Megyeri Szabolcs kertész blogja

Nemrégiben írtam a Nyugati Pályaudvar melletti Eiffel térről, melyet Budapest egyik legszebb állapotú parkjaként jellemeztem, ami nem csoda, hiszen a magánterületű park szigorú szabályai megakadályozzák a terület lezüllését. Ennek a belvárosi ékszerdoboznak alig pár méterre van egy ellenpontja, a Nyugati tér Skála áruház előtti része, melyet túlzás is parknak nevezni, lévén betonos placc, ám így is legtöbbször tragikus állapotú. Mivel a hely hosszú ideje meeting point-ként, találkahelyként működik ("nyolckor a Nyugati óra alatt"), nem is várható el, hogy különösebben vonzó legyen, hiszen egyfajta nyitott átjáróházként működik, kevesen időznek itt pár percnél tovább. Úgy látszik, hogy mégis van, aki energiát fordít a terület ápolására, pár évvel ezelőtt egy szponzornak köszönhetően menő digitális óra került a régi helyére (ami az idő mellett reklámokat futtat körbe), most pedig roppant igényes virágágyásokkal került betelepítésre a placc.

A tér 2011 novemberében, az új óra átadásakor (fotó: MNO, Kocsis Zoltán)

Meg nem valósult látványterv 2010-ből. Az azóta - az ismert tragikus események miatt - bezárt szórakozóhely ilyen teret képzelt el itt. (fotó: innen)

Sajnos azt nem tudom, hogy mióta virágzott ki a tér (hiába kerestem erről információt, nem találtam), én tegnap jártam arra, és fotóztam le az ágyásokat, de a majdnem kifogástalan állapot arra enged következtetni, hogy nem túl régi a fejlesztés. Mindenképpen nagy pirospont jár az akcióért, a térnek ez a része rég várt már egy kis újításra, színesítésre, hiszen hatalmas itt az átmenő forgalom, a közelben többek közt metro, villamos, népszerű pláza és maga a pályaudvar található, nem mindegy, hogy milyen látvánnyal szembesül az itt sétáló. A virágos fejlesztés természetesen nem oldja meg a szemétproblémákat, vagy az itt mindig jól látható hajléktalankérdést, azonban egy zűrös környék felemelkedésének mindig alapfeltétele, hogy a környezet rendezett, díszes, élhető legyen, a Nyugatinak ez a fertálya most pedig megtette az első lépést.

A régi virágládák kerültek lefestésre és beültetésre

A kaviccsal mulcsolt ágyások picit eklektikusak, de nagyon mutatósak

A (biztosan nem véletlenül) fekvésre alkalmatlan ülőkék hatszögletű ágyásai sem maradtak ki a virágosításból

Az összes láda és ágyás megegyező stílusban lett beültetve, így a látvány egységes

Sziklakerti hangulat, ügyes

Bizonyos szemszögekből egészen dzsungelszerű a látvány

A bódésor fölé nyúló részek is kizöldültek

Apró, burjánzó passzív tetőkert az aluljáró szint felett

A szögesdrót kissé tájidegen, de szükséges lehet az átmászás megakadályozása miatt

Update: egy olvasóm informált arról, hogy a Nyugati teret a Libri cégcsoport újította fel, így a dícséret őket illeti.

Az aloe vera nagyszerű dísz-, és gyógynövény egyszerre, bár ahogy tapasztalom, sokaknak ellenérzésük van vele szemben., A pár évvel ezelőtti nagy aloe vera-boom sok MLM-rendszerben dolgozó "gyógynövényes" céget termelt ki, melyek rendszerint igen agresszívan kínálták az aloe verás termékeket, néha - egyfajta árukapcsolásként - erőteljesen agitálva a vásárlókat a kereskedői hálózatba való belépésre is. Nem csoda, ha egyesek szemében az aloe vera csatlakozott a direktmarketinges vállalatok egyéb fantasztikus csodaszereinek társaságához, pedig egy valóban hasznos gyógynövényről van szó, melyet szobai, vagy kerti díszként is megbecsülnek gazdái. Az aloe vera tartásának ugyanakkor van pár fortélya, mivel a növény a mi éghajlatunktól merőben eltérő tájakról származik, így nekünk kell megteremtenünk a neki megfelelő feltételeket.

Aloe vera növényhez kétféle úton juthatunk, vagy üzletben vásároljuk, vagy sarjat kapunk valakitől, amit aztán nevelünk. Nézzük először a bolti variációt. Mint annyi más zöldet, az aloét is általában műanyag edényben kínálják, gyakran úgy, hogy a növény már kezdi kinőni lakhelyét. Ezért az első dolgunk az átültetés lesz, ehhez a legjobb, ha cserépedényt választunk, mégpedig olyat, ami egy kicsit nagyobb, mint ami feltétlenül szükséges lenne. Ne helyezzük át az aloét nagyméretű edénybe, mert nem fogja jól érezni magát, és túl mély ültetőládát sem szükséges szerezni neki. A bolti növények sokszor tőzeges, műtrágyával ellátott közegben kerülnek a polcokra, ezért új földet is szerezzünk aloénknak. Ne a kertből ássunk ki pár lapátnyit, hanem vegyünk általános virágföldet, amit a növény sivatagi jellegéhez illően keverjünk homokkal, sóderral. Az arányt nézve a szokások változóak, az 1:1-től a 30-70%-os arányig (a homok javára) terjednek az ajánlások, én azt mondom, a fele-fele elosztás teljesen megfelel. Az aloe vera szárazságtűrő fajta, locsolni ritkán kell, csak olyankor, ha földje kiszáradt. Gyakori hiba a túlöntözés, amitől a növény gyorsan berohad, de a kiszáradást is meg kell előzni, a túl kevés nedvességet a puhává, összenyomhatóvá váló levelek jelzik. A pangó vizet kerülni kell, ezért például függő cserepekbe, kaspókba nem ajánlott telepíteni, cserepe legyen alul lyukas, tálkájában pedig ne álljon víz. Az aloe fényigénye magas, azonban a tűző naptól óvni kell, ha kitesszük a teraszra vagy a kertbe, félárnyékos, de világos helyet jelöljünk ki neki. Erős napsütésben a növény kiég, amit a barnuló, száradó levelek jeleznek, ha ezt tapasztaljuk, rögtön helyezzük át. Amennyiben fedetlen helyre telepítjük, nagyobb esők után nézzünk rá, hogy ne álljon víz az alátétében. A szabadba egyébként akkor telepíthető, ha a hőmérséklet már biztosan nem süllyed 5 Celsius alá, ilyenkor a kertbe, balkonra pakolhatjuk. Bár nagy lehet a kísértés, hogy közvetlen a kertbe, szabadföldbe ültessük, ezt nem javaslom. Ahogy a növény növekszik, ne felejtsük mindig egyre nagyobb edénybe áttelepíteni, erre évente egyszer, esetleg kétszer kerülhet sor.

A kertbe kiültetve is jól mutatna, ám ezt a mi éghajlatunkon sajnos nem tehetjük meg

Egy megfelelő méretű cserépedényben azonban nálunk is csodásan fest

A növény sarjakkal szaporítható, ez egyben a második mód, hogy hozzájussunk, de saját növényünkből is "készíthetünk" újat, vagy elajándékozhatjuk a hajtásokat. Az aloe vera általában hároméves korában hozza első  sarjait, melyek ha már bő félarasznyiak, leválaszthatóak. A legjobb, ha egy esedékes átültetés alkalmával végezzük el a műveletet. Ilyenkor a cserépből a növényt kiemelve keressük meg a sarj tövét, és egy éles késsel vágjuk le, majd óvatosan bogozzuk ki a gyökereket, hogy a fiatal hajtáson is maradjanak. Innen már egyszerű a dolog, a fent leírt típusú földbe ültetve jó eséllyel növekedésnek indul. A sarjakat természetesen nem kötelező leválasztani, hagyhatjuk, hogy a növény terebélyesedjen, ám ilyenkor ügyeljünk, hogy edénye ne legyen szűkös. Az aloét az öntözés mellett hasznos időnként tápoldatozni, erre a nitrogéntúlsúlyos tápoldatok a legmegfelelőbbek. 

A sarjakat bátran válasszuk le...

...és ültessük kis edényekbe

Az aloe vera nem télálló növény (legalábbis nálunk), így teleltetésére gondot kell majd fordítani. A hideg időszakok beálltakor vigyük be a szabadból, és próbáljunk olyan helyiséget kijelölni számára, ahol némi fény éri, és a hőmérséklet 15-18 Celsius fok körül van. Amennyiben ez nem lehetséges, és a fűtött szobában tudjuk csak teleltetni, akkor minél világosabb területre tegyük, sötét, meleg helyen satnya, erőtlen hajtásokat növeszt. Télen öntözni elegendő kéthetente, és a tápoldatozást is fogjuk vissza. 

A levelek kocsonyás belső részéből készülnek a gyógytermékek

Aloe vera ital készítéséhez ITT található egy kiváló illusztrált útmutató.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A rossz szomszédság török átok, tartja a mondás, és valóban sokan úgy érzik, hogy el vannak átkozva, ha szomszédjuk zajos, problémás ember. A kert a legtöbb embernek a nyugalom szigete, a pihenés, vagy a kikapcsolódást jelentő kerti munka színhelye. Ha a közvetlen közelben élők ezt az idillt megzavarják, jogosan leszünk feldúltak, hiszen bőven elég stressz és kellemetlenség ér minket munkahelyünkön, az utakon, és akár bárhol, ahol megfordulunk, az otthon nyugalma viszont biztos pont kéne, hogy legyen. Ahogy rokonságot, úgy szomszédságot sem választhatunk, hozott anyagból kell dolgoznunk, és ha elmérgesedik a helyzet, az rosszabb esetben évtizedekre megkeserítheti az otthonlétet. Természetesen nem vagyunk eszköztelenek a kialakuló konfliktusokban, bár az is igaz, hogy a lehetőségek tárháza elég szűk. 

A telekhításon átnyúló fa gyakori konfliktusforrás

Kertszomszédoknál az egyik leggyakoribb problémaforrás a kerítésen átnyúló növény, de a kertekbe való ültetés jogszabályi környezete meglehetősen zavaros. A kérdéskörben mérvadó 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet 5. sz. melléklete szűk másfél évtizede hatályon kívülre került, és pótlása azóta is várat magára. Az egyes önkormányzatok saját rendeletekben szabályozhatják az ültetési rendet, azonban ezt a települések többségén nem teszik meg. Ahol mégis, ott egyéb előírások híján a fent említett rendeletet tekintik alapnak, vagyis kisebb-nagyobb változtatásokkal azt veszik át. Nézzük hát, hogy mindezek alapján mi lehet a helyes telepítési útmutató.

Az érvényben már nem lévő, de mintának tekinthető rendelet a következőket írja elő:

" 1. A legkisebb ültetési (telepítési) távolság az ingatlan telekhatárától:

a) belterületen és külterületnek a zártkerten belül eső részén
-szőlő, valamint 3 méternél magasabbra nem növő gyümölcs és egyéb bokor (élősövény) esetében 0,50 méter,
-3 méternél magasabbra nem növő gyümölcs és egyéb fa esetén 1,00 méter,
-3 méternél magasabbra növő gyümölcs és egyéb bokor (élősövény) esetében 2,00 méter."

Önkormányzati rendelet hiányában a felek, vagyis a szomszédok közös megegyezéssel élhetnek az ültetést illetően, vagyis vitás esetben a határos telkek tulajdonosaiknak a józan ész és belátás mentén egymás közt kell megoldásra jutniuk. Mint az sejthető, ilyen helyzetben könnyen elmérgesedhet a kapcsolat a felek között, ezért ajánlatos már a kezdet kezdetén, vagyis az ültetést megelőzően - a jó kapcsolatra törekedve - megbeszélni az érintettel a telepítés körülményeit. Lényeges információ, hogy nem vagyunk tehetetlenek, ha konfliktusra kerül sor. A magát károsultnak érző fél a helyi jegyzőtől birtokvédelmi eljárást kérhet, az eljárás lefolytatása során pedig a Ptk. vonatkozó rendeletei az irányadóak. Így például a közlekedésben, kerti munkában akadályt jelentő átnyúló ágakat a szomszéd levághatja, a területére hullott termést pedig megtarthatja (részletes törvényszöveg: itt, a 98. paragrafussal kezdődően.)

Érdemes megelőzni az összetűzést, és például a kerítéstől olyan messzire ültetni fát, hogy az megnőve se jelentsen problémát a szomszédnak

A zavaró hangoskodás a másik mindennapos probléma

A másik megszokott probléma a nyugalom megzavarására alkalmas hanghatás keltése, egyszerűen mondva a zajongás. Zsúfolt társasházakban, ahol több tucat család lakik egymás közvetlen közelében, elkerülhetetlen a hangoskodás, az egyik lakó fúr-farag, a másik lakásban folyamatos a családi perpatvar, valaki pedig mindig hangosan hallgatja a tévét, rádiót. Éppen ezért egyfajta jellegzetes evolúciós út a tömbházból a kertes házba való költözés, annak reményében, hogy ezek a tényezők megszűnnek. Ám nem ritka, hogy számítás nem válik be, mert a családi házas övezetekben is sokszor akadnak renitensek, akik késő este porszívózzák az udvaron az autót, szombat hajnalban nyírják a füvet, és a megszállott barkácsmester is ismert mindenki előtt, ő az, aki mindig talál alkalmat, hogy dolgozzon valamin sarokcsiszolóval, fúróval, vésővel, hogy az izgága, ugatós kutyákról ne is beszéljünk. Azt tanácsolom, mielőtt felvennénk a kesztyűt, először higgadtan gondoljuk végig, hogy szomszédunk valóban túlment-e bizonyos határokon. Füvet nyírni muszáj, ha ez nem extrém időpontban történik, bele kell nyugodnunk, hisz jó eséllyel mi is nyírunk füvet valamikor. Az eseti jellegű autószerelés-, tisztítás is természetesnek mondható, ahogy az is tolerálható, ha ritkábban egy-egy hangos kertiparti zajlik a szomszédban. Amennyiben tényleg zavaró a helyzet, első lépésben a konszenzusra hasznos törekedni, sok esetben a békés hangú érvelés, megbeszélés is segít. Ha minden kötél szakad, jöhet a határozott fellépés, például a csendrendeletre való hivatkozás. Itt azonban van egy nagy bökkenő, nincsen általános érvényű csendrendelet, és a Ptk. is csupán általánosságokban érinti a kérdést. A zajongást a települések önkormányzatai (Budapesten a kerületek) saját hatáskörben szabályozzák (a különböző tevékenységek végzésének idejét), így először efelől tudakozódjunk, például az önkormányzat honlapján, vagy személyesen a hivatalban. Kirívó esetben rendőrt is hívhatunk (feljelentést tehetünk) csendháborításért, aki figyelmeztetheti a hangoskodót, vagy szabálysértési eljárást indíthat, mely pénzbüntetéssel jár. A rendőrség álláspontja ugyanakkor az, hogy az érintett felek törekedjenek a békés megoldásra: "Azért, ha csak a szomszédban zajló buli hangerejével van baja, ne kiáltson rögtön rendőrért. Próbálja meg személyesen, emberi hangon megoldani a problémát. Ha bulit szervez, néhány nappal előtte értesítse - személyesen, vagy hirdetményben - az érintett lakótársakat és előre kérjen elnézést az esetleges zavarás miatt." - police.hu. 

Egy-egy kerti mulatság még talán tolerálható, az állandó hangzavar már nem

A törvény szövege szerint: "A csendháborítás szabálysértését követi el, és 30 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja." 

A fűnyírás a kert kötelező "kelléke", de hogy mikor végezzük, az már nem mindegy

Összességében a hangoskodó, zavaró szomszédok elleni legális fellépés meglehetősen nehéz. A kihívott rendőr által esetlegesen kiszabott szabálysértési bírság a legtöbb esetben csak olaj a tűzre, és végleg elmérgesíti a kapcsolatot a felek között. A különböző megtorló intézkedések bevezetése sem jó megoldás, mert annak lehet belőle baja, akinek eredetileg igaza volt. A békés együttéléshez egymásra figyelni képes, megértő szomszédok kellenek, ezért valóban a megegyezés és a jó viszony megteremtése a legjobb út. Amennyiben azonban a helyzet tarthatatlan, mindig a szabályos utat kövessük, és hatósági személy bevonásával próbáljuk megoldani a konfliktust.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Automatizált gépek, robotok mindennap körülvesznek minket, és az élet minden területén ott vannak, a gyárüzemek fáradhatatlan szerelőitől a konyhában működő, időzíthető kenyérsütő gépig, és persze vannak robotok a kertben is, nálunk is kaphatóak például önműködő fűnyírógépek, melyek a kellő időben mindenféle külön nógatás nélkül lenyírják a gyepet, aztán visszatérnek pihenni a töltőjükre. A kert és a gép kapcsolata ennél azonban közelebbi, vagy emelkedettebb indíttatású is lehet. Az 1995-ben létrehozott Telegarden például egy olyan apró kert volt, amit a kertészek a távolból, egy robotkar segítségével gondozhattak.

A Telegarden

A Telegarden valójában nem is kertészeti vagy technológiai, hanem művészi projekt volt, melyet egy kaliforniai egyetemen építettek meg, hogy az emberiség fejlődési fokozatait demonstrálják. A Telekert egyszerre példázta az évezredek óta létező tudatos növénygondozást, és a modern kor technológiai fejlettségét. Az ember arctalan tömegként jelent meg az installációban, mivel a felhasználók (kertészek) az Interneten keresztül művelhették a kicsi kertet, utasítva a robotkart ültetésre, öntözésre. A projekt több innovációs és művészeti díjat nyert, nyolc évig működött, és összesen több, mint kétmillióan keresték fel virtuálisan (ami 1996 és 2004 között igen tekintélyes adatnak számított).

  Rövidke dokumentumfilm-részlet a Telegardenről

A robotizált kert ideája azonban nem maradt meg művészi projekt szintjén, 2009-ben az amerikai MTI egyetem egyik laborjában (Computer Science and Artificial Intelligence Lab - CSAIL, számítógép-tudomány és mesterséges intelligencia labor) egy teljesen robotizált paradicsomültetvény készült el. A rendszer három pillérre épült, a növények földjében szenzorokat helyeztek el, melyek tájékoztatták az egykarú robotokat a palánták igényeiről (víz, a talaj PH értéke, tápanyagok). A szenzorok egy központi számítógépen keresztül juttatták el az információt a robotokhoz, melyek aztán öntöztek, trágyáztak, és a folyamat végén az érett paradicsomokat is leszüretelték. Ez a kísérlet már nem művészi alkotás volt, hanem nagyon is valóságos és praktikus kérdésre épült, hogy hogyan lehet emberi beavatkozás nélkül növényt nevelni, ami például űrutazásoknál, vagy idegen bolygókon landoló telepeseknek roppant fontos lehet majd egyszer. 

Az MIT kísérleti önfenntartó paradicsomültetvénye

A gondozó robot látja is a növényt

A teljes folyamat gépesített, a paradicsomokat is a gép szedi le

Az MIT robotkertje

A növények és az űrutazás kapcsolata egyre szorosabb, hiszen a növények oxigéntermelőként, táplálékként és komposztként is roppant hasznosak lehetnek a jövő űrhajóin. Ennek megfelelően a NASA évente kiírt technológiai pályázatának (X-Hab Innovation Challenge) már tavaly is része volt az önfenntartó robotkert, melyre több ötlet is érkezett, például az alábbi, még fejlesztés alatt álló "kert", mely az elképzelések szerint emberi beavatkozás nélkül is működőképes.

A University of Colorado diákjainak robotkertje

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A világ egy veszélyes hely, szoktuk mondani, és általában hozzátesszük, hogy az otthon biztonsága adhat megnyugvást, ami azonban egyáltalán nem igaz. A négy fal között is számos veszély leselkedik ránk, az éles késektől kezdve a rossz eletkromos szigeteléseken keresztül egészen tűzhelyen lobogó vízig. Ezekkel azonban általában tisztában vagyunk, és nem szoktunk otthoni késdobáló versenyt rendezni, vagy éppen a hibás konnektort Mekk mester módjára bütykölni. Ellenben arról már tényleg kevesen tudnak, hogy az ismert háztartási kockázatok körébe a szobanövények is beletartoznak, ugyanis nagyon sok házi zöld kedvenc - melyekről fel sem tételeznénk, hogy nem ártatlan színes dekorációk - mérgező. Mondhatjuk, hogy ez nem nagy ügy, mert senki nem rágcsálja a leveleket, vagy eszi meg a virágokat. Pedig van aki zokszó nélkül megteszi ezt, például a kisebb gyerekek, vagy a háziállatok. Sőt, olyan növényeink is lehetnek, melyeket nem is kell elfogyasztani, elég hozzájuk érni, hogy irritáljanak, kellemetlenséget okozzanak.

Mérgező növény - erről általában valamilyen egzotikus, távoli fajta ugrik be, pedig jó eséllyel a nappaliban is van veszélyforrást jelentő példány

A mérgező szobanövények fő veszélyforrása tehát abban áll, hogy nem tudjuk, hogy gondot okozhatnak, ellentétben például a vadon élő fajtákkal, mint a gyilkos galóca, a nadragulya, vagy a csattanó maszlag, melyek közismerten mérgesek. Ezért nagyon nem haszontalan körülnézni otthon, hogy van-e problémás példányunk, főleg, ha gyermek is van a közelben, vagy csak gyakori vendég, például unoka, vagy szomszéd kiskorú képében. Hogy ne csak általánosságban beszéljek, következzen pár rejtőzködő mérges otthoni zöld jószág, akikre fokozottan oda kell figyelni.

A babák, kisgyerekek bármit a szájukba vesznek a játékokoktól kezdve egészen a növényekig

Nem sokan tudják, hogy az egyik leggyakoribb szobanövény, a leander (babérrózsa, Nerium oleander) minden része erősen mérgező, fogyasztása gyomorpanaszokat, szívbántalmakat, de akár idegrendszeri károsodást is okozhat. A kedvelt szobaciklámennek (Cyclamen persicum) a virága és szára enyhén mérgező, a szervezetbe jutva hasi-, és gyomorpanaszokat idéz elő. A ciklámen gumója viszont már erősen toxikus (cyclamin glükozidot tartalmaz) mely komolyabb rosszullétet, görcsöket, légzési nehézségeket okozhat. A szobaciklámennel rokonságban álló szobai kankalin (Primula obconica) színes virágai miatt kedvelt, elvben akár a gyermekszoba vidám dísze is lehetne, mégse engedjük a kicsiket a közelébe, ugyanis a növény tejnedve bőrpírt, viszketést, de akár hólyagos kiütéseket is okozhat, ha pedig valaki lenyeli, heveny hasmenés lesz a "jutalma". Szintén népszerű lakásdísz a diffenbachia (buzogányvirág, Diffenbachia) melynek nedve a száj nyálkahártyáját izgatja, kellemetlen tüneteket előidézve. Nagyobb szobák, tágasabb terek, és sokszor a hivatalok várótermeinek megszokott dekorációja a terebélyes filodendron (könnyező pálma, Monstera deliciosa) melynek termése magas oxálsav tartalmú, lenyelve roppant kellemetlen tüneteket eredményez. Levelei és gyökere is mérgezőek, allergiás tüneteket idéznek elő, háziállatokra akár végzetesek is lehetnek. Érdekesség, hogy a filodendron életében egyszer hozott virágai is mérgezőek, az emberi bőrrel érintkezve irritációt okoznak, így a ritka virágokat ne bolygassuk közelről. A begónia fajok levelei és hajtásai enyhén mérgezőek,

A leander régóta töretlenül népszerű, ám mérgező

A korallbokor bogyói olyanok, mint a cukorkák

A mutatós korallbokor (Solanum Capsicastrum) emberre alig veszélyes, ám virágai és színes bogyói komoly mérgezést idézhetnek elő háziállatoknál. A fikusz fajok tejnedve is káros, a szervezetbe jutva könnyebb esetben gyomorbántalmat, súlyosabb mérgezésnél fulladást is okozhat. Az anyósnyelv (Sansaveria) roppant közkedvelt, igénytelen és könnyen tartható fajta, ráadásul kimondottan retrós növény, ezért nagyon gyakori vendég lakásokban, társasházi folyosókon, lépcsőházakban, vagy várótermekben. Levelei azonban problémát okozhatnak, megrágásuk, elfogyasztásuk hasmenéshez, gyomorégéshez vezethet. Bár a karácsony még messze van, azért nem haszontalan a mikulásvirágot (Euphorbia pulcherrima) is szóba hozni, ez a kedves, piros növény ugyanis már az érintést is irritációval torolja meg (gondozásához gumikesztyűt szoktak ajánlani!), virága lenyelve pedig heveny hányást idéz elő.

A kiskutyák, vagy kár a nagyobbak, és az egyéb háziállatok is hajlamosak a növényrágcsálásra

A fenti lista természetesen nem teljes, bőven vannak még olyan fajták, melyek kisebb-nagyobb baj előidézői lehetnek. A felnőttek számára többségük a gyakorlatban teljesen veszélytelen, hisz érett ember nem majszol szobanövényt, gyermekes, háziállatos lakásokban azonban indokolt lehet némi elővigyázatosság. Érdemes rászánni pár órát, hogy a benti flórát listázzuk, a példányokat egyenként beazonosítsuk (ha nem mindegyikről tudjuk, hogy micsoda), és utánanézzünk, akár az Interneten, hogy jelentenek-e kockázatot. Amennyiben valamelyiket problémásnak ítéljük, ne szabaduljunk meg tőle rögtön, de arra figyeljünk, hogy gyerekek, kisállatok ne férjenek hozzá, például helyezzük magasra (állványra, szekrény tetejére), persze szem előtt tartva a növény igényeit. A gyerekeknek pedig tanítsuk meg, hogy a szobanövény szemnek való dísz, nem szabad őket simogatni, markolászni, és főképp nem szájba venni. Ez a lehetséges mérgezési veszély mellett a növény épsége miatt is fontos lecke.

Tanuld meg, melyek a mérgező növények, hagyd őket békén - hirdeti az iskolai plakát Amerikából, 1957-ből. A téma valóban van olyan fontos, hogy akár az iskolában is szóba kerülhetne

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Vétek lenne a hétvégén a négy fal közt maradni, igaz az előrejelzések szerint nem várható nyárias kánikula, sőt, itt-ott záporok is kialakulhatnak, de azért a 20 Celsius fölötti hőmérséklet garantált, egy rövid záporban elázni pedig kifejezetten romantikus. Így ne tespedjünk a szobában szombaton és vasárnap, hanem válasszunk valami jó programot, és irány a szabad!

A traktormajális őrületes programnak ígérkezik

A jó program persze relatív, de a merítés vegyes, így bárki találhat kedvére valót. Itt van mindjárt a kerti-, és mezőgazdasági gépek szerelmeseinek megálmodott Traktormajális, mely a nevében is botanikai utalást hordozó Bokor községben kerül megrendezésre. Az egész napos őrület során a kilátogatók veterán és modern traktorokat csodálhatnak, lesz ügyességi verseny, traktorbemutató, a városiak pedig egy nosztalgiaszántást is megtekinthetnek, ami nyilván nem mindennapi látvány. A szervezők mindemellé egész napos traktorrádiót is működtetni fognak, így érdemes rádióval, vagy fülhallgatós telefonnal érkezni, mert bizonyára rengeteg érdekesség elhangzik majd. Aki a tavalyi, hasonlóan retro-agro Kapák Napját kihagyta, idén ne szalassza el az alkalmat, hogy hagyományos mezőgazdasági gépeket nézegethessen, olyan közelről, ahogy az máskor nem lehetséges.

A Traktormajálisról részletes információ, útvonalterv és programok: ITT

Az ELTE Füvészkertjében ilyen csodákat is lehet majd látni

A kaktuszok rajongóinak - és belőlük sok van - jó hír, hogy az ELTE Füvészkertjében péntektől vasárnapig kaktuszkiállítás kerül megrendezésre, ami messze túlmutat a szokásos, pulton kínált kaktuszokból álló vásáron, ugyanis több különleges fajta az élőhelyét imitáló környezetben lesz látható, többek közt nagy mexikói oszlopkaktuszok, agavék, miniatűr gömbkaktuszok és egyéb érdekességek is lesznek itt. Gyűjtők is felvonulnak féltve őrzött növényi ritkaságaikkal, és kaktuszokhoz kapcsolódó szakirodalomból valamint bélyegekből is lesz kiállítás, és természetesen vásárolni is lehet. 

Időpont: 2013. május 10-11-12, helyszín: ELTE Füvészkert, 1083 Budapest Illés u. 25. A rendezvény belépődíj ellenében látogatható, mely felnőtteknek 850 Ft, diákoknak és nyugdíjasoknak 450 Ft.

Az előnevelt, vagy piacon vásárolt paradicsompalánták is költözhetnek a helyükre a veteményeskertben

Természetesen nem kötelező kimozdulni a városból, sőt a kertből sem, május idusa felé közeledve ugyanis akad teendő a birtokon. A néphagyomány szerint a fagyosszentek elmúltával lehet ültetni a fagyérzékeny virágokat, egynyáriakat, például az oroszlánszájat, pillangóvirágot, vagy a körömvirágot, de a napraforgónak is most jön el az ideje. Fagy most pár hónapig jó eséllyel nem lesz, így a kellemes, még nem izzasztó melegben épp ideális a feladatok elvégzése. Ha a veteményeskertet vesszük célba, indulhat a palántázás, paradicsomot, paprikát, uborkát telepíthetünk, és külön program lehet az ehhez szükséges palánták beszerzése a piacon. Amennyiben a gyep kicsit kopott és hiányos, most kiszórhatjuk a fűmagot, hogy tökéletesítsük zöld szőnyegünket, ha pedig tavaly is műveltünk fűszerkertet, most gondozzuk egy kicsit, az áttelelt növényeket vágjuk vissza, és lazítsuk meg földjüket. Ahol a kertet sövény övezi, és szükséges, ott most nyírhatjuk, formázhatjuk is a zöld határolót.

Aki ilyen bámulatos oroszlánszájat, vagyis tátikát szeretne a kertjébe, most ültethet!

Vasárnap az állatkerteket is célba lehet venni, a fővárosiban a híres japánkert már teljes pompájában fogadja a látogatókat, a kisebbeknek pedig ugyanitt a már egész nap látható bébielefánt jelenthet vonzerőt. Aki pedig a hét utolsó napján biciklire pattanna, hogy két keréken tekerjen a zöldbe, ne feledje, hogy szombaton a Szimpla Kertben bringás bolhapiac várja, így hiányzó alkatrészeket, kiegészítőket, vagy akár egy komplett bicajt jó áron beszerezhet!

A Fővárosi Állat-, és Növénykert japánkertje:

Képek: innen, innen, innen, és innen.