Egy városban - főleg ha olyan nagy és kiemelt szerepű az országban, mint Budapest - mindig zajlik valamilyen fejlesztés, felbukkannak új ötletek, építmények, tervek, melyeket a nagyközönség általában vegyes érzelmekkel fogad. Van akinek tetszik az újdonság, van akinek nem. És előfordul, hogy olyan dolog jön létre, amibe igazán nehéz belekötni, mert előnyei nagyszámúak és nyilvánvalóak, hátrányai pedig tulajdonképpen nincsenek. A Lecsóskert szerintem kétségkívül ez utóbbi kategóriába tartozik.

Nem hiszem ugyanakkor, hogy mindenki tudja, mi az a Lecsóskert, hol van, és mi célt szolgál. Én magam többször írtam már róla, sőt, előadást is tartottam ott, de lássuk akkor dióhéjban, miről van szó. Az a szó, hogy közösségi kert, talán már ismerős többeknek, ez egy olyan földterület, mely kisebb parcellákra oszlik, ezeket a parcellákat pedig lelkes városi emberek gondozzák, művelik, virágot, zöldséget termelnek rajta. Miért jó ez? Mert a nagyvárosban élők alig látnak zöldet, művelhető földhöz egyáltalán nem jutnak, zöldséget csak a piacon és a tányérjukon látnak, a kertészkedés pedig általában csak egy távoli, misztikus dolog számukra. A közösségi kert ezen segít, a folyamatos munkát vállaló lelkes jelentkezők egy zsebkendőnyi területhez jutnak, melyen aztán gazdálkodhatnak. Persze a pár négyzetméteren betakarítható kevéske paprika, paradicsom és társaik nem oldják meg a család élelmezését, sőt, spórolásra sem igazán adnak lehetőséget, de nem is ez a lényeg. Aki ebben részt vesz, tanul, mégpedig a természetről, a növényekről, a minket körülvevő világról, mindeközben pedig - hiszen a nevében is benne van: közösségi - kapcsolatokat, barátságokat építhet, vagyis egyszerre fejleszti tudását és érzi jól magát. Az egész kicsit olyan, mint a régen felkapott tamagocsi játékok, azzal a különbséggel, hogy itt minden valóságos, a növénytől egészen a felelősségig. Fontos az is, hogy a Lecsósban például nem csak növénygondozás zajlik, hanem oktató és szórakoztató programok is helyet, időt kapnak, így például csoportokat fogadnak, növénybemutatókat szerveznek, és előadások, egyéb programok is felbukkannak.

És hogy miért van ennek az egésznek most aktualitása? Mert a Lecsóskert a hírek szerint veszélybe került. A Millenárison található közösségi kertet (mely az első volt, de azóta több is létesült) a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) a Millenáris Nonprofit Kft.-től kapta használatra, úgy, hogy a kft a fenntartáshoz szükséges vizet is biztosította, térítésmentesen. A földterület tulajdonosa azonban október 31.-ével felmondta a KÉK szerződését, így a Lecsóskert sorsa bizonytalanná vált. A Millenáris álláspontja szerint ez nem azt jelenti, hogy a kertet megszüntetik, állításuk szerint a területet, a parkot felújítják, és nem kizárt, hogy a parcellák újra kiosztásra kerüljenek. Ennek ellenére fennáll a veszélye, hogy egy igazán hasznos kezdeményezés szűnik meg, ha a terület tulajdonosa másféle elképzelésekkel bír a helyet illetően. Ezért posztom célja, hogy felhívjam olvasóim figyelmét a közösségi kertekre általában, és jelen körülmények között különösen a Lecsóskertre. Azt gondolom, minél nagyobb nyilvánosságot kap a kert, annál nagyobb esély van rá, hogy a története nem ér véget. Őszig még biztosan látogatható a Lecsós, és programok, előadások, bemutatók is lesznek itt, így a növények, a háztáji gazdálkodás iránt érdeklődőknek javaslom, hogy látogassanak ki ide, merítsenek ötleteket, ismerkedjenek a növényekkel és másokkal, és ha eljön az ideje, támogassák a Lecsóskert fennmaradását.

A KÉK honlapja: ITT

Lecsóskert a facebookon

A képek a tavaly májusi nyílt napon készültek.