Megyeri Szabolcs kertész blogja

Egy városban - főleg ha olyan nagy és kiemelt szerepű az országban, mint Budapest - mindig zajlik valamilyen fejlesztés, felbukkannak új ötletek, építmények, tervek, melyeket a nagyközönség általában vegyes érzelmekkel fogad. Van akinek tetszik az újdonság, van akinek nem. És előfordul, hogy olyan dolog jön létre, amibe igazán nehéz belekötni, mert előnyei nagyszámúak és nyilvánvalóak, hátrányai pedig tulajdonképpen nincsenek. A Lecsóskert szerintem kétségkívül ez utóbbi kategóriába tartozik.

Nem hiszem ugyanakkor, hogy mindenki tudja, mi az a Lecsóskert, hol van, és mi célt szolgál. Én magam többször írtam már róla, sőt, előadást is tartottam ott, de lássuk akkor dióhéjban, miről van szó. Az a szó, hogy közösségi kert, talán már ismerős többeknek, ez egy olyan földterület, mely kisebb parcellákra oszlik, ezeket a parcellákat pedig lelkes városi emberek gondozzák, művelik, virágot, zöldséget termelnek rajta. Miért jó ez? Mert a nagyvárosban élők alig látnak zöldet, művelhető földhöz egyáltalán nem jutnak, zöldséget csak a piacon és a tányérjukon látnak, a kertészkedés pedig általában csak egy távoli, misztikus dolog számukra. A közösségi kert ezen segít, a folyamatos munkát vállaló lelkes jelentkezők egy zsebkendőnyi területhez jutnak, melyen aztán gazdálkodhatnak. Persze a pár négyzetméteren betakarítható kevéske paprika, paradicsom és társaik nem oldják meg a család élelmezését, sőt, spórolásra sem igazán adnak lehetőséget, de nem is ez a lényeg. Aki ebben részt vesz, tanul, mégpedig a természetről, a növényekről, a minket körülvevő világról, mindeközben pedig - hiszen a nevében is benne van: közösségi - kapcsolatokat, barátságokat építhet, vagyis egyszerre fejleszti tudását és érzi jól magát. Az egész kicsit olyan, mint a régen felkapott tamagocsi játékok, azzal a különbséggel, hogy itt minden valóságos, a növénytől egészen a felelősségig. Fontos az is, hogy a Lecsósban például nem csak növénygondozás zajlik, hanem oktató és szórakoztató programok is helyet, időt kapnak, így például csoportokat fogadnak, növénybemutatókat szerveznek, és előadások, egyéb programok is felbukkannak.

És hogy miért van ennek az egésznek most aktualitása? Mert a Lecsóskert a hírek szerint veszélybe került. A Millenárison található közösségi kertet (mely az első volt, de azóta több is létesült) a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) a Millenáris Nonprofit Kft.-től kapta használatra, úgy, hogy a kft a fenntartáshoz szükséges vizet is biztosította, térítésmentesen. A földterület tulajdonosa azonban október 31.-ével felmondta a KÉK szerződését, így a Lecsóskert sorsa bizonytalanná vált. A Millenáris álláspontja szerint ez nem azt jelenti, hogy a kertet megszüntetik, állításuk szerint a területet, a parkot felújítják, és nem kizárt, hogy a parcellák újra kiosztásra kerüljenek. Ennek ellenére fennáll a veszélye, hogy egy igazán hasznos kezdeményezés szűnik meg, ha a terület tulajdonosa másféle elképzelésekkel bír a helyet illetően. Ezért posztom célja, hogy felhívjam olvasóim figyelmét a közösségi kertekre általában, és jelen körülmények között különösen a Lecsóskertre. Azt gondolom, minél nagyobb nyilvánosságot kap a kert, annál nagyobb esély van rá, hogy a története nem ér véget. Őszig még biztosan látogatható a Lecsós, és programok, előadások, bemutatók is lesznek itt, így a növények, a háztáji gazdálkodás iránt érdeklődőknek javaslom, hogy látogassanak ki ide, merítsenek ötleteket, ismerkedjenek a növényekkel és másokkal, és ha eljön az ideje, támogassák a Lecsóskert fennmaradását.

A KÉK honlapja: ITT

Lecsóskert a facebookon

A képek a tavaly májusi nyílt napon készültek.

...azok bizony a szobai és kerti növényeink. Mivel itt a nyár, és a napokban már a kánikula is megérkezett, időszerűek a nyaralási tervek, hamarosan sokan fognak egy-két hétre elutazni, hogy kipihenjék a munkahelyi és egyéb fáradalmakat. Az ilyen örömteli eltávozások azonban feladatokat is adnak, többek közt a kényszerűen otthon maradó zöld kedvenceket illetően. Elsősorban az öntözéssel kapcsolatosak a problémák, hiszen egy kimaradó tápoldatozás például még nem tragédia, de sok növény már rosszul reagál a több napos víztelenségre, rossz esetben akár végzetes is lehet az ilyen kiszáradás. A víz mellett a napfény is is okozhat gubancot, jobban mondva annak hiánya, például az ilyenkor általában leeresztett redőnyök, behúzott függönyök mögött. Lássuk tehát, hogy milyen praktikus fogásokkal előzhetjük meg a nyaralás alatt növényeink elsorvadását.

Nem jöhetnek velünk...

A legjobb esetben akad egy megbízható szomszéd, vagy rokon, akire kulcsot hagyunk, így a lakásba (kertbe) bejárva el tudja látni növényeinket. Érdemes azonban még közeli ismerős esetén is részletes öntözési tervet, teendő-listát összeállítani, mert legyen bármilyen segítőkész a megbízottunk, mi tudjuk a legjobban, hogy az egyes növényeink mit, mennyit, és milyen gyakran igényelnek. Egy rövidebb-hosszabb használati útmutató az ismerősnek is segíteni fog, és mi is nyugodtabban indulhatunk el, nem fog előfordulni, hogy túlöntözésre kerül sor. 

A fényigényesebb fajtákat csoportosítsuk az ablakba

Ez volt az egyszerűbb megoldás, de ez nem mindig jöhet szóba, előfordulhat, hogy növényeinket teljesen magukra kell hagynunk, ilyenkor pedig előkészületekre lesz szükség. Sajnos az, hogy többnapi öntözést egy alkalommal, előre letudjunk, általában nem lehetséges, az ilyen sokkszerű, nagymennyiségű vízzel való locsolás vagy kárt tesz a növényben, vagy a cserép alján távozik a víz, és az egész nem ér semmit. Olyan megoldást kell találni, mellyel hoszabb távon, folyamatosan ellátható az adott példány, külön beavatkozás nélkül. Szobai körülmények között szóba jöhet a házilag barkácsolt önöntöző rendszer, amihez csak egy üdítőspalack és egy madzag (például régi cipőfűző) szükséges. A madzag egyik végét a vízzel teli palacka dugjuk, a másikat pedig a növény földjébe nyomjuk, minél nagyobb hosszúságban, és kész is. A lenti képen látható modell a túléléshez elegendő nedvességet tud juttatni egy-két héten keresztül, és a rendszerbe akár több cserép is "beköthető". Másik beltéri módszer a vízmegkötő anyagból készült agyaggolyók elhelyezése a cserépben. Ezek lassan, folyamatosan adják le a felszívott vizet, de csupán egy hosszú hétvgére elegendő öntözést biztosítanak. Sokan a nyaralás idejére leengedik a redőnyöket, behúzzák a sötétítőket, így elzárják a fényt a benti dísznövények elől. Ha ez a helyzet, a fényigényesebb példányokat jó ötlet kiköltöztetni az erkélyre, balkonra (akár a társasházi folyosóra, persze betartva a tűzvédelmi előírásokat). Azonban vigyázzunk, kalkuláljunk a terület jellemzőivel, ha túl sok közvetlen napsütés éri ezt a helyet, akkor inkább kockáztassuk meg a benti sötétet, vagy alkalmazzunk valamilyen árnyékolót, ami megvédi az érzékenyebb fajtákat a napsugarak károsító hatásaitól. A kipakolt növényeket érdemes tornasorba rendezni, vagyis elöl legyenek az alacsonyabbak, hátul pedig a magasabbak, hogy ne árnyékolják egymást. 

Szobai barkács-öntözőrendszer

Nagyobb szobanövényeknél az ilyen pofonegyszerű automata öntöző is beválhat

Ha elsötétjük a lakást, telepítsük a növényeket a balkonra

A kert felkészítése könnyebb munka. Érdemes megnézni az időjárás-előrejelzéseket, és ha várható eső, akkor túl sok feladat nincs is, a kinti növényzet ellenállóbb, mint a benti, némi égi áldással megtámogatva általában kibírja a nyaralás idejét. A gyepet azért érdemes az indulás előtti napon katonásan rövidre vágni, így kisebb a vízigénye. A fűnyesedéket halmozzuk mulcsként az egyéb növények töveihez, ezzel az ottani talaj kiszáradása késleltethető. Amennyiben perzselő meleg és szárazság várható távollétünk alatt, akkor kinti öntözőrendszerekkel biztosíthatjuk a kerti flóra túlélését. Ahol van beépített, netán programozható öntözőrendszer, ott ez nem probléma, ahol pedig nincs, ott egy régi locsolócsőből készíthetünk rögtönzött öntözőt. A csövet kilyuggatva (a végén pedig bedugaszolva), és a növények között végigvezetve máris kész az egész, a csapot pedig alig kell megnyitni, így pazarolni sem fogjuk a vizet. Alternatív megoldás a szomszéd bevonása, ha jóban vagyunk telektárssunkkal, megkérhetjük, hogy a sajátja mellett a miénket is locsolja, ehhez még kulcsot sem kell adni, elég a kerítés túloldaláról átspriccelni. A legjobb, ha ez kora reggel, vagy késő este történik, és nem erős vízsugárral, hanem inkább permetezve, a vizet fölfelé irányítva, esőt imitálva. Az erkélyen, vagy kertben elhelyezett cserepes növényeket párologtatással is nedvességhez juttathatjuk, ha egy lavórba vizet töltünk, a vízbe valamilyen állványt teszünk (egy téglát, lefelé fordított kisebb edényt), és erre helyezzük a cserepet.

Ha nincs telepített, profi öntözőrendszerünk, készíthetünk sajátot, egy régi locsolócsőből, de lehet vásárolni direkt erre a célra készített tömlőt is

Akárhogy is, a lényeg az, hogy az utazás öröme ne feledtesse velünk növényeink szükségleteit, és azt is vegyük számításba, hogy az egyes példányoknak gyökeresen eltérő igényeik lehetnek. A kaktuszokat nem kell óvatosságból ájulásig öntözni, a dracénát viszont ne hagyjuk tűző napsütéses erkélyen. A magukra maradó növényeket egy szűk órányi előkészülettel biztonságba helyezhetjük, és a kertben sem vesz több időt igénybe a felkészülés, ha jól járunk el érkezéskor is épen és egészségesen fognak várni minket kedvenceink!

A fűnyírás maradéka mulcsként tehet jó szolgálatot távollétünk alatt

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Blogom rendszeres és alkalmi olvasói nyilván tudják, hogy kertész, kertészmérnök vagyok, ezért sokan fordulnak hozzám, akár személyesen, levélben, vagy a blog facebook oldalán különféle praktikus kérdésekkel növényeiket, kertjüket illetően. Az egyszerűbb kérdésekre (például: miért sárgul a diófám levele?, vagy: mit tegyek a levéltetvek ellen?) általában könnyű válaszolni, ám még ilyen esetekben is fennáll a lehetőség, hogy személyes szemrevételezés nélkül csak általánosságokat tudok felelni. Azt hiszem ez érthető, az autószerelő sem tudja telefonon, vagy e-mailben megoldani a gondot, ha teszem azt rángat a kocsi, vagy furcsa hangokat ad a motor. Azokban az esetekben pedig, mikor a kérdező komplex problémákat vet fel, például egyszerre több ültetendő növénnyel kapcsolatban kérdez, összetettebb problémákat vázol, vagy egy egész birtok megtervezésével kapcsolatban keres fel, nos akkor már szinte lehetetlen fizikai jelenlét, vagyis bejárás nélkül érdemi választ adni.

A szaktanácsadás eredménye lehet például egy ilyen jól kihasznált, megfelelő fajtákkal beültetett harmonikus hátsókert is

Éppen ezért folyamatosan és sokan kérdezik tőlem, hogy mi ennek a módja, hogyan lehet megszervezni, miképpen zajlik a bejárás, és mit tartalmaz egy ilyen felmérési szakvélemény. Hogy erre a kérdésre a későbbiekben egyszerűen válaszolhassak (például ennek a bejegyzésnek az ajánlásával, linkelésével), a következőkben összefoglalom, mi a menete a szakvélemény elkészültének. A folyamat természetesen úgy kezdődik, hogy az érdeklődő felkeres engem, bármelyik elérhetőségemen, akár az itteni, a jobb oldalon megtalálható e-mail címen. Ezután - még a távolból - a kérdező vázolja a problémáját, az igényeit, majd egyeztetünk egy időpontot és címet a személyes felméréshez. Ebben a fázisban kerül sor a szakvélemény anyagi vonzatának tisztázására is, hiszen ez egy megbízáson alapuló munka, mely ugyanúgy költségekkel, munkadíjjal jár, mint egy ház állapotának felújítás, átépítés előtti felmérése, persze az ár függ a terület nagyságától és a megrendelő igényeitől is. 

Akkor is indokolt a szakszerű segítség, ha a kert növényeit betegségek, kártevők támadták meg, vagy egyszerűen csak fel akarunk készülni a helyes növénygondozásra

A következő lépés már - szó szerint is - az érintett kertben történik. Egy felmérés időben általában egy-két órányi helyszíni bejárás alapján készül el. A helyszíni bejárás során megnézem a problémás növényt, növényeket, ha pedig az egész kerttel kapcsolatban hívtak ki, akkor az egész kertet. A felmérés közben megvizsgálom a helyszín fekvését, a környezetet, annak adottságait, a lehetséges fertőzési forrásokat, vagyis a felmerülő problémákat, és tanácsokat adok már rögtön a helyszínen is. Helyben végigvesszük a megrendelővel a megoldási lehetőségeket, de természetesen ennél alaposabb szaktanácsadás készül, melyet a találkozót követő pár napon belül elektronikus úton el is küldök az ügyfélnek, akinek így nem kell számára ismeretlen szakkifejezéseket, növényfajtákat, betegségneveket megjegyeznie, vagy a bejárás során jegyzetelnie. Az elkészült szakvéleményben egyebek mellett a kertben előforduló betegségek, kártevők ellen bevethető, vagy épp a  talajfertőtlenítés kapcsolatos, vegyszereket érintő tanácsokat is adok, így a védekezés a közforgalomban levő szerekkel ezután könnyen kivitelezhető. A bejárás során fotók is készülnek, melyeket beillesztek a szakvéleménybe, így a megrendelőnek a későbbiekben nem kell találgatnia, hogy melyik név melyik növényt (vagy kertrészt) jelöli, a kapott írásos anyag így áttekinthető, és laikusok számára is értelmezhető lesz. A fotókkal kiegészített egyes tanácsok, teendők ezáltal pontosan kivitelezhetők, elvégezhetőek.

Ha a kert, vagy annak egy része valamilyen okból újratelepítésre szorul, a szaktanácsadó tartós, fenntartható megoldásokat kínálhat

Egy egy ilyen szakvélemény hatalmas segítséget jelenthet kerttervezéskor, a kert átalakításakor, de akkor is jól jöhet, ha valaki egy újonnan vásárolt ház kertjét szeretné szakszerűen gondozni. Természetesen a szakvélemény nem feltétlenül egy egész kertre, hanem annak csupán részleteire is vonatkozhat, így akinek például sövény ültetésével, vagy fák telepítésével kapcsolatban vannak csak kérdései, szintén szakszerű választ kaphat. A házi kertek mellett a társasházak számára is értékes lehet egy ilyen alapos felmérés és tanácsadás, mely a ház belső részének, vagy utcafronti portáljának képét is megalapozhatja. Társasházakban, ahol a lakóknak általában eltérő véleményük, elképzelésük van az ültetendő fajtákról, egy ilyen szakvélemény kikérése feloldhatja a feszültségeket, mivel egyértelművé válik, hogy mi alkalmas, és mi nem a telepítésre.

Sokkal könnyebb, és hosszútávon biztos eredményesebb a nagyobb szabású kerti munka, ha megkezdése előtt szakemberrel konzultál a tulajdonos

Azért, hogy a téma iránt érdeklődők egy konkrét felmérési szakvéleményt is megtekinthessenek, egy korábbi tanácsadás szerkesztett változatát teszem közzé, melyet ITT vagy ITT érhetnek el.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A mindenféle rekordokat megdöntő árhullám mostanra levonult, a védekezés befejeződött, a napokban már a helyreállítás, tisztítás, és a különféle utómunkálatok zajlanak, így az érintettek, és persze az egész ország is fellélegezhet. Sajnos azonban az áradás végeztével  - a folyóval ellentétben - nem tér vissza minden automatikusan a megszokott mederbe, jön a kárfelmérés és a renoválás ideje. Az elöntött kertek tulajdonosainak biztos nem kell ezt hosszan ecsetelni, a víz visszavonultát követően a legtöbb kertben, udvarban siralmas a helyzet. Természetesen elsőként mindenki a lakóingatlanját hozza rendbe, de aztán eljön a kert ideje is. Az elárasztott kertek általában szörnyű képet mutatnak, és sokan nem is tudják, hol kezdjenek bele az újjáépítésbe. Ebben próbálok segíteni, így a következőkben sorra veszem a legfontosabb teendőket.

Kertből tó (kép: Index)

- Fontos feladat az elpusztult növények kivétele, a sokáig vízben állt, de még élő, csak lerohadt levelű cserjék visszametszése.

- A gyeppel kapcsolatban meg kell várni míg teljesen felszárad, majd a kirohadt foltokból a sérült részek kigereblyézése, felülvetése lesz a fő feladat. Az első fűnyírás a teljes kiszáradás utáni első-második hétvégén lesz esedékes, így a fű azért még életre tud kelni, ha rendesen kiszárad a gyökérzóna.

- A szúnyogok elleni küzdelem államilag lesz megoldva, (tegnap kezdődött meg) ezért külön, egyénileg nem érdemes lépéseket tenni (vegyszerezni) a vérszívók ellen. Saját hatáskörben főleg a vízfelületek megszüntetésével lehet elejét venni a szúnyogok elszaporodásának. Nagyobb tócsák esetében szivattyúzni kell, és minden árvízi vízzel megtelt víztárolót (esővízgyűjtők, hordók, tárolóedények) célszerű kiüríteni, szükség esetén klóros fertőtlenítővel átmosni, és hagyni rendesen kiszáradni.

Lesz tennivaló bőven (kép: innen)

- Az áradásban egy-két hétig vízben állt fákat - amennyiben nagyon felázott a talajuk, és a gyökérzetük sekélyen van - a talaj kiszáradásáig támasszuk ki, így egy egy viharos szél nem fordítja ki őket a földből. A nagyobb fák az egy-két hetes vízbenállást gond nélkül átvészelik, a problémák a szél megjelenésével jönnek. Egyes fák kifejezetten szeretik, és igénylik is a vízben állást, ilyen például az éger és a a fűz, ezeknél nem kell aggódni az egészségük miatt.

- A kerti járófelületek,  így például viacolor kővel, barabáskővel kirakott felületek ilyen esetben megsüllyedhetnek, így kerüljük a gépjárművel való ráhajtást amíg vizes a talaj. A járófelületeket szükség esetén nagynyomású mosóval tisztítsuk, és fertőzésveszély esetén fertőtlenítsük. Ugyanez vonatkozik a kerítésekre is.

- Az évelő ágyások, cserjefoltok alatti talajtakaró anyagokat (például fenyőkérget) árvíz után célszerű felszedni, és kiszárítás után visszahelyezni, vagy méginkább újjal pótolni.

- Az árvízi hulladékokat minden esetben távolítsuk el a kertből, az uszadékfák, elhullott állatok, halak fertőzésforrást jelentenek.

- Veteményesben, zöldséges ágyásokban célszerű ellenőrzést végezni, az elpusztult növényeket eltávolítani. Ha a teljes ágyás kipusztult, akkor újravetés előtt jó ötlet talajfertőtlenítést végezni, de a gombák elleni védekezés is segítség lehet a növények számára.

A helyreállítás heteket vehet igénybe (kép: innen)

Egy kertész, vagy legalábbis kertészkedő, kertbarát ember általában az ültetéssel, a növények telepítésével foglalkozik, ám megeshet, hogy valamilyen okból fordított helyzet áll elő, vagyis egy kerti, vagy a kerthez közeli növény, fa útban van valamiért, és ki kellene vágni. Az ilyen fakivágásnak számtalan indoka lehet, túl közel van a házhoz, zavarja a kilátást, nem kívánt árnyékot vet, balesetveszélyes, vagy a közlekdésben akadályozza a háziakat. A fakivágás technikájáról még az elmúlt évben írtam, azonban sokkal fontosabb és érdekesebb kérdés, hogy egyáltalán ki lehet-e vágni minden fát, van-e ennek a tevékenységnek törvényi szabályozása. 

Azért, mert árnyékol, nem lehet kivágni közterületi fát

A kérdést egy olvasóm vetette fel, akinek egy közel száz éves hársfával gyűlt meg a baja, ami a vályogházától mindössze két-három méterre áll. Szeretné kivágatni, mert úgy gondolja, hogy a fa veszélyt jelent az épületre (vályogról lévén szó, ebben biztosan igaza is van), de nem kap erre engedélyt, kérelmét az illetékes önkormányzat már többször elutasította. Sajnos én sem tudtam érdemleges tanáccsal szolgálni ezügyben, mert amennyiben engedélyt nem kap a kivágásra, nincs mit tenni, és hozzátenném, hogy egy száz éves hársfa erkölcsileg valóban előnyt kell, hogy élvezzen egy épülettel szemben. A probléma nem egyedi, tudok róla, hogy számtalan ilyen és hasonló kérés érkezik folyamatosan a hivatalos szervekhez, sokan - és itt nem levélírómra utalok - egészen apró-cseprő problémák miatt szeretnének fát kivágatni, jellemzően közterületről, a házuk utcafrontjáról. Ha minden  ilyen kérésre igenlő válasz érkezne, Budapesten például már alig lenne utcai fa, sokan előbbre tartanak egy parkolóhelyet, vagy napi plusz fél óra napsütést az ablakban, mint egy fát.

Itt indokolt lehet a kivágás, mert a fa láthatóan akadályozza a közlekedést, azonban engedély nélkül nem lehet kivágni

A fák kivágásával kapcsolatos kérdéskört ketté kell bontani. Az első a közterületi (például a ház előtti járda mentén elhelyezkedő) növényekkel kapcsolatos. A közterületen álló fa értelemszerűen nem magántulajdon, így azokat senki sem vághatja ki csak úgy kedve szerint, még akkor sem, ha azt magánszemély ültette, ugyanis ha közterületen áll egy fa, akkor is az önkormányzat tulajdona, ha más telepítette. Amennyiben valamilyen súlyos problémát jelent az ilyen helyen lévő fa, úgy a területileg illetékes jegyzőtől lehet kérni engedélyt a szanálására. Ezt egy formanyomtatványon, vagy azzal tartalmilag megegyező saját kérelemben lehet kérvényezni, melyhez háromezer forintos illetékbélyeget kell csatolni. A kérvényezőnek természetesen le kell írnia indoklását, vagyis, hogy szerinte miért szükséges az érintett fa kivágása, ez a legtöbb esetben élet-, egészség- vagy vagyonvédelmi ok kell, hogy legyen. Az például, hogy a fa nem kívánt árnyékot vet, vagy hogy a vendégek nem tudnak a fától a ház előtt parkolni nem elegséges indok. A jegyzőnek 30 nap áll a rendelkezésére, hogy válaszoljon, érdekesség, hogy amennyiben a jegyző a határidőn belül ezt nem teszi meg, az engedélyt megadottnak kell tekinteni. A szigor nem csupán a háztulajdonosokat, lakókat érinti, hanem például a közműveket építő cégekre is vonatkozik, a légvezetékeket például úgy kell elhelyezniük, hogy a fás szárú növényben ne essen kár, ha pedig elkerülhetetlen a kivágás, pótolniuk kell a szanált példányokat.

A kérdéskör másik oldala a magánkertekben lévő fák sorsa. Azt gondolnánk, hogy saját kertünkben azt teszünk a fákkal, amit csak szeretnénk, ám ez nincs teljesen így. Magánterületen lévő fák kivágásához általában nem kell engedély, ám vannak olyan települések, ahol bejelentési kötelezettség terheli a fát kivágni szándékozó tulajdonost. Amennyiben külterületi ingatlanon lévő fáról van szó, úgy az esetek többségében már engedélyköteles lehet a vágás, érdemes a munka megkezdése előtt erről az illetékes önkormányzati hivatalban tájékozódni. Bizonyos esetekben, például ha az érintett fa védelem alatt áll, vagy kulturális, természetvédelmi okokból ez indokolt, akkor magánterületen sem lehet (engedély nélkül) kivágni. Amennyiben levélíróm öreg hársfája nem utcai, hanem kerti fa, valószínűleg ez lehet az elutasítás oka. Ugyan az épület állagának védelme alapos indok az engedélyeztetés során, a százéves hárs a döntéshozók szerint - álljon köz-, vagy magánterületen - nagyobb védettséget élvez, mint a vályogház, amit én kertészként helyeslek, ám megértem azt is, aki házát félti. 

Itt a légvezeték miatt csonkolnak egy fát, ez is engedélyhez kötött

Az ilyen helyzeteket - már ha nem készen kapjuk azokat - a legjobb megelőzni, mégpedig úgy, hogy betartjuk az ésszerű ültetési távolságokat, főleg az épületektől, házaktól, így a későbbiekben ez nem lehet probléma. Nagyobbra növő fafajta esetében érdemes kertészeti szakember véleményét kikérni a növény majdani méretét, a növekedés tempóját illetően. Az is nagyon fontos, hogy amennyiben utcafrontunkat díszítendő fát ültetünk a kerítésen kívülre (közterületre) azt később már nem kezelhetjük sajátunkként, és nem is vághatjuk ki, így utcafronti telepítésnél is alaposan gondoljuk meg, mit ültetünk, már csak azért is, mert egyes (invazív) fajták ültetése tilos.

A fás szárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet ITT olvasható

Példa egy önkormányzati állásfoglalásra a fák ivágását illetően: ITT

Hivatalos ügyleírás a fakivágásról: ITT

Korábbi posztom az ajánlott ültetési távolságokról: ITT

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Hát a petéből, utána a petéből kifejlődő lárvából, aztán a bábból, ezt az egészet pedig teljes átalakulásnak hívjuk, biztos sokaknak rémlik az iskolai biológiaórákról. A cserebogár egy igazán érdekes rovar, nem túl szép, emellett kártékony, ezért aztán nem örvend nagy népszerűségnek, ami teljesen érthető. Ha megjelenik a kertben, jaj a gyökereknek, a lombos fák leveleinek, aki már találkozott velük, annak nem kell ecsetelni, milyen pusztításra képesek.

A cserebogár, mint említettem, érdekes rovar, teljes kifejlődéséhez 3-5 év szükséges, az időtartamot nagyban befolyásolja az éghajlat, nálunk három éves ciklusokban támad, de például Dániában öt évente rohanja le a földeket, kerteket. Bonyolítja a helyzetet, hogy a cserebogarak - akik a ganajtúrófélék családjának egyik alcsaládjába tartoznak - huszonnyolc nemzetségbe sorolhatóak, melyből a Kárpát-Medencében a májusi cserebogár három nemzetsége található meg. A különféle nemzetségbe tartozó cserebogarak természetesen nem egyszerre érik el a végső fejlődési szakaszt, így hiába a hároméves ciklus, az ország valamely területén minden évben várható kiterjedt cserebogártámadás. A legfőbb gonosznak, és mezőgazdasági szempontból is a legártalmasabb májusi cserebogárnak (Melolontha melolontha) mostanában jött el az ideje, persze ha a kifejlett rovarról beszélünk, mert a lárvák, pajorok már régóta a földben vannak, és fiatal korukban humusszal, idősödve pedig növényi gyökerekkel táplálkoznak, csillapíthatatlan étvággyal. Mikor befejeződik a teljes átalakulás, a cserebogár vesz egy nagy lendületet és felszáll, hogy ettől fogva a fák leveleit rágja. Megjelenésük az időjárás függvényében júliusig, akár augusztusig várható, minél hűvösebb az idő, annál későbbig találkozhatunk velük.

Mit lehet tenni ellenük? A védekezés összetett feladat, hiszen a cserebogár minden fejlődési ciklusában okoz kárt, hol a föld alatt, hol felette, így a teendők folyamatosan fennállnak. A pajoroknak sok természetes ellenségük van, a madarak (varjúfélék főleg), a vakond, a sün, a cickány, és például a háziszárnyasok, elsősorban a tyúk. A csirkéket - már ha vannak a háznál -  főleg a vetést, ültetést megelőző ásás után érdemes bevetni, az ilyenkor a felszínre kerülő lárvákat mohón felcsipegetik. A másik jeles pajorpusztító a vakond, aki azért eredményes, mert a föld alatt dolgozva ritkítja a rovarokat, erre egyik felsorolt társa sem képes. Persze könnyű mondani, hogy tűrjük meg a vakondot a birtokon, de tény, hogy ő az elsőszámú cserebogár-irtó, bár az is igaz, hogy még több vakond sem képes teljesen kordában tartani a pajorokat, ha jelentősen elszaporodtak. Régi, bevált módszer a csalinövény ültetése, mely lehet szamóca, vagy valamilyen zöldségpalánta (főképpen burgonya, saláta, sárgarépa). A csalinövényt a veteményes közelébe kell telepíteni és jóval többet kell öntözni, mint a rendes állományt. Ha beválik a trükk, a pajorok megtámadják ezeket, amit a csali gyors leépülése jelez. Egy alkalmas pillanatban, de mindenképp a csali elhalása előtt egy határozott mozdulattal, na meg egy ásóval ki kell fordítani a földből az önfeláldozó növényt gyökérrel együtt, és máris szedhetjük össze a pajorokat. Segít a gyakori talajlazítás, kapálás is, ilyenkor a felszínre bukkannak a pajorok, valamint az őszi ásás, szántás is kiforgatja őket a felszínre, ahol aztán fagyhalált halnak. 

Cserebogár lárva, vagyis a pajor

Még jobb a rajzási időszakban fellépni ellenük, mégpedig a peterakás megakadályozásával elejét venni a későbbi inváziónak. Májusban (tudom, erről már lekéstünk), mikor tömegesen jelennek meg a repkedő rovarok, egy borús, hűvös hajnalon kell a kertbe lopakodni, a cserebogarak ilyenkor ernyedten, röpképtelenül ücsörögnek a fákon. Ekkor a faágak mozgatásával, magyarán rázással lehet őket földre vinni, innentől egyértelmű a feladat. 

Ha gyanúnk van, érdemes a felszín alá nézni

A még a talajban lévő pajorok ellen vegyszeres védekezés, talajfertőtlenítés is szóba jöhet, ha egy négyzetméteren belül 4-5-nél több lárva található, indokolt lehet a kezelés. A korábban széleskörűen alkalmazott diazinon hatóanyagú szerek már nem kaphatóak, de gazdaboltokban találni más bevethető anyagot. A vegyszeres védekezést azonban sokan nem szeretik, és kisebb házi veteményesek esetében nem is szokták ajánlani. A legeredményesebb módszer a rajzás alatti cserebogár-lerázás, ha ezt elmulasztottuk, akkor a csalinövény-módszerrel, és a nyárvégi mély, átforgató ásással (melyet alapos pajorvizsgálattal párosítsunk) viszonylag eredményesen előzhetjük meg a bajt. A cserebogár lárvájának ténykedését a látszólag ok nélkül lankadó, hervadó növények mutatják, ha ilyen problémával szembesülünk, érdemes gyökérvizsgálatot tartani, és ha pajorokról van szó, haladéktalanul válaszcsapásokat mérni.

Jelenlegi ismereteink szerint az egyes törzsek az alább területeken fordulnak elő, zárójelben a legközelebbi rajzás évével. (Forrás)

Képek: innen, innen, innen, és innen.