Megyeri Szabolcs kertész blogja

A tavasz közeledtével melegszik az idő (bár most épp dermesztő húsvét hétfőnk van), nő a napos órák száma, hamarosan eljön az az időszak, mikor már semmi nem akadályoz minket a kerti tevékenységekben. A kert azonban nem csupán a munka színhelye, hiába esik szó folyamatosan az ilyen-olyan teendőkről, a füves birtokokon elsősorban pihenni, kikapcsolódni akarnak a legtöbben. Így az ilyenkor szokásos, mondhatni elkerülhetetlen munkálatok mellett érdemes előre gondolkodni egy kicsit, hogy mivel dobhatjuk fel, tehetjük még otthonosabbá, praktikusabbá, élhetőbbé kinti birodalmunkat. 

Ez aztán pihentető látvány

Az arra alkalmas méretű és elosztású kertekben roppant mutatós és hasznos lehet egy filagória, mely messze túlmutat a hagyományos kerti bútorok nyújtotta lehetőségeken, hangulaton. Egy filagória telepítése természetesen nem kis befektetés, akár házilag készítjük, akár készen vásároljuk, a végösszeg pár tízezertől kezdve több százezer forintra is rúghat. Miért érdemes mégis ezt a megoldást választani, amennyiben az anyagiak nem jelentenek akadályt?   

A klasszikus hatszögletű kerti pavilon

Az első és legszembetűnőbb különbség egy hagyományos kertibútor összeállítással szemben az, hogy a szaletli fedett, így akár esős időben is lehetővé teszi a szabad levegőn tartózkodást, emellett az erős (és káros) nyári napsütéstől is megvédi a benne ülőt. Az időtállóság is a filagória mellett szól, biztosak lehetünk benne, hogy élettartama sokkal hosszabb lesz, mint bármely egyéb kültéri bútoré. Nem elhanyagolható tény, hogy egy pavilon javítható, újrafesthető, csinosítható, elemei cserélhetőek, szemben mondjuk a szokványos műanyag székekkel, asztalokkal, melyek sérülés, törés után a nehezen lebomló háztartási szeméthalmokat (és az amúgy is egyre nagyobb ökológiai lábnyomunkat) növelik.
 

   Ez a típus akár házilag is elkészíthető

A végső érv pedig a hangulat, az egyedülálló atmoszféra. Aki töltött már el pár kellemes órát ilyen kerti alkalmatosságban, az tudja, hogy össze sem hasonlítható mással. A naptól, esőtől védve üldögélni a szabad levegőn, jó társaságban nagyokat beszélgetve, vagy csak egyedül, egy pohár borral, kertünket csodálva, felemelő érzés. 

                                      Egy rusztikus, régiesebb típus, rönkfából

Sok indok felhozható a kerti pavilon mellett, ellene azonban jóval kevesebb. Hátránya lehet a viszonylag magas ár (ami azért némi kézügyességgel és időráfordítással jelentősen csökkenthető), helyigénye miatt nem minden kertbe telepíthető, egyes típusok pedig jóval több törődést igényelnek, mint a műanyag bútorok.

Akinek felkeltette az érdeklődését a téma, az alábbi gyűjtőoldalon rengeteg hasznos infót és linket talál, a lenti videón pedig a bátrabbak számára egy filagória elkészítésének házi módja látható:

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A húsvét a kereszténység legjelentősebb ünnepe, Jézus feltámadását ünnepli ilyenkor a keresztény világ. A húsvét emellett a tavaszi napforduló és a természet újjászületésének ünnepe is, melyhez több, az őskorban eredő mítosz és szokás kapcsolódik. Gondolom sokan elgondolkodtak már azon, hogy hogy jön a képbe a nyúl, amely ráadásul tojásokkal örvendezteti meg (elsősorban) a kisebbeket.

Minden egy helyen, nyúl, tojás, tavasz, virágzás 

Nos, a tojás a születés, a termékenység szimbóluma, a nyúl pedig egyes források szerint a XVI. századi Németországban kapcsolódott a húsvéti mitológiához. Nem csoda, hiszen a nyúl maga is termékenységi szimbólum (vö.: szapora, mint a nyúl), ráadásul  a fészekrakó, tojást tojó nyuszi alakja sem fantazmagória, a legenda a Lepus fajból építkezik, ez a nyúltípus ugyanis nem üregben él, hanem fészket rak. Persze tojást azért még ezek a nyulak sem tojnak. Érdekesség, hogy Ausztráliában, ahol a közönséges nyúl nem őshonos, de betelepítés útján nagyon elterjedt lett, kártékony, pusztító rágcsáló hírében áll (és az is). Az ausztráloknál így a nyúl nem bír túl jó pedigrével, ezért egy helyi rokona, a bilby (erszényes nyúl) hivatott őt helyettesíteni, nem sok sikerrel mivel a bilby a kihalás szélén áll, így a gyerekek körében nem nagyon ismert, emellett a legkevésbé sem cuki és bájos, mint a mi nyulunk.

Szegény bilby, inkább patkányfélének néz ki

A húsvéti nyúl, tojás és ajándékozás leginkább a gyermekfolklór része, a kicsiknek jelent nagy örömöt, ha édességet kapnak, amit a szokások szerint maguknak kell megkeresniük, jellemzően a kertben. Akinek ifjúkorában volt része húsvéti tojásvadászatban, biztos szívesen emlékezik vissza rá, így a mai gyerekeknek is élményt jelenthet a csoki és tojás utáni kutakodás.

Keresni jó, bár itt épp nem nagy kihívás

Ehhez a műfajhoz a kert a legmegfelelőbb terep, de saját birtok híján a lakásban is ápolhatjuk ezt a hagyományt. Tulajdonképpen bármely otthoni növény akalmas arra, hogy tövéhez, levelei alá csokitojást, nyuszit, vagy festett tojást rejtsünk el, de nagyobb benti növényekre is aggathatjuk őket, és már indulhat is a felfedezőút. Erre az eseményre pár órára be lehet hozni a folyosókon, erkélyeken, lépcsőházakban elhelyezett növényeket is, hogy még inkább kerti dzsungelhangulatot teremtsünk a kereséshez. Aki pedig nem vesződne kinti atmoszféra megteremtésével, egyszerűen rejtse a tojásokat, csokinyuszikat a lakás különböző pontjaira, és figyelje vidáman a húsvéti házkutatást.

Lakásban is mókás a vadászat

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Ami nekünk a Valentin nap, az japánban a hanami (ohanami), vagyis a cseresznyefa virágzásának ünnepe. Persze ez így nagyon pontatlan megállapítás, mert korántsem csupán és kizárólag ennyiről van szó, de tény, hogy a virágzással egybekötött össznépi japán piknik és virágles egyben a szerelmesek ünnepe is. 

Rövid, de csodás időszak

A japán kultúrában kiemelten fontos szerepet tölt be a cseresznyefa és annak virágzási időszaka, mely március végén, április elején esedékes. A csodaszép rózsaszínbe boruló fák a múlandóságot is jelképezik, hiszen az esemény mindössze egy-két hétig tart, de a sakurának nevezett virágok egyébként is a japán kultúrkincs alapvető részei, megszámlálhatatlan zenei, képzőművészeti és irodalmi alkotás ihletői, szereplői.

Maga a virágzással egybekötött piknik nagyon fontos a helyieknek, ilyenkor emberek tömegei lepik el a parkokat, a földön, pokrócokon ülve ünnepelnek, beszélgetnek, gyönyörkednek párok, családok, baráti társaságok, akár vidéken élnek, akár a nagyvárosokban. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy a televíziók és rádiók folyamatosan tudósítanak a virágzásról, mivel az nem egyszerre következik be országszerte, így a médiumok frissen számolnak be arról, hogy épp hol történik meg a szirmok kibomlása. A hanami ráadásul nem csak nappal történhet, sokan kedvelik az éjszakai viráglest is, ennek külön neve van:jozakuta (a cseresznyefák éjszakája).

Ünnep nappal...

...és éjjel

Japán a legtöbbünk számára elérhetetlen messzeségben van, viszont aki részt venne egy Sakurán (a hanamihoz kapcsolódó tradicionális japán ünnepség neve is ez), annak csak a budapesti Füvészkertig kell elmennie, ahol áprilisban mindenki megcsodálhatja a cseresznyevirágzást, és az eseményhez kapcsolódó érdekes programokon is részt vehet.

Végül pedig egy friss, idei videó Japánból a hanamiról:

Képek: innen, innen, innen, innen,és innen.

Gyakran felemlegetem, hogy a városi ember mekkora hátrányban van a vidékiekhez képest, ha kertészkedésről, növénynevelésről, vagy csak egyszerűen a természet közelségéről van szó. Elemi törekvés, hogy akarunk magunknak egy falat zöldet, még akkor is, ha betondzsungel vesz körül minket. Ezért szinte mindenki tart otthon egy-két cserepes virágot, szobanövényt ami örvendetes, de a városi ember kertészkedése itt általában (és szükségszerűen) véget is ér. Pedig van egy évtizedek óta bevált megoldás a helyzetre.

Ez a közösségi kert. A kifejezés egy olyan, a városban található földdarabot takar, melyet többen, ismerősök, barátok, de akár idegenek (később aztán barátok) együtt művelnek, gondoznak. Nincs olyan város, amelyben ne lennének bőven parlagon heverő területek, foghíjtelkek. Ezek tökéletesen alkalmasak arra, hogy pár tucat lelkes kertbarát kezelésbe vegye őket, és zöldséget, palántát, virágot neveljenek rajtuk. De ne szaladjunk előre, a közösségi kert ugyanis nem modern találmány, múltja, és remélhetőleg jövője is van. Elsőként nézzük meg, honnan ered az elképzelés.

Közösségi kert a háború utáni Berlinben

Mint annyi más hasznos ötletet, a közösségi kert ideáját is a szükség szülte. Az első, de főleg a második világégés utáni éhínség sarkallta arra a lebombázott városok vezetőit, hogy a lakosoknak kertészeti egységcsomagokat, és használati útmutató füzeteket adva ösztönözzék őket a saját termény előállítására.

Uncle Sam háborús propagandája 

Londonban és Európa sok más városában így kezdődtek azok az összefogások, melyek eredményeképpen létrejöttek ezek a kertek, ahol a polgárok zöldségeket termesztettek, így jutva olcsó élelmiszerhez, és nem mellesleg elfoglaltsághoz, szociális kapcsolatokhoz. Ugyanis a közösségi kert – ahogy neve is utal rá – nem egyszerűen egy darabka termőföld, hanem kapcsolatépítő, értékteremtő tér. Magyarországon is léteztek régebben ilyen telkek, például a II. Világháborút követően Zuglóban, de az USA-ban is divatos lett az elképzelés a ’40-es éveket követően.

Victory Garden Londonban, nevében utalva a győzelemre

Háború szerencsére már nincs Európában, a társadalmi érintkezés motiválása viszont aktuálisabb, mint valaha. Ha a városlakót sikerül kimozdítani foteljéből, és rá lehet venni arra, hogy a közelében élőkkel közösen produktív munkát végezzen, ami szórakoztató és hasznos is egyben, abból csak jó sülhet ki, csakúgy, mint a kertben megtermő tökből például.

Még a szuperhősök is kapát ragadtak

A szükséghelyzettől elvonatkoztatva a community garden rengeteg egyéb pozitívummal bír. Összekovácsolja a közösséget, sikerélményt nyújt, öngondoskodásra nevel, szépíti a városképet, hasznosítja a gondozatlan, elhagyott területeket, nem utolsó sorban pedig jótékony hatással bír a pénztárcákra.

Működő community garden Brooklynban

Röviden végiggondolva a fentieket, adja magát a kérdés, miért nincsenek most közösségi kertek például Budapesten? A jó hír, hogy törekvések, és kertek is folyamatosan felbukkannak. Tavaly év végén Kispesten indult el valami, létezik mozgalom a városi kertekért, és nem hagyhatom ki a Virágzó Zugló 2011 Programot sem, utóbbi elsősorban az utcafrontok közösségi fejlesztésén fáradozik.

Egy gyönyörű mintakert

A lehetőség tehát adott, nem feltétlen kell a nagyvárosi embereknek lemondaniuk a kertművelésről, növénytermesztésről, mint annyi minden más, ez is csupán némi utánajárás és akarat kérdése. Javaslom az érdeklődőknek, hogy keressenek, kutakodjanak a lehetőségek után, csatlakozzanak a már meglévő mozgalmakhoz, vagy akár összefogást teremtve próbáljanak saját programot elindítani. Alkalmas hely mindenhol adódik, kertbarátból is bőven akad mindenhol, a vetőmag, a palánta és az ásó, kapa pedig nem nagy befektetés. A magam részéről szakmai tanáccsal, hasznos tudnivalókkal állok minden próbálkozó rendelkezésére!

Aki a budapesti közösségi kertekről szeretne bővebb információhoz jutni, ide kattintson, mozgóképes kedvcsinálóért pedig az alábbi videóra:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Mai bejegyzésem nem csupán tájékoztató jelleggel íródott, hanem egyben felhívás is olvasóim felé, így kérem, hogy a poszt végi mondatokat vegye mindenki komolyan! Tavasz, ültetés, kertimunka, már a fülünkön jönnek ki ezek a szavak, de ha egyszer kezdődik a szezon, akkor nincs mit tenni, van mit tenni. Most egy érdekes téma felé kanyarodnék, a lakásban történő zöldségtermesztésről lesz szó.

Salátás kilátás

A szobanövényeket, virágokat (merem remélni) mindenki szereti, szinte mindenki tartja is őket, zöldségért viszont boltba, hipermarketbe, piacra megyünk. Pedig kert hiányában is megpróbálkozhatunk saját, otthoni veteményessel, társasházban, panelban is. De hogy kezdjünk hozzá?

Nem árt, ha van egy erkélyünk, de igazából még ez sem feltétel. Kezdjük az egyszerűbb megoldással, a fűszernövényekkel. A következőkben felsorolt haszonnövények általában kedvező áron beszerezhetőek a kisebb-nagyobb boltokban, feladatunk velük mindössze annyi, hogy a megfelelő helyre tesszük őket, és gondoskodunk igényeikről.

Bazsalikom és petrezselyem, konyhakészen

Népszerű fűszer a bazsalikom, melyet napos helyre tegyünk, és igyekezzünk neki napi 6-8 óra (nem erősen tűző) napfényt biztosítani. Az erős szelet és a hideget nem szereti, úgyhogy a (konyha)ablak belső felén helyezzük el. A koriander igazán nem kíván sok törődést, sem a hideg, sem a meleg nem akadályozza a növésben, de a tápanyagban gazdag földről ne feledkezzünk el. A majoranna földje legyen mindig nedves, és érje sok napfény, másra nem is nagyon kell figyelni vele kapcsolatban. A menta sokak kedvence, leveleit leforrázva természetes mentateát kapunk, de fűszerként is ragyogó. Gazdag, szikes talajjal tápláljuk, napos helyre tegyük, de ha árnyékos az ablak környéke, akkor sem lesz kudarc a mentanevelés. A rozmaring fázós növény, a szelet sem kedveli, ellenben a napfénnyel, és a gyakori (4-5 naponta) öntözéssel. A kakukkfű dísznek is szuper, gyógynövényként, és fűszerként is elsőrendű, ráadásul kellemes illatot áraszt. Napos helyre tegyük, talaja pedig jó vízelvezetésű legyen. Pizzaimádók tegyenek egy kísérletet az oregánóval, biztosítsanak neki száraz körülményeket, és számoljanak vele, hogy fűszernövényük akár méteres szélességűre is növekedhet.

Vidám oregano

Itt azonban nem kell feltétlen megállni, lakásban is lehet kísérletezni zöldségekkel például. Ebben az esetben természetesen nagyobb helyre lesz szükség, ez ideális esetben egy erkély, balkon, egy ablakba kifüggesztett virágláda, de akár a jellegzetes pesti bérházak körfolyosóira is kitehetünk egy balkonládát. A mini veteményes esetében a legfontosabb a vízellátás, a ládában nevelt zöldség ugyanis nem tud olyan módon nedvességhez jutni, mint kerti társai. Jó választás lehet az önöntöző balkonláda, mely ugyan nagyobb befektetés, de csak egyszer kell költeni rá. Sok esetben megteszi egy alátét tálca is, de lehet próbálkozni csepegtetős öntözőcsövekkel is. 

Ha az edény megvan, jöhet a föld, az egyszerű, bárhol kapható virág,- és palántaföldek tökéletesen megfelelnek, azonban hasznos, ha egyharmad mennyiségben homokkal, perlittel egészítjük ki. A bonyodalommentes megoldások híveinek egy szellemes ötletet ajánlok, fektessenek el egy zsák földet, vágjanak rá kereszt alakú hasadékot, és közvetlen a zacskóba ültessék a magot, palántát.

Csak le ne essen!

A nagyobb helyet kívánó növények kivételével tulajdonképpen bármivel megpróbálkozhatunk erkély-körülmények között. Ne feledkezzünk meg a megfelelő támasztásról, ha arra szükség van (például a paradicsomnál). Utóbbi lehet fából készült pálca, drót, műanyag vagy fa rács, esetleg kifeszített madzag.

Paradicsom, szakszerűen

Bátortalan kezdők először babbal kíséreljék meg a házi veteményes létrehozását, ez az egyik legegyszerűbben termeszthető növény. Természetesen ahogy említettem, szinte bármit ültethetünk erkélyre, például retket, zellert, karalábét, salátát, paradicsomot (utóbbiból létezik kifejezetten balkonra szánt fajta is), paprikát. Türelmetlen lakáskertészeknek nem kell a magtól kezdeniük az akciót, rögtön palántát is telepíthetnek a ládába.

Komplett kiskert

Most pedig következzék az elején ígért felhívás. Olvasóimat arra kérném, hogy amennyiben már próbálkoztak (vagy épp most próbálkoznak) benti veteményes nevelésével, fotózzák le az eredményt, és küldjék el nekem (kertesz.blog@gmail.com), akár a termesztés rövid történetével, érdekességekkel, tapasztalatokkal kiegészítve. Ezekből a képekből szeretnék egy csokorravalót összegyűjteni, hogy azokat a nagyközönség elé tárva hozzuk meg közösen a kedvet az otthoni növénytermesztéshez!  

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A tavaszi ültetés fontos dolog, épülnek, szépülnek a kertek, erkélyek, de néha nem árt eltávolodni valamennyire a folyamatos munkára buzdításról, és egy kicsit könnyedebb témákat érinteni. Mai bejegyzésem ebben a szellemben íródott, egy népszerű, de némely pontokon félreértett szobanövényről fog szólni. Ez nem más, mint a majomkenyérfa. 

Sokan tartanak otthon dísznövényként majomkenyérfát, legalábbis ezt hiszik. A húsos levelű pozsgás növény ugyanis, amit a köznyelv majomkenyérfa névvel illet, valójában egyáltalán nem az, ami szerencse, hisz ha valódi majomkenyérfát gondoznánk otthon, idővel palotába kéne költöznünk, de legalábbis jókora lukat kéne ütni a födémbe, hogy kedvencünk elférjen. És ha még ezt is megoldanánk, akkor is maradna egy komoly probléma, hogy miként teremtsünk lakásunkban az afrikai szavannához hasonlatos feltételeket. Mindez nyilván nehezen lenne kivitelezhető, úgyhogy inkább lássuk, hogy mi is a valódi helyzet majomkenyérfa ügyben.

A majomkenyérfa vagy baobabfa (joviális nevén adansonia digitata) az afrikai füves szavannákon honos gigantikus faféle. Egyes példányai a 4-5000 éves kort is megélhetik, törzsük kerülete pedig a 25 métert is elérheti. A virágaiból fejlődő uborka formájú termése cukorban és zsírban gazdag, a majmok egyik kedvenc eledele, innen a növény neve.  

   Az igazi majomkenyérfa. Nehéz elképzelni az erkélyen...

De akkor mi az, amit otthon tartunk? Az bizony a majomfa, más néven pozsga (crassula ovata). Ez a dísznövény nem fog ekkorára nőni, viszont könnyen tartható, kimondottan igénytelen, és vidám megjelenésű házikedvenc. Kis vízigényű, a napfényt kedvelő fajtáról van szó, melyet a tél elmúltával a kertbe is kiültethetünk, de egy ablakpárkányon is remekül érzi magát. Lassan cseperedik, azonban idővel akár az egy-másfél méteres magasságot is elérheti, a törpeváltozatból pedig mutatós bonsai is nevelhető.

                                                     És a névbitorló: a majomfa.

Bátran ajánlható például irodákba, öntözni elég olyankor, mikor földje kiszáradt, és a viszonylag fénytelen helyiségekben is megmarad, bár ilyen körülmények között a levélszegély jellegzetes piros elszíneződéséről le kell mondani. Mivel húsos leveleiben rengeteg vizet tárol, érdemes néha vízpermettel kezelni, pórusain keresztül is felveszi a nedvességet. Növekedését gyakori átültetéssel lehet gyorsítani. A pozsgafa virágait nehéz előcsalogatni, ez akkor fog sikerülni, ha fagy-, és huzatmentes helyet, valamint kevesebb fényt biztosítunk neki, szaporítása viszont könnyű feladat, hajtás-, vagy levéldugványról egyszerűen megoldható.

A crassula a Feng-Shui szerint a lakásban a megfelelő helyre téve segítséget nyújt a pénzügyi döntésekben, illetve hozzájárul vagyonunk gyarapodásához, erre utal angol neve is: dollar-tree. Érdekesség még, hogy a néphiedelem szerint a majomfa addig egészséges, amíg a gazdája is az, így babonás hipochondereknek nem ajánlható jószívvel. 

Ha pedig mostanra kellőképpen ráhangolódtunk a majomkenyérfára és Afrikára, akkor nem következhet más, mint:

 Képek: innen, innen és innen.