Az elmúlt hetek nedves időjárása kedvezett a kullancsok szaporodásának, erről a különféle híradások is beszámoltak, figyelmeztetve a túrázókat, természetjárókat, sőt, a kerttulajdonosokat is arra, hogy a veszély fokozott. A kullanccsal kapcsolatban sok a rémhír, sajnos ezek közül pár valós fenyegetés, az apró élősködő betegségeket terjeszt, elsősorban a Lyme-kórt, és a kullancs encephalitist. Megpróbálom összefoglalni a kérdéssel kapcsolatos főbb tudnivalókat, és a lehetséges teendőket kullancstámadás előtt és után.
A kullancs fejlődési fázisai: I. ricinus lárva (A), nimfa (B), nőstény (C) és hím (D)
A kullancsok a pókszabásúak közé tartozó vérszívó ízeltlábúak, gerinceseket támadó, úgynevezett ektoparazita élőlények, mivel a gazdatest felszínén élősködnek. Nem gazdaspecifikusak, bármely gerinces faj egyedeit célba veszik, a rágcsálóktól és hüllőktől kezdve, a haszonállatokon és madarakon keresztül, a kutyáig és az emberig. Kullancsfajból sok van, amit ezzel a névvel illetünk az Magyarországon leginkább a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) és csak egy a sok közül, de a Kárpát-Medencében és hazánkban ez a legelterjedtebb. A kullancs a fűben, levelek fonákján, a sűrű aljnövényzetben él, így a tévhitekkel ellentétben nem a fákról "leugorva", hanem lentről, földközelből támad, és addig mászik a testen, míg kényelmes helyet nem talál, akár a fejtetőig is eljuthat. Kullancssal nem csak erdőn-mezőn, hanem a városban, parkokban, akár a kertekben is találkozhatunk, ezért fokozott óvatosság ajánlott a házi birtokon is, főleg április-július között, mikor előfordulásuk a leggyakoribb. A kullancsok a kertekbe sokszor köztesgazda révén jutnak be. Gyakran említik a kutyát köztesgazdaként, azonban a kutyákat általában védik gazdáik kullancsriasztó nyakörvvel, vagy egyéb riasztószerekkel, és a gondosabb kutyatartók rendszeresen átnézik ebeiket a vérszívók után, így valójában a kutya nem annyira jellemző kullancshordozó, mint azt sokan gondolják. A kert egyéb, ellenőrizetlen lakói, mint például madarak, kistestű rágcsálók, sünök sokkal gyakrabban hurcolnak be kullancsokat, ahol pedig haszonállatok vannak (juh, kecske például), ott ezek számítanak veszélyes köztesgazdának. Felmerül a kérdés, hogy miért nincs központi kullancsirtás. Mint azt biztosan sokan tudják, ennek az Unió az oka, ugyanis az Európai Unió az 1849/2006/EK jelzésű rendeletében, 2006 decemberében betiltotta azt a szert, amit korábban kullancsirtásra használtak európaszerte. Az uniós rendelet értelmében az Országos Tisztifőorvosi Hivatal az egyetlen, Magyarországon kullancsirtásra engedélyezett permetezőszer, az Actellic 50 EC rovarirtó koncentrátum forgalomba hozatali engedélyét 2007. augusztus 10-től visszavonta. (forrás)
Ixodes ricinus
Patikákban kapható célszerszám
Így tehát a kullancsok szabadon szaporodhatnak, nekünk marad a megelőzés, ha pedig megtörtént a baj, vagyis kullancsunk van, a szakszerű kiszedés. A megelőzés módszertana az egyszerűbb. Kullancsveszélyes helyen járva ajánlott a zárt cipő, a sűrű szövésű magas zokni, és ha lehet, akkor hosszú, bokánál szűk, vagy gumírozott nadrágot vegyünk fel. Az öltözködési praktikák azonban alacsony hatásfokúak, a kullancs addig képes mászni, amíg szabad bőrfelületet nem talál. Védekezhetünk kullancsriasztó szerekkel, melyek lehetnek krémek, gélek, szprék, amik a bőrön szétterítve egészen hatásosak lehetnek, azonban ügyelni kell rá, hogy alkalmazásukat bizonyos időközönként (általában 2-3 óránként) megismételjük. Fontos a kutyák, macskák védelme is, nekik főleg kullancsriasztó nyakörveket vásárolhatunk, valamint gyakori átnézésükkel óvhatjuk őket.
Műanyag kullancskiszedő
Bármennyire elővigyázatosak vagyunk, gyakran előfordul, hogy minden prevenció ellenére kullancsot szedünk össze. Ezen a ponton már szerteágaznak a vélemények a teendőket illetően, százféle "holtbiztos" módszer forog közszájon, a benyálazott gyufafejtől kezdve a krémezésen át a meghatározott irányba való tekergetésig. Ezek többségével az a baj, hogy nagyobb kockázatot rejtenek, mint hasznot. A kullancs által terjesztett Lyme-kór bacilusai legnagyobb számban a vérszívó rovar potrohában találhatóak, így minden olyan tevékenység, ami az állatot öklendezésre készteti, fokozza a fertőzésveszélyt. Így az összenyomás, a fulladást okozó krémezés, a nyomogatás, tekergetés kimondottan ártalmasak. Fontos azt is tudni, hogy a kullancs a bőrre kerülve nem kezdi el azonnal a vérszvívást, így ha időben elkapjuk, akkor még nem juttatja nedveit (a szívás közben keletkező tápanyagtól mentes vérsavót) az emberi testbe, így a bőrfelület gyakori átnézése, és a frissen észrevett kullancs mielőbbi kiszedése minimálisra csökkentheti a fertőzés esélyét. Kiszedésre a legalkalmasabb eszköz a patikákban kapható, kimondottan erre a célra kialakított kullancscsipesz. Mivel nagyon fontos, hogy a test összenyomása nélkül távolítsuk el, ne a hölgyeknél mindig megtalálható vastag szemöldökcsipeszekkel próbálkozzunk (az legfeljebb nagyobb példányok esetében működhet), hanem az előbb említett eszközzel, vagy a szokásosnál kisebb csipesszel, a svájci bicskák vékony lemezből kialakított csipesze például beválhat. Mikor megragadtuk a bőrhöz a lehető legközelebbi ponton az állatot, egy lassú, de határozott mozdulattal húzzuk ki. Ha a fej bentszakad (ami igazából csak a szájszerve), nem kell megijedni, ezt a szervezetünk pár nap alatt kilöki, fertőzni pedig valószínűleg nem fog. A csípés helyét ne kezeljük alkohollal, fertőtlenítőszerrel, mert az ezek által kiváltott irritáció elfedheti a fertőzés jeleit.
Kullancskanál, ezt elsősorban kutyáknál használjuk
A kullancsok által terjesztett Lyme-kór ellen nincs védőoltás, a kullancsencephalitis ellen azonban van. Utóbbi oltás többlépcsős, és a védelem kialakulásához több hét szükséges, így a csípés utáni gyors oltásnak nincs értelme. A Lyme-kór ellen csak a megelőzés és a gyakori, alapos testvizsgálat ad védelmet. Ha az élősködőt a csípést követő 24 órán belül kiszedjük, jelentősen csökkenthetjük a veszélyt, ezért kirándulások, vagy kertészkedés után nagyon fontos a teljes testfelület alapos átnézése, különös tekintettel a hajlatokra, a vékony bőrfelületű részekre, hajas fejbőrre, fültájékra, valamint az aznapi ruhákat is érdemes megvizsgálni, kirázni.
Megjegyzés: jelen írásom nem tekinthető teljeskörű tájékoztatásnak és módszertani útmutatónak a kullancscsípéseket illetően. Ezért a téma iránt érdekldőknek az alábbi hasznos linkeket, olvasnivalókat ajánlom:
Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója ITT
Az Országos Epidemiológiai Központ hetilapjának különszáma: ("Epinfo" →
"Különszámok 2009" → "2. Módszertani levél a kullancsok elleni
védekezésről").
Lyme-kór tünetei és lefolyása itt.
Kullancs-encephalitisről és védőoltásokról: itt.
Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.