A sünit mindenki szereti, főleg a számtalan meseábrázolásnak köszönhetően. A tüskés kis emlősállat kivétel nélkül mindig kedves, szeretnivaló lényként jelenik meg, és ez a kép nem áll messze a valóságtól. Kertekben is szívesen látott vendég, ugyanis számtalan kerti kártevő, rovar és csiga szorgalmas pusztítója. A sünik mostanában szenderülnek téli álomra, ám lehet, hogy a segítségünkre szorulnak.

A sün, vagy hivatalosan keleti sün (Erinaceus roumanicus) elsősorban sűrű aljnövényzetű erdők lakója, de sok más vadhoz hasonlóan gyakran megjelenik városok külső, zöldövezeti részein, faluhelyen bárhol, a számukra alkalmas kertekben, de akár közparkokban is. Étrendje elsősorban földigilisztából és csigából áll, de elfogyasztja a sáskát, egyéb rovarokat, gyíkokat, madártojást, alkalomadtán pedig dögevésre is adja a fejét. A közkeletű vélekedéssel szemben a gyümölcsért nem rajong, ha a sünit egy lehullott almán kapjuk rajta, akkor sem a gyümölcsöt lakmározza, hanem a benne fészkelő rovart keresi.

Könnyen barátkozik, de azért óvatosan bánjunk vele! (Ki találja meg a katicát a süni hátán?)

Ha sünbarát kertet szeretnénk, ahol az esti, éjjeli órákban a kis tüskés állat neszezése hallatszik, akkor több feltételnek kell megfelelnie birtokunknak. Táplálékot kell nekik biztosítanunk, ami lehet akár kihelyezett csemege is (macskaeledel, főtt tojás, vagy rántotta), de jobb, ha magától talál eleséget, tehát olyan területre van szüksége, ahol giliszták, rovarok, csigák találhatóak. A rendszeresen gyom- és rovarirtózott kertek kiesnek, mert a vegyszerek kárt tehetnek a sünökben is, és rovar, vagyis élelem hiányában továbbállnak. A természetes trágyával, komposzttal kezelt birtokok azonban megfelelőek nekik. A süni nem jön ki jól a kutyákkal, riasztóan hatnak rájuk. Visszatérő, vagy állandó sün-lakónk lehet, ha megfelelő búvóhelyet alakítunk ki számukra, erre a célra egy eldugottabb, bokros, burjánzó sarok kiváló, de lépcsők, farakások alatt is megtelepszenek. Aki komolyan gondolja a sünbarát kert ideáját, akár mesterséges vackot is építhet nekik, ez tulajdonképpen egy alacsony faláda egy-két bejárati nyílással.

Mesterséges sünlak

A sün azonban csak tavasztól őszig aktív, a hideg beálltával téli álomra szenderül, ami gyökeresen eltér a megszokott szundikálástól. A sünök nyár végén belehúznak a táplálkozásba, a felnőtt példányok ilyenkor akár másfél kilogrammra is felhízhatnak. A tartós hidegek beálltával búvóhelyet keresnek, és hosszú, mély álomba zuhannak. Ekkor testhőmérsékeltük lecsökken (akár 5 Celsius fokra), légzésük, szívverésük lelassul, és ideális esetben akár 4-5 hónapig így vegetálnak. Baj akkor van, mikor a késő őszi, téli időjárás melegebbre fordul. Ha a hőmérő több napig 10-15 Celsius fölötti értéket mutat, a süni megzavarodik, és felébred. Ez veszélyes helyzet, mivel a legyengült állat ilyenkor kevés élelmet talál, és a hirtelen visszatérő hideg megpecsételheti a sorsát. Így ha télen kábán kóválygó sünit látunk a kertben, siessünk a segítségére. Megfelelő táplálék kihelyezésével jóllakathatjuk, adjunk neki aszpikos macskaeledelt, rántottát, főtt natúr csirkehúst, vagy direkt a számukra összeállított süntápot. Tejet, tejtermékeket (sajt, túró), gyümölcsöt és zöldségféléket ne kínáljunk nekik, és konyhai maradékot se kapjanak, mert a fűszeres, csípős fogásokat sem szeretik. Folyadékként vizet adjunk.

Tejet ne adjunk neki!

Ha sérült, elütött sünit találunk, vigyük állatorvoshoz, ellátják

Mivel az idei ősz meglehetősen enyhe volt idáig, jó eséllyel még nem tértek álomra a sünök, így azzal is segíthetünk nekik, hogy felhizlaljuk őket, ugyanis a fiatal példányok alszanak el a legkésőbb, és csak akkor élhetik túl a telet, ha súlyuk eléri a 600 grammot. Ezért a mostani hetekben bátran helyezzünk ki nekik élelmet. A süni adott esetben kézből is etethető, nem egy vad jószág, azonban tüskéi szúrnak, és esetleg meg is haraphatják kezünket, ezért a kisebb gyerekeket óvatosan engedjünk tüskés barátaink közelébe. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy kedvenc sünijeink nem teljesen veszélytelenek egyéb szempontokból sem, ugyanis vírusvektorként működhetnek, vagyis betegségeket adhatnak át, illetve bolhák és kullancs hordozói is lehetnek. Ezért sünmániás gyermekeknek ne vadon élő sünt fogjunk be kerti barátnak, hanem a hobbiállatként remekül tartható afrikai fehérhasú törpesünt válasszuk. Óvónéniknek, tanárnéniknek is azt javaslom, hogy az udvaron, vagy a kirándulás közben talált sünit ne hagyják megfogni, megsimogatni a gyerekeknek, épp elég élmény a megfigyelésük. Ha a sünt mégis a kertünkben szeretnénk tudni egész télre, akkor megfelelő téli alvóhelyet alakíthatunk ki nekik, pédául úgy, ha a kert egy távolabbi sarkát "vadon" hagyjuk, vagy egy kupac levelet, pár marék szalmát halmozunk fel nekik, azonban ebben az esetben se kezeljük háziállatként!

Süncsalád. Ősszel a fiatal példányok vannak veszélyben

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.