nem bánt, ne kapjuk el, mert nem szabad, és ne szaladjunk fokhagymáért, mert Drakula nem létezik.

Ilyet nálunk nem láthatunk. Szerencsére.

Utóirat: a denevérkölykök a faj szaporodási jellegzetességei miatt június-július tájékán jönnek világra, és három hetesen már repülnek, ezért mostanában biztos találkozhatunk velük!

Design-lak denevéreknek

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.