Közszolgálati percek következnek, a közelmúltban két olvasóm is növényproblémákkal keresett meg, nekik, és a hasonló gondokkal küzdőknek próbálok segíteni. Elsőként Ágnes rózsájával, és az azon megtelepedő rejtélyes pattogó bogarakkal foglalkozunk. A többes szám nem királyi, mint annyiszor, most is Antics Katalin növényorvos közreműködésével készült el a szakszerű válasz, köszönet érte!
Őt szeretjük a rózsán...
Kedves Szabolcs,
olvastam a március 12-én írt blogbejegyzését a cserepes rózsáról. A helyzet nálam is ugyanaz, amit a levél írója is vázolt: kaptam nemrég egy cserepes rózsát, ami lényegében azonnal ledobta a virágait. Nem vagyok egy nagy kertész, életemben sosem foglalkoztatott a virágok világa, ez a rózsa mégis valahogy szívügyemmé vált, így el kezdtem rendesen gondozni. Talán túl rendesen is? Nem tudom. Visszametszettem, átültettem egy nagyobb cserépbe és locsolom rendesen (2-3 naponta), sőt, még tápoldatot is helyeztem a földjébe (amit amúgy alig akar beszívni - a fikusz már rég "megette", a rózsának ez az oldat alig fogy). Viszonylag világos helyen van, egyébként lakásban. Úgy tűnik, talán erőre kapott, jönnek rajta az új levelek (virág még nem). Ma azonban észrevettem valamit, pontosabban valakiket. A föld tetején szabad szemmel alig látható, apró, világos színű bogarak mászkálnak, ugranak, vagy tán' repülnek is - nagyon aggaszt, már csak azért is, mert a rózsa gyakorlatilag fél méterre tőlem helyezkedik el. Ezt leszámítva is idegesít, hiszen nem akarom hogy bármi betegséget kapjon a virág. Nem tudom, mi lehet ez a bogár és hogyan kerülhetett a földbe, földre, mindenesetre szeretném a segítségét és a tanácsát kérni, hogy most mi a teendő? Ez normális jelenség? Mit (ne) csináljak? Vegyek valami vegyszert és irtsam a bogarakat?
...őt biztos nem (Collembola)
Kedves Ágnes!
A leírása alapján, azt kell mondanom, hogy ön valóban túlzásba viszi a gondoskodást, ugyanis túlöntözte a rózsáját. A növénye a nedvesség miatt elkezdett korhadni és ennek következtében jelentek meg a fehér színű ugráló lények. Ezek a kis apró rovarok az ugróvillások (Collembola), névre hallgatnak, melyek a gyakori öntözés, folyamatos nedvesség okozta korhadások alkalmával jelennek meg. A megoldás nagyon egyszerű, mérsékelje az öntözést, vagy cserélje ki a közeget, tehát ültesse át a rózsát. Az ugróvillások a növényben nem szoktak különösebb kárt okozni, és Önnek sem kell tartania tőlük, mivel emberre teljesen ártalmatlanok. További sikeres nevelést és szép rózsát kívánunk!
Ilyen eredményt kívánok!
A második levél Pétertől futott be, aki egy papucsvirágot (calceolaria) szerzett gyűjteményébe, azonban a virág elég nyomorúságos állapotba került, annak ellenére, hogy gazdája próbálta betartani a virágárus tanácsait. A pórul járt virágról kép is érkezett, ennek tanúsága szerint javulás már nem várható sajnos.
Szomorú látvány...
A leírás alapján olvasóm szinte minden hibát elkövetett, amit a papucsvirággal kapcsolatban el lehet. Elmondása szerint egy viszonylag árnyékos ablakpárkányon helyezte el a növényt, amit kaktuszok vesznek körbe, és sajnos az öntözést is a kaktuszokkal egyszerre végezte, vagyis ritkán. A papucsvirág ezzel szemben a világos helyeken érzi jól magát, bár a közvetlen napsütés nem tesz neki jót. Öntözni a kaktusznál jóval gyakrabban kell, legalább 2-3 naponta, ügyelve arra, hogy földje mindig nedves legyen. A párás környezetben érzi jól magát, de leveleit, virágait közvetlenül permetezni nem tanácsos. A legnagyobb probléma azonban az a papucsvirággal, hogy eleve nem egy örök darab, úgynevezett alkalmi cserepes növény. Ajánlott bimbós állapotban megvásárolni, és megfelelő gondoskodás esetén 4-5 hétig gyönyörködhetünk benne, eddig tart a virágzási időszaka. Ha elvirágzott, már nem sok teendőnk van vele, indulhat az örök virágmezőkre. Péternek sem tudok mást javasolni, mint azt, hogy ne élje meg különösebb kudarcként az esetet, és legközelebb tájékozódjon alaposabban vásárlás előtt.
Egészséges papucsvirág
Ha önnek is problémája akadt házikedvencével, keressen fel bátran kérdésével a blog elérhetőségein, vagy annak facebook oldalán!
Akár találós kérdésként is feltehetném a címbeli szót, segítségként pedig csak annyit mondok, hogy egy ismert gyümölcstermő növényről van szó, bogyói ízletesek, ráadásul a népi gyógyászatban is gyakran alkalmazzák azokat. Nem megy? Nem meggy. Akkor talán erről beugrik:
Bizony, ez nem más, mint a fekete áfonya (Vaccinium Myrtillus). Ismeretes még havasi meggy, molabogyó és áfinya neveken, de hívjuk bárhogyan is, a lényeg, hogy termése sokoldalúan felhasználható, és kellemes íze mellett az emberi szervezetre is igen jótékony hatással bír. Lássuk talán akkor, hogy mit lehet tudni róla.
A fekete áfonya a hangafélék családjába tartozó, alacsony növésű (30-60 cm) lombhullató cserje, mely Magyarországon nem túl gyakori látvány, elsősorban az ország nyugati, északnyugati tájékain találkozhatunk vele. Bogyói hamvaskék színűek, borsónyi nagyságúak. Virágzási időszaka ebben a hónapban kezdődik, a termést viszont csak nyár végén kezdhetjük el gyűjteni. A fekete áfonya a nyirkos, savas talajú erdőket kedveli, fenyvesekben, bükkösökben lelhetünk rá, de a kertek félárnyékos zugaiban is jól érzi magát, sőt, nemesített fajtái is léteznek, kifejezetten udvarokba szánva. Ha otthoni körülmények között próbálkozunk meg nevelésével, akkor ne feledjük, hogy a humuszban gazdag, savanyú kémhatású, vízzel közepesen ellátott talajt szereti.
A fekete áfonya termése rendkívül sokoldalúan felhasználható. A vadállatok is szeretik, a medvék például előszeretettel dézsmálják az áfonya bokrokat, aki pedig a vadakat szereti, szintén kedvelni fogja az áfonya savanykás ízét, mivel kiváló kísérője a vadhúsból készült ételeknek (nyúl, őz, vaddisznó, stb.). Ilyenkor mártás, kompót, vagy dzsem formájában tálalhatjuk köretként. Ízletes lekvár is készíthető belőle, illetve sütemények töltelékeként is alkalmazható, emellett tea, gyümölcsbor alapanyaga lehet, de akár pálinka is főzhető belőle. Utóbbi ugyebár nem meglepetés, miből nem?
A népi gyógyászatban sokféle baj orvosságaként ismeretes. Bogyói teaként elkészítve hasmenés, krónikus bélbántalmak esetén hatásosak, pálinka vagy tinktúra formájában pedig a szájüregi fertőzések, ínybetegségek ellenszere. A II. Világháborúban a berepülő pilóták ették mértéktelenül, ugyanis a fekete áfonya krómtartalma segíti regenerálódni a retinasejteket, vagyis javítja a látást.
Bogyós termése mellett levelei is gyógyhatásúak, bizonyítottan csökkentik a vércukorszintet, korlátozott mértékben még az inzulint is helyettesítik, így cukorbetegeknek is ajánlható, természetesen csupán kiegészítőként, úgy is csak orvosi felügyelettel. A fekete áfonya levele nyersen is ehető, de de túlzásba azért ne vigyük, mert heveny hasfájás lehet a vége.
Tegyük fel, hogy kerti design-ban utazunk, vagyis tökéletes, mintaszerű kertet álmodunk és építünk. A szép pázsit, az ízléses virágágyások, a szépen kialakított kacskaringós ösvény és miegymás után azonban egyszer eljutunk arra a pontra, mikor már elfogynak a hagyományos elképzelések. Ezen a ponton szokott eljönni a giccs és a túlburjánzó ötletek ideje. A kerti törpéről már esett szó, a következő lépés pedig ilyenkor szinte szükségszerűen a szökőkút.
A szökőkutak királya, a Trevi-kút
Félreértés ne essék, nem akarok propagandát gyártani a szökőkutaknak, de ahol a kert mérete és az anyagiak nem jelentenek akadályt, ott előbb-utóbb felmerül szökőkút ideája, közvetlenül a kerti tó előtt (amiről a későbbiekben szintén szó fog esni). Az általános jó ízlés berzenkedik az ilyenféle kerti dísztől, de a szökőkút nem feltétlen az ördögtől való, viszont kevés helyen mutat igazán jól.
Krétai szökőkút a régmúltból
A szökőkút régi találmány, az első feljegyzések, ábrázolások arról tanúskodnak, hogy i.e. 2000 táján már létezett. Az ókori görögöknél, rómaiaknál is elterjedtek voltak, azonban akkoriban még praktikus célokat szolgáltak, ivóvizet biztosítottak a polgároknak. Ezek a kutak természetesen nem rendelkeztek szivattyúval, így alkotóik a gravitációt használták, vagyis a víz forrása magasabban volt, ahonnan lefele csoroghatott. Már ekkoriban készültek díszes szökőkutak, faragványokkal, bronzszobrokkal dekorálták őket. A középkorban főleg az iszlám világban voltak elterjedtek ezek műremekek, később XIV. Lajos korában élték fénykorukat a főúri, nemesi kertekben. A XIX. században a vezetékes ivóvíz elterjedésével megszűnt a köztéri szökőkutak gyakorlati funkciója, és innentől fogva csupán dekorációként léteznek.
Erősen határeset
A magánkertekbe a gazdagság, a jómód, és fentebb stíl képviselőiként vonultak be, több-kevesebb sikerrel. A kerti szökőkút némiképp olyan, mintha egy kisebb diadalívet építenénk birtokunkra, nehéz eltalálni a még ízléses, nem hivalkodó és giccses látványt, ha szökőkutat telepítünk a kertbe. Az esetenként borzasztó hatást tovább lehet fokozni egy zenélő verzió beszerzésével. A szökőkút jó esetben a főúri díszkerteket idézi, gyakrabban azonban az anyagi bőség ripacskodó kifejezője. Ami biztos, hogy a szökőkútnak hely kell, kis kertekben egyenesen nevetséges látvány, nagyobb területen jól mutathat, de ilyenkor sosem szabad elfeledkezni arról, hogy a szökőkút korona, koronát pedig csak a király, vagyis a szépen ápolt, folyamatosan gondozott birtok kaphat.
Ez viszont már ajjaj...
A szökőkút kistestvére, a csobogó azonban kevésbé hivalkodó és talán jobb választás egy átlagos kertbe. A fő különbséget a nevek elárulják, a szökőkútból a víz szökik, magasra lövell, a csobogóban pedig csupán csordogál. Csobogót akár házilag is készíthetünk, de készen vásárolva, vagy szakemberrel megépíttetve is jóval kedvezőbb áron megvalósítható, mint grandiózusabb rokona. Ha magunk akarunk csobogót készíteni, tulajdonképpen csak egy vízszivattyúra van szükségünk, a többi kreativitás dolga, és akár a lakásba, télikertbe is telepíthetjük.
Apró, ízléses csobogó
Az áramló, mozgó víz az életet szimbolizálja, így a szökőkút vagy csobogó szerencsés esetben szemet gyönyörködtető kiegészítője lehet birtokunknak, azonban nem kellő körültekintéssel használva ezek az eszközök elcsúfíthatják, nevetségessé tehetik birodalmunkat. Ezért szökőkút vásárlása előtt mindenképp kérdezze kertészét, kertészmérnökét!
Csobogó készítéséhez
Ha kedvet kaptak a szökőkúthoz, vagy csak borzongani szeretnének, ide, vagy ide kattintsanak!
Költészet napja alkalmából, minden kommentár nélkül, a legkedvesebb kerti témájú versem:
Babits Mihály: A régi kert
I.
Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.
Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák,
és rózsa, rózsa! – A reggelnek még a zöld gyep örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül.
Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen,
csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan, szeliden
ahonnan az utcára semmise néz, csak a jegenyeakác
sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes ház.
Kép: innen.
A kertészkedésről általában a maga természetességében beszélünk, olyan tevékenységről, melyet aki akar, kedvére űzhet, aki pedig nem kíván vele foglalkozni, nem teszi. Vannak olyan esetek azonban, mikor valaki szívesen foglalkozna növényekkel, de akadályokba ütközik. Sok olyan ember van, kik fizikailag nem tudnak hódolni ennek a szenvedélynek, testük akadályozza őket. Ők a mozgássérültek, a fogyatékkal élők, azonban a látszat ellenére nekik sem kell lemondaniuk a kerti örömökről.
A téma roppant összetett, nem is vállalkoznék arra, hogy mindenre kiterjedő tanácsadással és ötletbörzével álljak elő, viszont felvillantanék néhány lehetőséget, melyeket megragadva sérült embertársaink is kedvet kaphatnak a kertészkedéshez, ugyanis – mint minden az életben – ez is megoldható. Sajnos Magyarországon se irodalma, se kialakult gyakorlata, se eszköztára nincsen a mozgáskorlátozottak kertészkedésének, de leleménnyel, és főleg segítséggel áthidalhatók a nehézségek.
Akadálymentes kert, magasított ágyásokkal
Először pár szó arról, hogy miért is kéne bárkit kerti munkára buzdítani, akinek fizikailag ez megterhelő, körülményes, és első blikkre megoldhatatlannak tűnő feladat. A kerekesszékes, vagy nehezen járó, mozgó embereknek kevés lehetőségük van, hogy érvényesüljenek az életben. Nehéz munkát találni, nehéz szociális kapcsolatokat építeni, és főleg nehéz közlekedni. Ez a fajta bezártság gyakran vezet depresszióhoz, mellőzöttség-érzethez vagy az énkép leépüléséhez. Egy produktív, sikerélményt nyújtó elfoglaltság viszont helyre billentheti az önbecsülést, kitöltheti a (sokszor túlságosan bőséges) szabadidőt, és adott esetben a társas kapcsolatoknak is jót tehet. Ha pedig ez az időtöltés a szabad levegőn való tartózkodással jár, akkor tiszta haszonról beszélhetünk. A kertészkedés az összes sebtiben felállított kritériumnak megfelel, és kertben, lakásban egyaránt végezhető.
Fontos elem, hogy az a mozgáskorlátozott, aki úgy dönt, hogy növénynevelésre adja a fejét, szinte biztos, hogy segítségre szorul az első lépésekben, a sajátos körülmények a szokásostól eltérő megoldásokat kívánnak. Lássuk mik lehetnek ezek.
Olcsó, jól használható megoldás
Elsőként a lakáson belüli lehetőségeket vegyük sorra. Cserepes virágot gondozni szinte minden körülmények között lehetséges, ehhez csupán cserép, föld, és növény szükséges. Aki ennél tovább szeretne menni, gondozhat növényt, termeszthet zöldséget például veteményes asztalon. Utóbbi pontosan az, amire neve utal, tulajdonképpen egy magasított virágláda. Házilag is elkészíthető, akár egy régi, használaton kívüli bútordarabból, melyre szegélyeket erősítünk, fóliával béleljük, földdel töltjük fel, és már kész is a termelésre. Az ilyen alkalmatosság kerekesszékkel is megközelíthető, körbejárható, csupán a megfelelő magasságot kell beállítani, és a stabilitásra odafigyelni.
Profi veteményes asztal
Kertben is hasonló eljárás szükséges, tehát a gondozandó földterületet az elérhető magasságba kell hozni. Ez történhet kinti veteményes asztalok felállításával, vagy egy nagyobb, egybefüggő emelt ágyás elkészítésével. Udvari tevékenységnél fontos az akadálymentes közlekedés biztosítása, vagyis járható, szilárd utat, ösvényt kell kialakítani, a gyep, vagy szórt köves kerti út ilyen esetben nem mindig jó.
Speciális, de házilag is másolható szerszámok
Amennyiben készen van az elérhető, megközelíthető felület, jöhetnek a szerszámok a munkához. A mozgáskorlátozottak lehetőségei személyenként eltérőek, van, akinek a hagyományos kellékek megfelelnek, de sok esetben speciális eszközökre lehet szükség. Ahogy említettem, itthon ilyet jó eséllyel nem tudunk beszerezni, külföldről azonban szinte minden szerszám beszerezhető „disabled” kialakításban, például egykezes használatra tervezve (mintadarabokért, ötletekért katt ide). Ezek természetesen nem olcsó játékszerek, de némi kreativitással és segítséggel a sima kiskapa, gereblye, ásó is átalakítható ilyen felhasználásúvá.
A lényeg az, hogy a hasznos, és kézzelfogható eredményt, vagyis a sikerélményt adó elfoglaltság mindenkinek jót tesz, de a sérült embereknek kiemelten fontos. Ezért minden érintettet buzdítanék arra, hogy bátran vágjon bele a kertészkedésbe, akár otthon, lakásban, erkélyen, akár a kertben. Ha csak pár palánta felnevelésére van lehetőség, az is sokat számíthat, az induláshoz pedig csupán egy kis anyagi befektetés és elszántság szükséges.
Hasznos, angol nyelvű honlapok a témában: Carry on Gardening, Disabled world, Gardening for Disabled Trust
Beszélek itt sokszor a kerti növények gondozásáról, az ültetés rejtelmeiről, egynyáriakról, évelőkről, de az a helyzet, hogy rengeteg olyan kerttulajdonos van, akik nem kívánnak a kertészkedés tudományában elmélyedni, egyszerűen csak egy darabka zöld borítású birtokot szeretnének, ahová ki lehet ülni, feküdni, de vesződni vele, időt fordítani rá nem akarnak. Nekik csupán egy füves kertre van szükségük. Így most essen szó a füvesítésről, minden sallang nélkül.
Utcát is lehet füvesíteni, persze ez csak művészi koncepció
Feltételezve, hogy a fentebb vázolt elképzelés, vagyis a szépen füvesített udvar a cél, két út áll a kerttulajdonos előtt. Vagy fűmagot vet, vagy gyepszőnyeget terít le. A harmadik eshetőség, hogy a tavalyi gyep jól vészelte át a telet, ebben az esetben nincs különösebb tennivaló. Ha azonban csupasz a kert, vagy renoválásra szorul a zöld borítás, akkor a válaszút elé érkezett a tulajdonos. A vetés és a szőnyegezés között alapvető különbségek vannak, ezeket szeretném tisztázni most.
Egyszerű füves kert, sokan nem is vágynak többre ennél
A fűmag vetése talán a nagyobb vállalás, munka szempontjából mindenképpen, viszont anyagilag ez a kevésbé megterhelő. A fűmag kiszórása mostanság esedékes, még a nagy melegek beállta előtt, de az öntözésről így is folyamatosan gondoskodni kell, különben nem lesz egyenletes a zöldfelület. A magok 7-14 nap elteltével kelnek ki, de az első nyírással várni kell, míg megerősödnek a szálak. Ezen idő alatt kímélni kell a vetést, kutya, ember, és főleg emberek nem kívánatosak rajta az első pár hétben. Nem lehet elhallgatni, hogy a teljes sikerre fűmagvetés esetében nincs garancia, előfordulhat, hogy nem lesz tökéletes az eredmény, ilyenkor újra neki kell rugaszkodni a teendőknek.
Öntözni, öntözni, öntözni
A gyepszőnyeg általánosságban egyszerűbb megoldás, viszont drágább, mint a vetés. Ráadásul míg a magvetést házilag is megoldhatjuk, a gyepszőnyeg leterítését - legalább első alkalommal - érdemes szakemberre bízni, már ha tökéletes eredményt szeretnénk elérni. A lerakás előtt van némi teendő ebben az esetben is, egyenletes, gyommentes talajt kell biztosítani a szőnyegnek, ki kell alakítani a szegélyeket, szükség esetén vakondhálót kell vásárolni és lefektetni az alapra, valamint alapos előöntözés szükséges a szőnyeg lefektetése előtt. Utóbbi feladatokat magunk is megoldhatjuk, csökkentve a költségeket.
Házilag is megoldható, némi kockázattal
A gyepszőnyeg tulajdonképpen egy előnevelt, kész állapotban érkező fűfelület, mely a leterítés után azonnal használatba vehető, bár a komoly terheléssel (sportolás, sok emberes kertiparty stb.) ebben az esetben is érdemes várni egy-két hetet, míg a leterített gyep meggyökeredzik az előkészített talajban. Akár magunk veselkedünk neki, akár szakemberre bízzuk a szőnyeg lefektetését, fontos tudni, hogy a gyepszőnyeg élő áru, a megérkezése után a lehető leghamarabb a helyére kell rakni, különben visszafordíthatatlanul károsodik.
Szakszerű lefektetés
A kínos anyagiakat tekintve a gyepszőnyeg négyzetméterenként nagyjából 3000 forintos költséggel jár, ebben már benne van a szállítás és lerakás is. Fűmagot 500-2000 forint/kg áron már vehetünk, (azért érdemes tudni, hogy a nagyon alacsony ár minőségi kompromisszumokkal jár) egy négyzetméterre pedig 30-50 grammal számolhatunk átlagosan. Így utóbbi megoldás nagyságrendekkel olcsóbb, azonban ne feledjük, hogy gyepszőnyeg választása esetén rengeteg időt és munkát spórolhatunk, melyeknek szintén pénzben kifejezhető értékük van. Hogy melyiket ajánlanám jó szívvel? Erre a kérdésre nincs jó válasz, az igények, a kert nagysága, a szabadidő mennyisége és a pénztárca vastagsága a döntő tényezők. Kis hátsókertbe gyors és egyszerű megoldás a gyepszőnyeg, nagyobb területekre gazdaságosabb a fűmag alkalmazása, de minden esetben az egyedi körülmények határozzák meg a helyes választást.
Egyszerű, de nagyszerű végeredmény
Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.