Hát a petéből, utána a petéből kifejlődő lárvából, aztán a bábból, ezt az egészet pedig teljes átalakulásnak hívjuk, biztos sokaknak rémlik az iskolai biológiaórákról. A cserebogár egy igazán érdekes rovar, nem túl szép, emellett kártékony, ezért aztán nem örvend nagy népszerűségnek, ami teljesen érthető. Ha megjelenik a kertben, jaj a gyökereknek, a lombos fák leveleinek, aki már találkozott velük, annak nem kell ecsetelni, milyen pusztításra képesek.

A cserebogár, mint említettem, érdekes rovar, teljes kifejlődéséhez 3-5 év szükséges, az időtartamot nagyban befolyásolja az éghajlat, nálunk három éves ciklusokban támad, de például Dániában öt évente rohanja le a földeket, kerteket. Bonyolítja a helyzetet, hogy a cserebogarak - akik a ganajtúrófélék családjának egyik alcsaládjába tartoznak - huszonnyolc nemzetségbe sorolhatóak, melyből a Kárpát-Medencében a májusi cserebogár három nemzetsége található meg. A különféle nemzetségbe tartozó cserebogarak természetesen nem egyszerre érik el a végső fejlődési szakaszt, így hiába a hároméves ciklus, az ország valamely területén minden évben várható kiterjedt cserebogártámadás. A legfőbb gonosznak, és mezőgazdasági szempontból is a legártalmasabb májusi cserebogárnak (Melolontha melolontha) mostanában jött el az ideje, persze ha a kifejlett rovarról beszélünk, mert a lárvák, pajorok már régóta a földben vannak, és fiatal korukban humusszal, idősödve pedig növényi gyökerekkel táplálkoznak, csillapíthatatlan étvággyal. Mikor befejeződik a teljes átalakulás, a cserebogár vesz egy nagy lendületet és felszáll, hogy ettől fogva a fák leveleit rágja. Megjelenésük az időjárás függvényében júliusig, akár augusztusig várható, minél hűvösebb az idő, annál későbbig találkozhatunk velük.

Mit lehet tenni ellenük? A védekezés összetett feladat, hiszen a cserebogár minden fejlődési ciklusában okoz kárt, hol a föld alatt, hol felette, így a teendők folyamatosan fennállnak. A pajoroknak sok természetes ellenségük van, a madarak (varjúfélék főleg), a vakond, a sün, a cickány, és például a háziszárnyasok, elsősorban a tyúk. A csirkéket - már ha vannak a háznál -  főleg a vetést, ültetést megelőző ásás után érdemes bevetni, az ilyenkor a felszínre kerülő lárvákat mohón felcsipegetik. A másik jeles pajorpusztító a vakond, aki azért eredményes, mert a föld alatt dolgozva ritkítja a rovarokat, erre egyik felsorolt társa sem képes. Persze könnyű mondani, hogy tűrjük meg a vakondot a birtokon, de tény, hogy ő az elsőszámú cserebogár-irtó, bár az is igaz, hogy még több vakond sem képes teljesen kordában tartani a pajorokat, ha jelentősen elszaporodtak. Régi, bevált módszer a csalinövény ültetése, mely lehet szamóca, vagy valamilyen zöldségpalánta (főképpen burgonya, saláta, sárgarépa). A csalinövényt a veteményes közelébe kell telepíteni és jóval többet kell öntözni, mint a rendes állományt. Ha beválik a trükk, a pajorok megtámadják ezeket, amit a csali gyors leépülése jelez. Egy alkalmas pillanatban, de mindenképp a csali elhalása előtt egy határozott mozdulattal, na meg egy ásóval ki kell fordítani a földből az önfeláldozó növényt gyökérrel együtt, és máris szedhetjük össze a pajorokat. Segít a gyakori talajlazítás, kapálás is, ilyenkor a felszínre bukkannak a pajorok, valamint az őszi ásás, szántás is kiforgatja őket a felszínre, ahol aztán fagyhalált halnak. 

Cserebogár lárva, vagyis a pajor

Még jobb a rajzási időszakban fellépni ellenük, mégpedig a peterakás megakadályozásával elejét venni a későbbi inváziónak. Májusban (tudom, erről már lekéstünk), mikor tömegesen jelennek meg a repkedő rovarok, egy borús, hűvös hajnalon kell a kertbe lopakodni, a cserebogarak ilyenkor ernyedten, röpképtelenül ücsörögnek a fákon. Ekkor a faágak mozgatásával, magyarán rázással lehet őket földre vinni, innentől egyértelmű a feladat. 

Ha gyanúnk van, érdemes a felszín alá nézni

A még a talajban lévő pajorok ellen vegyszeres védekezés, talajfertőtlenítés is szóba jöhet, ha egy négyzetméteren belül 4-5-nél több lárva található, indokolt lehet a kezelés. A korábban széleskörűen alkalmazott diazinon hatóanyagú szerek már nem kaphatóak, de gazdaboltokban találni más bevethető anyagot. A vegyszeres védekezést azonban sokan nem szeretik, és kisebb házi veteményesek esetében nem is szokták ajánlani. A legeredményesebb módszer a rajzás alatti cserebogár-lerázás, ha ezt elmulasztottuk, akkor a csalinövény-módszerrel, és a nyárvégi mély, átforgató ásással (melyet alapos pajorvizsgálattal párosítsunk) viszonylag eredményesen előzhetjük meg a bajt. A cserebogár lárvájának ténykedését a látszólag ok nélkül lankadó, hervadó növények mutatják, ha ilyen problémával szembesülünk, érdemes gyökérvizsgálatot tartani, és ha pajorokról van szó, haladéktalanul válaszcsapásokat mérni.

Jelenlegi ismereteink szerint az egyes törzsek az alább területeken fordulnak elő, zárójelben a legközelebbi rajzás évével. (Forrás)

Képek: innen, innen, innen, és innen.