Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az elmúlt hetek nedves időjárása kedvezett a kullancsok szaporodásának, erről a különféle híradások is beszámoltak, figyelmeztetve a túrázókat, természetjárókat, sőt, a kerttulajdonosokat is arra, hogy a veszély fokozott. A kullanccsal kapcsolatban sok a rémhír, sajnos ezek közül pár valós fenyegetés, az apró élősködő betegségeket terjeszt, elsősorban a Lyme-kórt, és a kullancs encephalitist. Megpróbálom összefoglalni a kérdéssel kapcsolatos főbb tudnivalókat, és a lehetséges teendőket kullancstámadás előtt és után.

A kullancs fejlődési fázisai: I. ricinus lárva (A), nimfa (B), nőstény (C) és hím (D)

A kullancsok a pókszabásúak közé tartozó vérszívó ízeltlábúak, gerinceseket támadó, úgynevezett ektoparazita élőlények, mivel a gazdatest felszínén élősködnek. Nem gazdaspecifikusak, bármely gerinces faj egyedeit célba veszik, a rágcsálóktól és hüllőktől kezdve, a haszonállatokon és madarakon keresztül, a kutyáig és az emberig. Kullancsfajból sok van, amit ezzel a névvel illetünk az Magyarországon leginkább a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) és csak egy a sok közül, de a Kárpát-Medencében és hazánkban ez a legelterjedtebb. A kullancs a fűben, levelek fonákján, a sűrű aljnövényzetben él, így a tévhitekkel ellentétben nem a fákról "leugorva", hanem lentről, földközelből támad, és addig mászik a testen, míg kényelmes helyet nem talál, akár a fejtetőig is eljuthat. Kullancssal nem csak erdőn-mezőn, hanem a városban, parkokban, akár a kertekben is találkozhatunk, ezért fokozott óvatosság ajánlott a házi birtokon is, főleg április-július között, mikor előfordulásuk a leggyakoribb. A kullancsok a kertekbe sokszor köztesgazda révén jutnak be. Gyakran említik a kutyát köztesgazdaként, azonban a kutyákat általában védik gazdáik kullancsriasztó nyakörvvel, vagy egyéb riasztószerekkel, és a gondosabb kutyatartók rendszeresen átnézik ebeiket a vérszívók után, így valójában a kutya nem annyira jellemző kullancshordozó, mint azt sokan gondolják. A kert egyéb, ellenőrizetlen lakói, mint például madarak, kistestű rágcsálók, sünök sokkal gyakrabban hurcolnak be kullancsokat, ahol pedig haszonállatok vannak (juh, kecske például), ott ezek számítanak veszélyes köztesgazdának. Felmerül a kérdés, hogy miért nincs központi kullancsirtás. Mint azt biztosan sokan tudják, ennek az Unió az oka, ugyanis az Európai Unió az 1849/2006/EK jelzésű rendeletében, 2006 decemberében betiltotta azt a szert, amit korábban kullancsirtásra használtak európaszerte. Az uniós rendelet értelmében az Országos Tisztifőorvosi Hivatal az egyetlen, Magyarországon kullancsirtásra engedélyezett permetezőszer, az Actellic 50 EC rovarirtó koncentrátum forgalomba hozatali engedélyét 2007. augusztus 10-től visszavonta. (forrás)

Ixodes ricinus

Patikákban kapható célszerszám

Így tehát a kullancsok szabadon szaporodhatnak, nekünk marad a megelőzés, ha pedig megtörtént a baj, vagyis kullancsunk van, a szakszerű kiszedés. A megelőzés módszertana az egyszerűbb. Kullancsveszélyes helyen járva ajánlott a zárt cipő, a sűrű szövésű magas zokni, és ha lehet, akkor hosszú, bokánál szűk, vagy gumírozott nadrágot vegyünk fel. Az öltözködési praktikák azonban alacsony hatásfokúak, a kullancs addig képes mászni, amíg szabad bőrfelületet nem talál. Védekezhetünk kullancsriasztó szerekkel, melyek lehetnek krémek, gélek, szprék, amik a bőrön szétterítve egészen hatásosak lehetnek, azonban ügyelni kell rá, hogy alkalmazásukat bizonyos időközönként (általában 2-3 óránként) megismételjük. Fontos a kutyák, macskák védelme is, nekik főleg kullancsriasztó nyakörveket vásárolhatunk, valamint gyakori átnézésükkel óvhatjuk őket.

Műanyag kullancskiszedő

Bármennyire elővigyázatosak vagyunk, gyakran előfordul, hogy minden prevenció ellenére kullancsot szedünk össze. Ezen a ponton már szerteágaznak a vélemények a teendőket illetően, százféle "holtbiztos" módszer forog közszájon, a benyálazott gyufafejtől kezdve a krémezésen át a meghatározott irányba való tekergetésig. Ezek többségével az a baj, hogy nagyobb kockázatot rejtenek, mint hasznot. A kullancs által terjesztett Lyme-kór bacilusai legnagyobb számban a vérszívó rovar potrohában találhatóak, így minden olyan tevékenység, ami az állatot öklendezésre készteti, fokozza a fertőzésveszélyt. Így az összenyomás, a fulladást okozó krémezés, a nyomogatás, tekergetés kimondottan ártalmasak. Fontos azt is tudni, hogy a kullancs a bőrre kerülve nem kezdi el azonnal a vérszvívást, így ha időben elkapjuk, akkor még nem juttatja nedveit (a szívás közben keletkező tápanyagtól mentes vérsavót) az emberi testbe, így a bőrfelület gyakori átnézése, és a frissen észrevett kullancs mielőbbi kiszedése minimálisra csökkentheti a fertőzés esélyét. Kiszedésre a legalkalmasabb eszköz a patikákban kapható, kimondottan erre a célra kialakított kullancscsipesz. Mivel nagyon fontos, hogy a test összenyomása nélkül távolítsuk el, ne a hölgyeknél mindig megtalálható vastag szemöldökcsipeszekkel próbálkozzunk (az legfeljebb nagyobb példányok esetében működhet), hanem az előbb említett eszközzel, vagy a szokásosnál kisebb csipesszel, a svájci bicskák vékony lemezből kialakított csipesze például beválhat. Mikor megragadtuk a bőrhöz a lehető legközelebbi ponton az állatot, egy lassú, de határozott mozdulattal húzzuk ki. Ha a fej bentszakad (ami igazából csak a szájszerve), nem kell megijedni, ezt a szervezetünk pár nap alatt kilöki, fertőzni pedig valószínűleg nem fog. A csípés helyét ne kezeljük alkohollal, fertőtlenítőszerrel, mert az ezek által kiváltott irritáció elfedheti a fertőzés jeleit.

Kullancskanál, ezt elsősorban kutyáknál használjuk 

A kullancsok által terjesztett Lyme-kór ellen nincs védőoltás, a kullancsencephalitis ellen azonban van. Utóbbi oltás többlépcsős, és a védelem kialakulásához több hét szükséges, így a csípés utáni gyors oltásnak nincs értelme. A Lyme-kór ellen csak a megelőzés és a gyakori, alapos testvizsgálat ad védelmet. Ha az élősködőt a csípést követő 24 órán belül kiszedjük, jelentősen csökkenthetjük a veszélyt, ezért kirándulások, vagy kertészkedés után nagyon fontos a teljes testfelület alapos átnézése, különös tekintettel a hajlatokra, a vékony bőrfelületű részekre, hajas fejbőrre, fültájékra, valamint az aznapi ruhákat is érdemes megvizsgálni, kirázni. 

Megjegyzés: jelen írásom nem tekinthető teljeskörű tájékoztatásnak és módszertani útmutatónak a kullancscsípéseket illetően. Ezért a téma iránt érdekldőknek az alábbi hasznos linkeket, olvasnivalókat ajánlom:

Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója ITT

Az Országos Epidemiológiai Központ hetilapjának különszáma: ("Epinfo" →
"Különszámok 2009" → "2. Módszertani levél a kullancsok elleni
védekezésről").

Lyme-kór tünetei és lefolyása itt.

Kullancs-encephalitisről és védőoltásokról: itt.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A dohányzás és a hozzá kapcsolódó témakör igen összetett és kényes, hiszen végsősoron egy roppant káros szenvedélyről van szó. Magamtól nem is térnék ki a témára, de az elmúlt hetekben több olvasóm keresett fel azzal a kérdéssel, hogy lehetséges-e otthon fogyasztásra alkalmas dohányt termelni, mi ennek a módja, volt aki nagyon bölcsen azt is felvetette, hogy a művelet egyáltalán legális-e? Nos, mivel a kérdés kétségkívül aktuális, ráadásul részben kertészeti vonatkozású, megpróbálok válaszolni a felvetettekre, ugyanakkor nem szeretném, ha bejegyzésem otthoni dohánytermesztési segédlet lenne, így a növény nevelésének teljeskörű nevelési útmutatóját nem kívánom közzétenni, azt az érdeklődők némi internetes kutakodás után úgyis megtalálják.

A cigaretta illetve a sodornivaló dohány árának folyamatos növekedésével láthatóan egyre többek fejében fordulnak meg az olcsóbb alternatívák, melyek egyik sarokpontja a nem legális forrásból származó füstölnivaló beszerzése (nevén nevezve a csempészcigaretta), a másik a saját termesztésre való átállás, melyet a többség teljesen legálisnak gondol, hisz - ahogy a közvélemény tartja - a saját kertemben azt termelek, amit akarok (ami például nem igaz, gondoljunk csak a cannabisra). A dohánynövény kerti termesztése alapvetően szabad, hisz vegyületei között nem találunk olyat, mely tiltólistán van. Ugyanakkor Magyarországon a dohánytermesztés és feldolgozás 1867 óta állami monopólium. A jelenlegi jövedéki törvény szerint jövedéki adót azonban csak a fogyasztásra alkalmas, feldolgozott dohánytermék (kész cigaretta, vágott dohány, dohányrúd) után kell fizetni, így a kertben nevelt palánta növényként legálisan nevelhető, gondozható. Dohánypalántát viszont kevesen szeretnének a növény szépségéért gondozni (bár éppenséggel szemrevaló, terebélyes növény), hanem fel szeretnék azt dolgozni, aztán pedig elpöfékelni. Ezen a ponton már ütközik a tevékenység a törvénnyel, ugyanis a NAV (Nemzeti Adó-, és Vámhivatal) álláspontja szerint, ha a dohány "feldolgozási szintje a további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas szintet eléri, akkor a termelést, feldolgozást végző értelemszerűen jogsértést követ el" (forrás: origo.hu). Végsősoron a termesztés jogszerűségével kapcsolatban a válasz az, hogy dohánynövényt nevelni, termeszteni otthoni körülmények között egészen addig legális, míg a növény leveleiből fogyasztásra (elszívásra) alkalmas termék nem készül (nem csak a cigaretta, hanem a sodorható állapotú vágott dohány is ide tartozik), onnantól a dohány adóköteles, akkor is, ha saját célra szánjuk, és természetesen akkor is, ha eladásra kínáljuk.

Nagyüzemi palántanevelés

Ilyen kiültethető palántákat kínálnak házi termesztésre

A törvényi háttér után lássuk a dohánynövény nevelésének néhány gyakorlati körülményét, vagy inkább buktatóját. Internetes oldalakon, aukciós honlapokon rövid kutakodás után találni kereskedőket, akik magokat, palántákat kínálnak eladásra (a törvényt megkerülő, fekete-forrásból származó kész vágottdohány hirdetésekre ki sem térnék, hisz ezek árusítása illegális), melyekből az ígéretek szerint olcsó füstölnivaló nyerhető ki végül. Nos, a dohánytermesztés nem egyszerű feladat (szakmai oldalát a 64/1994. (XII. 15.) FM rendelet szabályozza). A magról való palántanevelés 8-10 hétig tart, és speciális körülmények szükségesek hozzá (változó, szabályozott hőmérséklet és páratartalom, pontos tápanyag-ellátottság, fóliás takarás vagy fűtött légtér, gyakori öntözés, preventív gombakártevők elleni védekezés). A megerősödött palánták április közepe és május vége között ültethetőek ki, megfelelő fejlődésükhöz többlépcsős, gondos talajelőkészítés kell, gondozásuknak pedig sajátos munkafolyamatok is részei, a jobb minőség eléréséhez tetejezés és kacsgátlás szükségesek. A növekedő növénynek folyamatos és harmonikus tápanyagellátásra van szüksége, mely házilag csak bonyolult módon biztosítható. A kiültetett növény 90-130 nap után ér abba szakaszba, mikor a törés, vagyis a dohánylevelek begyűjtése elkezdődhet. Az igazi nehézségek itt kezdődnek, ugyanis a dohány élvezeti értékét főleg a szárítás adja, ami bonyolult folyamat. Persze otthoni körülmények között is meg lehet próbálkozni az egyszerű felfűzéssel, és napra állítással, de a nagyüzemi termelésben a szárítás egy többlépcsős, szabályozott folyamat, mely nem egyszerűen a víz elpárologtatását célozza, hanem összetett feldolgozási eljárás, ez házilag nem utánozható. Ezért az otthoni dohány sosem lesz olyan minőségű, mint a kész, üzemi termék, a neten árusítók javára legyen mondva, hogy ezt a legtöbb esetben közlik is leendő vevőikkel.

Fiatal ültetvény

A fogyasztásra szánt dohány nemesített variánsait két nagy ökocsoportba oszthatjuk, az egyik a kislevelű (keleti, orient) fajták, melyet hazánkban jellemzően nem termesztenek (hanem például Bulgáriában, Törökországban), mert nálunk nem adnak jó minőséget. Így ha olyan hirdetéssel találkozunk, melyben itthoni termesztésű orient dohányt kínálnak, sejthetjük, hogy nem lesz felsőkategóriás a füstölnivaló. Orient fajtákból csak cigaretta készül. A másik csoportba tartozó nagylevelű fajták adják a világméretű össztermelés 90%-át, ezekből szivar és cigarettadohány is készül, a számtalan fajta minősége változó, tehát a nagyleveű dohány sem feltétlen a legjobb minőség.

Szárítás

Összességében az otthoni termesztésről nagy általánosságban lebeszélném a kísérletező kedvű dohányosokat, és nem (csak) a dohányzás jól ismert káros következményei miatt, hanem azért is, mert jó minőségű fogyasztási dohányt házilag szinte lehetetlen előállítani. Arról ugye nem is beszélve, hogy amint "kész" a saját dohányunk, máris szembetaláljuk magunkat a törvénnyel. Érdekességképpen természetesen lehet telepíteni egy-két tő dohánynövényt a kertbe (gyümölcsfák közé ültetve még hasznukat is vesszük, vonzzák a tetveket, akik aztán a dohánylevélen elpusztulnak), hogy lássuk, mi is ez a növény, amiért a világ egy jelentős része görcsösen rajong, de azt javaslom, ennél tovább ne menjünk.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Tegnapi hangyaűző fortélyokat hadrendbe állító írásom kommentjei között merült fel egy másik - a hangyánál sokkalta ellenszenvesebb - kerti károkozó elleni védekezés kérdése, az alany nem más volt, mint a meztelen csiga. Így most, hogy gyors egymásutánban leszámoljunk a kellemetlen témákkal és betolakodókkal egyszerre, lássuk, hogy mit lehet tenni csigatámadáskor.

A házas csigát, szintén a kedves meseábrázolások okán papíron szinte mindenki szereti, hajléktalan rokona azonban alapból rettenetes közutálatnak örvend. Ennek egyik oka a csúf előítélet a meztelen csiga kinézete miatt, és hát valljuk be, tényleg nem egy szép látvány. Ezen persze még túl lehetne lendülni, Mick Jagger sem szép ember, mégis milliók rajonganak érte, ám a meztelen csiga kártékony is, megrágja a növények leveleit, nyálkával és csigaürülékkel borítja be az utat, ahol járt, összességében számottevő kár okozására képes, főleg tömeges megjelenés esetén. Nálunk 26 házatlan csigafaj ismert közülük mintegy tíz azonosítható kártevőként. A meztelen csigák főleg a veteményeseket támadják, sok kedvencük van, többek közt az uborka, sárgarépa, káposzta, fejes saláta, burgonya, zeller levelei, de a gombákat, szamócát is célba veszik. Rajonganak a pitypangért is, ezt még csak-csak rájuk hagynánk, ám sok kertben a pitypang nem kerül irtásra, mert sokan szeretik ezt a vidámy, sárga gyom-virágot, melyek aztán becsalogatják a kertbe a kis csúszó-mászókat. Előszeretettel tanyáznak nedves, párás helyeken, kedvelik az elhanyagolt, burjánzó kerteket, kertrészleteket, ha ilyen van a szomszédban, számíthatunk az átjárásra. A meztelen csigák májustól őszig pusztítanak, napközben meghúzzák magukat nyirkos helyeken (kövek, kerti tárgyak alatt, vízaknák környékén), és éjjel indulnak portyára. Ha ezt mind tudomásul vettük, jöhet a harcállások kiépítése, vagyis a csigaűzés módszertana, vegyük ezeket pontról-pontra. 

Természetes ellenségek. A házatlan csiga nem egy csúcsragadozó, számos ellenfele akad. Pete és lárvaállapotban futrinkafajok tizedelik őket, a gerincesek közül a gyíkfélék, békák, háziszárnyasok (csirkék, kacsák, pulyka), a vakondokok, cickányok és sünik fogyasztják őket előszeretettel. Érdekesség, hogy a spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus) ellen az indonéziában kitenyésztett indiai futókacsa a leghatásosabb, ez a szárnyas kifejezetten a csigákra "utazik", néhol szokás őket bérbe adni csigairtás céljára, sajnos Magyarországon nem tenyésztik őket. A csigák elleni harc egyik eszköze tehát, ha természetes ellenségeiket hagyjuk dolgozni, így a kerti süni, vagy a háznál tartott kacsa, tyúk jól jönnek, de a béka, vakond is hasznosak ilyen módon.

Indiai futókacsa, nálunk ritka

Növényi riasztók. Bár a csigák a növényeket rágják, azért nem mindegyikükért rajonganak, vannak olyan fajták, melyek kifejezetten riasztólag hatnak rájuk. A paszternák, zsálya, zsázsa, fokhagyma, feketeribizli, majoránna vagy kakukkfű természetes védvonalat alkothatnak a veteményes körül, de a begóniát és a paradicsomot sem kedvelik például. Utóbbi két növény leveleiből főzetet is készíthetünk, mely permetezésre alkalmas riasztószer. Szelíd megelőzés lehet az is, ha visszájára fordítjuk a dolgot, és a zöldségeknél pitypang mulcsot alkalmazunk, ezt imádják, így ezen fognak rágódni, nem a haszonnövényen. Persze ilyen esetben ne hagyjuk őket sokáig garázdálkodni, gyűjtsük össze őket.

Begyűjtés. Ez a legfőbb védekezési módszer, vagyis a csigák összeszedése és eltávolítása. Éjjeli életmódjuk miatt napközben alig találkozunk velük, így körútra sötétedés után induljunk és egyszerűen szedegessük le őket a levelekről.

Csapdák. A begyűjtés hatékonyságát nagyban növelik a trükkös csapdák, melyek kiépítésével a csigák egy helyre koncentrálódnak, így tömegesen kapkodhatjuk fel őket. Az első számú csali a sör, melyért megőrülnek valamely rejtélyes okból. Így ha egy sörrel félig telt műanyag edényt leásunk a földbe, úgy, hogy pereme alig álljon ki a talaj síkjából, reggelre biztosan befogunk jópár példányt. Férfiembernek fájdalmas a sör ilyetén pazarlása, de a csiga nem válogatós, nem kell belga apátsági nedű neki, elég egy olcsó fajtát feláldozni a nemes célra. Sör helyett egy bögrényi vízben feloldott kanálnyi élesztőpor és ugyanennyi cukor elegye is jó lehet. Hasonló hatást érhetünk el grapefruit, narancs, vagy banánhéjjal, erre is gyűlnek, és a dinnyehéj is kiváló, amivel ráadásul külön szedegetés nélkül, egyben megszabadulhatunk tőlük. Ha kihelyezünk a kertbe búvóhelynek alkalmas tereptárgyakat (deszka, lapos kő, benedvesített nejlondarab) akkor ezek alól napközben gyűjthetjük be a meleg elől bujkáló csigákat.

Előregyártott csigacsapda. A nyíláson bemásznak, kiút pedig nincs. Házilag egy műanyag pohárral, félbevágott műanyag palackkal is kivitelezhető

Akadályok. A veteményt védhetjük fizikai akadályokkal is, ilyen az apróra zúzott tojáshéj, a fűrészpor, a kőpor (apró kőzúzalék) vagy a kávézacc, amik a csiga közlekedését nehezítik. Végső esetben minikerítést is telepíthetünk az ágyások köré, ez tulajadonképpen egy arasznyi magas fal, aminek a pereme 90-45 fokban visszahajlik a külső irányba, ezen a csiga nem tud átmászni. Ilyet bádoglemezből hajlítgathatunk, tartós, biztos védvonal lesz.

A visszahajló peremű alacsony kerítés megóvja a veteményt

Ami ne tegyünk. Van pár régi népi módszer, melyek hatékonyak, halálosak, mégsem javasolhatóak. Az első a sózás, mely egyrészt a kertnek sem tesz jót, másrészt pokoli kínokat okoz a csigának, inkább mellőzzük. Hasonló az oltatlan mész kihelyezése, és az ecetes oldattal való permetezés. A csigák útvonalának hamuval beszórása beválhat, ám nem túl hatékony metódus, és látványként sem ideális.

Vegyszerek. Ha nincs más megoldás, vagy csak nem bízunk a természetes eszközökben, jöhetnek a kemikáliák, melyeket azonban zöldségek környékén nem szabad használni. Gazdaboltokban sokféle szert találhatunk, alkalmazásukról mindenképp érdeklődjünk, az eladók készséggel segítenek a legjobb kiválasztásában.

A védekezés mindenképp szükséges

Egy dologról nem esett még szó, a begyűjtött csigákkal való teendőről. A szomszédban, vagy a kert mögötti szabadon engedésük nem jó, hamar visszatalálnak. Erdőszélre, mezőre érthetően kevesen fogják utaztatni csigáikat, marad tehát a megsemmisítés, mely kegyetlen, de szükséges dolog. Azt javaslom, járjunk el kíméletesen, mellőzük a vödörbe gyűjtött példányok besózását, mésszel nyakon öntését, állítólag a leggyorsabb és legkíméletesebb a forró vízzel való leöntés.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Általános iskolás koromban egy színielőadáson az osztállyal a Tücsök és  a hangya című klasszikust adtuk elő, melyben én a hangyát alakítottam, ez megalapozta a hosszan tartó szimpátiámat a kis rovar iránt. Ugyanakkor ha lehántjuk a hangyáról a tanmesék cukormázát, akkor a mindennapokban egy nagyon is zavaró betolakodóval találjuk szemben magunkat. Hiába a hangya legendás szorgalma, kitartása, és méretéhez képest hatalmas testi ereje, a többség mégsem szereti, ha megjelennek lakásában, kertjében. Ezért, mikor beindul a hangyainvázió kétségbesetten próbálunk megszabadulni tőlük. Ez azonban nem egyszerű mutatvány.

A hedonista tücsök épp turnézik

Mielőtt felvennénk a kesztyűt a hangyák ellen, nem árt, ha kicsit közelebbről megismerkedünk velük, ez minden harc előtt tanácsos az ellenséggel szemben. Mikor azt mondjuk, hangya, igazából egy gyűjtőnevet használunk, az apró rovarok ugyanis hatalmas rokonságot tartanak fent.  Városi körülmények között, tehát lakásokban, bérházakban a fáraóhangya (Monomorium pharaonis) a gyakoribb, kertesházak környékén pedig inkább a házi hangya (Lasius emarginatus) és a kis fekete hangya (Lasius niger) fordul elő. A kicsike, átlagosan 5-9 mm-es termetű rovarok igen jól szervezett kolóniákban élnek, rétegzett társadalomban, melyben minden egyednek megvan a maga helye és feladata. Telepeikben - amit hangyabolynak hívunk -  akár több millió példány is élhet, közülük főleg a szárny nélküli dolgozókkal találkozunk, akik megállás nélkül kutakodnak élelem után, (ez az ember-hangya konfliktus alapforrása), melyet aztán a bolyba cipelnek. Akit bővebben érdekel a hangyák összetett univerzuma, fantasztikusan részletes leírást találhat róluk itt.

Invázió!

Az egyszeri háziasszonyt, vagy az általa riasztott férfiembert azonban a rendszertani érdekességeknél sokkal jobban izgatja, hogy miként lehet védekezni ellenük. A hangyák megjelenése a kertben általában azt jelenti, hogy kinti növényeink tetvesek, ugyanis a hangyák előszeretettel fogyasztják a levéltetvek nedvét. Aztán ha egyszer a kertben vannak, portyáik során hamar felfedezik, hogy a házban, lakásban sokkal elegánsabb terített asztal várja őket. Ilyenkor rendszerint megindul az offenzíva, és jönnek seregestül, főleg az édes dolgok után kutatva, de nem túl válogatósak. Ezen ponton érkezik el a harc, lássuk mik a fegyvereink.

Ha ételt találnak, rohamoznak

Amennyiben bejutottak, seregnyi természetes eljárással riaszthatjuk el őket. Sokan a fokhagymára esküsznek, gerezdeket helyeznek el az útvonalaikon, ezt nem szeretik. Hasonló hatás érhető el a küszöbre és ablakpárkányra helyezett levendulakivonattal, terpentinnel, ecettel, továbbá a tapasztalatok szerint sikert lehet elérni a szegfűszeggel, élesztővel, sütőporral, és fahéjjal. Ha utóbbiak nem válnak be, mézeskalácsot még mindig süthetünk belőlük.

Ha nincs hangyánk, de szeretnénk, vásároljunk hangyafarmot!

Az ablakba kiültetett paradicsom is kíméletes hangyaűző, ha pedig már a kertben megállítanánk őket, ültessünk zsályát, levendulát, izsópot a házfal közelébe, ablak alá, ezektől is irtóznak. Mikor a riasztás már nem elég, vagy elkéstünk vele, jöhetnek a drasztikusabb megoldások. Régi vidéki praktika a sós, de inkább timsós vízzel való alapos felmosás a lakásban, teraszon, az egyszerűbb módszerek hívei pedig fel is porszívózhatják az apróságokat, ami azonban csupán tüneti kezelés, mert utánpótlás akad bőven. Csapdákat is állíthatunk, persze nem kell rögtön a bolti vegyszeres darabokat beszerezni, egy cukros vízzel átitatott rossz szivacs tökéletes hangyamágnes, ha ellepték a csalit, máris lehet megszabadulni tőlük. Hasonló elven működik a sekély tálkában kihelyezett cukros víz, vagy cukros sör, amibe belemásznak, ez lesz a végzetük.

Előregyártott hangyacsapda

Ha semmiképp nem jutunk dűlőre, akkor jöhet a vegyszeres irtás, például a különféle bolti hangyacsapdák beszerzése, melyek mérget tartalmaznak, amit a dolgozók bevisznek a bolyba, így az ott is pusztít, ellenben a szivacsos módszerrel. Ha a helyzet tarthatatlan, rovarirtó szakembert is hívhatunk, aki körbepermetezi a lakást, ez már nem filléres, ellenben elég biztos megoldás. Ha egyszer sikerült a kilakoltatás, akkor életbe lép a prevenciós szakasz, vagyis ügyelni kell arra, hogy az újabb próbálkozók ne találjanak eleséget (morzsát, ételmaradékot, szétszórt cukrot) ennek hiányában ugyanis önként távoznak. A kertben hasonló elvet követve a tetvek irtásával előzhetjük meg a hangyák elszaporodását.

Ha Ön is tud bevált módszert hangya ellen, ne habozzon azt megosztani kommentben!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Bármilyen is a kertünk, egyszerű gyepes terület, vagy veteményessel, virágágyásokkal tarkított birtok, egy dologra biztosan szükségünk lesz, mégpedig vízre. Víz kell az öntözéshez, a betonos bejáró lemosásához, vagy éppen a piszkos kerti munka utáni gyors tisztálkodáshoz. A vízzel az a baj, hogy nem olcsó, főleg, ha nagy mennyiségben folyatjuk szét, ami egy nagyobb füves rész, vagy derekasabb veteményeskert esetében elkerülhetetlen. Így vagy a vezetékes ivóvizet használjuk ezekre a célokra, vagy valamilyen - alkalmasint olcsóbb - alternatívát keresünk. Utóbbi könnyen lehet az ásott, vagy fúrt kút.

Kútásás

Ez persze nem a spanyolviasz, hisz kutak mindenfelé találhatóak a kertekben, főleg vidéken, ahol a csatornázás, közművesítés előtti időkben nem is volt más praktikus vízszerzési lehetőség. Aztán később, éppen a közművesítés elterjedése miatt ezek a kutak gyakran eltünedeztek, nem volt már rájuk szükség, tiszításuk elmaradozott, sok helyütt betemették, lefedték őket. Ahol most nincsen kút (vagy már nincsen), de a telektulajdonos szabadulna a vezetékes víz kerti pazarlásától, ott felmerül a lehetőség, hogy újra legyen, vagy ásasson, furasson új kutat, esetleg rendbe hozassa a régit. Különösen praktikus az ilyen elgondolás nem mindennaposan használt hobbitelkeknél, hétvégi házaknál, nyaralóknál, ahol sok költséget lehet ilyen módon fogni. De vajon hol, hogyan, kivel, és mennyiért lehet kutat csináltatni?

Kútfúrás géppel

Kisméretű kútfúró gép

Amennyiben kertünk vízellátását kúttal kívánjuk megoldani, első lépésben engedélyt kell hozzá szereznünk, ugyanis hazánkban minden kút létesítése engedélyhez kötött, mégpedig a vízgazdálkodási hatósági jogkör
gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.22.) Korm. rendelet alapján. A megfelelő engedélyt az illetékes jegyzőtől szerezhetjük meg. Az engedélyezési eljárásról ITT olvashatnak. A következő lépés annak eldöntése, hogy fúrt, vagy ásott kútról legyen-e szó. Az ásott kút kisebb mélységből, jellemzően 10-15 méterről gyűjti össze a szivárgó talajvizet, ami sokszor gyenge minőségű, így a legtöbb esetben csak öntözésre, állatok itatására és egyéb, nem emberi fogyasztási jellegű célokra használható. Előnye, hogy nem szükséges hozzá szivattyú, egy csörlővel és vödörrel kinyerhető belőle a víz, igaz ez a gyakorlat már nem általános, mivel így a víz könnyebben szennyeződik. Ezért ásott kutak esetében is ajánlott a lefedés. Hátránya még a gyenge vízhozam, így nagyobb területek folyamatos öntözésére nem alkalmas, inkább csak spórolási kiegészítőként tekinthetünk rá a vezetékes víz mellett. A fúrt kutak a réteg-, és karsztvizekből merítenek, mélységük több tíz méter lehet, vízhozamuk magasabb az ásottakénál, és a vízminőségük is sokkal jobb, mivel vizüket a különböző talajrétegek természetes szűrőként tisztítják. Ugyanakkor ha emberi fogyasztásra is szánjuk az ilyen mélységi kutak vizét, mindenképp ajánlatos bevizsgáltatni azt, például hogy az arzéntartalma nem túl magas-e. A fúrt kutak előnyei közé tartozik, hogy biztonságosak, fedettek, gyermekek, háziállatok nem tudnak beleesni. Hátrányként jelentkezhet, hogy a fúrt kutak vizének kiemeléséhez mindenképpen (búvár)szivattyú kell, áram hiányában benzines változat, de akár kézi működtetésű szivattyú is szóba jöhet. Léteznek más kútfajták is, például az úgynevezett vert kút. Ez úgy készül, hogy lyukakkal ellátott vascsövet vernek le a földbe, a lyukakon keresztül a cső telítődik vízzel, ami aztán kiszivattyúzható. Ezek a kutak azonban alacsony vízhozamúak, és vízminőségük - az ásott kutakhoz hasonlóan - nagyban függ a talajvíz minőségétől. Szintén más típus a csápos kút, melyet azonban az ipari víztermelésben alkalmaznak, ha kertről van szó, akkor az ásott, vagy fúrt kutak jöhetnek szóba.

Kézi működtetésű kútpumpa

Kút létesítésénél minden esetben szakemberre kell bíznunk a teendőket, így a gyakorlati feladatok első állomása egy tapasztalt kútfúró mester megbízása, aki először felméri a terepet, és megállapítja, hogy lehetséges-e a művelet. Vannak, akik fémpálcás vízkeresést alkalmaznak, de a legalapvetőbb a szomszédos telkek vizsgálata, ha a közelben ugyanis van, vagy legalábbis volt kút, akkor az adott területen is jó eséllyel lehet ásni, vagy fúrni. A kútfúró ezek után árajánlatot ad, ami sok tényezőtől függ, így a kút típusától, a fúrási, ásási mélységtől, a talaj sajátosságaitól. Ha a megállapodás létrejött, kezdődhet a munka, ami jellemzően 2-4 napig tart, és szintén függ a terület adottságaitól. Az ásott kutak esetében a legtöbbször kézi munkavégzésről van szó, és a művelet kis területet érint, nagyjából 2X2 méteres részen kell talajmunkával számolni. Fúrt kutaknál géppel dolgoznak a szakemberek, mely nem egy óriás masina, kisebb kertekbe is bejuttatható, és szintén nem jár nagyfelületű (gyep)károsítással. Természetesen a már meglévő, de nem működő kutak "felélesztése" is lehetséges, ilyenkor kúttisztítás, kútmélyítés jöhet szóba.

Ásott kút készülőben, lehelyezett betongyűrűkkel

A döntően egyszeri beruházást jelentő kút tehát egy igen jó alternatíva lehet ott, ahol erre alkalmas a terület, mert használatával rengeteg kiadás spórolható meg. Fontos eldönteni, hogy milyen vízhozamú kútra lenne szükségünk, és mire használnánk a vizét. Hobbikertek locsolására az ásott kút is beválhat, ha azonban inni is szeretnénk belőle, a fúrt kutat kell választanunk. Egy fúrt kútból kinyert 1 köbméternyi víz ára 10-15 Forint, mely tulajdonképpen a szivattyú működtetésének költsége, és egyben töredéke a vezetékes víz köbméternyi árának.  A kútfúrási árak, mint azt jeleztem, rendkívül képlékenyek a sok változó tényező miatt. Egyes vállalkozók százezer forint alatti akciós áron kínálják szolgáltatásaikat, ez azonban gyanúsan alacsony ár, általában csak az engedélyezési eljárás dokumentációi kerülnek ennyibe. Egy minőségi, engedélyekkel rendelkező, garanciális fúrt kút összköltsége a félmillió forintot is elérheti (sőt könnyen meghaladhatja), azonban a megtérülés gyors.

Ilyen díszkút is telepíthető a művelet végén

Hasznos információk a kútfúrásról, technológiákról, árakról: ITT, ITT és ITT.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Egy-két hete tervezem már ezt a bejegyzést, mely az eperrel, illetve a népszerű "szedd magad" -eperföldekkel foglalkozik, és melynek bevezetője egy leleplező bekezdés lett volna, miszerint az eper az nem szamóca, amit viszont oly lelkesen fogyasztunk és szedünk, az bizony a szamóca. Sajnos utóbbi okfejtés okafogyottá vált, mivel nemrégiben a dívány.hu oldalon egy kiváló ismeretterjesztő írás vált elérhetővé, mely ezzel a kérdéssel foglalkozik, így az "eper vagy szamóca" dilemmával küzdőknek ezt ajánlom olvasásra. A téma azonban ezzel nem merült ki, ugyanis én arra vártam, hogy megnyíljanak a szedd magad földek, mert ezekkel kapcsolatban is van pár tanács, melyeket érdemes megfogadni. Ez az idő most eljött, így lássuk a saját szedésű szamócával kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat.

A szedd magad eperföldek (a köznyelvi elterjedtség és a megszokás miatt továbbra is eperként szólítom a gyümölcsöt) népszerűsége több okra vezethető vissza. Egyfelől a logisztikai, szállítási és egyéb költségek elmaradása miatt olcsóbb a saját gyűjtésű gyümölcs, mint a bolti, vagy a piacos, ráadásul ezzel a módszerrel biztosak lehetünk benne, hogy friss, és nem utolsósorban magyar epret vásárolunk. Maga az eperszedés - bár nem a legkönnyebb fizikai munka - egész jó családi szórakozás lehet, és arról se feledkezzünk meg, hogy a szedés közben elfogyasztott eper ingyen van, ez is vonzerő lehet. Ugyanakkor érdemes pár tanácsot megfogadni, ha gyűjtőútra indulunk.

Érdemes minél korábban érkezni az eperföldre, egyrészt a napközbeni hőséget kikerülendő, másrészt, hogy még a nagyobb tömeg érkezése előtt nekikezdhessünk a műveletnek. Mikor az eperföld késő délelőttre, délutánra megtelik, szó szerint kevesebb mozgásterünk lesz, a tömegben nehezebb a szebb darabokat megtalálni, és ha sokan vannak, több lesz a letaposott bokor is. Az epret alacsonyabb peremű edénybe vagy ládába érdemes gyűjteni, nagyobb mennyiségnél az alsó szemek összenyomódnak, ami az eltarthatóságot és a minőséget is kedvezőtlenül érinti. Ne használjunk a kocsi csomagtartójából előásott nejlonzacskót, vagy műanyag zsákot, ha elfeledkeztünk az edényről, inkább vásároljunk a helyszínen vödröt, vagy kosarat (ezt rendszerint megtehetjük). Az ilyen eperföldek fő csábereje a szedés közben ingyen elfogyasztható gyümölcs, ám azért ne vigyük túlzásba a dolgot, csak azért mert nem kell fizetni érte. A mosatlan gyümölcs sosem tesz jót, és ha túlzásba esünk, végül fájó hassal távozhatunk. 

Amennyiben saját edénnyel érkezünk, érdemes azt a művelet elején leméretni, így a megtelt gyűjtő súlyából ez az érték levonható, ezzel is spórolhatunk. Azt se feledjük, hogy az eperszedés végsősoron munka, nem is a legkönnyebb (és legtisztább) fajtából, ezért alaposan reggelizzünk be indulás előtt, de legalábbis dugjunk zsebre egy szelet csokit, vagy egy szendvicset, arra az esetre, ha elfogyna az energia. Pár palack ásványvíz szinte kötelező, szomjoltásra valamint kéz-, és gyümölcsmosásra egyaránt jól jön majd. Öltözékünk olyan legyen, amit nem sajnálunk, és amiben könnyen mozgunk (hajolgatunk, térdelünk), az eperföldön a divat nem számít. Fontos viszont, hogy tűző napsütésben legyen egy szalmakalap, vagy nyári sapka a fejünkön, érzékeny bőrűek pedig naptejjel is készüljenek.

Az eperszedés technikája sem mindegy. Igyekezzünk a szemeket kocsánnyal (zöld résszel) együtt leszakítani, így növelhető az eltarthatósági idő. Az edénybe gyűjtést ne célbadobásos alapon végezzük, óvjuk a szemek épségét, a megtelt edényeket pedig tegyük árnyékos helyre, például egy fa alá. A munka végeztével otthon csak annyi szemet mossunk majd meg, amennyit azonnal meg is eszünk, vagy felhasználunk, a többi jobb, ha eredeti állapotában marad a hasznosításig, tovább eláll így a gyümölcs. Mindig öröm valamihez olcsón hozzájutni, de tartsunk mértéket, és csak annyit szedjünk, amennyit fel is használunk majd. Felesleges hetekre feltankolni eperből, mert egy rövid ideig tárolható gyümölcsről van szó, melyet mihamarabb fel kell dolgozni, vagy meg kell enni. A túl nagy mennyiség végül megbosszulja magát, mert amit megspóroltunk a szedéssel, azt elveszthetjük a megromlott szemeken.

A Budapest környéki népszerű eperföldek nemrégiben nyitottak meg, némelyik pedig még zárva van, érdemes figyelni a nyitást, az első hullámban érkezők mindig friss és szép gyümölcsöt találhatnak.

Eperföldek listája ITT.

Amennyiben Ön tud további szedd magad eperföldekről, kérem ossza meg az információt kommentben!

Képek: innen, innen, innen, és innen.