Megyeri Szabolcs kertész blogja

Nyilvánvaló, hogy a kertészeknek is vannak kedvenc növényeik, ahogy például az íróknak is kedvenc regényük. Számomra a vadon növő növények közül a már nevében is különleges szártalan bábakalács a legkedvesebb, megmagyarázni nem tudom, de hát a szépség ugye szubjektív, nálam pedig ez a növény lett a nyertes. Hadd mutassam be Önöknek is.  

Ritka, ritka szép

A szártalan bábakalács (Carlina acaulis) viszonylag ritka növény, emellett védett is, eszmei értéke 2000 Forint. Így ha írásom nyomán (vagy szépsége miatt) másnak is megtetszene, figyelmeztetem, hogy gyűjteni nem szabad, csak csodálni.

A bábakalács szerény növény, meghúzódik az aljnövényzetben, nem könnyű rátalálni. Réteken, legelőkön bukkanhatunk rá, elsősorban Zalában és a Mátrában, leginkább a nyár első szakaszában, ekkor bontja ugyanis virágait. Földhöz tapadó, fogazott szélű, hasított levelei közepén nyílik  fészkes virágzata, mely 4-5 centiméter átmérőjű, szürkésfehér, homoksárga vagy ezüstös színű.

Kérjük vigyázzanak, a szirmok záródnak!

A népi hiedelem szerint a szártalan bábakalács időjósként használható, ha virágai bezáródnak eső közeledik. A valóság az, hogy pont fordítva működik, esőben a virágzat összehúzódik így védi meg magát a rothadástól. Érdekesség még, hogy vidéken gyakran a lovak nyakába akasztották, hogy megakadályozza az állat elfáradását. Hogy roborálószerként bevált-e az igásoknak, arról nem tudok beszámolni, de tény, hogy virága belseje ehető, régebben fogyasztották is, de különösebb hatása nem ismert.

Bükki Nemzeti Park - itt biztos rátalálunk

Aki nyáron a Bükki Nemzeti Parkban kirándul, szinte biztos, hogy találkozni fog a bábakaláccsal, bizonyítja ezt az is, hogy a Park címernövénye. A carlina acaulis a kertekben is nevelhető, aki szeretne ilyen különleges növényt otthonra, némi utánajárással külföldről tud magot szerezni.

Címernövényként

Ha szártalan bábakalácsot látnak, vagy esetleg van Önöknél otthon, kérem fotózzák le, és küldjék el nekem a képeket, közzéteszem!

Képek: innen, innen, innen, és innen

A csigáról általában valamelyik kedves mesealak ugrik be, a korosabbaknak Bigacsiga és Batka manó, a fiatalabbaknak Bogyó és Babóca, de ne feledkezzünk el Vizipók barátunk csiga pajtásairól sem. A valóságban a csiga már nem örvend ilyen közszeretetnek, és ha a meztelencsiga kerül szóba, a legtöbben elfintorodnak. Nem ok nélkül, a meztelen csiga nem épp ízléses látvány, ráadásul a kert ádáz ellensége. Elmondom, hogy védekezhetünk ellene.

Őket szeretjük

Meztelencsigából sokféle fajta van, ezek közül egy szűk tucatnyi számít kerti kártevőnek, de azt hiszem, egyikük sem szívesen látott vendég egy gondozott birtokon. Mielőtt kiásnánk a csatabárdot, ismerkedjünk velük kicsit. A ház nélküli csigák kedvelik a nedvességet, a fényt viszont nem szeretik, a sötét, párás, zegzugos helyeket keresik. Ezért gyakran fordulnak elő kiskertekben, főleg ott, ahol megfelelő életteret találnak, tehát ahol elhanyagolt területek, kövek, deszkák, egyéb búvóhelynek alkalmas tereptárgyak találhatóak. Így a csigák előfordulásának gyakorisága egyenesen arányos a kert gondozatlansági faktorával, de ha sziklakert, kerti tó, ágyásszegély, járókő van a birtokon, akkor előbb-utóbb a csiga is megjelenik.

Megvagy, gazember!

Főképp az esősebb időszakokban aktívak, ilyenkor el is szaporodhatnak, nem túl gusztusos látványt nyújtva, és alkalmasint jelentős kárt okozva. A házatlancsiga ugyanis falánk jószág, elsősorban a nedvdús növényeket veszi célba (krumpli, káposzta, eper stb.), de bármilyen növényi levelet elfogyaszt. Utóbbi tevékenységhez jó eszközzel rendelkezik, erős rágó szájszerve van, mellyel jellegzetes harapásnyomokat hagy maga után.

Terített asztal

Érdekesség, hogy a csigának nem kell a párválasztás nehézségeivel szembenéznie, ugyanis hímnős élőlény, tehát az egyedek egymagukban is képesek a szaporodásra. Ez nem jó hír a kiskertek gazdáinak, ahogy az sem, hogy a meztelen csigák a hasi oldalukon található mirigyekből kiválasztott váladékon csúsznak, fénylő csíkokat hagyva maguk után. Mindezek fényében lássuk, mit tehetünk ellenük.

Talán az egyetlen szimpatikus vonása, hogy szereti a sört

A csiga valamilyen okból kifolyólag rajong a sörért, így egy korsónyi folyékony kenyeret feláldozva a nemes célra, csapdába ejthetjük. Egy sörrel félig telt poharat, edényt a földbe leásva jó eséllyel elkaphatjuk őket, a csiga bemászik a pohárba, de kimenni már nem fog tudni. Jó csapda lehet még egy közönséges deszka, vagy lapos, szélesebb kő a kertbe lefektetve, melyet a kártevő búvóhelyként fog használni, magyarul alákúszik, ahonnan már egyszerűen begyűjthetjük.

Megtévesztő, mert az esőt szereti

Mivel a csiga nem szereti a fényt, viszont rajong a nedvességért, jó megelőzési módszer a reggeli öntözés. Természetes ellenségei is akadnak a nyálkás szörnyetegeknek, például a varangy, az ásóbéka, a tarajos gőte és a vakond, de utóbbiak sokak szemében szintén nem kívánatos vendégek a birtokon, így ez a fajta védekezés nem mindig megfelelő, és egyébként sem biztos, hogy jó ötlet békakolóniákat telepíteni a birtokra. Szintén keveseknek van lehetőségük fácánt szerezni a kertbe, pedig a fácán is lelkesen pusztítja a csigákat. Ha esetleg sünök jelennek meg a kertben, semmiképp ne űzzük el őket, a leghatékonyabb csigairtók! Léteznek csigaűző növények is, így például a paradicsom, a begónia, vagy a fekete ribiszke hatásos riasztók. Ha van a kertben burgonya, uborka, saláta akkor azok természetes csaliként szolgálnak, így érdemes a veteményest gyakran szemrevételezni, ha csiga van a kertben, ide fognak gyűlni. Környezetbarát módszer még a különböző háztartásban megtalálható nedvszívó anyagok kihelyezése, mint például a hamu, fűrészpor, finom homok, de az égetett mész is beválhat. A kiszórást lehetőleg este végezzük, a csiga ugyanis éjjel aktív.

Nehéz lekapni a jobbik profilját

Ha nincs más megoldás, akkor vegyszeres irtást is alkalmazhatunk, a legelterjedtebb a Detia csigaölő szer, mely intenzív nyálkakiválasztásra kényszeríti a csigát, ami így egy napon belül elpusztul, a kiszáradás végez vele. Az irtószert érdemes szárazabb időben, az öntözést ideiglenesen mellőzve alkalmazni, így a hatása gyorsabb, biztosabb lesz. Fontos tudnivaló hogy a Detia csigaölőt leveles zöldségre nem szabad szórni!

A meztelencsiga elleni védekezés tehát nem bonyolult, és az esetek többségében hatásos is, ráadásul forró, száraz időszakokban beavatkozás nélkül is eltűnnek a kertből. Sajnos amennyiben a szomszédos birtokok elhanyagolt állapotban vannak, a csigák a mi kertünkbe is át fognak jönni, így érdemes a védekezést összehangolni a környező területek gazdáival.

 További hasznos csigaűző tanácsokért kattintson a videóra:

Kép: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Mindenkinek van emléke az iskolai verselemzésekről, amik sok esetben úgy kezdődtek, hogy a vers keretes szerkezetű. Nos, keretről most is lesz szó, de nem versek, hanem kertek kapcsán. Kerttervezés során az esztétikus látvány mellett további szempont a későbbiekben könnyen fenntartható, egyszerűen kezelhető birtok létrehozása. A keret, vagyis az ágyásszegély megválasztása ebben a tekintetben kiemelt figyelmet érdemel.

Szegélyre szükségünk lehet virágos-, vagy veteményeskert kialakításakor, gyepszőnyeg lefektetése előtt, út, ösvény építésénél, vagy egyszerűen csak akkor, ha dekorálni akarjuk birtokunkat. A fa ágyásszegélyek használata elterjedt és viszonylag olcsó megoldás, tartósságuk azonban megkérdőjelezhető. Néhány év alatt a földben lévő részek elkorhadhatnak, így a szegélyelemek megdőlhetnek, kidőlhetnek. További hátránya, hogy a gyep nyírása mellett - mivel a talajszint fölé nyúlik - elkerülhetetlen feladattá válik a szegélynyírás, mely fárasztó és időigényes munka, akár kézzel, akár géppel végezzük. Utóbbi esetben még pluszköltséget is generál egy szegélynyíró beszerzése. A fa előnye lehet viszont a rusztikus, természetes megjelenése, ízlés kérdése, hogy szépnek, találjuk-e. Kaphatóak félbevágott rönkökből készült szegélyek is, ezek igazán vidékies, régies hangulatot kölcsönöznek a kertnek.

Szegély kezeletlen fából

Barkácsáruházakban, kertészeti kereskedésekben kaphatóak szintetikus anyagból készült, sokszor mintázott, formázott szegélyelemek is, ezek árban kimondottan kedvezőek lehetnek, de megjelenésükben gyakran kívánnivalót hagynak maguk után, és kérdéses, hogy a műanyag tereptárgyak mennyire tudnak harmonizálni a természetes környezettel. Szegélyt házilag is készítenek sokan, többek közt leásott, fejre fordított üvegpalackokból, bontott, törmelék téglából, vagy a régi játszóteres hangulatot követve félbevágott autógumiból, ezeket a variációkat azonban nem tudom jó szívvel ajánlani.

Olcsó, egyszerű

Lehetőség tehát van bőven, de sok szempontból praktikusabb és előnyösebb megoldás a vízszintesen kialakított, a gyepfelülettel egy szintbe süllyesztett ágyásszegély. Ezzel a megoldással kiiktatható a szegélynyírás külön munkafázisa, mivel a fűnyíró külső kerekeit a szegélyen tolva a gyep széle is gond nélkül nyírható, és az ágyásba esetlegesen helyezett mulcs sem szóródik a fűfelületre. Igaz fordított esetben pedig a fűnyíró nem szórja tele a szegély melletti területet (utat, veteményest stb.), de még mindig egyszerűbb sepregetni egy kicsit, mint a szegély mellett aprólékos munkával vágni a füvet. A kiálló szegély gondot, akár balesetveszélyt jelenthet továbbá, ha kisgyermek, vagy nehezebben járó idős ember van a háznál.

Így még fű sem kerül az ágyásba nyíráskor

A süllyesztett ágyászszegély általában különböző térkövekből kerül kialakításra, így az időtállóságra, masszivitásra nem lehet majd panasz. Legkedveltebb az ún. Barabás téglakő, mely rendkívül tartós, időjárás-, és fagyálló. A 4-6 cm vastagságú szegélykőnek, a 8 cm-es vastagságú már járókőnek is alkalmas. Elengedhetetlen a megfelelő alapozás, hogy a lehelyezett térkövek ne süllyedjenek meg, hosszú ideig megtartsák eredeti helyzetüket. Ennek célszerű módja, ha betonágyba helyezzük őket. 

Barabás téglakő

Erre alkalmas a sovány, vagy gyárilag előkevert szárazbeton, mely gazdaságos, könnyen kezelhető, nagy szilárdságot biztosít, cement kötőanyagot, ásványi töltőanyagot és tulajdonságjavító adalékokat tartalmaz. A szegélykövek számára kialakított árokba legalább 3 cm-es vastagságban terítsük el a betont, erre helyezzük a szegélyköveket, melyeket gumikalapáccsal igazítsunk a helyükre. A kiásott földet helyezzük vissza a kövek köré, majd ezt követően nedvesítsük át a területet, így egy betonhíd alakul ki a szegély alatt, alátámasztva azt.

Ez a megoldás ajánlható leginkább, amennyiben kertünknek tartós, könnyen kezelhető keretet szeretnénk adni.

Szegélyekről további praktikus tudnivalók:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Illatos, szép, hasznos és nincsenek nagy igényei. Sok mindenre asszociálhatnánk erről, de most a levenduláról lesz szó. Ez a mediterrán eredetű növény rendkívül sokoldalúan felhasználható, de ami sokkal fontosabb, hogy a kertek, balkonok hosszan tartó dísze lehet, és egész nyáron csodás illattal árasztja el környezetét. Jöjjön a nagy levendula-ajánló!

Meseszerű levendulamező a kertben

A levendula mediterrán növény, de nálunk már télálló, így egész évben életben marad. A levendulának több fajtája van, a leginkább elterjedt a Lavandula angustifolia, más néven francia levendula, vagy egyszerűen csak levendula. Egy félcserjéről van szó, melynek bokrai 60-80 cm magasak, szélességük fél-egy méter lehet. Rendkívül sokáig élnek, átlagosan 20-25 évig, nem ritkák a 40-50 éves példányok, de például a tihanyi öreglevendulás bokrai 80 esztendősek. Szaporítása történhet magról (késő ősszel), a palántákat pedig tavasszal lehet kiültetni, de tőosztással is szaporítható, utóbbi esetben a tövek szétosztásánál figyelni kell arra, hogy minden tőnek erős gyökérzete legyen.

Szép, illatos

Ha kertbe telepítjük, a terület legmelegebb és legnaposabb részét válasszuk lakhelyéül, speciális igényei nincsenek, de kedveli a tápanyagban szegényebb, meszes, agyagos talajt, így például sziklakertekbe is ideális. Jól tűri a szárazságot, permetezést nem igényel. Alacsony sövény is kialakítható az egymástól nagyjából fél méterre telepített tövekből, valamint elterjedt gyakorlat, hogy a levendulát párosítják rózsával, egyrészt mert nagyon szépen mutatnak együtt, másrészt mert a levendula távol tartja a tetveket, hangyákat. Utóbbi tény miatt egyébként is érdemes a kert több pontján egy-egy levendulabokrot elültetni. 

Szimbiózisban a rózsával

A levendula nyáron virágzik, akár június elejétől július végéig hozhatja virágait. Virágzás után érdemes visszametszeni a bokrokat (a felükre, harmadukra), így a következő évre teljesen megújul. Ha már a virágnál tartunk, térjünk át a levendula felhasználási területeire, igen sok van belőlük. Parfümök, kölnivizek alapanyaga az illatos lila virágzat, de a népi gyógyászatban is közismert, többek közt szélgörcsök, izomfájdalmak ellenszere, de illóolajként nyugtató, a depressziót, rosszkedvet is elűzi. Fertőtlenítő, baktériumölő hatása miatt pedig fürdőolajként is kiváló. Virágos szárait fellógatva, kiszárítva pedig első osztályú szekrényillatosítót kapunk, elűzi a molyokat, és felfrissíti ruháink illatát. És még egy tipp: a szárított virágzat egy textilzsebkendőbe varrva, az ágyba elhelyezve, segít a mély, nyugodt alvásban. 

Balkonon is jól mutat

Nem csupán kertbe telepíthető, elél balkonon, erkélyen is, de arra ügyeljünk, hogy elegendő napfényhez jusson, valamint jóval több helyre van szüksége, mint az átlagos balkonnövényeknek. Ügyesebb hobbikertészek kis fácskává is metszhetik. 

Egy kis szárítás, és irány a szekrény

Aki érdeklődik a levendula iránt, és jó minőségű növényt szeretne vásárolni, annak ajánlom a híres pannonhalmi levendulát, amit az alábbi videón meg is csodálhatnak! 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Körülbelül egy hónapja szó esett már a vakondról, a múlt héten pedig a szép gyepekről írtam, a két téma pedig kiad egy harmadikat, a vakond elleni védekezés mikéntjének kérdését. A klasszikus rajzfilm okán a vakondnak elég jó a PR-ja, kedves kis állatkának tartják sokan, főleg, akiknek nincs kertjük, vagy eleddig elkerülte birtokukat ez a jószág. Aki már részesült a vakondtúrások örömeiben, biztos szeretne védekezni, ennek a módszereit veszem most sorra.

Itt aztán van baj

Amit elsőként le kell szögezni, hogy a vakond védett állat, így elpusztítása nem megengedett, és egyébként sem szép dolog. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kertekben nem vonatkozik rá a védettség, csak a természetben. A legkézenfekvőbb módszer, az ásós, kapás vadászat tehát akár meg is tehető otthon, de nem etikus, ráadásul a vakond nem buta, ha elsőre megússza a támadást, elmenekül, elbújik, és keveseknek van idejük órákig strázsálni a kertben, várva, hogy a kis ásógép újra felbukkanjon.

Ez a fickó kézre került

Sokan a kiöntés mellett voksolnak, ám ez sem mindig célravezető. Ha a vakond nem fullad meg rögtön, egy felsőbb járatba menekül, vagy a felszínen távozik, és a veszély elmúltával visszatér. A talaj pedig hatalmas mennyiségű vizet képes elnyelni, így ezzel a technikával sokkal inkább a vízszámlánkat fogjuk növelni, mintsem a kártevőt elűzni. Régi, vidéken kialakult módszer a petróleumos, olajos, benzines, gázolajos rongy járatba való betömése. A vakond szaglása nagyon fejlett és érzékeny, az agresszív szagok irritálják, így az olajos stb. ruhák valóban hatásosak – egy darabig. Ugyanis az állat idővel - mint a madarak a madárijesztőt - megszokja a kellemetlen szagot, és visszatér. Ugyanebbe a körbe tartozik a fokhagyma, dohány, naftalin és hasonló bűzös növények járatba szórása is, a vakond elmegy, de jó eséllyel újra fel fog bukkanni.

Hasindító kutyatej

Egy fokkal trükkösebb az euphorbia lathyris, vagyis a hasindító kutyatej telepítése a kertbe, ennek gyökere a petróleumhoz hasonló szagot áraszt, viszont csupán a gyökér sérülésekor. Ha tehát betolakodónk felsérti azt a föld alatt, frászt kap tőle, de ha elkerüli, akkor semmi haszna. Ráadásul ezt is meg fogja szokni, és nem mellesleg az euphorbia lathyris mérgező növény, tehát például babás kertbe kifejezetten nem ajánlott.

Így fest a járatrendszer

Roppant egyszerű és olcsó metódus, a járatok zavaró tereptárgyakkal való tömítése, hallottam már borotvapengéről, kő-, és téglatörmelékről, üvegcserepekről, de én ezt sem választanám, a vakond ügyes jószág, az akadályokat kikerüli, új járatot indít, ilyen módon legfeljebb megsebezni tudjuk, elűzni nem. Szellemes, de szintén alacsony hatásfokú módszer, a sörös (pezsgős stb.) üveg leásása úgy, hogy csak a nyaka áll ki a földből. Ha fúj a szél, az üveg búgó hangot hallat, ez zavarja a vakondot, azonban szél hiányában – elnézést a gyenge viccért – fújhatjuk. Hasonló a helyzet az ultrahangos riasztókészülékekkel is.

Békés módszer a vakondcsapda, kérdés, hogy mit csinálunk vele, ha megfogtuk

Léteznek rémisztően radikális eljárások is, például a gázosítás (acetilén, karbid, propán-bután, különböző töltetű gázpatronok), esetenként lángra lobbantással kombinálva. Utóbbihoz talán felesleges is kommentárt fűzni. A gázzal az a baj, hogy úgysem lehetséges az összes járatvég bedugaszolása, így a gáz hamar elillan, sok értelme nincsen.

Vakondháló - macerás, de biztos módszer a gyep megóvására

Talán a legbiztonságosabb, leghatékonyabb, és legkörnyezetbarátabb megoldás a vakondháló lefektetése. Ehhez sajnos első lépésben fel kell ásni a kertet, majd utána újra füvesíteni, gyepszőnyeget leteríteni (a háló csak a pázsit alá fektethető, veteményes, virágágyás alá nem). A vakondháló tulajdonképpen egy műanyag háló, amit a füvesített rész alá fektetünk le, így a vakond nem tud a felszínre bukkani, ezért kényszerűen távozik a területről. A háló ára változó, ami biztos, hogy körülbelül 200 forintos négyzetméteráron már beszerezhető.

A fentebb felsorolt módszerek némelyike természetesen beválhat, a siker mindig az egyedi körülmények függvénye, de a legjobb, ha tavasszal, a kert formába hozásakor egyúttal a védekezésre is energiát fordítunk. Ha a vakond már megjelent a birtokon, nehéz elűzni, és biztosan sok bosszúságot fog okozni, a régi közmondás így most is érvényes: jobb félni, mint megijedni.  

Ha van kipróbált, bevált módszerük vakond ellen, ne habozzanak megosztani azt a kommentekben!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kert egy falat természet elérhető közelségben, azért gondozzuk, műveljük, szépítgetjük, hogy megteremtsük az illúziót: természetes környezetben élünk. Na persze sokan kikapcsolódásból, unaloműzésből, hobbicélból vagy épp a növények iránti rajongásból kertészkednek, de az alapvető vágy mindig az, hogy kiszakadjunk a mesterséges miliőből. Vannak olyanok is, akik nem elégednek meg egy szabályos, rendezett kerttel, hanem egészen természetközeli, minden művi elemtől mentes birtok kialakítására törekednek.  Az alábbiakban erről olvashatnak, mégpedig vendégszerzőnktől, Szabó Franciskától, a KERTdesign blog házigazdájától.

Ha fontosnak érezzük, hogy a természet beköltözzön kertünkbe, otthonunkba, érdemes néhány szempontot figyelembe venni:

-A természetbarát kertekben a növényzet dominál, a burkolatok, épített elemek háttérbe szorulnak.

-Ezekre a kertekre jellemző a színes, buja, tarka növényvilág. Válasszunk szárazságtűrő, lehetőleg honos növényeket! Azok a növények, amik a kertünk klímájához igazodnak, kevesebb ápolási munka mellett is szépen növekednek, kevesebb öntözést igényelnek.

-A változatos növényvilág lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük az évszakok változásait, egész évben gyönyörködhessünk a kertünkben.

-Rövidre nyírt pázsitot csak ott létesítsünk, ahol feltétlenül szükségünk van rá. Nagyobb területen alakítsunk ki kevesebb ápolást igénylő virágos rétet.

-Ha a kertünk mérete lehetővé teszi, alakítsunk ki minél többféle élőhelyet a kertünkben! Más-más növények érzik jól magukat a tűző napon, megint mások árnyékban, a fák tövében. Ennek megfelelően különböző karakterű virágágyakat hozhatunk létre.

-Néhány korhadt fatuskó, nagyobb kődarab búvóhelyet jelenthet az apróbb állatoknak: bogaraknak, gyíkoknak, pókoknak, sünöknek, rágcsálóknak. A terméskőből rakott lépcsők, lépőkövek, támfalak szintén búvóhelyül szolgálnak.

-A madarak az olyan kerteket részesítik előnyben, ahol elegendő táplálék és biztonságos fészkelőhely van számukra. Ha van a kertünkben fészekrakásra alkalmas, vagy odvas fa, védett cserjesáv, a madarak szívesen laknak nálunk. Kihelyezhetünk madáretetőket, épített odúkat is. Egy pancsolásra alkalmas tál nem csak a nyári forróságot mérsékli, a kertünk dísze is lehet.  Eledelül szolgálhat a bodza, madárberkenye, húsos som stb. A madárbarát kertekről bővebb információt találunk a Magyar Madártani Egyesület honlapján. 

-Lepkék számára ültessünk minél több virágzó, illatos, mézelő növényt. Egyik legjobb lepkecsalogató növény a nyáriorgona.

-A megfelelően kialakított kerti tó is nagyszerű élőhely az apróbb halak, békák, vízi rovarok számára.

-Az épített elemek, úgymint az utak, lépcsők, támfalak mind anyagukban, mind formai kialakításukban legyenek természetközeliek. Az ilyen típusú a kertekbe jobban illeszkednek a rusztikus megjelenésű, változatos formájú építőanyagok, mint a szárazon rakott terméskő lépcsők, támfalak, vagy a rönkfa, fakorong, a szórt burkolatok, gyephézagos burkolatok.

-A berendezési tárgyak, bútorok, dísztárgyak közül is érdemes a visszafogottabb, rusztikus megjelenésűeket választani.

-Törekedjünk arra, hogy a kertünk minél kisebb ökológiai lábnyommal rendelkezzen! A kertben keletkező szerves hulladékot lehetőleg komposztáljuk, és a tápanyag utánpótlást is az ebből keletkező komposzttal oldjuk meg!

-Spóroljunk a vízzel! A tetőn keletkező esővizet gyűjtsük ciszternába, és ezt használjuk fel az öntözéshez! Szintén vizet spórolhatunk, ha alacsonyabb öntözési igényű, a kertünk klímájához illeszkedő növényeket választunk.

-Lehetőség szerint kerüljük a vegyszerezést: permetezést, műtrágyázást, illetve válasszunk a biokertészkedésnél használt környezetbarát megoldások közül! Ezzel nemcsak saját egészségünket, hanem a természetet is óvjuk.

-Kerüljük az invazív fajok telepítését, amik a kertünkből kikerülve elvadulnak, gyomosítanak. Ilyen pl. a Solidago (aranyvessző), ezüstfa (Eleagnus), bálványfa (Ailanthus) stb. 

-Szinte az összes kerttípusban tehetünk lépéseket, hogy környezetbarátabbá tegyük a kertünket, azonban ez a kerttípus elsősorban külvárosi, vidéki környezetbe ajánlott.

-Ahhoz, hogy kertünkben ne uralkodjon el a káosz, a mesterségesen kialakított természet is gondos tervezést, ápolást igényel. Igazán csak évek alatt dől el, hogy mik azok a növények, amik jól érzik magukat a kertünkben és mik azok, amik kevésbé. Célszerű az előbbieknek több teret adni az utóbbiak rovására. Ezekre a kertekre különösen jellemző, hogy sosem tekinthetjük befejezettnek őket, folyamatosan alakulnak változnak. Éppen ezért rengeteg izgalmat, ugyanakkor örömöt jelentenek.

Képek: innen, innen, és innen.