Megyeri Szabolcs kertész blogja

Hőségriadó a kertben!

Szólj hozzá!

Az elmúlt napok kínzó forróságot hoztak, és az előrejelzések szerint még napokig nem enyhül a kánikula, és mivel a nyár nagyja még hátravan, biztosan számolhatunk forróbb időszakokkal. A szokatlan meleget mi is nehezen bírjuk, ám vannak lehetőségeink, hogy enyhítsünk a szenvedésünkön, csobbanhatunk egy medencében vagy tóban, bekapcsolhatjuk a légkondit vagy legalább beüzemelhetünk egy ventillátort, ugyanakkor kerti, vagy balkonon nevelt növényeinknek szinte védelem nélkül kell szembenézniük az időjárás viszontagságaival. Természetesen van mód arra, hogy segítsünk rajtuk, mégpedig elsősorban öntözéssel, hiszen a nagy melegben a kiszáradó talaj az elsőszámú ellenség. A kánikulai napokban, hetekben nem elég néha-néha egy kicsit emelni a vízkijuttatáson, ennél átgondoltabb stratégia szükséges. Lássuk, mik a lehetőségek, ha segíteni akarunk a melegben szenvedő növényeinken!

080317_mw_1412-x1080.jpg

Öntözzünk reggel!

Az öntözés fő vezérelve a megfelelő hasznosulás. A napközbeni öntözés alacsony hatásfokú, hiszen a szétlocsolt víz javarésze elpárolog, mielőtt a gyökerek azt felvehetnék. Sokan az esti órákat választják, ami alapvetően nem rossz ötlet, ám ahogy a napokban a hírekben hallani lehetett, számos településen korlátozást vezettek be, éppen az esti öntözések (és medencefeltöltések) miatt, sok városban alig vagy egyáltalán nem volt víznyomás a túl intenzív vízkivétel miatt. Az is az esti öntözés ellen szól, hogy a dúsabb lombú dísznövények vagy zöldségek esetében az éjjeli hűvös miatt párás mikroklíma alakul ki, megreked a nedvesség a levelek alatt, ez pedig többféle növénybetegség megjelenésének (elsősorban gombás fertőzéseknek) engedhet utat. A kora reggeli öntözés azért jó, mert egyfelől ilyenkor a vízfogyasztás általánosságban nem magas (gondoljunk csak arra, hogy a legtöbben este fürdenek, tusolnak, ez a terhelés kora reggel nem jelentkezik a vízhálózatban), tehát nem okozunk nyomáscsökkenést, másfelől - és a kert szempontjából ez a fontosabb - a kijuttatott víznek van ideje hasznosulni, eljut a gyökerekhez, majd a melegedő időben a fölösleg elpárolog, így nem alakulnak ki pangóvizes, párás gócok. 

Ne csak vezetékest!

A mikor mellett a mivel is kardinális kérdés! A vezetékes víz egyre nagyobb kincs lesz, a már említett korlátozásoknál külön kiemelik az önkormányzatok, hogy nem ajánlott vagy egyenesen tilos a növények öntözése a kritikus időszakokban. Ez persze az esetek többségében nem opció, hiszen már egy pár napos öntözés nélküli kánikulai időszak is visszafordíthatatlan károkat okozhat a kertben. Az egyik jó megoldás az esővíz gyűjtése, aminek a kezdő fokozata, ha egyszerűen egy nagyobb dézsát, hordót csatlakoztatunk az eresz kifolyójához, így egy kiadós eső után akár több száz liter vizet nyerhetünk, melyet aztán szükség szerint használhatunk fel az aszályosabb időszakokban. A haladó szint a talajba ásott, akár több köbméteres gyűjtőtartály, mely ugyan nagyobb befektetés, és jelentősebb munkálatokkal is jár (nem is most érdemes belevágni, majd ősszel), de a jövőre nézve igen okos előrelátás, hiszen ilyen mennyiséggel már egy hosszabb aszályos időszak átvészelhető akár a vezetékes víz teljes mellőzésével. A sima gyűjtőtartályok esetében fontos, hogy le legyenek takarva, egyrészt a párolgási veszteség miatt, másrészt mert - mint minden vízfelület - remek szaporodási lehetőséget nyújt a szúnyogoknak. Szóba jöhetnek még a fúrt kutak is, ám ezek - mivel a mélyebben fekvő talajvizet csapolják meg - szintén csökkenthetik a központilag kiemelt és a vezetékekbe juttatott víz mennyiségét, tehát megintcsak a közösből vesznek el. 

77960.jpeg

A hogyan kérdése

A vízzel való spórolásnak egy ritkábban taglalt oldala a helyes és takarékos öntözés mikéntje. A legtöbb kert átlagosnak vélt vízfogyasztása nagyon hatékonyan csökkenthető, ha a metóduson változtatunk. Az egyik megfontolandó módszer a csepegtető öntözés, melyhez befektetés alig kell, mégis segíthet csökkenteni a számlát és a fogyasztást, ráadásul üzembiztos, folyamatos ellátást nyújt a növényeknek. Mindehhez csupán egy szakboltokban kapható speciális (sűrűn lyuggatott, az egyik végén lezárt) tömlő kell, melyet el kell vezetni a növények tövei körül, a nyitott végét a csaphoz csatlakoztatni, és a vizet alacsony nyomáson megnyitni. A csőből folyamatosan szivárgó víz nedvesen tartja a talajt, elegendő vizet biztosít a kisebb növényeknek (virágos évelőknek és egynyáriaknak, ágyási virágoknak, rózsáknak, zöldségeknek, kisebb cserjéknek), de nem vezet pangóvíz kialakulásához. Egyes növények szeretik a felülről történő, esőt imitáló öntözést, ilyenek a tuják, tűlevelű örökzöldek (melyek páraigényes fajok, így meghálálják a hajtások nedvesítését), vagy például a gyep. Felesleges ugyanakkor így öntözni a legtöbb virágos évelőt és egynyárit, a rózsák kifejezetten nem szeretik az ilyesmit, valamint a zöldségek esetében is jelentős a veszteség, ha esőt utánozva permetezünk. Utóbbi növényeket inkább árasztásos módszerrel, vagyis földközelben, kis nyomással vagy vödörrel, kannával nedvesítsük. így a víz jobban hasznosul, ergo kevesebb is elegendő lesz. 

Jó, jó, de mennyit?

A mennyiség kérdésére nem lehet pontos választ adni, hiszen a megfelelő mennyiség több tényezőtől függ, a hőmérséklettől, az adott faj vízigényétől és például a talajminőségtől. A legtöbb növénynek a "jó vízgazdálkodású"-nak nevezett talaj az ideális, ami annyit tesz, hogy szélsőségektől mentes (vagyis nem agyagos, de nem is homokos), laza szerkezetű, kézbe véve könnyen morzsolható, kisebb-nagyobb rögökre esik szét, és a vizet képes elvezetni, tehát nem keletkeznek tócsák már az öntözés elején, de nem is túl laza szerkezetű (mint a homokos talajoknál, ahol a kiöntött víz szinte azonnal eltűnik, és még nyirkos foltok sem maradnak utána). A talaj szerkezete javítható, perlit, homok, tőzeg, komposzt vagy friss, jó minőségű (zsákos vagy ömlesztett) termőföld adagolásával. A talajjavítás tehát sokat tud lendíteni az ideális vízfelhasználáson, ám ezzel még nem értünk el a mennyit kérdésre keresett válaszhoz. A jó szerkezetű talaj esetén általában akkor elegendő a víz, ha annyit juttatunk ki, amennyit a talaj fel tud venni, vagyis mikor elkezd megállni a víz a felszínen, jellemzően elég. Érdemes ismerni a kert növényeink igényeit is, hiszen merőben más mennyiséget igényel egy levendula, mint például egy rózsa. A legnagyobb melegekben az az üdvös, ha nem a kijuttatott mennyiséget, hanem a gyakoriságot növeljük, például az adott növényt nem 2-3 naponta, hanem minden nap nedvesítjük, akár reggel és este is. És még egy fontos dolog! Számoljunk le az előre öntözés legendájával, vagyis például a nyaralás előtti estén vagy reggelen felesleges a szokásos mennyiség többszörösét kijuttatni, a növények nem tudják beosztani a vizet, felvesznek belőle, amennyit tudnak, a többi pedig hamarosan elpárolog. Hosszabb távollét alatt mindenképp szerezzünk egy segítőt, aki a szokásos menetrend szerint tud öntözni.

1651505368_413_how-to-protect-plants-from-summer-heat-in-summer.jpg

A cserepesek esete

A legtöbb háznál kültéren is laknak cserepesek, ládában, nagyobb edényben tartott növények, akár a teraszon, balkonon, akár a kertben, például a népszerű, de szabadföldbe ki nem ültethető (vagyis teleltetést igénylő) mediterrán növények, citrusfélék, leanderek, vagy egyéb nem télálló dísznövények. Ezek kiemelt védelemre szorulnak, hiszen edényük relatív kis térfogatú földje nagyon hamar kiszárad, felforrósodik, és költői túlzással éve gyökereik megsülnek. A cserepeseket egyfelől helyezzük el úgy, hogy a kritikus időszakban (11 és 15 óra között) ne érje őket tűző napsütés, másfelől edényüket burkoljuk be, például fehér vászonnal vagy papírral (de a fenti képen látható megoldás is jó, ráadásul esztétikus), hogy a felmelegedést lassítsuk. A mulcsolás is jó ötlet, a cserepesek talaját fedjük be 5-8 cm vastagon fenyőkéreg zúzalékkal vagy zúzott kővel, ez is lassítja a párolgást és a talaj átmelegedését. Az is járható út, ha a nagyobb cserepeseket, például a leandereket edényükkel együtt beássuk a kerti talajba, ami így szigetelni és hűsíteni fogja a közegüket, ezáltal a gyökérzetüket. Amennyiben a besüllyesztés után mulcsozást alkalmazunk, az edény kiálló pereme elrejthető, így az illúzió teljes lesz, a növényt pedig az ősz derekán egyszerűen ki lehet emelni és téli lakhelyére vinni. A balkonon érdemes a növényeket árnyékos, félárnyékos szegletbe áthelyezni a kánikulai napokban, ha pedig lehetséges, egy napvitorlát vagy egy Raschel-hálót feszítsünk ki föléjük, hogy óvjuk őket a tűző napsugaraktól.

images.jpg

Gyepstratégia

Az átlagos kertekben a fő vízfogyasztó szinte mindig a gyep, hiszen hiába kicsi a fűszál, ha milliónyi van belőle. Az átlagos gyepfelület a nyári melegben akár naponta 15-20 liter vizet is igényelhet négyzetméterenként, ez pedig rövid fejszámolás után tetemes összeget eredményez a vízszámlában. A gyep ellátásához az alapszintű esővíz gyűjtés is elégtelen jellemzően, így vagy fogcsikorgatva öntözünk minden nap, vagy végignézzük a pázsit hanyatlását, vagy pedig más utat választunk! A kertek alapja ugyan a fűfelület, ám a legtöbb esetben a füves résznek csak a töredéke kerül valódi hasznosításra - pihenésre, heverésre, játékra, aktív használatra - a többi valójában csak dísz. A ténylegesen ki nem használt pázsitos részeket máshogy is ki lehet tölteni, például víztakarékos, a gyomokat szinte teljesen kiszorító, ezért alacsony gondozási igényű talajtakaró cserjék telepítésével. Szintén jó lehetőség, ha nagyobb méretű, mediterrán vagy akár sivatagi hangulatú kavicságyásokat hozunk létre, melyek vizet alig alig igényelnek, ellenben roppant dekoratívak tudnak lenni. Persze nem kell feltétlen szanálni a gyepet, az is megoldás, ha kifejezetten szárazságtűrő fűmag mixet használunk, ehhez, vagyis az újrafüvesítéshez azonban őszig kell várni. Segít a pontos és gazdaságos gyepöntözésben, ha beszerzünk egy, a gazdaboltokban kapható filléres esőmérőt, melyet a gyepre helyezve, majd az öntözőrendszert vagy esőztető öntözőfejet elindítva lemérhetjük, hogy mennyi víz került kijuttatásra, ennek alapján könnyen beállítjuk a kellő mennyiséget.

modern_pocket_garden_with_white_peebles.jpg

Ültetési stratégia

Ez a rész nem igazán aktuális most, hiszen az ültetett növények köréről szól, és a növénytelepítések fő időszaka nem éppen a nyár. Amennyiben azonban hosszútávon gondolkodunk, és a jövőbe tekintünk, szem előtt tarthatjuk, hogy a kerti flóra minél nagyobb része legyen alacsony vízigényű! Sokat lehet spórolni az öntözésen, valamint üzembiztosabban fenntartható lesz a kert, ha olyan növények kerülnek bele, melyek kevésbé kitettek a manapság kifejezetten szélsőséges, gyakran aszályos, meleg időjárásnak. Ide tartoznak egyfelől a honos növényfajok, melyek az adott földrajzi területen régóta megtalálhatóak a természetben is, vagyis alkalmazkodtak a lokális klímához, így az esetek többségében a természetes csapadékkal is beérik, de  mindeképpen alacsony a vízigényük. A másik kör a kifejezetten szárazságtűrő növények csoportja, így például a mediterrán fajok vagy egyszerűen a szárazságtűrő fajok, melyek az aszályos nyári hetekben is túlélnek, akár külső beavatkozás nélkül is. Ilyen módon a választék természetesen szűkül, vagyis a kerti látképnek igazodnia kell a koncepcióba illő növényekhez, a mérleg másik serpenyőjében azonban ott lesz az egyszerűbb fenntarthatóság és a strapabíró, időjárásálló növényegyüttes.

Képek: pixabay.com

 

A konyhakert nyáron

Szólj hozzá!

A veteményeskertek gazdái a nyár első harmadában gyakran tapasztalják, hogy a tavasz korai szakaszában vetett, rövidebb tenyészidejű zöldségek letermésével a veteményes kiürül, így a szépen gondozott kertben üresjáratok, parlagi területek keletkeznek. A leszüretelt termények után ugyan vethetőek kései fajták, de nem mindenki szeretne nyáron is haszonnövényekkel foglalkozni, hiszen ez inkább a pihenés időszaka. Hogyan lehet akkor a konyhakertet a nyári hetekre is hasznossá vagy dekoratívvá varázsolni?

cottages-vacation-rentals-740179_960_720.jpg

Az egyik lehetőség, hogy nem fejezzük be a növénynevelést, csak átváltunk kevésbé munkaigényes és egyben a zöldségeknél díszesebb haszonnövényekre. Ilyenek lehetnek a fűszer-, vagy gyógynövények. Egy csinos fűszerkert kialakítása a veteményes egyik részéből csupán néhány órányi nem túl nehéz munkát jelent, az eredmény pedig igencsak tetszetős lesz! A fűszerkertbe kerülhet menta, metélőhagyma, kakukkfű,  édesfű, petrezselyem, vagy akár kapor, bazsalikom, oregánó, de általánosságban a mediterrán fűszernövények mindegyike jó választás. A gyógynövények is hasznosak, és legtöbb még kifejezetten szép is! Pár tő levendula, egy kis zsálya, vagy citromfű mindig elkél a háznál, de jó választás a kamilla, vagy a sok helyütt (például Angliában) dísznövényként tartott körömvirág is!

78d4e7a223a81183846de66a7f985cb7--wagon-wheel-garden-wagon-wheel-decor.jpg

A kiürült ágyások alaposabban átvariálhatók, ha a funkciójukat is teljesen megváltoztatjuk. Ebben az esetben úgy kell eljárni, hogy a nyári beültetés tervezetten ideiglenes legyen, hiszen a terület elvileg termesztőhely, így ősszel de legkésőbb jövő tavasszal újra szükség lesz rá. Ez azt jelenti, hogy évelő dísznövényeket vagy ne telepítsünk ide, vagy ha mégis, akkor számoljunk azzal, hogy szanálni kell majd őket. Kézenfekvő választások a színes egynyári virágok, melyek amúgy is szezonálisak, így kiválóan alkalmasak arra, hogy a nyár végéig, az ősz elejéig dekorálják az ágyásokat. A kertészetekben mostanában nagy választékban kaphatóak ilyen dísznövények, sokszor mixben, vagyis 8-10-12 különféle növényt lehet egy tálcába összeállítva hazavinni, így igazán színpompás együttes alakítható ki. Az egynyáriak többsége nem túl gondozásigényes, így nem adnak folyamatosan feladatokat. Nagyban csökkenthető az ápolási igényük, ha csepegtető öntözőrendszert használunk, ami házilag is pár óra alatt kiépíthető, és nem csupán a gondozásigényt, de a vízszámlát is csökkenti.

flowers-1750280_960_720.jpg

A parlagi veteményesből összetettebb mulcsolt díszágyás is kialakítható, ami egyszerűen, viszonylag kis költséggel elkészíthető, fő előnye pedig az, hogy alig követel majd ápolást, így ha az a cél, hogy a nyárra tehermentesítsük magunkat, ez egy remek lehetőség. A mulcsolt ágyás építéséhez szükség lesz alacsony szegélyre, ez lehet fa vagy olcsó műanyag szegélyelem (de akár rusztikus dísztéglát, bontott, tisztított téglát is lehet használni), megfelelő mennyiségű geotextilre és mulcsanyagra. Utóbbi elsősorban fakéreg zúzalék legyen, ezt ugyanis később könnyebb lesz felszedni és újrahasznosítani, ráadásul olcsóbb is, mint a kőzúzalék vagy a folyami kavics. A területet egyengessük, gereblyézzük sima, vízszintes felületűre, verjük le a szegélyt, fektessük le a geotextilt, és helyezzük ki a mulcsot 5-8 centiméter vastagon. Így még csak egy homogén, gyommentes, gondozási igény mentes felületet kapunk, ami magában nem annyira díszes, de könnyen és nagyon változatosan lehet dekorálni! Kirakhatóak közepes-nagyobb méretű szemrevaló sziklák, elhelyezhetőek cserepes dísznövények, de ha megvágjuk a geotextilt, közvetlenül a talajba is ültethetünk, például egynyáriakat. Kitelepíthetők ide olyan cserepesek, például a leanderek, melyek csak a nyári időszakban lehetnek kültéren, mert az ősz végétől teleltetést igényelnek, ezért egész évben cserépben laknak. A cserepesek edényét a talajba lehet süllyeszteni, a mulcs pedig elfedi a trükköt, így remek illúzió lesz a "szabadföldi" leander, jukka, vagy egyéb dísznövény!

dacha-2699712_960_720.jpg

Az utolsó opció az elsőre kicsit szokatlanul hangzó zöldség és dísznövény összeültetés, amivel nagyon látványos és divatos hatás érhető el! A másodvetésű hasznonnövények közé kedves egynyári virágokat telepíthetünk, vagy vadvirág magokat szórhatunk, melyek majd színeikkel és formáikkal játékossá, egyedivé varázsolják az amúgy sokszor nem túl díszes zöldséges ágyásokat. A verbéna, a mézvirág, az oroszlánszáj, a harangvirág, vagy a bársonyvirág mind alkalmasak a célra, friss, üde hangulatot árasztanak, és alacsony termetük miatt nem árnyékolják fiatal zöldségpalántákat sem!

Képek: pixabay.com

A fű rövid története

3 komment

Melyik a legnépszerűbb, leggyakoribb kerti növény? A rózsa, a leander, a levendula vagy éppen a tuja? Egyik sem, a prímet ugyanis a gyep viszi, hiszen a az elfoglalt alapterületet tekintve egész biztosan nincs preferáltabb növény a fűnél. De vajon ez mindig így volt? Mikortól jellemző a magánkertekre, hogy pázsitos alapra épülnek, és egyáltalán, miért alakult ki az a gyakorlat, hogy rövidre nyírt gyepet tartunk a birtokunk nagyobb részén? És a fő kérdés, amit ugyanakkor valószínűleg kevesen tesznek fel, milyen növény is valójában a kerti fű? A válaszok máris érkeznek!

garden-path-1979619_960_720.jpg

A gondozott, homogén, rendszeresen nyírt, élénkzöld pázsit sokkal kevesebb ideje divatos, mint azt gondolnánk! Az ókori időkben, a római vagy éppen a görög kultúrákban nyoma sem volt pázsitnak, sem a magánbirtokokon, sem a köztereken, mégpedig azon egyszerű okból, hogy nem volt rá igény. Ha ugyanis alaposan belegondolunk, a pázsit olyan luxus, aminek gyakorlati haszna alig van, hiszen nem jár fogyasztható terméssel, nem jelent táplálékot az állatoknak, a produkciója kimerül abban, hogy tetszetős a szemnek, és hogy el lehet heveredni rajta. Így az ókor embere igazából nem is ismerte a pázsit fogalmát, már csak azért sem, mert a mai értelemben vett gyep rövidre nyírt, ennek az elérése pedig nagyobb felületen értelmetlenül sok időbe és energiába került volna. A középkorban még ennyire sem volt igény a pázsit hóbortjára, a növénytermesztésre alkalmas földeken haszonnövények nőttek, a közemberek kertjeiben - ha egyáltalán volt ilyenjük - szintén zöldségek, gyógynövények fejlődtek, senki nem engedhette meg azt a luxust magának, hogy az idejét és erejét haszontalan dolgokra fordítsa. A kolostorok kertjeiben fejlett gazdaságok működtek, de itt is gyógy-, és haszonnövények teremtek.

kolostorkert.jpg

Az első időszak, amikor megjelent a pázsit, az a XVII. század első szakasza volt, ekkor az arisztokrata birtokokon léteztek már olyan gyep-elődök, melyek réti növényekből álltak, nem hasonlítottak kinézetükben a mai pázsithoz, de a funkciójuk ugyanaz volt, vagyis nem volt igazi funkciójuk. Egy azonban mégis akadt, ezek a területek azt adták hírül a tulajdonosukról, hogy olyan módos ember, aki megengedheti magának azt a luxust, hogy egy termőterületet nem termesztésre használ. Idővel ez a réti látkép módosult, mégpedig úgy, hogy minél jobban látszódjon a terület dísz mivolta, ezt pedig úgy lehetett elérni, hogy a buja réti növényzetet felváltotta a nyírt, jól láthatóan mesterségesen kialakított, egységes gyepfelület, mely elkülönült minden más termesztésre beállított területtől. A divat terjedésével az egyszerű gyepesített területeket felváltották a díszkertek, melyek még harsányabban hirdették a tulajdonos gazdagságát, és természetesen a díszes pázsit lett ezek alapja. A korszak kiemelkedő kerttervező párosa volt William Kent és Lancelot Brown, aki közel kétszáz kertet alkottak meg dúsgazdag angol arisztokraták számára, és egyben lerakták a romantikus tájkertészet alapjait, amelynek elemeit a mai napig használjuk!

ir_diszgyep.jpg

A díszgyep szülőhazája tehát Nagy-Britannia, innen került az idea Írországba, majd Franciaországba, hogy aztán a kontinens nyugati részein mindenhol elterjedjen. Természetesen az Egyesült Államok sem maradhatott ki, a tehetősebb kivándorlók magukkal vitték az új irányzatot, sőt, itt került sor először a fűmagok kereskedelmi célú termesztésére, és a kísérletezéseknek köszönhetően hamarosan sokféle fűmag típus került forgalomba. A pázsit tehát eddig, az 1700-as évek végéig még mindig úri passzió volt, az USA-ban azonban a gyep divatja kezdett elterjedni az alacsonyabb társadalmi osztályokban, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a pázsittal rendelkező családi házak gazdái magasabbra pozicionálják magukat. Így pázsit még mindig elsősorban presztízscélokat szolgált, és fenntartása meglehetősen nagy áldozatokat kívánt, hiszen fűnyírógép még nem létezett, így vagy felbérelt személyzettel, vagy fáradságos sajátkezű munkával lehetett mutatós állapotban tartani a gyepszőnyeget. A feljegyzések szerint az USA harmadik elnöke, Thomas Jefferson is elkötelezett híve volt a díszkerteknek, saját birtokán is követte az aktuális divatot.

new-england-style-house-2826065_960_720.jpg

A nagy változás, mondhatni áttörés 1830-ban következett be, ekkor készítette el Edwin Beard Budding az első fűnyíró gépet, mely a lenti képen látható. Innentől kezdve a kevésbé módosaknak is lehetőségük nyílt nagyobb alapterületű gyepet fenntartani, hiszen a rendszeres nyírás az új eszköznek hála, gyors és egyszerű lett. Pár évtizeddel később ennek (és a gépek fejlődésének) köszönhetően a gyep már nem volt státuszszimbólum, ráadásul egy akkoriban napvilágott látott szabályozás a kertvárosi részeken kötelező távolságot írt elő az út és a házak között, ez pedig hatalmasat lendített a gyep ügyén, hiszen ezt a holtteret valamivel ki kellett tölteni. 

buddingmower1.jpg

Mára a pázsit egyáltalán nem a gazdagság hírnöke, talán annyi maradt meg a régi elméletből, hogy akinek rendezetlen, elvadult a pázsitja, azt társadalmilag hajlamosak vagyunk lejjebb sorolni, a szép gyep megléte azonban most már senkit nem repít a felsőbb osztályokba.

angolperje.jpg

Végül pedig térjünk rá a bevezetőben említett fontos kérdésre, vagyis hogy mi is a gyep igazából, milyen, melyik növény a fű? Az ún. gyepalkotó növények körébe többféle faj tartozik, így például ilyen a tarackos tippan, az ebtibban, a cérnatippan, a nádképű csenkesz, a vörös csenkesz, a réti perje, vagy az angol perje (a fenti képen ez látható). A boltokban kapható fűmag keverékek jellemzően ezen növények (illetve ezek kertészeti változatainak) változó arányú mixét tartalmazzák. A keverék milyensége függ a felhasználás céljától és a célterület adottságaitól, éppen ezért nem mindegy, hogy taposásálló, díszkerti, vagy árnyéktűrő, esetleg szárazságtűrő keveréket vásárolunk. Gyepesítés, fűmag vetés előtt ezért sose az éppen akciós, vagy a legfelső zacskó vetőmagot válasszuk, hanem mindig előrelátóan, a használatnak és terület jellemzőinek megfelelőt tegyük a kosárba!

Képek: pixabay.com

Így legyen víztakarékos kerted!

1 komment

A kertgondozás egyik legalapvetőbb eleme az öntözés, hiszen nincs olyan élő növény, ami ne igényelne legalább időszakosan kiegészítő öntözést a természetes csapadék mellett. A dísznövények többsége azonban nem csak a nyári hónapokban kíván rendszeresen vizet, hogy ne is beszéljünk a kert legvízigényesebb növényéről, a gyepről. Abban tehát megegyezhetünk, hogy minden kertben szükséges az öntözés, az azonban nem mindegy, hogy mennyi vizet kell szétlocsolnunk. Az öntözés ugyanis nem csupán rendszeres munkát, elfoglaltságot, de pénzbeni kiadást is jelent, és már akár egy átlagos, közepes méretű kertben is jelentős költségek keletkezhetnek. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a klímaváltozás miatt az esőzések egyre ritkábbak vagy éppen rendszertelenebbek, akkor máris világos, hogy az öntözés kulcskérdés szinte minden birtokon. Hogyan lehet visszafogni a kert vízigényét, milyen trükkökkel, fortélyokkal lehet elérni, hogy kevesebb öntözésre legyen szükség, vagy hogy alacsony költséggel lehessen itatni a növényeket? Látni fogjuk, hogy többféle út állhat előttünk, és azt is fontos megjegyezni, hogy a legjobb eredményt többféle módszer kombinálásával lehet elérni!

garden-sprinkler-irrigation-watering-shutterstock-com_12922.jpg

Kezdjük az összetettebb ötletekkel. Az egyik érdekes felvetés az őshonos növények ültetése. Ezek olyan növényfajok, melyek az adott földrajzi területen a természetben is előfordulnak régóta, vagyis alkalmazkodtak a helyi klímához, így öntözni csak keveset kell őket, hiszen az erdőn, mezőkön, réteken sem öntözi őket senki. A honos növények választásával nem csupán az öntözési igény minimalizálható, hanem az egyéb körülmények (hőmérséklet, napsütés mennyisége) is szinte biztosan megfelelőek lesznek! Az őshonos növények mellett szól az is, hogy nem lógnak ki a tájképből, nem hatnak idegenül, hanem épp ellenkezőleg, a megszokott, otthonos látványvilágot biztosítják. Hasonló elképzelés, ha eleve alacsony vízigényű, szárazságtűrő növényeket (például pozsgásokat vagy mediterrán dísz-, és fűszernövényeket) ültetünk, így az öntözés is elhanyagolható mértékű lesz. Természetesen a szárazságtűrő kifejezés nem azt jelenti, hogy ezek a fajok sosem kérnek nedvességet, csupán jóval kevesebbel beérik, mint más növények. Kisebb kertekben válogassunk ezekből a növényekből, vagy válasszuk a sziklakerti kialakítást, mely díszes, látványos, ugyanakkor öntözni ritkán kell!

Egy másik figyelemreméltó ötlet az esőkert építése. Az esőkert olyan speciálisan kialakított kertrészlet (vagy akár egész kert) ami az esővíz leggazdaságosabb kihasználását célozza meg. Ebben az esetben enyhén lejtős felületet kell biztosítani (nagy előny, ha eleve rézsűs a kert) és a csapadékvizet mesterségesen kialakított csatornákon, kavicsos felületeken elvezetve kell a növények tövéhez eljuttatni. Az esőkert építéséhez a legtöbb esetben szakember segítsége szükséges, hiszen átfogó, speciális elvek mentén történő kertátalakításról van szó. Az esőkertek ideája sokkal több terjedelmet igényel, mint egy rövidke bekezdés, így ajánlom EZT a régebbi bejegyzésemet a témában!

Az esővizet természetesen olcsóbban és egyszerűbben is a javunkra fordíthatjuk, egyszerűen annak begyűjtésével. A legtöbb háznak nagyszerű esővízgyűjtő felülete van, ez nem más, mint a tető és az ereszcsatornák együttese. Így elegendő egy nagyobb hordót a kifolyóhoz állítani, és az első esőzés után máris több száz liter öntözővizünk lehet. Haladók akár föld alá süllyesztett, kézi vagy gépi szivattyúval ellátott vízgyűjtő rendszert is kiépíthetnek, így egy átlagos kert teljes öntözővíz mennyisége is biztosítható szinte ingyen. 

A fúrt kút nem egy újszerű ötlet, azonban manapság már nem olyan magától értetődő dolog, mint a régi, vidéki portákon, ahol mondhatni alapfelszereltség volt. A fúrt kút ott jó alternatíva, ahol nincs vezetékes víz, vagy van, de az átlagosnál lényegesen többet kell öntözni. Jó hozamú kutat fúrni persze nem mindenhol lehetséges, előzetes vizsgálatok kellenek hozzá (de ahol például a közvetlen szomszédságban működő fúrt kút van, ott elég biztosra lehet menni további vizsgálatok nélkül is), a munkálatok napokig tartanak, és jelentős földmozgatással járnak, valamint a kialakítás nem kicsi befektetés, de nagyobb vízigény esetén hamar megtérülhet a kiadás. A fúrt kutakról is van egy átfogóbb írásom, IDE KATTINTVA már olvasható is.

letoltes.jpg

A mulcsolás is bevált, sok egyéb pozitívummal is rendelkező öntözéscsökkentő eljárás. Ennek során mulcsot, vagyis valamilyen talajtakaró anyagot terítünk szét a díszágyásban, a cserjék, tuják, örökzöldek alatt, vagy éppen a veteményesben. Mulcsként bevethető a zúzott kő, a folyami kavics, a többféle minőségben és színben kapható fakéreg zúzalék, ahol pedig az esztétikum kevésbé számít (például a konyhakertben) ott jó lehet a faforgács, a szalma vagy a fűnyesedék is. A mulcs lényege, hogy jótékony szigetelőként működik, csökkenti a párolgási veszteséget, ezáltal javítja az öntözések hatásfokát, nyáron lassítja a közeg átmelegedését, télen pedig a kihűlését. Emellett gátolja a gyomosodást (főleg ha geotextilt is fektetünk alá), és roppant esztétikus is lehet a díszágyásokban, hiszen elfedi a talajt, homogén, dekoratív alapot szolgáltat. 

garden-irrigation-solutions-feature.jpeg

A csepegtető öntözőrendszer sem újdonság, kiskertekben mégsem annyira elterjedt, a legtöbben a parkokból, közterületi díszbeültetésekből ismerik. Ennek lényege, hogy egy speciális, rugalmas, sűrűn kilyuggatott tömlőt vezetnek el a növények között, mely a vízforrásra csatlakoztatva állandó, kis mennyiségű nedvesítést biztosít. Így a növények talaja sosem szárad ki teljesen, és pangóvíz sem alakul ki. A rendszer fogyasztása nagyon alacsony, főleg a hagyományos, kissé pazarló öntözési formákhoz mérve. A rendszer kialakítása igazán olcsó, a szükséges tömlő bármely kertészetben, gazdaboltban megvásárolható, más befektetés nem is szükséges. A csepegtetést nem csak virágos dísznövények vagy a konyhakerti palánták esetében érdemes bevetni, hanem a párás mikroklímát kedvelő tujafélék, tűlevelű örökzöldek körül is, amik így sokkal jobban fogják érezni magukat. 

Szimpla, már-már primitív trükk az öntözések helyes időzítése, mellyel nem kevés spórolás érhető el, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a jókor kijuttatott víz sokkal eredményesebben hasznosul, így vagy kevesebb megy pocsékba, vagy kisebb mennyiség is elegendő, ahogy tetszik. A tavaszi, nyári melegebb hetekben reggel vagy este öntözzünk, mert ilyenkor még, vagy már nincs meleg, így a párolgási veszteség minimalizálható. A kettő közül a reggeli a jobb időpont, az esti öntözések után ugyanis éjjelre is vizesek maradhatnak a levelek, vagy a sűrű lombú alacsony növények alatti talajrészek, ez pedig kedvezhet a gombás fertőzéseknek. Mindez természetesen a gyepre is vonatkozik, ahol például időzíthető öntözőrendszer van a pázsithoz, ott ajánlott kora reggeli időpontot beprogramozni.

shutterstock_82752859.jpg

Apropó, gyep. A pázsit a legvízigényesebb növényegyüttes a kertben, hiába aprók a fűszálak, ha jellemzően a kert negyede-harmada, de akár nagyobb arányú része füvesített. Lehet persze szárazságtűrő fűmag keveréket használni füveítéskor, ám ez kisebb megtakarítást eredményez, mintha például felszámoljuk a gyep egy részét. Szentségtörésnek hangzik, azonban tény, hogy rengeteg kertben a pázsit egy olyan díszelem, ami a gyakorlatban nagyon gyengén kihasznált. Ha tehát a füves terület egy része vagy egésze nincs is tényleges használatban, nem fekszünk, játszunk, sétálgatunk rajta, el lehet gondolkodni a kiváltásán. Remek alanyok a különféle talajtakaró cserjék, melyek általában 20-40 cm magas, nyírást, metszést nem igénylő cserjefélék, amik tökéletes fedést képesek nyújtani, árnyékoló hatásuk miatt megakadályozzák a gyomosodást, és megfelelő fajválasztással a vízigényük is alacsony lesz, de mindenképpen jóval alacsonyabb, mint a pázsité. Egy másik gyephelyettesítő elem a kavicságyás, ami egy nagyon hangulatos, kissé sivatagi, mediterrán érzetű, és a nullához közelítő vízigényű elrendezés. A kavicságyás lényege, hogy a kijelölt területet alacsony szegéllyel kell körbevenni, geotextilt kell lefektetni (haladók a talaj mélyebb rétegébe vakondhálót is tehetnek), majd fel kell szórni díszes zúzott kővel vagy folyami kaviccsal 5-15 cm vastagon az ágyást. A területre ezután érkezhetnek cserepes, ládás növények, de a textil bevágásával közvetlenül a szabadföldbe is lehet telepíteni. A ritkás, jelzésértű beültetés alig kíván öntözést, a gyomosodás minimális lesz, a kavicságyás így tetszetős, de fenntartási munkát szinte egyáltalán nem igénylő kertrész lesz!

service-dry-garden-terrace.jpg

Képek: innen

Öt tanács a kutyabarát kerthez!

Szólj hozzá!

Ahol kert van, ott kutyának is lennie kell, tartja a közvélekedés, hiszen a többség amolyan kötelező kerti kelléknek tekinti a négylábút. Természetesen egyáltalán nem kell minden kertbe kutya, már csak azért sem, mert az általános tévhit szerint a kutyának elegendő, ha szabadon van engedve a birtokon, és ezzel véget is értek a tennivalók az állattal. Mivel ez egy kertészeti blog, a helyes és felelős kutyatartás rejtelmeit nem itt és most fogjuk taglalni, az azonban már nagyon is kertészeti vonatkozású téma, hogy mit lehet tenni az ágyásokat felforgató, a gyepet kaparó vagy éppen a dísznövényeket levizelő kutyákkal. Néhány praktikus változtatással vagy újítással a konfliktusok jelentősen csökkenthetők, és egy kis kitartással minden kert kutyabaráttá változtatható! Lássunk ehhez pár gyakorlatias tanácsot!

blog_apcc-veggie-gardens_052318_main.jpg

Adj neki utat!

A kutyák gyakran kötött útvonalakon járnak a kertben, aminek az eredménye egy csupasz, kitaposott ösvény lesz a gyepen vagy a virágágyásban. Az ebet erről a vonulási szokásától nehéz lenne eltántorítani, így a béke érdekében jobb, ha mi alkalmazkodunk. Mivel a kutya nem ott fog sétálni fel-alá, ahol mi szeretnénk, jobban tesszük, ha megfigyeljük a jellemző útvonalait a füves részeken, és azokat épített úttá alakítjuk, például lerakunk egy sor kültéri járólapot, tipegőt. A másik jellemző sétaösvény közvetlenül a kerítés belső oldalán húzódik, az ebek szeretnek a térhatároló mentén járőrözni, így hamar letapossák az ottani növényzetet. Hagyjunk kedvencünknek itt is 50-70 centiméternyi széles utat, amit szintén tegyünk dekoratívvá zúzott kővel, vagy járólapokkal.

Alakíts ki toalettet!

Na ez egy nehéz menet lesz, de a legtöbb kerti kutyát igenis rá lehet nevelni az ebtoalett használatára, főleg, ha kölyökként kerül a házhoz. A kert egy félreeső részén alakítsunk ki egy 1-2 négyzetméteres kutyavécét, alacsony peremmel, fa szegéllyel, a benti részen a talaj felső rétegét arasznyi vastagon távolítsuk el, és töltsük fel homokkal. Innen jön a bonyolultabb rész, a kutyát rá kell szoktatni ennek a használatára, ez biztosan nem könnyű, de szinte mindig sikeres. A másik dühítő kutyaszokás a jelöléses vizelés, főleg ha értékesebb dísznövényekre, zsenge fákra irányul. A legtöbb kutya eltéríthető csali jelölnivalóval, például egy farönkkel, amit helyezzünk a gyakran áldozatul eső növény mellé, majd a növényt vegyük körbe műanyag hálóval, vagy barikádozzuk el alacsony térhatárolóval (vagy szórjuk be irritáló szagú anyaggal, erről lesz szó lejjebb). Kis szerencsével és például jutalmazással a négylábú átszoktatható a rönkre vagy leszúrt rúdra, amit aztán már nyugodtan jelölhet. Kapcsolódó téma az ásóhely, ami kialakításában hasonló a toaletthez (de nem kell feltétlen homokot használni), a lényege pedig, hogy ide szoktatjuk az ásásmániás kutyát. Ehhez remek ötlet, ha húsos csontokat, jutalomfalatokat, játékokat ásunk el ide, amiket az eb lelkesen kikaparhat, így hamar megtanulja, hogy itt érdemes ásni. Persze a kiásott dolgokat (vagy újakat) rendszeresen újra el kell temetni.

digging_dog2.jpg

Szabj határokat!

Ahelyett, hogy a kutyát zárnánk kennelbe (vagy láncra vernénk, amit nem is szabad valójában), zárjuk el a védendő veteményest vagy díszágyást! Ennek több módszere akad. Használhatunk magasabb deszka vagy drótháló kerítést, melyet ugyan a nagyobb kutyák át tudnának ugrani, de megintcsak nevelés kérdése, hogy erről leszoktassuk őket. A fakerítés lehet kifejezetten esztétikus, a vékony fémrúd és könnyű csirkeháló párosa pedig közel láthatatlan is lehet. A térhatároló lehet egészen alacsony, szinte jelzésszerű, hogy a kutya tudja, hogy hol húzódik a határvonal. A kerítés fölé egy madzagot feszítve, arra pár csengőt akasztva egyszerű jelzőkészülékhez jutunk, ami nem csak nekünk árulkodik a behatolásról, de a kutyának is tanítható, észlelhető jelzés, miszerint innentől nem szabad a belépés. Professzionálisabb és drágább módszer a föld alatti vezetékből és jelzőnyakörvből álló rendszer. Az ilyen eszköz a speciális nyakörvön keresztül hanggal vagy gyenge csípéssel jelez a kutyának, ha rossz helyre tévedt. Van további szelíd metódus is, a leginkább védendő növények tövét híg almecetes, ecetes oldattal vagy csípős paprika őrleménnyel lehet kezelni, ezek az irritáló szagok elűzik a kutyát a közelből.

Telepíts ásásbiztos növényeket!

Valójában nem a növények lesznek ásásbiztosak, hanem az elrendezésük miatt lesz lehetetlen, vagy legalábbis nehéz az ásás, kikaparás. Az egyik opció a magaságyás, ami egyébként is egy remek dolog, hiszen majdnem biztosan gyommentes lesz a vetemény vagy a virágos beültetés, nem kell hajlongani az ápoláshoz, és a talajt is kedvünk szerint állíthatjuk össze. A magaságyás egy 50-80 cm magas keret, általában fából, amibe föld kerül, és így lehet ültetni bele. A magassága miatt a kisebb kutyák fel sem érik, de a nagyobbaknak sem lesz túl vonzó felugrálni rá, ha pedig mégis, könnyebb erről leszotatni őket, mint a sima kerti veteményesbe való belógásról. A másik lehetőség, hogy a kert növényeinek egy részét cserepes tartásúvá alakítjuk (vagy egyszerűen az új zöld jövevényeket a szabadföld helyett ládába, nagyobb kaspóba ültetjük). Ennek előnye, hogy az elsőre rossz helyre (túl árnyékos, huzatos vagy éppen erősen napos) kerülő növényeket különösebb bolygatás nélkül át lehet helyezni, de az is pizitívum, hogy az ebeknek kisebb ingerenciájuk lesz ezeket piszkálni. Ha pedig mégis, ezekről könnyebb lenevelni őket, de akár át is helyezhetjük egy semlegesebb vagy például magasabb helyre a cserepest, és máris biztonságban lesz.

images.jpg

Játék minden mennyiségben!

Ha a kutya játszani akar, akkor legyen neki mivel! Ez ugyanis lefoglalja, leköti az energiáit, és nem fogja keresni a lehetőséget, hogy rombolhasson a kertben (persze a rombolás a mi nézőpontunk, neki az is játék, ezért nem mindegy, mi a játék!) Főleg fiatalabb korban a kutya számára elengedhetetlen mindez. Ha a kutya kint van a kertben, akkor ne az legyen a koncepció, hogy nem érhet hozzá semmihez, ne vegyük totálisan körbe tilalmakkal és átléphetetlen vonalakkal, vagyis ne vegyük el tőle a mozgás örömét. Legyen kint számára néhány labda, rágócsont, vastag kötéldarab, gumifigura, vagy bármi, amivel eltöltheti az időt. Kis ráhatással meg fogja tanulni, hogy ezeket csócsálhatja, a növényeket pedig nem, és nem utolsósorban, ha elvan a játékaival, akkor talán nem is fogja érdekelni a levélrágcsálás és az ásás. Mindemellett a közös folgalkozás, a lefárasztás se maradjon ki, vagyis ne legyen amolyan szőrös mostohagyerek a kutya, hanem rendszeresen, lehetőleg naponta foglalkozzunk vele, tanítsuk, játsszunk vele! Nem rossz ötlet pár tereptárgyat, kis akadálypályát építeni, egyszerű dolgokra kell gondolni, bólyákból álló szlalompályára, átugorható lécekre, karikákra, egy elfektetett vagy éppen pár arasznyi magasra emelt gerendára, amin végigfuthat. Az ilyen foglalkozás lemeríti a kutyát, és nem fog azon mesterkedni, hogy a növényeket vagy a gyepet pusztítsa. Végül pedig ott a séta, amit a kerti ebek is igényelnek, hiszen már egy rövid sétán is rengeteg ingerhez jutnak, amik szintén levezetik a fölös energiákat.

Képek: innen.

Veteményezés öt egyszerű lépésben

Szólj hozzá!

Itt a tavasz, sőt, már nem is az eleje, hanem épp most léptünk át a középső kikeleti hónapba, így a kerti munkák egyre aktuálisabbak. Bár az idő épp most nem kellemes, várhatóan hamarosan tartósan 10 Celsius fölé emelkedik a nappali hőmérséklet, ami azt jelenti, hogy a konyhakerti termesztés belátható időn belül elkezdhető. De vajon minden kertben van veteményes? Nem valószínű, de ez ellen lehet tenni, egy veteményeskert kialakítása ugyanis egyetlen hétvége alatt kivitelezhető, utána pedig a növénynevelés egyáltalán nem nehéz, sőt, inkább szórakoztató és sikerélményekkel kecsegtető elfoglaltság. Az alábbi tanácsok tehát azoknak szólnak elsősorban, akik eddig egyáltalán nem neveltek haszonnövényeket a kertjükben, de most szeretnék elkezdeni, azonban nincsenek tisztában az első lépésekkel!

article17_header_1000x580.jpg

Egy: találd meg a veteményes helyét!

A kezdők egyik legáltalánosabb hibája, hogy nem megfelelő helyre álmodják meg a kiskertet. Gyakran oda kerül a veteményes, ahol épp van egy kis szabad hely a kertben, ahol "nem zavar", ahol nem rontja a látképet. Ez azért nem jó az esetek többségében, mert az ilyen félreeső kertrészek jellemzően nem a legjobb adottságokkal rendelkeznek, a zöldségeknek pedig sok napfényre és meleg fekvésre biztosan szükségük lesz. Nem szabad tehát árnyékba, takarásba tervezni az ágyást, kerülni kell a huzatos sarkokat, vagy a nehezen megközelíthető zugokat. Amennyiben nincs más alkalmas hely, bizony a gyepből vagy a díszágyásokból kell valamennyit feláldozni, különben a veteményes hozama csekély vagy semennyi sem lesz. Érdemes továbbá a ház bejáratához közel helyezni az ágyást, így akár főzés közben is könnyen ki lehet szaladni friss terményért. Jó ötlet az is, ha kültéri járólapokból kis utat alakítunk ki a veteményes és a ház között, így nedves, esős időben is könnyen, tisztán ki lehet futni oda. A méretet illetően kezdésként egy kisszobányi terület (8-12 nm) bőségesen elegendő szokott lenni.

Kettő: készítsd elő a talajt!

A kerti talaj nem minden esetben felel meg a zöldségeknek, fűszereknek, hiszen a haszonnövényeknek többféle igényük van a talajjal szemben, és ami jó a fűnek vagy pár tő egynyári virágnak, az nem biztos, hogy megfelel az uborkának, káposztának, paprikának! Elsőként a kijelölt területen a talajt alaposan, legalább 30-50 centi mélyen fel kell ásni, eközben az ott lévő gyomokat, növényi maradványokat, köveket el kell távolítani. A következő a tápanyagok kihelyezése, erre az érett komposzt vagy a szervestrágya tökéletes. A tápanyagot a területen szét kell teríteni, és ásóval a talajba kell forgatni. Amennyiben a talaj túl kötött vagy túlságosan laza (agyagos vagy homokos például), akkor komposzt, zsákos termőföld, perlit adagolásával javítható a közeg állaga. Amennyiben az előkészített ágyásba még egy-két hétig nem kerülnek magok vagy palánták, érdemes lefedni geotextillel (és az anyagot több ponton súlyokkal rögzíteni), így a gyomosodás tökéletesen megelőzhető!

letoltes.jpg

Három: vetőanyag, palánta beszerzés

A vetőmagok között is vannak minőségi különbségek, így nem mindegy, hogy a hipermarketbe a szezonális aktualitás miatt kihelyezett magokból, vagy a kertészetek, gazdaboltok kínálatából választunk. A magok árai között húsbavágó eltérés általában nincs, így érdemes mindig szaküzletben vásárolni, még ha ott kicsit borsosabbak is az árak. Az is fontos, hogy a mag ne legyen túl régi, idővel csökken ugyanis a kihajtási arány, tehát a túl régen csomagolt vetőanyagból kevesebb palánta és csekélyebb termés várható. A csomagolás idejét a tasakon mindig megtalálni, keressük ezt az információt! Palántát is inkább piacról, szakboltból vásároljunk, a hajtatott növényeknél ugyanis fontos, hogy hogyan tárolták, kezelték őket az eladásig, a nagyáruházi példányok sokszor legyengült állapotban kerülnek a kosárba, így esetükben erősebb a betegségre való hajlam.

Négy: válassz tudatosan!

A kezdő kertészkedők sokszor úgy választanak zöldséget, hogy nincsenek teljesen tisztában az adott faj környezeti, ápolási igényeivel és azt sem tudják biztosan, hogy mekkora hely kell nekik. Elsőre érdemes a könnyebben nevelhető, "üzembiztosabb" zöldségek közül válogatni, így jó ötlet a paradicsom, a paprika, a bab, az uborka, a retek, vagy a fejessaláta. Palánták esetében választhatók az ún. oltott palánták, melyek kertészeti változatok, több fajta előnyeit ötvözik, így ellenállóbbak, életerősebbek, és bővebben termők lesznek, ugyanakkor áruk ennek megfelelően érezhetően magasabb. A vetőmagok esetében választhatók az ún. csávázott magok, melyek speciális kezelést kaptak, így szintén ellenállóbbak betegségekkel, baktériumokkal szemben, ugyanakkor mivel vegyi kezelésben részesültek a biokertészeti elvásároknak nem tesznek eleget. A rendelkezésre álló helyet is alaposan fel kell mérni, kis veteményesbe ne válasszunk tököt, dinnyét vagy éppen káposztaféléket, mert nem fog más elférni, vagy a szűk telepítés miatt a növények gyengébbek, satnyábbak lesznek. Egy kezdő, átlagos méretű veteményesbe általában 3-5 zöldségféle elegendő, felesleges túlzásokba esni, a túl sok zöldség nem csak szűkösen fér el, de az eltérő gondozási igény miatt túl sok feladatot is ad, így a kezdeti lelkesedés hamar lelohadhat.

backyard-vegetable-garden-1525293686.jpg

Öt: Ültess, gondozz szabályosan!

Az ültetés, vetés a jól előkészített talajba szinte gyermekjáték, ám ügyelni kell arra, hogy betartsuk az egyes zöldségfélékre vonatkozó előírásokat! Alaposan olvassuk el a mag tasakján az információkat, vagy tájékozódjunk az interneten, szakkönyvekből a vetés specifikus tudnivalóiról. Tartsuk be vetési mélységet, a sortávolságot és a tőtávolságot! A ritkásan vetett vetemény helypazarló, a zsúfolt pedig gyenge, erőtlen zöldségeket, vagy az összeboruló lombozat miatt gombás megbetegedéseket idézhet elő. Az egyes zöldségek esetében nagyban eltérő adatok lehetnek az előbbiek tekintetében, ne keverjük össze ezeket! Gyakori hiba kezdőktől, hogy afféle önjáró dolognak tekintik a konyhakertet, amit a vetés után nagyjából magára lehet hagyni, és majd idővel csak le kell szakítani az ízletes termést. A valóságban szinte minden zöldségféle folymatos felügyeletet és ápolást kíván, ügyelni kell a gyommentességre, a megfelelő mennyiségű és gyakoriságú öntözésre, és szinte biztosan lesznek kezelendő növénybetegségek vagy eltávolítandó rovarkártevők. Veteményes kert kialakítása előtt ezért mérlegeljük, hogy lesz-e elegendő időnk, energiánk vagy például türelmünk ezen teendők elvégzésére, ezek hiányában ugyanis a sikerélmény nem garantálható!

A következő hetekben rendszeresen jelentkezem konyhakerti tanácsokkal és ötletekkel, érdemes követni a blogot, ezt a jobb felső sarokban lévő "követés" gomb megnyomásával lehet megtenni (csak a blog.hu rendszerébe regisztrált és bejelentkezett látogatóknak érhető el).

Képek: innen

Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.


A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu


Kövesse Facebook oldalam

Ajánló

Kertész TV

Címkék

ágyásszegély (5) átültetés (10) balkon (7) balkonkert (6) balkonkertészet (6) balkonkertészkedés (14) balkonnövény (10) balkonnövények (5) barkácsolás (7) belváros (5) biogazdálkodás (5) budapest (8) Budapest (45) budapesti parkok (6) citrusfélék (9) civil összefogás (13) coaching (6) community garden (9) cserje (7) cserjék (5) csúszásmentesítés (5) design (6) dió (5) diófa (5) díszfa (5) dísznövény (116) dísznövények (11) DIY (7) dracéna (7) emelt ágyás (6) érdekesség (9) erkély (8) Erzsébet tér (7) esővíz gyűjtés (6) évelő növény (5) fa (9) facsemete (5) fák (6) fakivágás (8) fényigény (17) fenyő (5) fenyőfa (5) fikusz (5) fiskars (6) fűmag vetés (8) fűnyírás (6) fűszerkert (17) fűszernövény (20) fűszernövények (8) futónövény (6) füvesítés (15) garden (7) gardenexpo 2012 (5) garden coach (6) garden coaching (83) gazdálkodás (5) gerillakertészet (5) gondozott közterek (5) gyep (12) gyepgondozás (9) gyógyhatás (10) gyógynövény (33) gyógynövények (6) gyógytea (10) gyomirtás (5) gyommentesítés (8) gyomnövény (8) gyümölcs (11) gyümölcsfa (13) hagymások (6) haszonnövény (15) háztáji gazdálkodás (28) hétvégi program (5) hobbikertész (8) hobbikertészet (19) hobbi kert (6) hobbi kertész (5) hobbykertészet (17) hőmérséklet optimum (9) japánkert (9) játszótér (9) karácsony (5) karácsonyfa (10) karácsonyi fenyő (5) kártevő (5) kártevők (7) kártevőmentesítés (6) kert (171) kertbarát (50) kertépítés (126) kertész (11) kertészet (119) kertészeti tanácsadás (67) kertészeti tanácsok (223) kertészkedés (164) kertészmérnök (53) kertfenntartás (75) kertgondozás (9) kertimunka (6) kerti bútorok (5) kerti dekoráció (8) kerti kártevők (6) kerti munka (8) kerti növény (7) kerti növények (11) kerti ötletek (7) kerti szerszámok (6) kerti tó (7) kertrendezés (76) kerttervezés (141) kert és design (76) kert trend (49) kiskert (14) kiültetés (18) komposzt (6) komposztálás (6) konyhakert (23) környezetbarát (11) környezettudatosság (11) környezetvédelem (28) közösségi kert (11) közösségi kertek (7) közösségi kertészkedés (9) közösségi összefogás (5) közösségi ültetés (8) közös ültetés (5) közpark (21) köztér (6) köztéri növények (7) közterület (11) közterületi fák (5) kreatív ötletek (12) lakásban tartott növény (9) leander (6) levéltetvek (5) levendula (11) locsolás (11) lucfenyő (5) madarak a kertben (5) madárbirs (5) madáretetés (6) magvetés (13) mediterrán növények (5) mérgező növények (7) mérgező szobanövények (6) metszés (14) mezőgazdaság (5) mulcsolás (12) muskátli (7) nagyvárosi kertészkedés (5) növény (23) növényápolás (6) növények (6) növénygondozás (129) növénypusztulás (5) növényrendelés (13) növénytelepítés (5) növénytermesztés (60) növényültetés (10) növényvédelem (11) növény rendelés (5) olvasói levél (8) önellátás (5) öntözés (119) orchidea (10) örökzöldek (5) örökzöld orbáncfű (5) őshonos (8) összefogás (7) palánta (9) palántázás (12) pampafű (6) paprika (5) paradicsom (10) park (23) pázsit (9) permetezés (6) programajánló (15) rendezett utcafrontok (5) rovar (6) rózsa (11) sírgondozás (5) sövény (13) sövénynyírás (6) szárazságtűrő növények (11) szemetelés (5) szemétszedés (5) szobanövény (23) szobanövények (13) szubszidiaritás (6) talajtípus (5) társadalmi (9) társasház (14) társasházi növények (8) társasházi udvar (6) teleltetés (7) temető (5) terasz (5) természetvédelem (5) trágyázás (10) tuja (7) tulipán (7) újrahasznosítás (8) ültetés (135) ültetési távolság (9) ültetőgödör (5) utcafront (54) utcafrontok (6) utcafrontszépítés (16) utcafront szépítés (5) utcakép (62) vágott virág (5) városfejlesztés (6) városi kertészkedés (6) városi növényzet (18) városi zöldfelület (6) városi zöldterület (6) városkép (74) városrendezés (9) veteményes (23) veteményeskert (44) vetés (9) vetőmag (6) vetőmag rendelés (7) virág (48) virágágyás (10) virágföld (6) virágláda (9) virágok (5) virágoskert (7) virágzás (13) virágzó (7) virágzó magyarország (7) virágzó utcafrontok (13) virágzó zugló (9) vízigény (5) zöldfelület (9) zöldség (14) zöldségeskert (5) zöldségtermesztés (35) zöldterület (6) zöld utcafrontok (18) Zugló (8) zugló (8) Címkefelhő
süti beállítások módosítása