Megyeri Szabolcs kertész blogja

Azt hiszem, mindenki szívesen tekint a jövőbe, persze nem a következő heti munkabeosztásra gondolok, hanem az igazi jövőre, az elkövetkezendő évtizedekre, évszázadokra. A jövőkutatás amellett, hogy létező tudományterület, egyben jó elfoglaltság unalmas pillanatokra, ki ne ábrándozna szívesen arról, hogy hogy fog festeni a világ száz, kétszáz, vagy épp ötszáz év múlva. A mai, már sci-fi regényeken és filmeken nevelkedett ember fantáziája ilyenkor hajlamos megszaladni, és olyanok jutnak eszébe, mint a tiszta, ingyen energia, a szuperhatékony elektromos, netán repülő autó, a teljesen automatizált otthon, és persze a rengeteg kütyü a hologramos akármiktől a gondolatvezérelt izékig. Ezen dolgok egy része már a kialakulás fázisában van, elektromos autó már létezik, a napelemek folyamatosan fejlődnek, és az agyhullámokkal irányítható gépek is működnek már, igaz csak a laboratóriumokban. Az ilyen képzelgésekben általában nem szerepelnek a növények, a kertek, vagy épp a természet, hiszen a karalábé száz év múlva is csak karalábé lesz, a jövőnek ez a szegmense látszólag nem kínál izgalmakat.

Bár a távoli jövőről legtöbbünknek a fantasztikus gépek és ketyerék ugranak be, azért tagadhatatlan, hogy a csúcstechnológia és a természet összhangja nem mellőzhető

Ugyanakkor a növények szerepe ugyanúgy fontos lesz a távoli jövőben, mint most, az ember-növény szimbiózis fenn fog maradni, sőt, szeretett zöldjeink a jövő lényeges fejlesztései során kulcsszerepet kapnak majd. Növények nélkül nincs élelmezés, őserdők nélkül megszűnik lélegezni a Föld, és a burjánzó természet mindig otthont és nyugalmat fog adni az embernek. Mikor a jövőről esik szó, hamar előkerül az űrutazás, amely a várakozások szerint nagyon gyors és hosszú időtartamú lesz. A futurisztikus ábrándokban ez az a terület, ahol a high-tech és a növények mindenképpen találkozni fognak.

A Napfény című sci-fi űrhajójának oxigéntermelő-, és éléskamrája. Egyáltalán nem túlzott fantazmagória

Ezt persze nem én találtam ki, ilyen irányú kutatások már javában zajlanak. Az űrutazás, és az idegen bolygókon való kolóniák létrehozásának egyik központi problémája az alapvető emberi létszükségletek kiszolgálása, melynek két sarokpontja az élelemzés, és a belélegezhető levegő biztosítása. Egy évekig tartó misszió során lehetetlen annyi élelmet felhalmozni, ami elegendő a legénységnek, azt helyben kell előállítani, és az oxigénnel is hasonló a helyzet. Bonyolítja a szituációt, hogy amennyiben a legénység - és itt megint fantáziálunk - az utazást hibernációban, mélyalvásban tölti, az űrhajó flóráját automatizálva kell ellátni. Ezeket a kihívásokat már ma próbálják megoldani tudósok és mérnökök.

A NASA megrendelésére indult kísérlet paradicsomneveldéje. A zöldségek (itt épp paradicsom) termőföld nélkül, steril körülmények között növekednek a kis tárolókban

Az amerikai MIT egyetem egyik laborjában (Computer Science and Artificial Intelligence Lab - CSAIL, számítógép-tudomány és mesterséges intelligencia labor) például egy teljesen robotizált paradicsomültetvény készült el. A rendszer három pillérre épül. A növények földjében szenzorokat helyeztek el, melyek tájékoztatják az egykarú robotokat a palánták igényeiről (vízmennyiség, PH érték, tápanyagok aránya). A szenzorok egy központi számítógépen keresztül juttatják el az információt a robotokhoz, melyek aztán öntöznek, trágyáznak, és a folyamat végén az érett paradicsomokat is leszüretelik. Ez a kísérlet arra a valóságos és praktikus kérdésre próbál megfelelni, hogy hogyan lehet emberi beavatkozás nélkül növényt nevelni, ami például az űrutazásoknál, vagy idegen bolygókon landoló telepeseknek roppant fontos lehet majd egyszer.

Az amerikai MIT egyetem kísérleti robotkertjében emberi beavatkozás nélkül cseperednek a növények. A berendezés szenzorai megfigyelik a termőföld állapotát, felmérik a növények igényeit, majd ki is elégítik azokat. A felügyelő robot látja is a növényeket, így vizuális információkat is feldolgoz. A végén pedig szivacsba burkolt karjaival óvatosan le is szüretel

A robotkert videón. A rendszer elsősorban azt modellezi, hogy elszigetelt területeken, például idegen bolygókon létesített telepeken, hogyan lehet minimális emberi beavatkozással növényeket termeszteni

Természetesen a NASA is foglalkozik a témával. A saját kutatások mellett az űrhivatal évente kiírt technológiai pályázatának (X-Hab Innovation Challenge) már tavaly is része volt az önfenntartó robotkert, melyre több ötlet is érkezett, például az alábbi, még fejlesztés alatt álló "kert", mely az elképzelések szerint emberi beavatkozás nélkül is működőképes.

A University of Colorado diákjainak futurisztikus önfenntartó kertje

A NASA európai megfelelője az ESA (Europian Space Agency) sem marad ki a témából, az ESA irányítása alatt az ISS-en, vagyis a Nemzetközi Űrállomáson folyamatosan zajlanak kísérletek növényekkel, például azt vizsgálva, hogy a súlytalanságban merre nőnek a növények (a konklúzió szerint egyébként a hajtások a fény felé, a gyökerek a víz irányába), vagy hogy hogyan tudnak részt venni az űrállomás levegőminőségének javításában, és a korlátozott mennyiségű víz tisztításában. Természetesen az is lényeges, hogy a szűk és klausztrofób enteriőrben a növények nyugtatólag hatnak az asztronautákra. 

A növények majdani fontos szerepét az űrutazásoknál jól jelzi, hogy az ISS-en folyamatosan zajlanak növénykísérletek

Minden bizonnyal ezek a növények jutottak valaha legmesszebb a Földtől. A cél azonban ennél sokkal távolabb van

Az alábbi videón egy kísérlet részlete látható. A bal oldalon a kísérletbe bevont tanulók által nevelt növények növekednek a Földön, jobbra pedig az ISS űrállomáson, azonos körülmények között, de alacsony gravitácóban cseperednek a hajtások

Aki szeretne otthon belekóstolni az űrkutatás és a növénytermesztés határterületébe, vagyis egy aprócska szelet jövőt birtokolni, az kis utánajárással egy ilyen, állítólag a NASA fejlesztésein alapuló termőföld nélküli növényneveldét is beszerezhet. 

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.