Megyeri Szabolcs kertész blogja

A lassan stabilan beálló kellemes tavaszi idő a kevésbé motivált kertbarátokat is kicsalogatja, hogy tegyenek-vegyenek odakint. Sokan, főleg a kezdők, nem szeretnek elsőre valamilyen nagyobb vállalkozásba, például méretesebb konyhakert kiépítésébe, zöldségek nevelésébe belevágni, ugyanakkor szívesen túllépnének a gyep, pár tő színes virág, egy-két dísznövény triumvirátuson, és haszonnövényt is nevelnének. Nekik ideális a kisebb-nagyobb fűszerkert, amivel jóval kevesebb a tennivaló, mint egy klasszikus veteményessel, mégis kézzelfogható haszna van, a terményt ugyanis a konyhában fel lehet használni, sőt, akár némi spórolás is kalkulálható a fűszerek jóvoltából. Persze a rút anyagiakon túllépve a házi fűszer azért is, vagy inkább elsősorban azért hasznos, mert így vegyszermentes, ellenőrzött forrásból származó, és friss ételízesítőhöz lehet jutni, de azt se felejtsük el, hogy egy ízlésesen kialakított fűszerkert ugyanúgy a kert éke lehet, mint egy színes virágokból kirakott díszágyás. Nézzük tehát, hogy milyen kialakítások jöhetnek szóba.

Ha fűszerkertben gondolkodunk, első lépésben a helyét álmodjuk meg. Alapszabály, hogy ne legyen messze a háztól, elsősorban a konyhától, hiszen ha nem csupán dísznek tartjuk, bizonyára gyakran ki fogunk oda szaladni, ezért nem praktikus, ha a kert túlsó végében van, és például házi papucsban, két kavarás között nem lehet egyszerűen elérni. Szoktam mondani, hogy a kertet a lakásbelsőhöz hasonlóan osszuk fel élettér-részekre, tehát átgondolt módon kerüljön kijelölésre kint a pihenésre, munkára, vagy épp ez esetben az éléstárra szánt terület. Természetesen nem csak a mi szempontjaink számítanak, hanem az ültetendő növényekéi is, a leggyakrabban telepített mediterrán fűszernövényeknek például mindig meleg, napos helyet válasszunk. Ha mindent figyelembe véve megvan az ideális terület, akkor jöhet a következő kihívás, az építés mikéntje és hogyanja.

Ahol van egy talpalatnyi szabad hely, oda máris ültethetünk. Egy ilyen sarkos holt tér például remek lehet, ha a fényviszonyok kedvezőek.

Nagy ügy, mondhatnánk erre, ott a jól bevált szögegyszerű hagyományos ágyáskialakítás, minek ezt variálni? Ez azonban csak látszólag a legjobb ötlet, ugyanis az aktívan használt fűszerkertből gyakran szedünk/tépünk/vágunk ki valamit, és ha ez a valami középen van, akkor esetleg tornászokat megszégyenítő mozdulatokkal kell kihalásznunk a kiszemelt példányokat, vagy a növénykék között lavírozva, a letaposást kockáztatva kell belépdelnünk a célhoz. Így legyenek kulcsszavaink a hozzáférhetőség, a körbejárhatóság, a kezelhetőség. 

A spirálforma nagyon díszes, és egyben az emelt ágyások előnyeit is hordozza, vagyis kevesebb alulról támadó kártevőtől, és gyomtól kell majd tartanunk, valamint a gyerekek, háziállatok sem tudnak átgázolni a palántákon.

A spirálos elrendezés nagyon praktikus, nem kell mindenért a földig hajolni (ez főleg idősebb kertészkedők esetében fontos szempont, sőt, az ilyen spirál akár kerekesszékből is gondozható) ráadásul ez az egyik legszebb megoldás, és nyilván ez is számít. A csigaforma tetején lesz a legszárazabb a talaj, lejjebb pedig egyre nedvesebb, ezzel számoljunk az ültetési rend kialakításakor, megfelelő szintekre ültetve az eltérő igényekkel rendelkező növényeket. A spirálos fűszerkert legnagyobb hátránya, hogy ezt a legnehezebb megépíteni, de egy jó barkácsérzékű férfi, vagy egy felfogadott mesterember egy délután alatt meg tudja építeni, és ne feledjük, hogy kis túlzással örök darab lesz, megéri tehát a vesződség.

A sakktábla formára kialakított fűszerkertben a látvány és a praktikum harmóniája egyesül

A sakktáblás elrendezés is kiváló választás, ráadásul a spirálos verziónál jóval egyszerűbben kivitelezhető. A sakktáblás kiskert előnyei, hogy a növények könnyen megközelíthetőek, még rossz, esős-saras időben sem kell összekoszolni magunkat a járólapoknak köszönhetően. Felszedés közben egyszerű lesz letérdelnünk, nem fogjuk véletlen eltaposni a növényeket, és kinti sakktáblánk külalakja miatt a kert legszebb pontja lehet. Ehhez a formához csupán pár térkőre lesz szükségünk, és akár teljesen kezdő barkácsolók is összedobhatják pár óra alatt az alapokat.

Klasszikus és átlátható forma a körágyás

A körcikkelyes fűszerkertek is nagyon szépek, ezek hasonlítanak leginkább a régi, klasszikus formához, renovált, helyreállított kolostorkertekben ma is láthatunk ilyeneket. A kört cikkelyekre oszthatjuk, melyeket megfelelő (nagyobb) méret esetén alacsony sövénnyel (például törpepuszpánggal), vagy kisebb körnél téglával, díszkövekkel választhatjuk el, így az áttekinthetőség könnyebb lesz. Nagyobb méretű körágyásnál egy-egy cikket parlagon hagyhatunk, ezeket kaviccsal vagy kőzúzalékkal feltöltve bejárást biztosíthatunk a belső részek felé. A körcikkelyes fűszerkert az alakja miatt jól körbejárható, az egyes szeletek könnyen megközelíthetőek, a közepére esetleg érdemes valamilyen dísznövényt telepíteni, mivel a belső rész egyes esetekben csak szintén némi cirkuszi mozdulatsor árán érhető el. A körcikkelyes kert alig kíván munkát, csupán egy megfelelő méretű és alakú területet kell felásnunk, esetleg valamilyen szegéllyel (térkő, alacsony farönk stb.) körbekerítenünk.

Kisméretű, cikkelyezés nélküli kör-fűszerkert

Előfordulhat az is, hogy kevés a rendelkezésre álló hely, ezért valamilyen trükköt kell bevetnünk a fűszertermeléshez. Ilyenkor választhatjuk a kerítés, vagy kerti út menti sávokat is, melyek a legtöbbször parlagi, vagy valamilyen dísznövénnyel hevenyészetten beültetett területek. Kerítés mellett figyelni kell arra, hogy ne legyen erősen árnyékolt a sáv, ha ez nem megoldható, akkor keressünk más megoldást. A kerítés vagy út menti kiskert azért is jó ötlet, mert így a hozzánk betérő vendég először ezzel a látvánnyal szembesül, az első benyomás pedig - ahogy azt mondani szokták - nagyon fontos. Fokozhatjuk a hatást, ha ezekre a helyekre olyan fűszereket, vagy gyógynövényeket ültetünk, melyek virágosak, ilatosak (például zsályát, levendulát, oregánót, kakukkfüvet, kamillát), akkor portánkat máris egyszerűen és olcsón megszépítettük.

Az út menti kihasználatlan tereket is befoghatjuk fűszertermelésre

Akármelyik megoldást, kialakítást választjuk, a munka megkezdése előtt alaposan gondoljuk végig, hogy mit szeretnénk termeszteni, a kiválasztott növényeinknek milyen igényei, a kijelölt helynek pedig milyen adottságai vannak. Ne feledkezzünk el a praktikus szempontokról (közelség, ágyásmagasság, megközelíthetőség) és leendő kiskertünk hasznossága mellett törekedjünk annak ízléses, szép kialakítására is!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kerti szerszámok tárolása, ha nem is kardinális, de mindenképp központi kérdés, hiszen alapos és jó munkát, csak ép, folymatosan tisztított, éles, biztonságos eszközökkel lehet végezni, valamint a szakszerű tárolás is lényeges, hiszen az állagmegóvás szempontjából nem mindegy, hogy a kapa, gereblye, ásó, és társaik, a kertben szanaszét szórva hevernek, vagy jó, és persze biztonságos helyen vannak. A biztonság a mi oldalunkról is észben tartandó, főleg ahol gyerekek, háziállatok, vagy épp idősek is vannak. Mindezért a szerszámok tárolásának megoldása nagyon is fontos, és az is szempont lehet, hogy az épp nem használt eszközök esztétikusan, átláthatóan, praktikusan kerüljenek eltételre. Nézzünk tehát pár példát az egyszerűen, gyorsan, és akár otthon, sajátkezűleg is megépíthető tárolórendszerekről.

Kattintson a képre a galériáért!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Gyakran látni - és ezt tapasztalatból mondom - hogy a honi kertek fantáziátlanok, egyszerű sablonokat követnek, mondhatni ingerszegények és izgalommentesek. Tipikus, hogy a rendelkezésre álló terület csupán egy darabka pázsitos felület, körbeültetve sövénnyel, vagy tujasorral, a képet pedig jobb esetben pár színes virág árnyalja. Ez a gyakorlat az egyszerűség jegyében fogant, amolyan ikeás világlátás, legyen minden rendezett, szögletes és átlátható. Persze az ilyen kertek is adhatnak örömet a használóiknak (és mindig ez a lényeg, nézzen ki bárhogy a birtok), de ha azt szeretnénk, hogy kertünk tényleg életteli, vidám, és természetes legyen, akkor máshogy kell gondolkodnunk. Jó példa erre a madárbarát kertkialakítás, ami nem csupán arról szól, hogy kiakasztunk egy bolti madáretetőt, és várjuk a csicsergő szárnyasok megjelenését, ugyanis az a hely, ahol a madarak tényleg jól érzik magukat, mindig természetközelibb, bujább, élőbb, így a madárbarát birtok egyben egy másfajta élet-, és természetszemléletet is jelent.

Az tehát, hogy elhelyezünk egy madáretetőt egy faágra, vagy póznára nagyon kevés, főleg mert tavasszal, nyáron a madaraknak nincs is igazán szükségük etetésre, így egy cinkegolyóval vagy egy marék szotyival nem fogjuk tudni becsábítani őket. A madárbarát kert kialakításához sokkal mélyrehatóbb változásokat kell eszközölnünk, birtokunkat a természet adta lehetőségekhez kell igazítanunk, épp ezért alaposan gondoljuk meg, hogy belevágunk-e a dologba, mert ha iegn, akkor a kertet, vagy legalábbis egy részét a szokásos/szabványos megoldások helyett másképpen kell berendeznünk. Jöjjön hát akkor pár praktikus tanács, gyakorlati tennivaló a madárbarát, természetes birtok kialakításához.

Buja gyep. A katonásan rövidre nyírt pázsitot nem szeretik a madarak, mert nem találnak benne megbúvó rovarokat, vagyis eleséget. Ha a kert legalább egy részében hagyjuk a fűszálakat nagyobbra nőni, sőt, pár gyomnövényt is meghagyunk itt, akkor elszaporodnak a rovarok, bogarak, amik táplálékot nyújthatanak madarainknak. A feketerigó, a vörösbegy, vagy az énekes rigó megjelenése várható ott, ahol rovarok, csigák, giliszták bújnak meg a sűrűbb aljnövényzetben. 

Menedék, fészkelőhely. Sövény sok kertben akad, de általában mértani formára nyírt, szabályosra alakított növények ezek, melyek ilyen formában nem nyújtanak búvóhelyet a madaraknak. A madaraknak alkalmasabbak a részben, vagy egészben nyíratlanul hagyott sövények, ahol természetes menedéket találhatnak. Ha azt szeretnénk, hogy a kis szárnyasok ne csak alkalmi vendégek, hanem helyben fészkelő lakótársak legyenek, akkor fészekrakásra alkalmas növényeket kell telepítenünk, például lucfenyőt, tiszafát, májusfát, közönséges puszpángot, kislevelű hársot, borbolyát, orgonát, fagyalt, borostyánt, vagy épp korai juhart. Persze előregyártott, vagy házilag barkácsolt odút is kihelyezhetünk, de ezek csak a kert világába többé-kevésbé illeszkedő műtárgyak lesznek, nem valódi élőhelyek.

Színes virágok, lombos fák, dús pázsit - ezek miatt biztos betérnek a kertbe a madarak

Harkálylak. Gyakori, hogy egy kertben egy fa kivágásra kerül valamilyen okból, ilyenkor rendszerint a földhöz közel kerül elvágásra a törzs. Amennyiben a törzset 3-4 méter magasra meghagyjuk (ha ez nem jelent balesetveszélyt), szívesen fogják harkályok látogatni a torzót. Ha pedig futónövénnyel, például borostyánnal zöldítjük ki a facsonkot, látványra is rusztikus, mutatós lesz.

Porfürdő. A madarak szeretnek porban fürdeni, gyakran látni ezt parkokban, vagy természetjárás közben. Azért vesznek porfürdőt, hogy az apró élősködőket eltávolítsák magukról, tehát nem játékról, hanem fontos szükségletről van szó. Ezért ha a kertben erre lehetőségük van, biztos gyakori vendégek lesznek. A porfürdő egyszerűen elkészíthető, csak egy laposabb peremű, nagy edényre (például egy balkonláda-alátétre) lesz szükség, és finom szemcséjű homokra. Ne felejtsük el nagyobb esőzéskor a porfürdőt fedett helyre rakni, hogy hamar újra használatba vehető legyen.

Itatás, fürdés. A madaraknak is szükségük van innivalóra, ezért helyezzünk ki nagyobb, lapos tálkába friss fizet, amikor csak tudunk. Amennyiben mélyebb (pár centis) edényt töltünk meg vízzel, a nyári forróságban a madarak fürdeni is fognak nálunk. 

Eleség. Télen sokan raknak ki cinkegolyót, magvakat, egyéb ennivalót a madaraknak, tavasztól őszig erre azonban nincs szükség (ettől még elfogadhatják a betérő madarak). Sokkal jobb ötlet olyan növényeket ültetni a kertbe, melyek természetes táplálékot, ezáltal vonzerőt jelenthetnek nekik. Telepítsünk a kertbe galagonyát, magyalt, fagyalt, ostorfát, kökényt, madárberkenyét, madárbirset, kutyabengét, vadszőlőt, lucfenyőt, tűztövist, fekete bodzát, húsos somot. Még jobb ötlet úgy válogatni a telepítendő növények közül, hogy minden évszakban legyenek köztük eleséget nyújtó példányok. A gyep gyakori öntözésével a gilisztákat csalogathatjuk elő a föld alól, aminek szintén örülni fognak a madarak. Madárélelmezési szempontból szintén hasznosak a gyümölcsfák, a lehullott termést pedig ne szedjük fel azonnal. Színes virágok ültetésével táplálékul szolgáló rovarokat vonzhatunk a kertbe.

Tipikus madárbarát kert. Nem szabályos, nem átlátható, de szép és természetes

Változatos növényvilág. Ahogy az embernek, úgy a madárnak is csábítóbb, izgalmasabb a változatos környezet, így madárbarát kertekben legyenek lombos fák, cserjék, alacsonyan elterülő bokrok, kisebb-nagyobb területen dús aljnövényzet, gyümölcstermő fák és növények. Érdemes az őshonos fajok közül válogatni, ezek kevésbé gondozásigényesek, ellenállóak, és a madarak számára is megszokottak. Ha az egész kertet nem akarjuk megreformálni, lehet csupán az egyik szegletében kialakítani burjánzó, természetközeli sarkot, ahol egyaránt megtalálható lesz búvóhely és eleség is.

A madárbarát kert mindig kicsit kaotikus képet sugároz, ugyanakkor otthonos és szerethető

Tolerancia. A madárbarát kert építése sose hirtelen ötletből fakadjon, ugyanis hátrányokkal is jár, amiket néhányan nehezen tudnak később elviselni. A madárlakta kert csicsergéstől, szárnycsapásoktól hangos, és a becsábított rovarok, vagy a megtűrt csigák, giliszták sokaknak nem tetszenek. A madár nem válogat, ha úgy tartja kedve a friss vetésből is szemezget, megdézsmálja a gyümölcsöt, és éjjel sem biztos, hogy elhallgat, míg mi aludni szeretnénk. Aki a precízen, szabályosan kiépített kerti látványt szereti, folyamatosan nyírt gyeppel, sövénnyel, átlátható, mértani elrendezéssel, inkább mondjon le a madárbarát kertről. Gondoljuk át alaposan, hogy szeretnénk-e magunkhoz közel tudni madarakat, mert ami elsőre jó ötlet, nem biztos, hogy hónapok múlva is az ínyünkre lesz. Én azonban biztatok mindenkit, hogy legalább a kert egy félreesőbb szegletében tegyen próbát a madárbarát kialakítással, aki kedveli a természetet, az élő, lüktető birtokot, a szabadjára engedett növényzetet,  a reggeli csicsergést, az állandó jövés-menést, szeretni fogja a madaras kertet!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Egzotikus, más kontinensen fekszik, mégsincs elérhetetlen távolságban, különleges kulturális viszonyok, érdekes szokások és szokatlan tájak jellemzik, mégsem veszélyes, megfizethető, távoli vidék, ugyanakkor nem kell egy napot repülni, hogy odaérjünk. Talán így foglalható össze zanzásítva Tunézia népszerűségének titka, aki már járt ott, bizonyára egyetért. Aki pedig járt ott, nyilván maradandó élményekkel tért haza, és esetleg nem bánná, ha az észak-afrikai ország növényvilágából - amolyan hangulat-konzerválóként - a saját kertjébe, balkonjára is tudna egy darabot telepíteni. Tunéziában keveredik a mediterrán klíma, az ország 45%-át elfoglaló sivatagi vidékkel, a flóra szempontjából viszont értelemszerűen a mediterrán példányok jöhetnek szóba, melyek több-kevesebb sikerrel nálunk is nevelhetők. De miből válogathat az, aki egy falat Tunéziát szeretne testközelbe hozni - növényekkel?

Pálmafát és tevéket nehezen tudunk importálni a kertbe, de Tunézia sok növénye telepíthető nálunk is!

Tunézia életében a mezőgazdaság, a földművelés fontos szerepet tölt be, a sivatagi részek kivételével szinte mindenhol található dús vegetáció, legyen szó az északi országrész hegyeiről, és zöld völgyeiről, vagy a sztyeppés, jó termőtalajú középső vidékekről. A mediterrán klíma előrevetíti, hogy sok ismerős haszonnövény él itt, többek közt mandarin, narancs, citrom, gránátalma ültetvényeken, de barackot, epret, dinnyét, és szedret is bőven találni. A sztyeppés vidékeken agavefák, eukaliptusz-, olivafa-, és datolyaligetek találhatóak, és akad szőlőből, búzából, cukornádból, zöldségekből, de még dohányból is. A dísznövények közül az országra jellemzőek a rózsák, leanderek, liliomok, és persze a nemzeti virág státuszát betöltő jázmin. Az érdekesebb tunéziai növények közé tartozik még a szúrós körte néven is ismert opuncia (fügekaktusz), az eperfa néven is ismert füge, a fűszerek közül pedig a borsmenta, a babér, és a timián, vagyis a kakukkfű. Válogatni tehát van miből, nézzük hát, mit és hogyan tarthatunk ezek közül itthon a kertben?

A gránátalma nehezen terem nálunk, de dísznövényként igencsak mutatós

A citrusfélék nem számítanak különösebb egzotikumnak nálunk, rengetegen nevelnek sikerrel citrom-, vagy mandarinfát, és a mediterrán fűszernövények is népszerűek itthon, így őket ugorjuk is át, és lássuk a gránátalmát. A gránátalma (Punica granatum) kissé mellőzött gyümölcs, pedig ízletes és egészséges, honi piacokon is fellelhető időnként, de nem mindenki tudja, hogy a mi klímánkon is nevelhető. A gránátalma egy lombhullató cserje, ami a kertben több méter magasra is megnőhet, de kaphatóak egy-másfél méteres törpeváltozatai is, ezek ideálisabbak a hobbikertészeknek. A gránátalma a nyár közepén hozza látványos, piros színű, tölcsérformájú virágait, melyek egészen az ősz elejéig nyílnak. Szüretelhető gyümölccsel nálunk sajnos nemigen számolhatunk, inkább dísznövényként, egzotikus színfoltként szokták tartani a vállalkozó kedvűek. Szaporítása több módon történhet, tősarjakkal, melyeket ősszel kell leválasztani, és napos helyre telepíteni, a nyár közepén dugványozással, a magról (elő)nevelt palántákat pedig tavasszal ültethetjük ki. A fiatal növényeket az első teleken takarással kell óvni, tavasztól pedig gyakorta kell öntözni, és havi rendszerességgel tápoldatozni. A cseperedő növényt évente tanácsos nagyobb dézsába átültetni, és ha minden jól ment, akkor a negyedik-ötödik évtől fogja hozni virágait. A törpe változatok balkonnövényként is kiválóak, teleltetésük nem bonyolult, csupán 5-8 Celsius fokos, világos helyiséget kell biztosítani számukra.

Az itthoni fügetermesztés nem ördöngösség

A füge már jóval közismertebb, mint a gránátalma, mégsem mondhatni, hogy gyakori vendég a kertekben, de ha tunéziai hangulatot szeretnénk otthonra, akkor bátran próbálkozzunk vele is. Fontos tudni, Magyarországon kizárólag az adriai típusú füge nevelhető, ennek gyümölcse aszalásra nem alkalmas. Füge csemetét (Ficus carica) kertészetekben vásárolhatunk, ám ha a szomszédnak, ismerősnek már van ilyen növénye, akkor dugványozással, vagy a tősarjak szétültetésével is szaporíthatjuk. Talajban nem válogat, az átlagos kerti föld megfelelő neki, hiszen afrikai területeken még a homokos talaj megkötésére is használják, tehát nem lesz gond vele szinte sehol. Szubtrópusi növény, így sok fényre és melegre lesz szüksége, lehetőleg védett, délre néző fal elé telepítsük. Nálunk inkább bokorformára érdemes nevelni, így is terebélyes, magas díszítőértékű növény válik belőle. Nagy előnye, hogy kártevői, betegségei alig ismertek, ezért kezdő kertészkedők is próbálkozhatnak vele. Ami fontos a fügével kapcsolatban, hogy télen takarni kell, bár papírforma szerint -15 Celsiusig fagyálló. Érdekesség, hogy a fagykárok nem pusztítják ki a fügét, a föld alatti részek gyakorlatilag bármilyen kemény telet kibírnak, csak sajnos ilyenkor a nulláról kell újraindítani a nevelést tavasszal. Március-április táján a bokrot meg lehet metszeni, de ez nem kötelező, már csak azért sem, mert a teljes növény visszametszésével elveszíthetjük a termést, ami csak a kétéves, letermett vesszőkből fejlődő egyéves vesszőkön nő. Fiatal példányokon április-május tájékán 20-25 centiméterre metsszük vissza az ágakat, ha oldalhajtásokat szeretnénk. Idősebb, nagy lombozatú bokrokon ritkíthatjuk a hajtásokat, hogy a termés több fényhez jusson. A gránátalmával szemben a fügefán bizton számíthatunk gyümölcsre, de erre rendszerint három-négy évet kell várni. A termés leszedését  az ókori egyiptomban állítólag szelidített, idomított majmokkal végeztették, de ha makikat nem tudunk szerezni, a kezünk is megteszi. A leszedett gyümölcsöt azonnal el kell fogyasztani, hamar romlik, alig pár napig tarható el.

A jázmin sok szálon kötődik Tunéziához, és nálunk is kedvelt virág

Tunézia virágai közül elsősorban a jázmint kell megemlíteni, mely közismert szépsége mellett legendásan bódító illattal is rendelkezik. A jázmin kora tavasztól kora nyárig bontja virágait, csábereje lehet, hogy könnyen tartható, a gondozásra nem túl igényes növény. A kertbe kiültetve magas, terebélyes növény lesz, de ha balkonra, teraszra telepítjük cserépbe ültetve, akkor alig egy méteresre cseperedik csak. Köztes megoldás, ha támrendszerre tereljük, ugyanis könnyen futtatható dísznövény, így ha van üres pergolánk, vagy némi hálós támasztékunk, akkor kedvünk szerint terelhetjük. Fényigénye átlagos, félárnyékos helyen is megél és virágzik, az erős nyári napsugaraktól viszont nem szereti. A jázmint bőven kell öntözni, földje nem száradhat ki, és javallott lágy(ított) vízzel locsolni. A dús virágzatot tavaszi tápoldatozással lehet serkenteni, az elvirágzást követően pedig a töveket legalább tíz centire vissza kell vágni. A jázmint télen 7-10 Celsius fok környékén kell pihentetni. A jázmin legendás tömény illata egyeseknél migrénes fejfájást válthat ki, úgyhogy telepítés előtt szagolgassuk kicsit, ha erre van lehetőség. A rózsák közül az inkább csak nevében Tunéziához köthető, ellenben csodaszép Rosa Tunisia-t ajánlom, ez a rózsafajta enyhe illattal, és roppant mutatós lila-rózsaszín virágzattal rendelkezik, ráadásul majdnem teljesen tüskétlen. Tipikusan tunéziai növény a murvafürt, mely egy fás szárú kúszónövény, melynek nem elsősorban virágai, hanem pompás színekben tündöklő fellevelei látványosak. A murvafürt jól futtatható, akár házfalra is, de mindenképpen támasztékra lesz szüksége. Könnyen nevelhető, alacsony vízigényű dísznövény, melyet világos, napos területre kell telepíteni, a virágzás csak tűző napsütésen következik be. Kertészetekben számos fajtája megtalálható, de mindegyiket teleltetni szükséges. 

A babér fűszernövényként is kiváló, de a nyaralást is felidézheti

A mediterrán fűszernövények is problémamentesen termeszthetőek nálunk, így a Tunéziában is jelen lévő kakukkfűvel, rozmaringgal, vagy épp a teleltetést igénylő, de akár törzses fává is nevelhető babérral bátran próbálkozhatunk, ellenben az eukaliptusz és az olivafa a gyenge fagytűrőképességük miatt kevésbé ajánlott hobbinövények a mi éghajlatunkon, bár elszántabb hobbikertészek időről-időre - nem ritkán sikeres - kísérletet tesznek velük is. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Veteményeskerti sorozatom mai epizódjában egy alapvető zöldségről lesz szó, mely könnyen nevelhető, ám kivételesen nem széltében-hosszában lesz szükség helyre a kiskertben hozzá, hanem függőlegesen kell építkeznünk. Nem az égig érő paszulyról van szó, de majdnem, hanem a jó öreg karósbabról, ami a mesében olvasottaknak megfelelően felfelé törekszik.

A karósbab aktualitása nem kérdéses, a vetésnek a napokban, hetekben érkezik el az ideje, ráadásul a babot sokan szeretjük, hisz sokoldalúan elkészíthető, egészséges zöldség (fehérjetartalma például tízszerese a burgonyáénak), és a népmesei motívum mellett a klasszikus Bud Spencer-Terence Hill filmek is népszerűsítették a legendás hagymás babbal, ami a babnak sokkal jobban bejött, mint például Popeye a spenótnak. A konyhakertben nevelt karósbab legfontosabb tudnivalója, hogy - ahogy az a bevezetőben is elhangzott - az átlagos haszonnövényekkel ellentétben függőlegesen terjeszkedik, így ha babot szeretnénk, egy kevés barkácsmunkával is számolnunk kell.

A karósbab a csírázási időszakban melegigényes növény, vetésére a talajmenti fagyok elmúltával kerülhet sor, idén ez nem problémás, hiszen talajmenti fagy még télen is alig volt, nemhogy most. A jellemző vetési idő mindenesetre április vége és május eleje-közepe, tehát még van egy-két hetünk, hogy rászánjuk magunkat. Mielőtt a tényleges munkálatokat megkezdenénk, szokás szerint jelöljük ki a megfelelő területet, ami a bab esetében egy nagyjából másfélszer másfél méternyi parcella. Fontos szempont, hogy növényünk gyakori öntözést kíván majd, (nem rossz például, ha a kerti slag odahúzható, ezzel sok kannás mászkálást spórolhatunk) valamint a hűvösebb, párásabb területeket kedveli. Az ültetőközeget tekintve az enyhén lúgos talaj a kedvence, de mielőtt lakmuszpapírért szaladnánk, jó tudni, hogy az átlagos kerti földben, ahol más is megtermett eddig, valószínűleg teljesen jól fogja érezni magát. Közismert, hogy a bab maga is hozzájárul a talaj nitrogénellátásához, ezt azonban csak a növekedési fázis későbbi szakában teszi majd, így javallott nitrogéntúlsúlyos trágyával előkészíteni a földjét, viszont istállótrágyát frissen ne tegyünk alá (az ellenben jó, ha az adott területen ez utóbbi múlt évben került oda). Ha érett komposztot is keverünk a földjéhez, bő termésre számíthatunk majd.

A hagyományos gúla, de drótkordonra, vagy kerítésre is futtathatunk

És akkor jöhet az említett barkácsmunka. A karósbabnak elengedhetetlen a támaszték, aminek elkészítéséhez elsőként szerezzünk négy darab, egyenként 2 - 2,5 méter hosszú rugalmas karót, amiket egy saccra 80x80 centiméteres négyzet sarkaiba szúrjunk le. A rudak csúcsait kössük össze, hogy egy gúlát kapjunk (jó ötlet mélyen leásni a rudakat, hogy az összekötésnél ne ugorjanak ki a földből). Tulajdonképpen ennyi volt az extra rész, mikor a gúla már stabilan áll, jöhetnek a magok, amiket a rudak külső részére ültessünk( 5-8 darabot), félujjnyi (4-5 cm) mélyre. A gúla a hagyományos támaszték, de persze helyette kordonozhatunk is, ekkor két, masszívan leásott rúd közé kifeszített huzalokra futtassunk, vagy akár egyszerűen egy drótkerítést is használhatunk a célra, ha a szomszéd nem haragszik meg miatta. Hosszanti, nem gúlás vetésnél a magokat 5-8 centinként helyezzük ki. Egy alapos beöntözés után véget is értek a vetés teendői, innentől csak várni kell a kibújó hajtásokat. A bab sekélyen gyökeredzik, ami azt jelenti, hogy kiszáradásra hajlamos, ezért hasznos óvintézkedésként mulcsolhatjuk a veteményt (a fűnyírás maradékát szórjuk a bab alá például). A kötelező, többszöri talajlazítást, kapálást óvatosan végezzük a sekély gyökérzet miatt. Mikor a bab földje szárazzá válik, feltétlen öntözzük, a vízhiányt kókadozó leveleivel jelzi a növény, ha pedig már a virágai is hullanak, akkor nagyon elkéstünk. A futóbabot akár metszéssel is irányíthatjuk, ha nem akarjuk szabadjára engedni a növekedést, ilyenkor a kacsokat le lehet vágni, és a hónaljban növő hajtások is ritkíthatóak.

Sátras bab

A karósbabnak több ellensége is akad betegségek és kártevők képében, de a legtöbb gond jellemzően a babzsizsikkel akad. A zsizsik csak a száraz terményben fejlődik ki, így sajnos rendszerint csak akkor szembesülünk vele, mikor már betakarítottunk. A megelőzés leghatékonyabb eszköze, ha csávázott, és általában minőségi vetőmagot használunk, valamint a zsizsikről árulkodó viaszosodásnak indult hüvelyek vegyszeresen is kezelhetőek. A zsizsik mellett levéltetvek is megjelenhetnek, de esélyes a gyapottok-bagolylepke és takácsatka feltűnése is, valamint baktériumos és kolletotrihumos betegséggel is számolni lehet. A megelőzés sarokpontja, hogy egymást követő években ne ültessünk babott ugyanarra a helyre. A rovarféléket megelőző permetezéssel űzhetjük el, ezt virágzás után, a termésérés kezdetén fontos megejteni, szükség szerint megismételve.

A vetéstől számítva 10-12 hét múlva esedékes a betakarítás, egy fent körülírt gúla 3-4 kg körüli babot terem. A futóbab akár balkontermény is lehet, kis mélységbe hatoló gyökérzete miatt nem igényel nagy ültetőládát, de óvatosan bánjunk vele, mert biztosan nem áll meg az erkély szélénél. Támasztékra, (pergolára, hálóra) balkonon is feltétlen szükség lesz, és a gyakori öntözésről se feledkezzünk meg. A kertészetekben többféle vetőmag fajta közül válogathatunk, kérjük bátran az eladók segítségét a választáshoz!

Ugyanaz kicsiben, a minigúla balkontermesztésre alkalmas

Karósbab ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Érdeklődéssel figyelem a hobbikertészkedés oldal (néha vad) hajtásait, a furcsa, frappáns, vagy éppen meghökkentő ötleteket, amikkel az ígéretek szerint szebb, jobb lesz az eredmény, nagyobb lesz a paradicsom, zöldebb a paprika, és így tovább. Nemrégiben bukkantam rá egy érdekes eljárásra, ami nem más, mint a szalmabálás ültetés. A dolog pont olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, vagyis nem a kert talajába ültetünk, hanem egy (sornyi) szalmabálába. Adja magát a kérdés, hogy miért tennénk ezt, és a válasz is megvan, több okból járhatunk így jól. 

A bálába ültetés egyik előnye az emelt ágyáshoz hasonló, vagyis, hogy nem kell egészen a földig hajolnunk, vagy letérdepelnünk a különféle teendők elvégzésekor, ám ez inkább csak a járulékos haszon. A módszer rajongói és terjesztői szerint számos nyomós ok van a bálázásra. Az összekötegelt szalmakupacok jó vízelvezetési képességgel rendelkeznek, az üreges szálak a felesleget elvezetik, a szükséges mennyiséget pedig a gyökerekhez juttattják. Maga a szalma komposztként is funkcionál, bomlása során tápanyagokat biztosít a beültetett zöldségeknek. Szintén jótétemény, hogy a bála hőmérséklete gyorsabban követi a levegőét, mint a talaj, így kora tavaszi ültetéskor hamarabb kezdhetünk neki a munkálatoknak, ősszel pedig a fagykárok kerülhetőek el állítólag. Ugyanakkor a bálák hamarabb is hűlnek ki szellős szerkezetük, és a szokásos ültetőközeghez képest jóval kisebb térfogatuk miatt, így mindenképp napos, meleg helyre kell telepíteni a bálaültetvényt. További praktikum, hogy a bálázással megspórolható a szinte mindenki által utált ásás, földátmozgatás, sőt, az ültetés előtti gyomtalanítást is kihagyhatjuk így. A bálákat könnyen, egyszerűen a kijelölt helyükre vihetjük, így ebben az esetben a kapát, ásót, gereblyét a kamrában is hagyhatjuk, nem lesz rájuk szükség. Persze hátrány is akad, amennyiben a bálákat a gyepre helyezzük, az alatta lévő pázsittól elbúcsúzhatunk, bár ez a felásott kiskert-részeknél sincs másképp. A mérleg másik serpenyőjében ott van a nem biztos, hogy mindenki számára megkapó látvány, és az, hogy tulajdonképpen egy leendő komposzthalomba ültetünk. Ugyanakkor az egész építmény szezonális, a bomlás, elhasználódás után el kell takarítanunk a maradványokat, ám ekkor már komposzt módjára a földbe forgathatjuk a kupacokat. 

Munka azonban a bálás ültetésnél is akad, hiszen nyilván nem annyiból áll a művelet, hogy palántát a bálára dobjuk, és készen vagyunk. Az előkészítés a legtöbb bála-mester szerint legalább két hetet vesz igénybe. A megfelelő helyre felsorakoztatott szalmakockákat az első időszakban trágyázni és öntözni kell, hogy a tápanyagok eljussanak a kockák közepébe is a szálakon keresztül. Mivel az egész bálaültetősdi alapvetően biokertészeti megfontolású, szervestrágyát illendő használni, ez pedig, ne szépítsük, büdös. Jó ötlet foszforral és káliummal is dúsítani a bálát, ezt is lehet bio módon, például halhússal, faforgáccsal abszolválni. Az egyre csökkenő öntözés és tápanyag-beviltel után nagyjából két hét múlva lesz készen az ültetőkocka. Ha gombák is megjelennek, az mindenképp jó jel, arra utal, hogy a bála ültetésre készen áll. Az öklünkkel, vagy egy ültetőkanállal a szokásos módon telepíthetjük a palántákat, érdemes egy kis földlabdával együtt behelyezni őket, valamint a felszínen is hasznos végigteríteni egy vékonyabb földréteget. Gyomosodástól jóval kevésbé kell tartanunk, mint a szákosos ültetésnél, főképpen, ha a bálák is tiszták, gyommentesek voltak. A nyárra, őszre letermő zöldségek felszedése után a bálák már összeesett, lebomlásnak indult szürke halmok lesznek, ilyenkor csak be kell lapátolni a halmokat a komosztálóba, és jövő tavaszra . értékes melléktermékként - szép adag érett komposzt is jutalmunk lesz. 

Forrás és szakirodalom a témában: ITT és ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.